Logopédia mindenkinek

Mindannyian szeretjük a macikat, nagyon cukin vannak ábrázolva a könyvekben, a plüss figurák imádnivalóan puhák. A gyermekek egyik kedvenc állata, a szerelmesek egyik kedvenc beceneve. Akkor pont öltöztetni miért ne lehetne? Hát persze, hogy lehet. Igaz, hogy a gyermekirodalomban (mesék, filmek, játékok) ábrázolt macikának nagyon kevés köze van a barnamedve vagy mondjuk a grizzly valós személyiségéhez. De ez semmit nem von le a nimbuszából, a macikultusz legalább száz éve töretlenül tartja magát az élvonalban.

A következő játék, amit ajánlani fogok, az egyszerre vizsgálóanyag, azaz teszt, és terápiás eljárás is. Ez idáig még egyetlen másik játék sem tudta nálam betölteni ezt a kettős funkciót. Amint megláttam, megszereztem, és mihelyst megszereztem, rögtön hozzácsaptam a vizsgálati protokollhoz. Megsúgom, ez nem csak a logopédus eszköztárának nélkülözhetetlen kelléke, hanem a többi pedagógusé is az lehet: mozgásfejlesztőknek, óvónőknek, fejlesztőpedagógusoknak, tanító néniknek, dadusoknak és asszisztenseknek, szülőknek és nagyszülőknek is szükségük lehet belőle egy-egy példányra. Miért is? Mert ez a játék, ami egyben egy puzzle is, alkalmas a finommotoros képességek szűrésére, a terápiás hatása pedig: részben a finommotoros képességeket fejleszti, de ezen túl elősegíti az önállósodás folyamatát (öltözködés) és a szem-kéz koordináció kialakulását/gyakorlását is.

Mikor én voltam óvodás, akkor a cipőfűző megkötése az iskolaérettségi vizsgálat szerves része volt. Ezen kívül még arra emlékszem, hogy Lukács doktor néni megkérdezte, hogy hány lába van a lónak. Jelenleg az óvodában az óvónők elintézik ezt a kérdést azzal, hogy a mai gyermekek általában nem tudnak cipőt kötni. Tényleg nem tudnak! Legfeljebb a szülők tépőzáras cipőt vásárolnak a gyermekeiknek, és kész. Amikor pedig az írástanulás környékén beüt a probléma, akkor pánikba esünk, és senki nem vél összefüggést találni a cipőfűzés és a vonalvezetés között. Pedig van. Kissé költséges és fölösleges megoldásnak tűnik logopédussal megtaníttatni a gyermeket cipőt fűzni, mikor ezt bárki maga is megteheti. És tessék elfogadni, hogy nagyon is fontos tevékenységről van szó!

Ha érdekel, hogy hogyan lehet vele játszani, érdemes megnézni ezt a kis videót:

A vizsgálat során megkérem a gyermeket, hogy az összes elemet nyissa illetve bontsa ki. A cipőfűző zsinórját nem elég kibontani, hanem azt ki is kell fűzni. Stopperrel mérhetjük az időt. Majd megkérjük a gyermeket, hogy most mindent kapcsoljon be, húzzon fel, fűzzön be, kössön össze. Már maga az utasítások feldolgozása is egy komplett beszédfejlesztés. A visszacsinálás lesz a problémásabb és lassúbb rész, ezt biztosan állíthatom. A hozzám járó gyermekeknek az övvel és a fűzés-kötéssel van általában problémája. Nem találtam gyermeket 8 éves kor alatt, aki hibátlanul végigcsinálta az egyes feladatokat. A mozgásproblémán túlmenően meg fognak mutatkozni az irányproblémák (öv, fűzés), és a tervezés-szervezés, kivitelezés szekvenciáinak nehézségei is. A fűzés-kötés esetében az egymást keresztező vonalak jelentenek gondot. Sokkal jobb az óvodában ezzel bíbelődni, mikor még van idő a korrekcióra, mint az l betű írástanulása során. Aki nem tud keresztezni, az így fogja az l betűt írni keresztezés helyett.

Utolsó lépésként visszarakatjuk az elemeket a maciformába, és akkor ér minket a meglepetés, mikor az egyszerű formákat a gyerekek nem tudják visszahelyezni, és stratégiaként a próba-szerencse beforgatással próbálkoznak. És megtapadnak a hibás stratégiánál, nem tudják korrigálni az elképzelést.

Szerencsére a gyerekek élvezettel fognak a játékkal foglalatoskodni, nem fogják tudatosan megélni a nehézségeiket, és játékosan, észrevétlenül gyakorolják be az oly fontos készségeket. Akinek nagyon nehéz, az nem fogja magától levenni a polcról, oda kell egy családtag vagy szakember bátorító segítsége. A játék terápiás funkciója akkor fejeződik be, amikor a gyermek az összes műveletet rutinszerűen és gyorsan elvégzi.

A játék megvásárolható itt: Melissa & Doug: Gombos, csatos, zippzáras készségfejlesztő játék

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Tündéri tanítványomnak, Jeanne-nak (nagycsoportos óvodás) írtam össze néhány jól ismert feladatot a grafomotoros fejlesztéshez, bemelegítés gyanánt. Gondoltam, megosztom ezeket a fejlesztéssel foglalkozó olvasóimmal is, hátha hasznosnak találják.

A kar és a kéz gyakorlatai, eszközök nélkül:

1. Felemelt kézzel mozgatjuk az ujjainkat (marionettbáb), közben ellenőrizzük az ellenoldali kar esetleges kilengéseit. Majd következik ugyanez a gyakorlat a másik kézzel.

2. Kezek és alkar az asztalon merőlegesen. Széttárjuk (napocska) és összezárjuk (holdacska) az ujjakat. Majd bedugjuk tenyér alá egyszerre az ujjakat, és egyszerre megmutatjuk. Később egyenként bújnak elő az ujjacskák: először a hüvelykujj, majd a mutatóujj… stb.

3. Kezek tenyérrel az asztalon, az ujjak összezárva (holdacska): széttáratni a 2. és 3. ujjat, majd a 3.-at és 4.-et.

4. Kezek tenyérrel lefelé az asztalon: az ujjak egyenkénti felemelése, a csukló és a többi ujj eközben az asztalon marad. Végeztethető szimultán mindkét kézzel, vagy egy-egy kézzel – ilyenkor a másik kézzel segíthetjük a kivitelezést. Az együttmozgások megfigyelése a mozgatott kézen és az ellenoldali kézen is.

5. Kezek és alkar az asztalon, majd egymást követően dobolunk az asztalon az ujjbegyekkel. Először lassabban, később egyre gyorsabban.

6. Egymást követően kell összeérinteni az ujjbegyeket, a hüvelykujjat a mutatóujjal, középső ujjal, gyűrűsujjal és kisujjal, majd visszafele is.

7. Kezek és alkar az asztalon. Gyorsan ki- és befele forgatjuk az alkart, a könyök végig az asztalon marad, nem emelkedik el. Majd a forgatást kiegészítjük azzal, hogy hol a kézfejjel, hol a tenyérrel rácsapunk az asztalra.

A hibákat megfigyeljük és feljegyezzük. Ezek jelentkezhetnek a kivitelezés pontatlanságában, az együttmozgások jelenlétében a dolgoztatott oldalon vagy ellenoldalon, az előírt vagy spontán mozgásritmusban, a kivitelezés tempójában valamint a kezdeményezőkészség szintjén is.

Végül következzen egy-két jópofa, gyurmával végzett gyakorlat:

Eszköz: natúr színű gyurma

1. feladat: A gyermek először gömbölyít magának egy nagyobb golyót (nagyjából 2 cm átmérőjűt). A könyök az asztalon, az alkar majdnem vertikális, a golyó a hüvelyk- és mutatóujj közé lazán csippentve. A mutatóujjat hajlítva görgetjük a golyót a hüvelykujjon a csukló felé, majd a mutatóujjat kinyújtva görgetjük vissza az ujjbegyek felé. Többször megismételtetjük a gyakorlatot. Majd a többi ujjal is végigcsináltatjuk: hüvelykujj-középső ujj, hüvelykujj-gyűrűsujj, hüvelykujj-kisujj. Közben figyelmeztetjük a gyermeket, hogy ne lapítsa szét a golyót. A feladat korrekt végrehajtása során a golyó semmilyen deformitást nem szenved, a könyök és alkar pozíciója sem változhat meg.

2. feladat: Körbe kell forgatni a golyót a hüvelykujj és mutatóujj között, egyik és másik irányban. Kerülni kell a mutatóujj túlzott hajlítását, inkább egy laza nyújtóztatásra kell törekedni. Fix pont körüli körkörös mozgás kivitelezése.

A gyermeknek az mondjuk: „Csinálj egy kört a hüvelykujjadra a golyóval!”

Ez azoknak a gyermekeknek ajánlott elsősorban, akiknek nehézségeik vannak az ívek, görbe vonalak kivitelezésében. Szöges vonalvezetésük során csak a hajlítás-nyújtás mozgásokat használják. Továbbá görbe vonalakat tartalmazó ábrákat kell rajzoltatni velük a terápia során.

Ezek a gyurmagolyós feladatok kezdetben 2-3 percig tartsanak, majd később maximum 5-10 percig, mert jelentős kontrollt igényel a gyermek részéről, ami görcsösséghez vezethet.

A görcsösség kiküszöböléséhez időről-időre ellazíttatjuk az ujjakat, a kezet és a kart, lelógatva a karokat a test mentén.

Az említett feladatok nagyrészben J. de Ajuriaguerra – M. Auzias – A. Denner: L’écriture de l’enfant 2. La rééducation de l’écriture könyvében találhatóak leírva.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu