Logopédia mindenkinek

és a véleményem semmit sem változott. Amit az első kipróbálás során gondoltam, megállta a helyét a századik játék során is. Az, hogy szuper, hogy a fejlesztőhatása széles körű, szórakoztatási foka az egekben.

Minden gyermek imádja, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy, lány vagy fiú. A felnőtteknek is nagyon tetszik, így nem fog gondot okozni vég nélkül játszadozni vele a hideg, esős, őszi vasárnapokon.

A játékról röviden: A dobozban 4 garnitúra színes (kék, piros, sárga, zöld és fekete) pohár található (összesen tehát 20) és egy motelcsengő (aminek a csapkodása határozottan a játék egyik vonzereje). A másik vonzereje a játék gyorsasága, a parti rövidsége. Kiváló olyan gyermekek számára, akiknek gondot okoz egy hosszabb idejű stratégiai játék végigülése.

A játékot 2-4 ember játszhatja, de akár 1 személy is játszhat vele, főleg fejlesztés során.

A játék menete: Minden játékos kap egy sorozat, különböző színű poharat, majd a játékvezető (a legügyesebb játékos) középre teszi az aktuális feladatkártyát. Az azon szereplő színes tárgyak alapján kell sorba rakni a poharakat. Egy színsorozatot kell létrehozni vízszintesen vagy függőlegesen, az irányt a mintakártya határozza meg. Majd győzzön a gyorsabb! Aki a leggyorsabban kiteszi a megfelelő szekvenciát és megnyomja a csengőt, magáénak is tudhatja a feladatkártyát. Aki a legtöbb kártyát összegyűjti, megnyeri a partit. Ilyen egyszerű.

A játék fejlesztő hatása komplex. Valóban, a színtanulástól kezdve a szerialitáson át a vizuokonstrukciós képességig, mindent játékosan fejleszt. A gyermekek imádják, nagy hahotázások közepette folyik a pakolás meg a csöngetés, de könnyek és poharak is hullhatak rendesen…

És hogy fejlesztés során kiknél veszem elő ezt a játékot elsősorban? A figyelemzavaros gyermekeknél mindenképpen. A feladatok rövidsége, gyorsasága, variabilitása, az, hogy alapvetően egy mozgásos tevékenységről van szó, számukra is élvezhetővé teszi a játékot és fejleszti is a képességeiket. A hiperaktív/figyelemzavaros gyermekek általában komoly szerialitási problémákkal is küzdenek. A Speed Cups játék a szerialitás képességét is hatékonyan és változatosan fejleszti. Segít eligazodni a síkban, a térben. Fejleszti a reakcióidőt, gyors reagálásra készteti a gyermeket.

Javasolt még diszlexiás, diszkalkuliás, diszgráfiás gyermekek fejlesztésébe is beépíteni a játékot. Hatékonyan készíti elő az írást, az olvasást, a számolást. Hangsúlyozza a sorrendiség szerepének fontosságát, játékosan segíti elő annak beépülését. Beépülése és megszilárdulása hatékonnyá teszi az olvasást, a betűsorrend, a számsorrend szentségét.

Hasznos játék ez a vizuospaciális diszpraxiában szenvedőknek is, akiknek mind a vizuális képességeit, mind a finommotoros képességeit párhuzamosan, a játék által oldott formában fejleszti.

Azokkal a gyermekekkel, akik különböző okokból kifolyólag ügyetlenebbek a társaiknál, egyénileg gyakorolok, mielőtt a csoportos játékba engedem őket. Pláne, ha nem bírják a frusztrációt. Másokat, akik erősebb lelki karakterrel és küzdőszellemmel rendelkeznek, hagyom, hogy csak küzdjenek. A motiváló környezet meg fogja tenni a maga jótékony hatását.

A játék tartozéka, a csengő, önmagában is használható, osztályteremben is, a hatékony, differenciált oktatás keretében. A Freinet-pedagógia elvei szerint, mikor egy gyermek nem figyel, akkor nem ráförmednünk kell, hanem a pedagógus megszólaltat egy csengőt, így tereli vissza a gyermeket a feladathelyzetbe. Az asztali csöngő finom, kellemes hangja miatt abszolút alkalmas a feladatra, annyi módosítással, hogy ez nem a pedagógus keze ügyében van, hanem mondjuk a figyelemzavaros vagy autisztikus gyermek asztalán. A pedagógus, ha észreveszi, hogy nincsen hatékony kognitív tevékenység, csak odasétál, és finoman rányom a csengőre. El fogja érni vele a kívánt hatást.

Fiatalabb életkorban mindenki megnyomja a csengőt játék közben, függetlenül attól, hogy hányadiknak építette meg a maga sorozatát. Hangot adni, ez boldogsággal tölti el a gyermekeket.

A játékot az Okosjátéktól kaptam, és a Játékválasztó családi napon játszottam vele.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

„Régóta olvasom a blogod, mert logopédus hallgató vagyok. Most kell egy előadást tartanom a figyelemzavarról, hiperaktivitásról. De mivel nincs semmi gyakorlatom, nem tudom, hogy velük a logopédia órákon mit lehet csinálni. Például nem ültetem a tükör elé, hanem kézitükörrel hencsereghet a földön. Ilyesmi tanácsokat tudnál adni?”

Ahogy telik az idő, egyre inkább olyan vagyok, mint Mrs. Marple: mindenről egy korábbi tanítványom jut eszembe. A kérdésről Gauthier jutott eszembe, aki a legelső francia nyelvű, belga tanítványom volt, és akinek nem kicsit köszönhetem, hogy ma azt csinálom, amit. Ő egy nagyon cuki, szeplős, hiperaktív fiúcska volt, akinek a szemei sem álltak jól, és akinek a szülei – mikor eljöttek a rendelésemre – felváltva bőgtek, miközben mesélték a gyerek körüli megpróbáltatásaikat. Őt például kézzel és lábbal magamhoz kulcsolva szocializáltam a tükör előtti pöszeterápiára.

A mozgékonyság a gyermeket érő ingereket is mozgóvá teszik, aminek következtében a figyelem fluktuálni (gyorsan, szabálytalanul változni) kezd. Ilyen feltételek mellett a tanulás nagyon esetlegessé válik, az agy önkényesen fogja az ingereket feldolgozni.

Nagyon változatos tünetei lehetnek annak, ami miatt egy hiperaktív gyermek logopédiai terápiára szorulhat. Lehet pösze, megkésett beszédfejlődésű, lehet beszédkényszere, értési problémája stb. Legvalószínűbben a beszéde lesz maszatos és hadarásszerű.  Mondjuk nincs konkrét hanghiba, de az egész olyan elkent, érthetetlen. A tanulásban, általában az olvasástanulás kezdeti szakaszában olvasási nehézségei vannak (b-d keverés), és az általam a figyelemzavaros gyermekek triászának tartott tünetegyüttes tapasztalható, mely a grafomotoros gyengeségben, az utasításértés gyengeségében és a koncentrációs gyengeségben nyilvánul meg (szelektív figyelem, megosztott figyelem, a gátlás zavara stb.). Továbbá az olvasáshoz szükséges ritmikus szemmozgás üteme is megbomolhat, megakadályozva a síklapon való jó tájékozódást és az olvasás közbeni helyes sorváltás kialakulását. Kapásból ennyi minden jutott eszembe, amivel a terápia során foglalkozni lehet és kell is – külön-külön, szinte minden tünettel.

De ha egy klasszikus beszédterápiára gondolunk, egy pöszeterápiára, amihez tükör is kell, akkor én semmi esetre sem adnék tükröt a gyermek kezébe, amivel ő világgá indulhat. Részben azért, mert a tükör egy veszélyes eszköz, és baleset lehet a vége. Részben pedig azért, mert a finom beszédhibák fejlesztéséhez a figyelmet oda kell irányítani a kérdéses részletekhez, hogy a megfelelő mozgássort ki tudjuk javítani (kóros mozgás leépít, jó kialakít). Ha röptében menne a dolog, akkor a gyermek valószínűleg nem szorulna logopédusra, spontán javulna a beszédhibája. A gyereket meg kell tanítani figyelni. Általában minden hiperaktív gyermek jobb figyelmi- és összerendezettségi szintre képes kétszemélyes helyzetben, mint amit önmagától produkál.

Tudni kell, hogy általában a hiperaktív gyermekek is képesek ideig-óráig nyugton maradni, és a kétszemélyes helyzet kiválóan alkalmas arra, hogy ezt begyakoroljuk velük, és egyre hosszabb idejű megülésre biztassuk. Itt az lesz a megoldás, hogy kezdetben nem tükör előtt gyakorolunk (az én tapasztalatom az, hogy a hiperaktív gyerekek nem szeretik saját tükörképüket), hanem játékokkal, színes hívóképekkel, és a logopédus szembe ülve (akár a földön is) mutatja elő és csinálja a gyermekkel a feladatokat. Korrigálás során, ha a gyermeknek nehézsége van, akkor megérintjük kézzel a kritikus területeket (pl. a púpot a felső fogsor mögött), a kinesztetikus-taktilis érzékelésre támaszkodva. Amikor már elfogadja a tükör előtti ülés helyzetét, akkor folyamatosan vezetjük be a használatot, egyre hosszabb alkalmazási idővel. Pl. kezdjük 1-2 perc tükör előtt üléssel, majd fokozatosan nyújtjuk az ott töltött időt, és csak a legszükségesebb feladatokat végeztetjük előtte, de akkor elvárjuk, hogy maximálisan koncentráljon a feladatára. Fel is lehet jegyezni a napi teljesítményeket, biztosak lehetünk benne, ha van konkrét támpont, a következő alkalommal felül akarja és fogja is múlni önmagát. Sok játékot alkalmazzunk, lehetőleg mozgásosat, mert köztudomású, hogy a monotóniát is nehezen tűrik, és folyamatos szórakoztatásra vágynak. Ha korlátozódnak a mozgásukban, verbálisan válhatnak agresszívvé. Nem szokatlan a terápia során a szópárbaj. Ezt rögtön az elején kiprovokálja a nebuló, utána megnyugodnak a kedélyek, folytatódik a munka a legnagyobb egyetértésben. Tekergethetnek a kezükben különböző, erre a célra kifejlesztett tárgyakat is, a fölösleges energia levezetésére. Nagyon szeretik a Fújó lottót, ami a logopédiai terápiában nagyon hasznosnak bizonyult, és a korábbi cikkemben (http://logopedia.postr.hu/lotto) feltüntetett tényezők mellett még a helyes ceruzatartáshoz szükséges csippentő mozgást is gyakoroltatja az állatok letakarásakor.

Fújó lottó

Megengedhetjük, hogy bizonyos időközönként fusson egy-két kört. (Azok a tanárok, akik a mi iskolánkban megengedik, hogy a feladat elvégzése után a gyermek elhagyhassa a helyét az osztályteremben és játsszon, sokkal jobban boldogulnak, és kevesebbet panaszkodnak a kollégáiknak. Szintén hasznos a tanóra során olyan papír-ceruza fejlesztőfeladat adása, ami kimutatottan csökkenti a hiperaktivitás tüneteit. A tanóra elején, hogy összerendezze a gyermeket a feladatvégzésre, és a tanóra végén is, hogy legyen türelme kivárni, amíg a többi is befejezi a munkát.)

Az artikulációs mozgásokat kapcsolhatjuk nagymozgásokhoz is. Én például a nyelvvel való liftezést szoktam velük állva végeztetni, és a karokat emeltetem a fej fölé, illetve engedtetem le közben. Ha a karjait nem tudja tónusosan, koordináltan megtartani, hogy ne essen szét a mozgás, labdát adok a kezébe. De a szótagrögzítés során vagy az automatizálandó szavak gyakorlása közben dobhatunk egymásnak labdát is, „Labda viszi a szót” játékot játszva. A nyelvhegy mobilizálását, a kanálnyelvet végeztethetjük Zizi cukorral. Mindjárt menni fog az addig elvégezhetetlen, és sírásig hárított feladat.

A bajuszgyakorlatot pedig ropival: az orrunk alatt, a nyelvünk hegyével megtartunk egy ropit 10-20 mp-ig, amit utána elrágcsálhatunk. Az evés mindig a terápia fénypontja. A jutalmazásnak is fontos szerepe van, csak arra kell vigyázni, hogy valóban egy önmagához mérhetően értékelhető teljesítmény előzze meg, ne legyen ez egy kikövetelt gesztus, ami a gyerek szerint jár neki. Mert hát köztudomású, hogy gyakran a narcizmus (túlzott önszeretet) bűne is megkísérti a hiperaktív alanyunkat.

Jutalmazó játék is lehet a terápia levezetése, amit a gyermek választhat ki. Érdemes a terápia hosszát a gyermek tűrőképességéhez igazítani. Inkább többször legyen kevesebb ideig tartó foglalkozás, mint 1-2 hosszú időtartamú, és semmiképpen ne haladja meg a 30 percet egy alkalom. Az idő strukturálása a foglalkozás során tovább növeli a hiperaktív gyermek kitartását. Ha tudja, meddig kell koncentráltan figyelnie egy-egy feladatra, hány feladatból áll egy óra, akkor már az elején belátja, hogy mint minden jónak, egyszer a logopédia órának is vége lesz. Ennek ténye is csökkenteni fogja a motoros nyugtalanságának mértékét. Én konkrét számokat szoktam a gyermekeknek mondani. Például: 100-at fogunk csettinteni, de húszasával megállunk pihenni. Az első húsz alatt sétál a paci, lassan csináljuk, csitt-csatt-csitt-csatt (figyelünk, hogy a kerekítés-terpesztés mozdulatokat maximálisan kivitelezze, mert szereti elkenni és kihagyni az artikulációs sorokat), majd a pihenést az ajkak pergetése jelzi (prrrr). A lovacska galoppozva nekiiramodik, később hegynek felfele megy, akkor megint lelassul.

Az útvonalat le is lehet rajzolni, a jobb megértés végett, és kézbe is lehet adni egy lovacskát. Van, amikor azt mondom inkább, hogy a ropit az orrod alatt 20 másodpercig tartsd meg. Ilyenkor számolhatok is, de stopperrel is mérhetem az időt. Stopperezni minden gyermek szeret, ezért ő is kezelheti az órát. Versenyhelyzetben érzik igazán magukat elemükben, így gyakran versenyzünk. Ki tudja hosszabb ideig megtartani a nyelvvitorlát, te vagy én? Pláne, ha van egy konkrét felkínált jutalom, mindenképpen meg fognak próbálni legyőzni, elfelejtve, hogy tulajdonképpen utálják az egészet, és mehetnékjük van.

Szóval a mesébe ágyazás és az idő strukturálása mindkettő kulcsszó a hiperaktív gyermek óraszervezése során. Nagyon fontosak a ritmusfeladatok, hangszerrel, énekkel, mondókával kísérve. Mivel a figyelemzavaros gyermekek általában okosak, nagyon szeretik törni a fejüket a fonológiai tudatosság fejlesztésére használatos játékokon is (http://logopedia.postr.hu/logico). Ők a feladatot fejben pillanatok alatt elvégzik, a megoldást megmondják, de nincs türelmük a lépéseken végighaladni, amire viszont mi fogjuk kényszeríteni őket. Rímkeresés során le kell tapsoltatni a szót, sokszor a kezüket megfogva, mert a szájával 3 szótagot mond, a kezével viszont egyet tapsol. Rímkeresés: megtalálni és kimondani a keresett rímet, találni hozzá egy hasonlóan végződő másik szót stb.

A figyelmet, a koncentrációt fejlesztő papír-ceruza feladatok csökkentik a hiperaktivitás tüneteit, ezért ilyen feladatokkal kell a gyermek fejlesztését bevezetni. Ilyenek lehetnek a labirintusok (bemozgatják a frontális lebenyt, gyakoroltatják a pásztázó szemmozgást, szem-kéz koordinációt), pontösszekötők, 7 különbség játékok, adott inger szelektálása (pl. az összes delfin kiszínezése, áthúzása), a végtelen jel folyamatos rajzoltatása adott ideig (vagy csak kézzel, a levegőbe), forgószéken megpörgetni a gyereket. Figyelmet erősítő motiváló játékkal is lehet kezdeni a foglalkozást, a Bataflash kártya is egy ilyen játék (http://logopedia.postr.hu/bataflash).

Az eszközök változtatása, a számítógép használata mind segítik a gyermeket lekötni, és a terápia folytatására motiválni. A halk háttérzene relaxál, és indirekt módon koordinálja a mozgásukat – átvéve a ritmust. Kiegészítő terápiaként javasoljuk és elvárjuk a mozgásterápiát. A tónusszabályozás javítja a figyelem minőségét, de a figyelem is visszahat a tónusszabályozásra. Napi sportolásra biztatjuk a gyereket, szülőt.

Az I. kerületi Nevelési Tanácsadó munkatársai például az Elfelejtett szavak (http://logopedia.postr.hu/elfelejtett) cikkemben bemutatott játékötletet (ami a figyelem fejlesztését célozta meg) dolgozták át pöszeterápiára. A figyelem, emlékezet, keresztcsatornák fejlesztése mellet így vált alkalmassá a beszédhangok automatizálására is (például az egy táblán szereplő képek mindegyike sz hanggal kezdődik). De a Képes beszédlottó tábláit is használhatjuk az elfelejtett szavak szabályának megfelelően.

Ne mi futkossunk a hiperaktív gyermek után a feladattal, és ne vegyük át a nyugtalanságát, hanem nekünk magunknak kell nyugalmat árasztani és megnyugtatni a gyermeket (szeretetteljes, de határozott légkörben). Folyamatosan feszegetni kell a határait, sok apró trükkel. A gyermeket kifigyelve, ő maga fogja a működéséhez szükséges kulcsot tálcán átnyújtani nekünk. Plusz, nekem van még a pöszeterápiához egy titkos hozzávalóm, amivel hamarosan jelentkezni fogok, már alig bírom magamba tartani.

Ne felejtsük el, hogy a hiperaktív, autista, mutista gyermek nagyon sokat vesz ki az emberből. Lehetőleg mindegyikből csak egyet szervezzünk be egy napra. Amennyiben kénytelenek vagyunk többet ellátni, ne tegyük őket egymás utánra. Azért a saját türelmünk határait se feszegessük fölöslegesen. Többet ésszel, mint erővel!

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Nem mondok újdonságot figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban [ADHD/TDAH (F)] szenvedő gyermekekkel foglalkozó szakembereknek és az érintett szülőknek, hogy többek között a gyermekek időérzékelése is eltér a kortárscsoportjukhoz képest.

(Ebben a bejegyzésemben szándékosan foglalkozom csupán az időfaktorral. Fel akarom hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ezek a komplex patológiák milyen sok területen okoznak elváltozást a kogníció és személyiség területein, a fejlesztő szakembernek pedig ezek mindegyikére kell percepcióval és megoldással is rendelkeznie. Később majd bemutatok pár játékot is, amik mind az időben való jobb tájékozódást segítik elő.)

Úgy is mondhatjuk, hogy az időfaktor elkerüli a figyelemzavaros, hiperaktív gyerekek figyelmét. Képtelenek az időt kifejező fogalmak adekvát használatára és megértésére (nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget nekik). Az időérzékelés szempontjából ezek a gyermekek rövidlátóak, nagyon a jelenben élnek, és nem tulajdonítanak jelentőséget még a közeljövőnek sem. Az időben való tájékozódás zavara az „itt és most” állapotban konzerválja őket, és nem tudnak a jövőre fókuszálni. A tervezés zavara csapdahelyzetet teremt a figyelemzavaros személy számára, mert nem tudja megítélni pillanatnyi tetteinek jövőbeli következményeit. Ez egy tartósan kényelmetlen helyzetet idéz elő, mind a szenvedő fél, mind a környezete számára (család, iskola stb.).

Szándékosan beszélek itt most csak gyermekekről, hiszen ezt a jelenséget az agy megfelelő területeinek eltérő, (alul)működése okozza, de a fejlődés során általában kidolgozódnak olyan kompenzációs technikák, amik az önszerveződést és az önkontrollt, az előrelátást segítik elő. Tehát felnőttkorban már részben eltűnnek a problémák a spontán fejlődés vagy a fejlesztés és spontán fejlődés eredményeként. Annyi bizonyos, hogy a mai kor iskolája, ami sokkal felszereltebb, ahol a tanárok képzettsége jóval magasabb a letűnt korokénál, rendkívüli mértékben intoleráns az ebben a patológiában szenvedő gyermekekkel, és majdhogynem a leghamarabb veti ki magából őket.

Ezért nagyon fontos a figyelemzavaros személyek láthatatlan és önkéntelen képességhiányának fejlesztése, az idő- és térszervezéshez szükséges kompenzációs stratégiák kidolgozása és begyakoroltatása (emlékeztető képek, feljegyzések; rutinok kialakítása).

(Korábbi, a Topoprimo játékot bemutató posztomban volt már szó arról, hogy a nyelvfejlődés során a téri viszonyokat kifejező szavak korábban alakulnak ki, mint az idői viszonyokat kifejezők, és hogy az időben való jó tájékozódás alapfeltétele a térben való tájékozódás kialakultsága.)

Készítsünk öröknaptárt a figyelemzavaros gyermeknek

Az öröknaptár használata mindaddig folyamatos legyen, amíg a gyermek a hét napjait, a hónapok neveit el nem sajátította. Frontális osztálymunka során is használható, valamint az idegennyelv-tanulás során is. Én általában az aznapi dátum beazonosításával kezdem a napi foglalkozást a figyelemzavaros és/vagy diszkalkuliás gyermekekkel (és mindazokkal, akiknek szüksége van rá), és kérem, hogy az öröknaptáron pontosan jelöljék meg az aznapi dátumot. Még számomra is hihetetlen, hogy egy hétköznapi ember számára banális feladat rutinná tétele milyen hosszú időt vehet igénybe, és mennyire nehezen automatizálódik. A gyermekek nagyon kedvelik ezt a tevékenységet, mert egy mozgásos, nem szokványos feladatról van szó. Gyakran azonban az öröknaptár használata mellett szükség van arra, hogy egy klasszikus fali naptárban vagy határidőnaplóban is megjelöljük az aznapi dátumot. Ez utóbbi lehetőséget biztosít időintervallumok kalkulálására. Például: Hányat kell aludni a szülinapodig? Vagy a Mikulás megérkezéséig?

Az én naptáram:

Akik többet akarnak franciául olvasni a figyelemzavarról és hiperaktivitásról:
Colette Sauve: Apprivoiser l'hyperactivité et déficit de l'attention (Hopital Sainte-Justine, 2007)

Azoknak, akiknek megtetszett az ötlet, és tettekre akarják ragadtatni magukat, a naptárkészítés ábrázolt lépései megtalálhatóak itt:

http://www.teteamodeler.com/vip2/nouveaux/decouverte/fiche151.asp