Ez a könyv sokkal több annál, mint amit a címe sugall. Én is, mint sok más pedagógus, leginkább a nyári szünetben érek rá a kedvtelésem szerint olvasgatni. Év közben a szakirodalom böngészése foglalja le leginkább kevéske szabadidőmet. Most úgy esett, hogy majdnem lecsúsztam erről a könyvről, mert mire megkezdődött a szünet, a budapesti Librikből kifogyott a könyv. Viszont, úgy látszik, a Balatonon sokkal kevesebb igény van a francia típusú gyereknevelés tanulmányozására, így aztán a boglári Alexandrában egymásra találtunk, a könyv meg én. Amikor ezt a posztot írom, akkor még csak 95 oldalt olvastam el a könyvből, de máris ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy megosszam olvasóimmal tapasztalataimat. Ha tehetik, olvassák el, még az iskolakezdés előtt!

Annak ajánlom ezt a könyvet, aki a gyermekneveléshez bármilyen oldalról kapcsolódik. Szülőknek, pedagógusoknak és frankofil embereknek egyaránt.

Mivel francia logopédus vagyok Budapesten, számos nehézséggel nézek szembe nap mint nap, olyan dolgokkal, amik a multikulturális hétköznapokból adódnak. Mikor a könyvről először hallottam, elsősorban azért akartam elolvasni, mert egy újabb olyan dokumentumot véltem felfedezni, ami közelebb vihet a francia emberek megértéséhez. Hiszen – feltételezhetően – egy adott kultúra gyermeknevelési szokásai nagyon meghatározóak nemzetfelfogásukban. Másrészt nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy a számos nehézség mellett, ami a francia iskolában osztályrészem, egy valami sokkal könnyebb: sokkal könnyebben kezelhetőek a francia gyermekek, sokkal kevesebb magatartási probléma nehezíti a mindennapjainkat. Gyermeknevelésben a francia szülők nagyon konzekvensek, és többnyire hasonló nézeteket vallanak. Vajon ez véletlen vagy elfogultság? Egyik első meglepetésem az volt, amikor tanítványt vártam egy osztályterem előtt, de a gyerekek még csak akkor vonultak be a szünetről, az osztálytanítójuk vezetésével. A tanító bácsi a tanterembe való belépés előtt elsóhajtotta az élénk kedélyállapotú nebulóknak: „On se calme (megnyugszunk)!” Na, az erre adott válaszreakció már felkeltette az érdeklődésemet. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt mondtam volna napközis nevelő koromban, a gyermekek rám se hederítettek volna. De láss csodát, a gyermekek, mintegy varázsütésre, elhallgattak és néma csendben vonultak be az osztályterembe. Pedig a tanító még csak hangosan sem mondta.

Visszatérve a könyvre, a szerző egy amerikai anyuka-újságírónő, aki Párizsban nevelte a gyermekeit. Igen feltűnő különbséget látott a francia és az angolszász gyermeknevelési modellek között, és ennek akart utánajárni. Ott kezdődött, hogy a francia anyák nem híznak el a terhesség alatt. Miért? – kérdezi a szerzőnő. Irigykedve vette tudomásul azt is, hogy a francia gyermekek életének rutinjai nagyon hamar kialakulnak és simulnak bele a család életvitelébe. 3-4 hónapos koruktól végigalusszák az éjszakát és kialakul a napi 4 étkezésük.

Pamela egy családi nyaralás alkalmával, mikor a „poklok poklát” éli át a kisdedével, és elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra lemond az utazásról, akkor fedezi fel, hogy a francia családok nem osztoznak a kínszenvedéseiben, leginkább nyaraló családok benyomását keltik.

„A Beannel egykorú francia gyerekek elégedetten üldögélnek az etetőszékben, és várják az ételt, vagy épp halat, sőt, zöldséget majszolnak. Semmi visítás és nyafogás. Mindenki egy fogást fogyaszt egyszerre. És az asztal körül nincsenek romok.”

A szerző megállapítása az is, hogy: „A franciák számára a kisbaba aludni tanítása nem a lusta szülő önző stratégiája, hanem az első, döntő fontosságú lecke az önállóságról, és arról, hogyan élvezzük önmagunk társaságát.”

Közérthetően ír többek között Walter Mischelnek a Columbia Egyetem pszichológusprofesszorának híres pillecukorral végzett kutatásáról, mellyel azt vizsgálja, hogyan késleltetik a gyermekek a vágyaik kielégülését.

Kutatásának konklúziója az, hogy azok a gyermekek, akik négyévesen jobban ellenállnak a pillecukornak, képesek a késleltetésre, jobban tudnak koncentrálni és érvelni is, továbbá stressz hatására általában nem omlanak össze.

Itt már kialakult bennem egy kapcsolat a nevelés, viselkedés és tanulás között. Egyre több a bizonyíték, hogy azok a kisgyerekek, akik nem alszanak eleget, nagyobb eséllyel lesznek agresszívek, hiperaktívak valamint tanulási és emlékezetzavarban is szenvedhetnek.

Egy szórakoztató olvasmány keretében két markáns kultúra gyermeknevelési szokásaiba kukkanthatunk bele párhuzamosan. Ha felkeltette az érdeklődésedet, olvassuk tovább együtt!

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről: