Első saját konkrét élményem a függőleges vonallal, azaz az álló egyenessel kapcsolatban az iskola első osztályához kapcsolódik. Akkor, amikor Gyöngyi tanító nénim az írás-előkészítés periódusában előírt néhány magasabb és alacsonyabb álló egyenest a füzetembe, és nekem folytatnom kellett a sort. Ahogy valószínűleg sok más gyerek, én is a betűformázás tanulásakor foglalkoztam először a betűelemek ábrázolásával, gyakorlásával. Szakmai pályám során egyre inkább bebizonyosodik, hogy az óvódáskorú gyermekek elég nagy hányadának nem elegendő indirekt módon (gyurmázás, gyöngyfűzés, barkácsolás, rajzolás) előkészülni az írás tanulására. Ez csak szükséges, de nem elégséges előfeltétele az írásnak ennél a gyerekcsoportnál.

Mikor a szerkesztőmnek először említettem, hogy miről is fog szólni a soron következő bejegyzésem, akkor beleegyezően bólintott, és azt mondta, hogy írjak arról is, hogy miért fontos az álló egyenes, mi a szerepe. Azon vettem észre magam, hogy zavartan kutakodok a hosszú távú emlékezetemben valami frappáns magyarázat után, de nem találok ilyet. Meg kell tanítani rá a gyereket, és kész! Akárhogy is legyen, az álló egyenes gyakorlása az írás-előkészítés folyamatában a legelső helyen van, de az ábrázolás folyamatában is előkelő helyet foglal el. Ahhoz, hogy a gyermek el tudja sajátítani az L, B, H, K, F, J… stb. betűk írott formáját, képesnek kell lennie egy korrekt, fentről lefele haladó álló egyenes megrajzolására.

Virginie, a francia óvoda középső csoportjának óvó nénije nem bízza a véletlenre a függőleges vonal tanítását. Tudományos és művészeti szempontból komolyan előkészítve oktat. A könyvek ára, amik alapján halad, 185 euró (Pack Graphic'arts, Pack Traces à suivre), ezeket a saját költségére vette. Amikor belelapozhattam, azonnal elcseréltem volna rá a lelki üdvösségemet.

A most középső csoportos gyerekek, akiket Virginie tanít, mennyivel szerencsésebbek, hogy az álló egyenessel nem az első osztályban találkoznak először, az írás munkafüzet lapjain. Virginie semmit nem bízott a véletlenre. Aprólékosan, hierarchikusan és komplexen felépített tevékenységsorozatról van itt szó, széles spektrumú hatással. Mert hogyan is történt náluk?

Először is, a festőállványon függőleges síkban ismerkedtek a függőleges vonallal. A lap tetejére ecsettel vittek fel hígított festéket, és azt lefele csorgatva figyelték meg, hogy milyen nyomot hagy. Ez a feladat komplexen fejleszti a (fentről lefele tartó) folyamatos szemmozgást és a szem-kéz koordinációt is. Sok szempontból könnyített feladatról van szó: maga a függőleges felületen való munka, a grafomotorika minimalizálása (csak a festékpöttyöt kell megfelelően elhelyezni, utána az teszi a maga dolgát, és lecsorog), ekkor a teljes grafomotoros tevékenység kiiktatódik, a szemmozgáson van a hangsúly. A tevékenység a gyermeket a jó megfigyeléshez segíti, és mivel könnyűnek ítéli meg a folyamatot, valószínűleg a pozitív élmény jobb grafomotoros teljesítményre is fogja sarkallni.

Itt azonban nem álltak meg. Színes papírból csíkokat vágtak, és ezeket a csorgatott álló egyenesek közé ragasztották. Finommotoros/manuális tevékenységek sokasága: eszközhasználat (ecset, olló), ragasztás stb.

Eddig tartott a grafomotoros fejlesztés/előkészítés, utána következett a vizuális nevelés két tematikához kapcsolódóan: Őszi erdő és a szüret előtt álló Almafa. Itt két tantárgy, a vizuális nevelés és a természetismeret kapaszkodtak össze. A gyermekek megfigyelték a természetben található álló egyeneseket, és az évszaknak megfelelően választottak tematikát. Ezt először a teljes integritásában dolgozták fel (őszi erdő), majd kiemeltek egy elemet (egy fa), és azt a maga részleteiben, aprólékosan dolgozták ki. Az általánostól haladtak a konkrét felé. Természetesen az egész folyamat megannyi lehetőséget biztosított a tematikához kapcsolódó szókincsfejlesztésre, a beszélgetésre.

Őszi erdő: Az állványra rakott papírlapokra a gyermekek függőleges vonalakat festettek a fatörzsek ábrázolására. A munka a továbbiakban vízszintes síkban folytatódott, a fa lombozatát kör alakú szivacsokkal nyomdázva ábrázolták, majd az egészet egységesítve összemosták. Jellemző volt az őszi időszaknak megfelelő színhasználat (sárgás-barnás-vöröses tónusok használata).

Az almafa elkészítése 3 különböző alkalommal, összesen 30 percig tartott. Az első alkalommal történt az alapok felvitele, durva mosogatószivacs-kockákkal, nyomdatechnikával. A második alkalommal történt az előrajzolt almafa megfestése. A harmadik alkalommal pedig az almafa kivágása, és a fűszálakhoz használt papír hajtogatása és vágással kirojtozása, és a mű összeállítása.

 

A kész mű láttán annyira hihetetlen, hogy ezek 4 év körüli gyermekek önálló alkotásai. A változatos finommotoros technikák alkalmazása komplex fejlesztőhatást jelentett. Grafomotoros előkészítést, a szépérzék fejlődését, az ábrázolásra való igényt, a tér érzékelését és a maximális motiváció fenntartását biztosították.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu