Ne félj tőle! Képes vagy rá te is! – Beszédindítás 0.

Az olvasás mellett a beszédindítás a második legnépszerűbbnek tűnő téma az oldalamon, és mellesleg ez az én egyik kedvenc témám is. Nem véletlenül. Egy nagyon kényes témáról van szó. A szülők és a szakemberek egyaránt válnak nagyon aggodalmaskodóvá, ha egy nembeszélő gyermekkel találkoznak – mivel egy nagyon látványos hiányosságról van szó, érthető, hogy a szülő nagyon aggódik, és mivel nincsen tuti receptkönyv a beszédindításra, ezért a szakember részéről is megbocsájtható az aggodalmaskodás.

Sok minden akadályozhatja a beszéd időre való beindultát. A praxisomban három jellemző kórképpel találkoztam, melyben a beszéd jelentősen akadályozott volt: hallásproblémák, ismeretlen eredetű  diszfázia – megkésett beszédfejlődés (paradox módon ez a diagnózis majd csak a beszéd beindulta után, differenciáldiagnózissal pontosítható) és ASD (autizmus spektrumzavar). Természetesen már ez a klasszifikáció sem állja meg teljesen a helyét, hiszen pl. a hallásproblémák is nagyon sokfélék lehetnek, és következményesen okozhatnak mind megkésett beszédfejlődést, mind diszfáziát, akár beszédképtelenséget is.

Az én tapasztalatom az, hogy a beszédindítás, a komoly megpróbáltatások terápiája a következőképpen szakaszolható:

1. A szó szerinti beszédindítás szakasza (a beszédprodukció előhívásának a szakasza) (6 hónap, heti 3-szor 30 perccel számolva, egyéni terápia során)
2. Az alapszókincs (50-200 szó) elsajátításának a szakasza (6 hónap)
3. A mondatalkotás és -bővítés szakasza (12 hónap)

Azon gyermekek számára, ahol nincsen rengeteg hanghiba, általában itt véget is ér a terápia.

Akiknél az artikuláció zavara áll fenn, a következő lépés:

4. Artikuláció terápia (6 hónap vagy több)

Ez a kalkuláció az ép értelmű gyermekekre vonatkozik, akik motiváltak a beszédre, és valamilyen szinten rávehetőek a kommunikációra és a hangzó beszéd elsajátítására. Gereben tanárnő mondta régen, hogy amikor a gyermek elkezd beszélni, akkor mindenki megkönnyebbül (és ez így van jól), de sajnos a legtöbb esetben ekkor még nem fejeződik be a terápia, hanem a hangzó produkció függvényében lesz szükség további logopédiai reedukációra.

A legtöbb esetben a beszédzavar nem egy izolált nyelvi zavar, hanem egy egyetemesebb tanulási zavar részeként van jelen a gyermeki fejlődés során, és kiterjed az írott nyelv zavarára is. Abban az esetben, ha a beszédzavar tanulási zavarba torkollik, még további reedukációra is lehet számítani, azaz

5. diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, diszortográfia… stb. reedukációkra.

Szóval, a repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg… Nem tudjuk megbecsülni a terápia végét, mikor elkezdjük tervezni a terápiás munkát. Nagyon fontos, hogy mindig az adott fejlesztési etapra fókuszáljunk, szem előtt tartva a globális kórképet, de abban nem elmélyedve, csak mindig az aktuális feladatban. Ellenkező esetben könnyen pánikrohamot kaphatunk.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez a cikk a beszédindításról, annak is a legelejéről szól.

A beszédindítást a cikk további részében az autizmus szemszögéből fogom prezentálni, részben azért, mert ezzel a kórképpel van a legnehezebb dolgunk.

Magyarországon nagyon szokatlan gondolat, hogy egy logopédus foglalkozik egy autista kisgyermekkel, hiszen vannak külön erre specializálódott gyógypedagógusok, amióta a megfelelő szakirány képzése megkezdődött az egyetemen. Azután vannak a különböző terápiák, mint például az ABA (Applied Behavior Analysis), vannak a szülők (akik nagyon helyesen egyre nagyobb részt vállalnak a gyermekük fejlesztéséből, jelentősen javítva ezáltal a terápia prognosztikáját), a mozgásfejlesztők… stb. Tehát jelen pillanatban nincsenek univerzális szakemberek a probléma megnyugtató rendezéséhez, de van sok-sok szakember, akiknek a jelenlétére a fejlesztés különböző szakaszában, mind nagy szükség van. Pluridiszciplináris szemlélet és differenciáldiagnózis, ez két fontos kulcsszó a beszédindítás esetében.

Most visszakanyarodok a korábbi gondolatomhoz, hogy kifejtsem, miért is van szükség a logopédusra az autizmus terápiája során, miért kell külön beszédindító terápiát végezni, és miben áll ez a terápia.

Az autista gyermekkel általában nagyon nehéz kommunikálni, és többek között kommunikációfejlesztéssel fog a logopédus foglalkozni. Néhányuknak nagyon könnyen fog sikerülni a hangzó beszéd elsajátítása, másoknak a beszédértéssel lesznek problémáik (a tapasztalataim szerint minden autista gyermeknek van különböző fokú problémája az értés területén). A beszédindítás terápiája azzal veszi kezdetét, hogy írunk egy listát azokról a hiányosságokról, amik akadályozzák a beszédet, feltüntetjük a céljainkat, hová akarunk eljutni, továbbá az erősségeket, amelyekre a terápia során támaszkodhatunk.

Most megpróbálom összeírni a lehetőségeket, természetesen nem minden gyermeknek lesz pontosan arra szüksége, amit most leírok. Ebből a listából kell kiválasztani, hogy mely területek fejlesztésével veszi kezdetét a terápia. A lista tetszőlegesen kiegészíthető az adott gyermekre jellemző sajátosságokkal. Ne felejtsük el, hogy amit a gyermek egyszer már sikeresen elsajátított, azzal nem kell többet foglalkozni (kihúzzuk a listáról, és új fejlesztendő területeket írunk a helyére).

A Kommunikációs szándék fejlesztése (részben az autismeinfantile.com alapján):

1 lépés:

  • szemkontaktus felvétele, megtartása
  • a figyelem felkeltése valami irányába
  • nyomatékos kérésekre válaszreakció kiváltása
  • tárgyak nézegetése
  • reagálás különböző hanglejtésekre
  • a közös figyelem felkeltése
  • megfelelő módon irányítani a figyelmet
  • megfelelő módon kérni dolgokat

2 lépés:

  • megfelelő módon elutasítani valamit
  • segítségkérés
  • megnevezni és kommentálni dolgokat
  • egyszerű utasítások követése
  • köszönés
  • kapcsolatfelvétel (párbeszéd mintájára információ-megosztás, „én-te, én-te, én-te” fordulatok megértetése, begyakoroltatása)
  • kérdésfeltevés

3. lépés:

  • többször megkísérelni a kommunikációt
  • mások igényeinek és szükségleteinek a felismerése és figyelembe vétele
  • a viselkedés partnerhez való adaptálása
  • különböző stratégiák kialakítása a viselkedés kontrollálására

Ez a terápia legnehezebb része, nélkülözhetetlen, mivel ez fogja megalapozni a beszéd beindulását.

A cikksorozat hamarosan folytatódni fog:

  • az expresszív beszéd,
  • a perceptív beszéd,
  • a nyelés, praxisok artikuláció,
  • és a játék irányelveinek a felsorakoztatásával.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

A kocka el van vetve  – a Guríts és játssz! játék (Beszédindítás 5.)

Örömmel tudatom, hogy  blogom híroldalára már 9000 ember iratkozott fel. Mindenkinek nagyon köszönöm, végtelenül boldoggá tesz (és soha nem gondoltam volna), hogy ennyien érdeklődnek a logopédia iránt – ami másoknak talán egy szakma, nekem egyben a szenvedélyem is. A kerek számot a következő írással ünnepelem.

A beszédindítással foglalkozó szakemberek biztosan egyetértenek velem abban, hogy ez a terápia nagyon sok feszültséggel jár. Ezen kívül nagyon sok előkészülést, szakértelmet és lélekjelenlétet igényel. A beszédindítás előkészítő szakaszában – ami tetszőleges hosszúságú lehet –, az ember csak a saját tapasztalatára és megérzéseire támaszkodhat. A beszéd beindultáig kevés a pozitív visszacsatolás, és sajnos legtöbbször még a beszédinduláskor sincs happy end, hanem a történet tovább folytatódik. Maga a terápia optimista szemléletet igényel, hogy a sok-sok frusztrációt, ami a terápia összes résztvevőjét érinti, kezelni tudjuk. Nyugtatgatni kell (türelemre inteni, reményt kelteni) a szülőt, bátorítani kell a gyermeket és önmagunkat is. Hinni kell a befektetett munkában és a csodában is.

Nekem olyan szerencsém volt ez idáig, hogy az összes kisgyermeket meg tudtam tanítani beszélni. Igaz, hogy nem ez a tevékenységemnek a fő profilja, de az egyre növekvő igényeknek köszönhetően egyre inkább elmélyülök benne. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy két egyformán működő gyermeket még nem találtam, ezért a korábbi sikeres esetek módszertana nem feltétlenül alkalmazható a maga teljességében a jövőbeli esetekre. Azonos volt viszont az, hogy egy kivételével mindegyik gyermek rendkívül motivált volt a tanulásra, és meg kívánt tanulni beszélni. Az esetek zöme ráadásul olyan volt, hogy a gyermeket egy olyan nyelvre kellett megtanítani, ami nem volt sem az én, sem az ő anyanyelve. Ennek ellenére sikerült.

A terápia során az egyik nehézség a gyermek fiatal életkora volt, és persze a kommunikáció hiánya. Nem lehetett kedvenc elfoglaltságokra támaszkodni. Vagy azért, mert nem tudta elmondani, hogy mit szeret csinálni, és a szülő számára is egy talányt jelentett a saját gyermeke, vagy pedig azért, mert pont ezektől a kedvenc sztereotip cselekvésektől kellett a gyermeket megszabadítani (pl. a tévé egész napos bámulása). Ezért aztán a játékok és fejlesztő eszközök széles tárházát kellett felvonultatni, amíg megtaláltuk az adott gyermeknek valót, és ezeket oktatási segédanyagként illetve motivációs eszközként is fel lehetett használni.

Ezért is örültem meg, mikor az Okosjátéknál tett látogatásom során belebotlottam a Guríts és játssz! játékba, mely a gyermekek első társasjátékaként aposztrofálja magát. És annak tökéletes!

A játék egy nagy puha plüss dobókockából áll, melynek oldalain nem a klasszikus pöttyök, hanem színek találhatóak, a színfelismerés és megnevezés elsajátítására. Továbbá tartozéka még egy kártyacsomag, ami 6 különböző kategóriában tartalmaz kártyákat: érzelmek, számolás, testrészek, színek, állathangok és mozdulatok. Ezek kreativitás szerint további kategóriákkal tetszőlegesen bővíthetőek – a szórakozás vagy a terápia céljának megfelelően.

A játék a tematikája szerint a legfiatalabbakat célozza meg, ezért is alkalmazható kiválóan beszédindításra. Gyakoroltatja a színeket, a számlálást, a nagymozgásos tevékenységet, a szabálykövetést, a vizuális percepciót, az utánzást. A szociális képességeket is komplexen fejleszti, részben társasjáték mivoltával, részben azzal, hogy nagyon hasznosak benne az érzelmeket bemutató és utánoztató kártyák. A kártyák mérete pont megfelelő a 20-36 hónapos gyermekek számára. Pici hiányossága, hogy nem készültek megnyugtatóan vastag kartonból, így a gyermekek elég könnyen össze tudják gyűrni. Nem árt résen lenni!

A játék a dobókocka elgurításával veszi kezdetét. Amelyik színt dobjuk, azt fel kell ismerni, és ha a gyermek meg tudja nevezni, akkor meg is kell neveztetni. Majd húzni kell a megfelelő színű kártyákból egy feladatot.

A zöld kártyák kifejezetten a beszédindítást célozzák meg az állathangok utánoztatásával, de használhatóak az artikulációs terápia során is.

A kék kártyák a vizuális percepciót fejlesztik, a környezetünk megfigyeltetését, a színek megfigyelését.

A narancssárga kártyák a számlálást gyakoroltatják nagy- és finommozgások segítségével. Bizonyos autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekeknek a számok nagyon tetszenek, ezt tanulják meg legelőször. Ezek a számos gyakorlatok fogják őket motiválni bizonyos nagymozgások végzésére, mint a forgás, az ugrás, de a finomabb mozgások végzésére is, mint az ujjnyitogatás, a pislogás, vagy az érzelmeket kifejező gesztusok végzésére is, mint például az ölelés.

A sárga kártyák az érzelmek felismertetésére és utánzására lettek kitalálva (csodálkozás, harag, vidámság, ijedség). Nagy meglepetés ért egy alkalommal, mikor a nembeszélő autista kisgyermek a szomorú gyerek arcát megsimogatta, empátiát tanúsítva.

A lila kártyák arra kérik a gyereket, hogy bizonyos vicces mozgásokat imitálva a testrészeket megfigyeljék és nevüket begyakorolják. Ekkor szembesülhetünk azzal, hogy a gyermekek mennyire nem tudnak páros lábbal felugrani, és elküldhetjük őket mozgásfejlesztésre, ha eddig még nem tettük volna meg.

A piros kártyák részben a kommunikációt gyakoroltatják (puszidobás, pacsiadás), részben egyszerű játékra szólítják fel a gyermeket, mint például a bújócska, vagy azt kérik a kicsiktől, hogy mondják a nevüket vagy énekeljenek el egy dalt, ha tudnak.

Kétség nem fér hozzá, hogy egy komplex fejlesztőjátékról van szó. Beszédindítás során egy alapjátékról beszélünk, de az iskolánkban a kiscsoportos gyermekeknek is oktatva szórakoztató élményt nyújt.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Dobble játékvariációk

A Dobble játékot az I. kerületi Pedagógiai Szakszolgálattól kaptam a kétnyelvűség témakörben tartott  előadásomért, 2014-ben, az Európai logopédia napján. Nagyon örültem neki. Azóta felfedeztem, hogy egy népszerű, a gyermekek által kedvelt és ismert játékról van szó. A játékszabálya nagyon egyszerű, hasonlít a Bataflash-hoz. A játékszabály egyszerűsége teszi nagyon vonzóvá a játékot a gyermekek szemében.

A kártyákat elfelezzük a két játékos között. Mindkét játékos felfordít egyet-egyet a kártyáiból, és aki leghamarabb talál a két kártyán egy azonos figurát, az viszi el a párt. Az elv azonos, de a nem elhanyagolható különbség a Bataflash-hoz képest az, hogy a Dobble játék esetében minden kártyapár csak egy azonos figurát tartalmaz, ezért ez nehezebb.

A játék nagyon szórakoztató, a gyermekek észre sem veszik, hogy egy komoly fejlesztőjátékról van szó. Ráadásul, paradoxon módon, mintha pont a figyelemzavaros gyermekeknek tetszene a legjobban. A játék öröme eltereli a figyelmüket a nehézségeikről, és a legnagyobb élvezettel játszanak. Mit is fejleszt tulajdonképpen ez a játék? A szelektív vizuális figyelmet, a szóelőhívást és a reakcióidőt bizonyosan.

A Dobble rajongóknak találtam pár új letölthető és otthon könnyen elkészíthető játékvariációt, ezekkel variálni lehet az alapjátékot, hogy ne unják meg a gyermekek:

Harry Potter témakör - http://mimilabidouille.canalblog.com/archives/2013/02/26/27023841.html

Iskola témakör (szókincsfejlesztésre is alkalmazható) - https://uneinstitdeplus.files.wordpress.com/2014/08/doubles-matc3a9riel-de-classe-gs.pdf

Az azóta már megszűnt Maternelle de Yann blog Dobble variációi különböző témákban innen letölthetőek:

Halloween

Csillagászat

Karácsony

Betűk és formák

Konyha

Sport

Számok

Számok és színek

Taneszközök          

Testrészek

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Egy pedagógiai innováció margójára – karácsonyi könyvajánló

Ugyan mostanában nincsen túl sok időm, de mégis belelapoztam egy könyvbe, és azóta csak ez foglalkoztat. Ilyenkor mindig úgy érzem, feltétlenül meg kell osztanom a tapasztalataimat másokkal is. És hát hol máshol oszthatnám meg ezeket, mint itt, a blogomon. Egy promócióban láttam meg a szóban forgó könyvet, és azonnal megkívántam. Ha megkívántam, meg is szereztem.

A szóban forgó kiadvány Prievara Tibor angoltanár, A 21. századi tanár című könyve. Két felsőoktatási gyógypedagógiai képzésben is részt vettem, de az soha nem fordult még elő, hogy egy pedagógiai témájú könyvet szívesen lapozgattam volna önszántamból – dög uncsi volt az összes. Minden sorukat utáltam.

És hogy miért is keltette fel az érdeklődésemet a könyv? Az író a tanarblog.hu-nak az egyik szerzője, és elég sokat hallottam Prievara Tibor egyéni nyelvtanítási stílusáról tanítványtól, szülőtől, kollégától egyaránt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet.

A könyv témája egy pedagógiai paradigmaváltás, melynek minden fontosabb mozzanatáról részletesen beszámol a szerző. Külön erőssége a változásokat kísérő lélekábrázolás. Nagyon szokatlan, hogy egy reformer ilyen nyíltan ír a megélt mindennapjairól, közte a kudarcairól is. Ez utóbbi annak a jele, hogy Tibor egy szenvedélyes tanár, akinek a munkája a hobbija is, tevékenysége teljesen leköti a figyelmét (legalább a munkára fordított idejét, de bizonyosan sokkal többet is). Személyisége játékos, és ezt a játékosságot hasznosítja a mindennapi oktatás során („gamification”). A fiatalokkal, akiket tanít, nagyon empatikus. A tanítást/tanulást egy folyamatnak tekinti. Egyszerre van benne a folyamatban, és szemléli kívülről is, korrigálva azt. Tudós tanárról beszélhetünk, mert rendszerben gondolkodik, és mert csak azok a tanárok mernek a hiányosságaikról, megélt kudarcaikról nyilatkozni, akik magabiztos tudással rendelkeznek. Munkáját valószínűleg elsősorban az önmaga szórakoztatására tökéletesíti, nem fél kísérletezni, és ezáltal hat nagyon pozitívan széles tömegekre.

Amiért konkrétan olvasni kezdtem a könyvet, az az volt, hogy a promotálásban elhangzott, hogy lesz benne szó az osztályteremben való differenciálásról, másrészt Nádori Gergely (szintén tanarblog.hu szerző) utószaváért.

A jó (és integráló) oktatás kulcsa a differenciálás, csak éppen nagyon kevesen tudják, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mikor egy team-megbeszélés során, konkrét gyermek kapcsán felvetem a tanároknak lehetőségként, akkor lelkesen mindig egyetértenek az elvben, de a többi gyermek érdekeire hivatkozva végül visszautasítják ezt a lehetőséget.

A differenciálást általában úgy képzeljük el, hogy minden gyermek a tudásának megfelelő feladatot végez a tanórán. De a gyakorlatban nagyon nehéz ezt megvalósítani. Egyszerre kell jelen legyen egy nagy adatbank, ami minden elképzelhető tudásszinthez igazodik, és pillanatokon belül előhívhatóvá válik, másrészt a pedagógus folyamatos analizáló jelenléte, aki azonnal beavatkozik, mihelyst szükségesnek látja. Barátnőm és volt kollégám Gulyás Éva, egy németországi integráló iskolában dolgozik, sok menekült gyermek is tanul náluk. Ők például úgy hoztak létre egy használható adatbankot, hogy több iskola állt össze, és folyamatosan megosztják egymással az innovációs tevékenységük termékeit. Nem is hagyományos osztályteremben tanulnak, hanem egy nagy közös térben, ahol nincs frontális osztálymunka, mindenki a saját testreszabott feladatait végzi. Magyarországon rendszerszinten ennek még a lehetőségétől is egyelőre nagyon messze vagyunk.

Nagyon érdekes, hogy az én olvasatom szerint Prievara Tibor nem a differenciálás szándékával kezdte megreformálni az oktatás menetét, hanem az értékelés folyamatának a megváltoztatási szándéka vezette őt a tantárgyi differenciáláshoz. Először kidolgozott egy pontrendszert (értékelési rendszert), majd azt megreformálta (az adott körülményekhez adaptálta). Az értékelés megváltoztatása a tanulók jobb motiválását hivatott szolgálni, továbbá – nagyon korszerűen – nem a tudást akarta mérni, hanem az adott periódus alatti fejlődést. Közben létrehozott egy internetes adatbázist a felhasználható tartalmakkal, és arra bátorította a tanulóit, hogy arról tanuljanak, amiről csak akarnak. Szabadon kutakodjanak az Interneten, de bátran használhatják a megajánlott anyagot is. A munkának ebben a fázisában döbbent rá a szerző, hogy a tanulók nagy részének nincsen semmilyen érdeklődési köre, és hogy nem tudnak hatékonyan élni ezzel a nagy szabadsággal – erre a problémára keresett tehát választ.

Ezek a megváltozott körülmények alapjaiban változtatják meg a tanár-diák viszonyt is. A tanár nem egy felsőbbrendű pozícióban, minden titkok tudójaként van jelen, hanem szerepe az irányítás, a munkafolyamatok koordinálása, tanulótárs stb. Sokszor még az is volt az érzésem, hogy egy terapeuta szerepében tetszeleg, ami nagy érzelmi invesztíciót feltételez. Egy biztos, a változás meggyengítette a tanár tanulási folyamatok felett gyakorolt ellenőrző szerepét. Viszont Prievara Tibor a rendszer minőségellenőrzését a diákokra is bízta, folyamatosan kérdőíves felméréseken tájékozódott a diákok véleményéről. Így tehát a tanár-diák interakció a rendszer felállításában és jobbításában is folyamatosan jelen volt.

(Nem tudom, hogy tudatosan, de az egésznek olyan egzisztencialista szaga van: tapasztalaton alapuló vizsgálódás, a személyiség előtérbe állítása, és a szabadság, a szabad választás, mint központi kategória.)

Az önállóságnak ebben a folyamatban nincsen határa, a szerző odáig merészkedik, hogy a dolgozatok összeállítását is a diákokra bízza. Három alapvető hozzáállást tapasztalt a diákok részéről, amik akár egyszerre lehetnek jelen egy tanulónál: a megúszó, a perfekcionista és a felületes (ez a működés valószínűleg a figyelemzavaros gyermekekre jellemző).

Végezetül nekem, mint logopédusnak is nagyon tanulságos és sok ötletet adó volt ez a könyv. Nem utolsó sorban segíteni fog érvelni, mikor team-megbeszéléseken kell részt vennem. De ajánlom azoknak a pedagógusoknak, akik azon törik a fejüket, hogy milyen változásokat kellene tenniük egy eredményesebb oktatás érdekében, továbbá azok az innovatív pedagógusok is bátran forgathatják összehasonlításképpen, akik kíváncsiak egy kolléga megvalósult sikeres projektjére. Melegen ajánlott a könyv egyetemen oktatók számára is.

A könyv utószavát Nádori Gergely írta. Nagyon érdekes, önálló ez az írásmű, ami a tanárszerepről, a tanításról, a tanulókról, a motivációról és ezek összefüggéseiről ír. Csak néhány gondolatot emelnék ki belőle, amiket én magam is hasonlóan gondolok. Nagyon fontosak az egyedi esettanulmányok egy adott munka végeztével. Nagyon fontos megállni, önmagunk számára összefoglalni, mi is történt tulajdonképpen az adott munkafolyamatban, és ezt a gyakorlati megvalósulást más kontextusba helyezni, összevetni az elmélettel. Továbbá azt írja Nádori Gergely, hogy a jó tanítás egyik fontos eleme a bátorság. Érdekességként említem, hogy egy korábbi előadásomban, mikor a többnyelvű logopédus kompetenciáit taglaltam egy esettanulmány végeztével, én is ezt emeltem ki legfontosabb tulajdonságként. Meg is mosolyogtak érte Firenzében. Szó esik az utószóban a pedagógus mintákról is, arról, hogy ki is a jó tanár. Mikor elvégeztem a tanulmányaimat, az volt az ars poeticám, hogy én mindent máshogy fogok csinálni, mint ahogyan a tanáraim tették. Ma legalább 16 éves munkatapasztalattal a hátam mögött azon veszem észre magam, hogy a volt osztályfőnököm (matektanár) tanulási stratégiáit magyarázom a tanítványaimnak, vagy esetismertetés közben gyakran idézem felsőoktatásbeli tanáraimat, legutóbb Csapó Benőt. Azt hiszem, nekem mégis jó tanáraim voltak. Büszke vagyok arra is, hogy a kortárs ismerőseim között is több nagyszerű tanáregyéniség található.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Cuccok, amik eltűnnek

A mi sulinkban évente van egy vagy több alkalom, amikor az elkallódott tárgyakat kiteszik az aulába, és a családok teljes létszámban megjelennek, hogy a kollektív emlékezetre hagyatkozva a legtöbb elveszettnek hitt ruhát megtalálják. Az elveszett ruhák szépen meg is töltik az aulát. Elég általános, hogy a gyermekek széthagyják a cuccaikat, nem kis fejtörést okozva ezáltal a szüleiknek.

A jobb érthetőség kedvéért következzen néhány példa, amit az élet tárt elém. Petike például a februári hidegben megérkezett logopédiára, és mikor onnan indult volna haza, nem találtuk a kabátját. Megesküdött, hogy aznap kabát nélkül jött iskolába. A másik cuki kisfiú, amikor visszaküldtem a kabátjáért, kabát nélkül jött vissza, mondván, hogy nem találja sehol. Elmentünk megkeresni… Ezek a potyautak csak azért nem idegesítenek, mert zsírégetésként fogom fel. Majd az osztályterem előtti fogason egyetlen kabát volt, a Janika kabátja, igaz, nem az ő fogasára akasztva.

Van olyan szülő is, aki úgy oldja meg az elvesztett írószerek problémáját, hogy nem pótolja. Így a gyereknek nincs megfelelő ceruzája, ragasztója stb. És hogy miért érinti ez a téma közvetlenül a logopédust? Mert logopédián is napi szinten többször fordul elő, hogy a gyermekek ott hagyják a különböző cuccaikat, amit aztán a hordár (én) szállíthat utánuk. Kedden fordult elő, hogy szóltam Pirinek, hogy szedje össze a cuccait. Komótosan összepakolta a tolltartóját, a mappáját. Még arra is volt gondja, hogy a szünet előtt nálam felejtett radírt visszakérje. Aztán, mikor visszakísértem az osztályterembe, másik épületszárny másik emeletén jutott eszébe, hogy nálam felejtette a kabátját.

Ezért is tetszett meg az ötlet (nem saját), hogy kis emlékezeti mankót készítsek a figyelemhiányos gyermekeknek. Mindennap hazamenetel előtt, mielőtt elhagyják a tantermet, ez segít leellenőrizni, hogy minden dolgát összepakolta, felvette. Extrém dolognak tűnhet, hogy a kabátra emlékeztetni kell egy gyereket, de a fenti sorok mutatják, hogy nagyon is előfordul.

Cuccok, amiket sose felejts az iskolában

Letöltés (docx)

Cuccok, amiket sose felejts a logopédusnál

Letöltés (docx)

A kis könyvjelzőt a gyermek kezébe lehet adni indulás előtt, de még praktikusabb az osztályterem ajtajára belülről ragasztani, tömeges használat céljából. Készítettem egy külön változatot, amit a logopédiai foglalkozás befejezése után lehet alkalmazni, a terem elhagyásakor. Ezek olyan kis segítségek, amikkel nagyon sok idegeskedést és a gyermek szidását is megspórolhatjuk, továbbá stratégiát nyújtunk a gyerekeknek, hogyan is kell rendszereznünk a gondolatainkat, a tárgyainkat. Hiszem, hogy csak rövid ideig fogják használni a gyerekek, és utána többé nem lesz rá szükségük.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Az öltöztető maci

Mindannyian szeretjük a macikat, nagyon cukin vannak ábrázolva a könyvekben, a plüss figurák imádnivalóan puhák. A gyermekek egyik kedvenc állata, a szerelmesek egyik kedvenc beceneve. Akkor pont öltöztetni miért ne lehetne? Hát persze, hogy lehet. Igaz, hogy a gyermekirodalomban (mesék, filmek, játékok) ábrázolt macikának nagyon kevés köze van a barnamedve vagy mondjuk a grizzly valós személyiségéhez. De ez semmit nem von le a nimbuszából, a macikultusz legalább száz éve töretlenül tartja magát az élvonalban.

A következő játék, amit ajánlani fogok, az egyszerre vizsgálóanyag, azaz teszt, és terápiás eljárás is. Ez idáig még egyetlen másik játék sem tudta nálam betölteni ezt a kettős funkciót. Amint megláttam, megszereztem, és mihelyst megszereztem, rögtön hozzácsaptam a vizsgálati protokollhoz. Megsúgom, ez nem csak a logopédus eszköztárának nélkülözhetetlen kelléke, hanem a többi pedagógusé is az lehet: mozgásfejlesztőknek, óvónőknek, fejlesztőpedagógusoknak, tanító néniknek, dadusoknak és asszisztenseknek, szülőknek és nagyszülőknek is szükségük lehet belőle egy-egy példányra. Miért is? Mert ez a játék, ami egyben egy puzzle is, alkalmas a finommotoros képességek szűrésére, a terápiás hatása pedig: részben a finommotoros képességeket fejleszti, de ezen túl elősegíti az önállósodás folyamatát (öltözködés) és a szem-kéz koordináció kialakulását/gyakorlását is.

Mikor én voltam óvodás, akkor a cipőfűző megkötése az iskolaérettségi vizsgálat szerves része volt. Ezen kívül még arra emlékszem, hogy Lukács doktor néni megkérdezte, hogy hány lába van a lónak. Jelenleg az óvodában az óvónők elintézik ezt a kérdést azzal, hogy a mai gyermekek általában nem tudnak cipőt kötni. Tényleg nem tudnak! Legfeljebb a szülők tépőzáras cipőt vásárolnak a gyermekeiknek, és kész. Amikor pedig az írástanulás környékén beüt a probléma, akkor pánikba esünk, és senki nem vél összefüggést találni a cipőfűzés és a vonalvezetés között. Pedig van. Kissé költséges és fölösleges megoldásnak tűnik logopédussal megtaníttatni a gyermeket cipőt fűzni, mikor ezt bárki maga is megteheti. És tessék elfogadni, hogy nagyon is fontos tevékenységről van szó!

Ha érdekel, hogy hogyan lehet vele játszani, érdemes megnézni ezt a kis videót:

A vizsgálat során megkérem a gyermeket, hogy az összes elemet nyissa illetve bontsa ki. A cipőfűző zsinórját nem elég kibontani, hanem azt ki is kell fűzni. Stopperrel mérhetjük az időt. Majd megkérjük a gyermeket, hogy most mindent kapcsoljon be, húzzon fel, fűzzön be, kössön össze. Már maga az utasítások feldolgozása is egy komplett beszédfejlesztés. A visszacsinálás lesz a problémásabb és lassúbb rész, ezt biztosan állíthatom. A hozzám járó gyermekeknek az övvel és a fűzés-kötéssel van általában problémája. Nem találtam gyermeket 8 éves kor alatt, aki hibátlanul végigcsinálta az egyes feladatokat. A mozgásproblémán túlmenően meg fognak mutatkozni az irányproblémák (öv, fűzés), és a tervezés-szervezés, kivitelezés szekvenciáinak nehézségei is. A fűzés-kötés esetében az egymást keresztező vonalak jelentenek gondot. Sokkal jobb az óvodában ezzel bíbelődni, mikor még van idő a korrekcióra, mint az l betű írástanulása során. Aki nem tud keresztezni, az így fogja az l betűt írni keresztezés helyett.

Utolsó lépésként visszarakatjuk az elemeket a maciformába, és akkor ér minket a meglepetés, mikor az egyszerű formákat a gyerekek nem tudják visszahelyezni, és stratégiaként a próba-szerencse beforgatással próbálkoznak. És megtapadnak a hibás stratégiánál, nem tudják korrigálni az elképzelést.

Szerencsére a gyerekek élvezettel fognak a játékkal foglalatoskodni, nem fogják tudatosan megélni a nehézségeiket, és játékosan, észrevétlenül gyakorolják be az oly fontos készségeket. Akinek nagyon nehéz, az nem fogja magától levenni a polcról, oda kell egy családtag vagy szakember bátorító segítsége. A játék terápiás funkciója akkor fejeződik be, amikor a gyermek az összes műveletet rutinszerűen és gyorsan elvégzi.

A játék megvásárolható itt: Melissa & Doug: Gombos, csatos, zippzáras készségfejlesztő játék

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Az almafától az L betűig - a függőleges vonal tantárgy-pedagógiája

Első saját konkrét élményem a függőleges vonallal, azaz az álló egyenessel kapcsolatban az iskola első osztályához kapcsolódik. Akkor, amikor Gyöngyi tanító nénim az írás-előkészítés periódusában előírt néhány magasabb és alacsonyabb álló egyenest a füzetembe, és nekem folytatnom kellett a sort. Ahogy valószínűleg sok más gyerek, én is a betűformázás tanulásakor foglalkoztam először a betűelemek ábrázolásával, gyakorlásával. Szakmai pályám során egyre inkább bebizonyosodik, hogy az óvódáskorú gyermekek elég nagy hányadának nem elegendő indirekt módon (gyurmázás, gyöngyfűzés, barkácsolás, rajzolás) előkészülni az írás tanulására. Ez csak szükséges, de nem elégséges előfeltétele az írásnak ennél a gyerekcsoportnál.

Mikor a szerkesztőmnek először említettem, hogy miről is fog szólni a soron következő bejegyzésem, akkor beleegyezően bólintott, és azt mondta, hogy írjak arról is, hogy miért fontos az álló egyenes, mi a szerepe. Azon vettem észre magam, hogy zavartan kutakodok a hosszú távú emlékezetemben valami frappáns magyarázat után, de nem találok ilyet. Meg kell tanítani rá a gyereket, és kész! Akárhogy is legyen, az álló egyenes gyakorlása az írás-előkészítés folyamatában a legelső helyen van, de az ábrázolás folyamatában is előkelő helyet foglal el. Ahhoz, hogy a gyermek el tudja sajátítani az L, B, H, K, F, J… stb. betűk írott formáját, képesnek kell lennie egy korrekt, fentről lefele haladó álló egyenes megrajzolására.

Virginie, a francia óvoda középső csoportjának óvó nénije nem bízza a véletlenre a függőleges vonal tanítását. Tudományos és művészeti szempontból komolyan előkészítve oktat. A könyvek ára, amik alapján halad, 185 euró (Pack Graphic'arts, Pack Traces à suivre), ezeket a saját költségére vette. Amikor belelapozhattam, azonnal elcseréltem volna rá a lelki üdvösségemet.

A most középső csoportos gyerekek, akiket Virginie tanít, mennyivel szerencsésebbek, hogy az álló egyenessel nem az első osztályban találkoznak először, az írás munkafüzet lapjain. Virginie semmit nem bízott a véletlenre. Aprólékosan, hierarchikusan és komplexen felépített tevékenységsorozatról van itt szó, széles spektrumú hatással. Mert hogyan is történt náluk?

Először is, a festőállványon függőleges síkban ismerkedtek a függőleges vonallal. A lap tetejére ecsettel vittek fel hígított festéket, és azt lefele csorgatva figyelték meg, hogy milyen nyomot hagy. Ez a feladat komplexen fejleszti a (fentről lefele tartó) folyamatos szemmozgást és a szem-kéz koordinációt is. Sok szempontból könnyített feladatról van szó: maga a függőleges felületen való munka, a grafomotorika minimalizálása (csak a festékpöttyöt kell megfelelően elhelyezni, utána az teszi a maga dolgát, és lecsorog), ekkor a teljes grafomotoros tevékenység kiiktatódik, a szemmozgáson van a hangsúly. A tevékenység a gyermeket a jó megfigyeléshez segíti, és mivel könnyűnek ítéli meg a folyamatot, valószínűleg a pozitív élmény jobb grafomotoros teljesítményre is fogja sarkallni.

Itt azonban nem álltak meg. Színes papírból csíkokat vágtak, és ezeket a csorgatott álló egyenesek közé ragasztották. Finommotoros/manuális tevékenységek sokasága: eszközhasználat (ecset, olló), ragasztás stb.

Eddig tartott a grafomotoros fejlesztés/előkészítés, utána következett a vizuális nevelés két tematikához kapcsolódóan: Őszi erdő és a szüret előtt álló Almafa. Itt két tantárgy, a vizuális nevelés és a természetismeret kapaszkodtak össze. A gyermekek megfigyelték a természetben található álló egyeneseket, és az évszaknak megfelelően választottak tematikát. Ezt először a teljes integritásában dolgozták fel (őszi erdő), majd kiemeltek egy elemet (egy fa), és azt a maga részleteiben, aprólékosan dolgozták ki. Az általánostól haladtak a konkrét felé. Természetesen az egész folyamat megannyi lehetőséget biztosított a tematikához kapcsolódó szókincsfejlesztésre, a beszélgetésre.

Őszi erdő: Az állványra rakott papírlapokra a gyermekek függőleges vonalakat festettek a fatörzsek ábrázolására. A munka a továbbiakban vízszintes síkban folytatódott, a fa lombozatát kör alakú szivacsokkal nyomdázva ábrázolták, majd az egészet egységesítve összemosták. Jellemző volt az őszi időszaknak megfelelő színhasználat (sárgás-barnás-vöröses tónusok használata).

Az almafa elkészítése 3 különböző alkalommal, összesen 30 percig tartott. Az első alkalommal történt az alapok felvitele, durva mosogatószivacs-kockákkal, nyomdatechnikával. A második alkalommal történt az előrajzolt almafa megfestése. A harmadik alkalommal pedig az almafa kivágása, és a fűszálakhoz használt papír hajtogatása és vágással kirojtozása, és a mű összeállítása.

 

A kész mű láttán annyira hihetetlen, hogy ezek 4 év körüli gyermekek önálló alkotásai. A változatos finommotoros technikák alkalmazása komplex fejlesztőhatást jelentett. Grafomotoros előkészítést, a szépérzék fejlődését, az ábrázolásra való igényt, a tér érzékelését és a maximális motiváció fenntartását biztosították.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Nyomot hagyni – grafomotoros fejlesztés

Iskolában dolgozni a legjobb dolog a világon. Nagyon téves gondolat az, hogy a logopédiai terápiát oktatási intézményen kívül, egy másik intézményben kell megoldani, anélkül, hogy a gyermekkel foglalkozó szakemberek kapcsolatba lennének egymással. Sokkal hatékonyabb, ha a tanító és a logopédus együtt dolgozik. Az egyik mondja, hogy mit nem tud a gyerek, a másik megmagyarázza, hogy ez miért van így, és megoldást kínál rá. Nem öncélúan fejleszt, hanem úgy, hogy a gyermek jobban boldoguljon az iskolában/óvodában. Bár ezek a különböző szakmák közötti párbeszédek nagyon fáradságosak és frusztrálóak minden fél számára, mégis azt gondolom, hogy ha komolyan gondoljuk az integrációt, akkor nélkülözhetetlenek. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy én egyre kevésbé érzem frusztrálónak ezeket a párbeszédeket, és egyre inkább nyitott fülekre találnak a gondolataim. Nekem többek között az is nagyon hasznos, hogy látom a pedagógus kollégákat dolgozni. Nem a saját elképzeléseimben vagyok belemerülve egész nap, hanem folyamatosan új szakmai (és kulturálisan más) ingerek érnek.

Meixner Ildikó mondta a diszlexia reedukáció kapcsán, hogy egyszerre kell a gyermeket fejleszteni és oktatni. Az arányok megtalálása az érdekes. Kezdetben több a fejlesztés, kevesebb az oktatás. Majd, ahogy a gyermek szépen fejlődik, úgy egyre inkább az oktatáson (a tananyag pótlásán) lesz a hangsúly. Na de elég nehéz egy fejlesztő szakembernek kívülről eldönteni, hogy milyen oktatási hiányosságai vannak a gyermeknek, és nehéz a fejlesztés során a helyes arányokat megtalálni.

Adott esetben nem kell érte többet tennem, mint hogy végigmegyek a folyóson, nyitva tartom a szemem, és pillantgatok jobbra-balra.

Az, amit mostanában láttam, az maga volt a csoda, nem viccelek. Azok az ingerek, amik értek, tágra nyitották a szemeimet, és alaposan megdolgoztatták az agyamat.

Mikor a napokban az óvoda folyosóján áthaladtam, már érezhető volt az őszi szünet közeledte. Nagy volt a sürgés-forgás a kis- és középső csoport háza táján. Részben a folyosót dekorálták az óvó nénik és a dadusok, részben meg készítették hazavitelre a gyermekek elkészített munkáit. Persze a mostanában szokatlan nyüzsgés jobban magára vonta a figyelmemet. Csak úgy záporoztak a kérdéseim a kollégákra: Hogy csináltátok? Mennyi idő alatt? Milyen technikát alkalmaztatok? Élvezték a gyerekek? Lefotózhatom? Rögtön létrejött egy folyamatos inter(kulturális)diszciplináris párbeszéd, ami mindkét fél számára nagyon hasznos, de a legtöbbet belőle a gyerekek profitálják.

Ebben a cikkben Katalin óvó néni és a kiscsoportos gyermekek munkáit fogom bemutatni. Rögtön látszani fog, hogy olyan adekvát, életkornak, gyermeki léleknek megfelelő, fejlesztésorientált oktatásban részesülnek ezek a gyerekek, hogyha bármilyen probléma mutatkozna a későbbiekben, itt oktatási hiányosságok pótlásáról szó sem lehet, csakis fejlesztésre kerülhet sor. De az is a tapasztalatom, hogy az ebből a csoportból indult gyerekek az óvodai ciklus alatt grafomotorosan előkészülnek az iskolára.

Lefogadom, hogy sokan meg fognak lepődni azon az állításomon, hogy a vizuális-grafomotoros nevelés a nulladik kilométernél nem úgy kezdődik, hogy a gyerek kezébe nyomunk egy ceruzát. Katalin koncepciója az, hogy addig nem is adunk ceruzát, ecsetet (nem marokra foghatót), amíg a helyes eszköztartás nem alakul ki. Nagyon hasznos gondolat.

Na de akkor mit is csináltak ezek a kiscsoportosok? Nyomot hagytak!


Kattints a nagyobb méret megnyitásához

A munkáikból Katalin csinált egy csinos füzetecskét. Mikor belelapozott a füzetbe, azonnal láttam, hogy ezt meg fogom osztani az olvasóimmal, minél hamarabb, annál jobb. A gyerekek a kezüket és különböző tárgyakat mártottak festékbe, és azokkal nyomdáztak a rajzlapra vagy például az autó esetében végiggurították a papíron, és rácsodálkoztak, hogy milyen nyomvonalat produkál. Ezen kívül mártottak legót, clipót, parafadugót is. A középső csoportosok még villával is karistolták a papírt. Életkornak megfelelő, kompex fejlesztés, az biztos. Megismerték a színeket, fejlődött a beszédkészségük, tanultak pár új szót a technikához kapcsolódóan. Ügyesedett a figyelmük, a látásuk és a kezecskéjük is. Alkottak! A periódus végén, amikor már megszülettek a művek, akkor Katalin gondolt egyet, a gyerekek elé tette a kész munkákat és a használt eszközöket, és össze kellett párosítani, megtalálva, hogy melyik rajz milyen eszközzel készült. Ekkor már az emlékezetüket is fejlesztette, és tanulástechnikai szempontból is lefektette az alapokat (asszociáció, rendszerezés, ismétlés).

Elsősorban nem a feladatok újszerűsége kápráztatott el, mert izoláltan egy-egy feladat a látóterünkben van egy ideje. Inkább az oktatás tervezettsége, a számos változatos eszközzel való gyakorlás, a témában való elmélyülés, az esztétikus végproduktum megszerkesztése.

Nos, az illusztrált feladatok a logopédiai grafomotoros terápián is megállják a helyüket, az előkészítő szakaszban, fiatal életkorban.

Akit a téma érdekel, üzenem, hogy hamarosan megtudhatják, mit csinált Virginie osztálya (középső csoport) az említett periódusban. Ha sokakat érdekel, akkor a következő periódus munkái is megosztásra kerülnek.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Melyiket válasszam: feladatlap, számítógép vagy társasjáték? – A Blokus játék

Olvastam egy nagyon érdekes pszichológiai tanulmányt, ami többek között azt vizsgálta, hogy a mentális forgatás fejlesztése papír-ceruza vagy számítógépes játékokkal hatékonyabb (PDF - Ördögh Tímea Orsolya: A mentális rotáció fejleszthetősége és összefüggése az intelligenciával). A tanulmány szerint a lényeg a feladatokkal/számítógépes játékokkal való konfrontáció, az eszközválasztás nem mutatott ki szignifikáns különbséget a hatékonyságban. Minkét eszköz használata szignifikáns fejlődést mutatott ki. Nagy kár, hogy nem illesztettek egy társasjátékkal fejlesztett kontrollcsoportot is, hogy tudományos megalapozottsága legyen annak, amit gondolok. Általában a helyesen megválasztott társasjátékok a célzott képességeket ugyanúgy fejlesztik, mint a papír-ceruza feladatok vagy informatizált unokatestvéreik, csak még bizonyos pluszt is nyújtanak. Például a papír-ceruza feladatok olyan iskolás jellegűek, ezzel szemben a társasjátékok indirekt fejlesztők. A játékok nagyszerű motiváló eszközei a tanulásnak, míg az iskolában sikertelen gyermeket a feladatlap elrettentheti. Gereben Katalin tanárnőtől tudom, és azóta nap mint nap tapasztalom, hogy „a motiváció nagy Úr!”.

A számítógépes játékok a mai gyermekek toplistáján helyezkednek el, maga az eszköz használata is egy motivációs tényező. De a társasjátékoknak a számítógéppel szemben is van egy nagy előnyük: jellegüknél fogva fejlesztik a szociális kompetenciát – az együttműködést (alkalmazkodás, kivárás), a versenyhelyzetet, segít kezelni a vesztés okozta frusztrációt. A társasjáték játszása során az új helyzetekhez való alkalmazkodás folyamatos stratégiaváltásra készteti a gyermeket, ami segíti a decentralizációt (azaz, hogy saját elképzelésétől elvonatkoztatva vegye figyelembe mások tevékenységét, és ehhez stratégiaváltással sikeresen alkalmazkodjon). A felek folyamatosan, verbálisan is tartják a kapcsolatot, ezáltal fejleszti ezt a kompetenciát is. Tehát szociális szempontból pont az ellenkező hatást éri el, mint a számítógép, nem izolál, hanem közösségbe illeszt. Természetesen a papír-ceruza feladat, a számítógépes játék és a társasjáték is nagyon hasznos a gyermek számára, a problémás gyermekek fejlesztése során mindhármat kombinálom, szükségesség szerint. De én társasjátékpárti vagyok. A fejlesztendő gyermekek már egyre kevésbé ismerik ezeket a játékokat, és hatalmas élmény számukra, ha az órán előveszünk egyet-egyet.

A Blokus játék, amiről írni fogok, sok más játékommal együtt a jó logopédus-szülő kapcsolat eredményeképpen került a látóteremben. Egy spanyol pszichológusnő ajánlotta  (majd egy évtizeddel ezelőtt), és adta kölcsön kipróbálásra. Az a játék, amit most használok, az okosjatek.hu ajándéka, nagyon köszönöm nekik a lehetőséget!


A játék 7 éves kortól ajánlott 4 játékos számára, de a számos játékvariáció alkalmassá teszi, hogy két-három ember is játszhassa.

A játék tartozékai: egy nagyobb méretű, négyzet alakú műanyag tábla, és különböző számú négyzetekből összeállított műanyag alakzatok.

A játékszabály: A játékosoknak egymás után le kell tenniük egy-egy alakzatot, szigorúan a nagy tábla sarkába helyezéssel kell kezdeniük. Az egyetlen szabály a továbbiakban az, hogy minden alakzatnak kapcsolódnia kell a játékos valamelyik saját alakzatához, de csak a letett alakzatok sarkaival érintkezhet az új. A többi játékos alakzataira vonatkozóan nincs megkötés, azokkal bárhogyan érintkezhetnek. Amikor valaki nem tud tenni, akkor kimarad a játékból. A játéknak akkor van vége, amikor egyik játékos sem tud több alakzatot letenni. Ekkor a játékosok megszámolják a maradék alakzataikon szereplő kis négyzeteket, és az a játékos nyer, akinek a legkevesebb marad.

A minta játékban kék nyert, mert elfogytak az alakzatai. A sárga lett a második, neki 8 négyzete maradt.

Ezt a játékot én olyan gyermekek fejlesztése során veszem elő, akiknek a téri-vizuális, vizuo-konstrukciós, mentális forgatási képességei gyengék. A téri vizualizáció azt jelenti, hogy el tudjuk képzelni a tárgyak mozgását, az orientáció meg azt, hogy saját perspektívánkból képzeljünk el tárgyakat. A vizuokonstrukciós képesség pedig az a képességünk, hogy adott modellt reprodukálni tudunk vagy formák (adott részek) segítségével, vagy grafikusan képesek vagyunk azt ábrázolni.

A téri képességek két fontosabb alkotóeleme a téri percepció és a mentális rotáció (már 5 éves korban megjelenik). Valamit jó szinten észlelnünk kell, hogy műveletet tudjunk vele végezni, azaz el tudjuk forgatni. A mentális forgatásnak fontos szerepe van a tárgyak azonosításában, a tájékozódásban, a matematikában.  Előfeltétele a sorbarendezés és a konzerváció (azaz az emlékezetben való megőrzés). A fejlesztés során nem csak úgy nekiesünk a Blokus játéknak, hanem többek között sorbarendezéssel előkészítünk (tájékozódunk térben, időben – a korábbi cikkeimben is található letölthető anyagokkal: Az én hetem - az én játékom, Scenario és képregény-játékok), és fejlesztjük az emlékezetet is. Ezen előfeltételek hiányában a mentális rotáció nem valósulhat meg. Viszont ezek a képességek gyakorlással jól fejleszthetőek. Azok a gyermekek, akik fejlesztik téri képességeiket, könnyebben képesek saját megoldási stratégiákat kiötleni, ezáltal fejlődik az általános matematikai problémamegoldó képességük.

Tehát a Blokus játék hatása: a gyakoroltatás során stratégiatanulás történik (mentális reprezentációk alkotása, forgatás), ami hatással van az általános matematikai problémamegoldásra. A Blokus játék erényei közül továbbá megemlíthetem, hogy a játékszabály egyszerű, nem rettenti el a gyermeket, a feladatok komplexitási foka folyamatosan, de észrevétlenül növekszik, viszonylag rövid időtartama (20-30 perc) alkalmassá teszi a fejlesztőórába illesztését.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Halló, jó napot kívánok, a kisfiam nem tudja helyesen mondani az „r betűt”, tudna nekünk segíteni?

Nem ritkán keresnek meg a címben elhangzott szavakkal a szülők. Nagyon sokáig komolyan vettem, ma már komoly fenntartással kezelem ezt az állítást. Gyakorlatilag szinte nem is láttam olyan gyereket, akinek csak az r hangja lett volna problémás. Magamban mindig azt mondom, hiszem, ha látom.

 

A konkrét eset, ami a közelmúltban történt velem, nagyon tanulságos, ezért is osztom meg az olvasóimmal. A mama szintén azzal jelentkezett, hogy nincs r hang, de azt is mondta, hogy a logopédus, aki a gyermeket kezelte, azt mondta, hogy mindene megvan hozzá, csak nem jön ki belőle az r hang, nem tudni, miért. A mamát nagyon komolyan vettem, mert volt szerencsém a tágabb családjához, és szinte úgy kedveljük egymást, mintha rokonok lennénk. A volt kis páciensem szinte az egyetlen tanítványom, akinek a ráfordított idő és a befektetett munka ellenére sem tudtam az r hangját automatizálni. Mikor feladták, akkor ott tartottunk, hogy 20 másodpercig szépen pörgött a nyelve, és a tr-es, dr-es hangkapcsolatokat is jól kivitelezte, valamint a szóvégi r hangokat jól fonálta. Rögtön beugrott, hogy van egy öröklött beszédgyengeség a családban.

Mikor a mama másodszor hozta el a cikk főszereplőjét, akkorra megérkezett a jelenlegi logopédus cetlije, amin a gyermek adatai mellett az volt feltüntetve, hogy r-j hangcsere miatt logopédiai ellátásra szorul.

És akkor következzen a vizsgálat során szerzett tapasztalataim rövid leírása:

Artikuláció vizsgálata: Izolált ejtés során hangtorzítások voltak tapasztalhatóak: az m hang fog-ajak képzésű, az l, t, n, d felső nyelvállású hangok interdentális képzésűek. A gy, ö hangok jobb oldali, laterális torzítással képzettek. A szavak képekről való felidézése során az l, n, t, d hangok konzekvens interdentális képzése tapasztalható. Az r-j paralália leírható, az r hang hiányzik.

Az interdentális képzés hátterében mozgáskoordinációs nehézség feltételezhető: az áll-, nyelvmozgás még nem vált le. A nyelv függőleges mozgatását vízszintessel helyettesíti. Az ajak-, arcizmok kevésbé tónusosak.

Beszédhangok megkülönböztetése: A beszédhangok megkülönböztetése nem automatikus, bizonytalan (GMP17, 23/16 jó választ adott). A beszédhangok időtartamát nem észleli helyesen.

Azt tanácsolom magunknak, hogy nézzünk bele minden esetben a gyermek szájába, és az artikulációs mozgásokat is térképezzük fel. Nem annyira az artikulációs vizsgálatnak a képanyagán van a hangsúly, mint a gyermek produkcióján. Gyakorlatilag az első pár perc beszélgetés során kiderül, hogy a gyermeknek milyen hangproblémái vannak. Minden esetben meg kell próbálni megkeresni az okát, és okokra ható, célzott terápiát kell ajánlani a páciensnek. Nem tudom, mire alapozta a logopédus a feltételezését, hogy „mindene megvan a gyermeknek az r hang fonálásához”, hacsak nem a szájára és a nyelvére gondolt. Amikor a gyermek az r helyett a j hangot használja, akkor nem is kell a praxisokat vizsgálnom, tudom, hogy a nyelvemelés problémás. Kicsit jobb a helyzet, és ott valóban már van progresszió, ha r-l paraláliáról beszélünk.

Tanulság: a szülőnek mondjuk meg az igazat, hol tart a gyerek, mit csinálunk, és mi otthon a teendő. Lehetőleg ne vezessük félre a szülőket.

Az r hang kialakítása nem szülői feladat, ha magától nem alakult ki, akkor sokszor nagyon nehéz kialakítani, szakmunkát igényel, erre vagyunk mi. Hogy a gyermek r hang helyett j-t mond, azt minden laikus hallja, az nem egy szakvizsgálat eredménye. De hogy miért teszi ezt, az az érdekesebb. És mi van a többi hanggal? Az esettanulmány alanyának minden rosszul képzett hangja vizuális tünetet ad, egy diplomával rendelkező logopédusnak elégséges beszéd közben szemkontaktust felvenni a gyermekkel, hogy nyilvánvalóvá váljon számára. És akkor nagy valószínűség szerint külön vizsgálat sem kell, hogy biztosak lehessünk benne, hogy egy nyelvlökéses nyelés is van a háttérben.

Illusztráció: kezimunka.network.hu

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (40),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (15),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (2),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (6),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (8),szókincsfejlesztés (10),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com