Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Lejátszottam egy nap alatt száz parti Speed Cupst...

és a véleményem semmit sem változott. Amit az első kipróbálás során gondoltam, megállta a helyét a századik játék során is. Az, hogy szuper, hogy a fejlesztőhatása széles körű, szórakoztatási foka az egekben.

Minden gyermek imádja, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy, lány vagy fiú. A felnőtteknek is nagyon tetszik, így nem fog gondot okozni vég nélkül játszadozni vele a hideg, esős, őszi vasárnapokon.

A játékról röviden: A dobozban 4 garnitúra színes (kék, piros, sárga, zöld és fekete) pohár található (összesen tehát 20) és egy motelcsengő (aminek a csapkodása határozottan a játék egyik vonzereje). A másik vonzereje a játék gyorsasága, a parti rövidsége. Kiváló olyan gyermekek számára, akiknek gondot okoz egy hosszabb idejű stratégiai játék végigülése.

A játékot 2-4 ember játszhatja, de akár 1 személy is játszhat vele, főleg fejlesztés során.

A játék menete: Minden játékos kap egy sorozat, különböző színű poharat, majd a játékvezető (a legügyesebb játékos) középre teszi az aktuális feladatkártyát. Az azon szereplő színes tárgyak alapján kell sorba rakni a poharakat. Egy színsorozatot kell létrehozni vízszintesen vagy függőlegesen, az irányt a mintakártya határozza meg. Majd győzzön a gyorsabb! Aki a leggyorsabban kiteszi a megfelelő szekvenciát és megnyomja a csengőt, magáénak is tudhatja a feladatkártyát. Aki a legtöbb kártyát összegyűjti, megnyeri a partit. Ilyen egyszerű.

A játék fejlesztő hatása komplex. Valóban, a színtanulástól kezdve a szerialitáson át a vizuokonstrukciós képességig, mindent játékosan fejleszt. A gyermekek imádják, nagy hahotázások közepette folyik a pakolás meg a csöngetés, de könnyek és poharak is hullhatak rendesen…

És hogy fejlesztés során kiknél veszem elő ezt a játékot elsősorban? A figyelemzavaros gyermekeknél mindenképpen. A feladatok rövidsége, gyorsasága, variabilitása, az, hogy alapvetően egy mozgásos tevékenységről van szó, számukra is élvezhetővé teszi a játékot és fejleszti is a képességeiket. A hiperaktív/figyelemzavaros gyermekek általában komoly szerialitási problémákkal is küzdenek. A Speed Cups játék a szerialitás képességét is hatékonyan és változatosan fejleszti. Segít eligazodni a síkban, a térben. Fejleszti a reakcióidőt, gyors reagálásra készteti a gyermeket.

Javasolt még diszlexiás, diszkalkuliás, diszgráfiás gyermekek fejlesztésébe is beépíteni a játékot. Hatékonyan készíti elő az írást, az olvasást, a számolást. Hangsúlyozza a sorrendiség szerepének fontosságát, játékosan segíti elő annak beépülését. Beépülése és megszilárdulása hatékonnyá teszi az olvasást, a betűsorrend, a számsorrend szentségét.

Hasznos játék ez a vizuospaciális diszpraxiában szenvedőknek is, akiknek mind a vizuális képességeit, mind a finommotoros képességeit párhuzamosan, a játék által oldott formában fejleszti.

Azokkal a gyermekekkel, akik különböző okokból kifolyólag ügyetlenebbek a társaiknál, egyénileg gyakorolok, mielőtt a csoportos játékba engedem őket. Pláne, ha nem bírják a frusztrációt. Másokat, akik erősebb lelki karakterrel és küzdőszellemmel rendelkeznek, hagyom, hogy csak küzdjenek. A motiváló környezet meg fogja tenni a maga jótékony hatását.

A játék tartozéka, a csengő, önmagában is használható, osztályteremben is, a hatékony, differenciált oktatás keretében. A Freinet-pedagógia elvei szerint, mikor egy gyermek nem figyel, akkor nem ráförmednünk kell, hanem a pedagógus megszólaltat egy csengőt, így tereli vissza a gyermeket a feladathelyzetbe. Az asztali csöngő finom, kellemes hangja miatt abszolút alkalmas a feladatra, annyi módosítással, hogy ez nem a pedagógus keze ügyében van, hanem mondjuk a figyelemzavaros vagy autisztikus gyermek asztalán. A pedagógus, ha észreveszi, hogy nincsen hatékony kognitív tevékenység, csak odasétál, és finoman rányom a csengőre. El fogja érni vele a kívánt hatást.

Fiatalabb életkorban mindenki megnyomja a csengőt játék közben, függetlenül attól, hogy hányadiknak építette meg a maga sorozatát. Hangot adni, ez boldogsággal tölti el a gyermekeket.

A játékot az Okosjátéktól kaptam, és a Játékválasztó családi napon játszottam vele.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Egy pedagógiai innováció margójára – karácsonyi könyvajánló

Ugyan mostanában nincsen túl sok időm, de mégis belelapoztam egy könyvbe, és azóta csak ez foglalkoztat. Ilyenkor mindig úgy érzem, feltétlenül meg kell osztanom a tapasztalataimat másokkal is. És hát hol máshol oszthatnám meg ezeket, mint itt, a blogomon. Egy promócióban láttam meg a szóban forgó könyvet, és azonnal megkívántam. Ha megkívántam, meg is szereztem.

A szóban forgó kiadvány Prievara Tibor angoltanár, A 21. századi tanár című könyve. Két felsőoktatási gyógypedagógiai képzésben is részt vettem, de az soha nem fordult még elő, hogy egy pedagógiai témájú könyvet szívesen lapozgattam volna önszántamból – dög uncsi volt az összes. Minden sorukat utáltam.

És hogy miért is keltette fel az érdeklődésemet a könyv? Az író a tanarblog.hu-nak az egyik szerzője, és elég sokat hallottam Prievara Tibor egyéni nyelvtanítási stílusáról tanítványtól, szülőtől, kollégától egyaránt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet.

A könyv témája egy pedagógiai paradigmaváltás, melynek minden fontosabb mozzanatáról részletesen beszámol a szerző. Külön erőssége a változásokat kísérő lélekábrázolás. Nagyon szokatlan, hogy egy reformer ilyen nyíltan ír a megélt mindennapjairól, közte a kudarcairól is. Ez utóbbi annak a jele, hogy Tibor egy szenvedélyes tanár, akinek a munkája a hobbija is, tevékenysége teljesen leköti a figyelmét (legalább a munkára fordított idejét, de bizonyosan sokkal többet is). Személyisége játékos, és ezt a játékosságot hasznosítja a mindennapi oktatás során („gamification”). A fiatalokkal, akiket tanít, nagyon empatikus. A tanítást/tanulást egy folyamatnak tekinti. Egyszerre van benne a folyamatban, és szemléli kívülről is, korrigálva azt. Tudós tanárról beszélhetünk, mert rendszerben gondolkodik, és mert csak azok a tanárok mernek a hiányosságaikról, megélt kudarcaikról nyilatkozni, akik magabiztos tudással rendelkeznek. Munkáját valószínűleg elsősorban az önmaga szórakoztatására tökéletesíti, nem fél kísérletezni, és ezáltal hat nagyon pozitívan széles tömegekre.

Amiért konkrétan olvasni kezdtem a könyvet, az az volt, hogy a promotálásban elhangzott, hogy lesz benne szó az osztályteremben való differenciálásról, másrészt Nádori Gergely (szintén tanarblog.hu szerző) utószaváért.

A jó (és integráló) oktatás kulcsa a differenciálás, csak éppen nagyon kevesen tudják, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mikor egy team-megbeszélés során, konkrét gyermek kapcsán felvetem a tanároknak lehetőségként, akkor lelkesen mindig egyetértenek az elvben, de a többi gyermek érdekeire hivatkozva végül visszautasítják ezt a lehetőséget.

A differenciálást általában úgy képzeljük el, hogy minden gyermek a tudásának megfelelő feladatot végez a tanórán. De a gyakorlatban nagyon nehéz ezt megvalósítani. Egyszerre kell jelen legyen egy nagy adatbank, ami minden elképzelhető tudásszinthez igazodik, és pillanatokon belül előhívhatóvá válik, másrészt a pedagógus folyamatos analizáló jelenléte, aki azonnal beavatkozik, mihelyst szükségesnek látja. Barátnőm és volt kollégám Gulyás Éva, egy németországi integráló iskolában dolgozik, sok menekült gyermek is tanul náluk. Ők például úgy hoztak létre egy használható adatbankot, hogy több iskola állt össze, és folyamatosan megosztják egymással az innovációs tevékenységük termékeit. Nem is hagyományos osztályteremben tanulnak, hanem egy nagy közös térben, ahol nincs frontális osztálymunka, mindenki a saját testreszabott feladatait végzi. Magyarországon rendszerszinten ennek még a lehetőségétől is egyelőre nagyon messze vagyunk.

Nagyon érdekes, hogy az én olvasatom szerint Prievara Tibor nem a differenciálás szándékával kezdte megreformálni az oktatás menetét, hanem az értékelés folyamatának a megváltoztatási szándéka vezette őt a tantárgyi differenciáláshoz. Először kidolgozott egy pontrendszert (értékelési rendszert), majd azt megreformálta (az adott körülményekhez adaptálta). Az értékelés megváltoztatása a tanulók jobb motiválását hivatott szolgálni, továbbá – nagyon korszerűen – nem a tudást akarta mérni, hanem az adott periódus alatti fejlődést. Közben létrehozott egy internetes adatbázist a felhasználható tartalmakkal, és arra bátorította a tanulóit, hogy arról tanuljanak, amiről csak akarnak. Szabadon kutakodjanak az Interneten, de bátran használhatják a megajánlott anyagot is. A munkának ebben a fázisában döbbent rá a szerző, hogy a tanulók nagy részének nincsen semmilyen érdeklődési köre, és hogy nem tudnak hatékonyan élni ezzel a nagy szabadsággal – erre a problémára keresett tehát választ.

Ezek a megváltozott körülmények alapjaiban változtatják meg a tanár-diák viszonyt is. A tanár nem egy felsőbbrendű pozícióban, minden titkok tudójaként van jelen, hanem szerepe az irányítás, a munkafolyamatok koordinálása, tanulótárs stb. Sokszor még az is volt az érzésem, hogy egy terapeuta szerepében tetszeleg, ami nagy érzelmi invesztíciót feltételez. Egy biztos, a változás meggyengítette a tanár tanulási folyamatok felett gyakorolt ellenőrző szerepét. Viszont Prievara Tibor a rendszer minőségellenőrzését a diákokra is bízta, folyamatosan kérdőíves felméréseken tájékozódott a diákok véleményéről. Így tehát a tanár-diák interakció a rendszer felállításában és jobbításában is folyamatosan jelen volt.

(Nem tudom, hogy tudatosan, de az egésznek olyan egzisztencialista szaga van: tapasztalaton alapuló vizsgálódás, a személyiség előtérbe állítása, és a szabadság, a szabad választás, mint központi kategória.)

Az önállóságnak ebben a folyamatban nincsen határa, a szerző odáig merészkedik, hogy a dolgozatok összeállítását is a diákokra bízza. Három alapvető hozzáállást tapasztalt a diákok részéről, amik akár egyszerre lehetnek jelen egy tanulónál: a megúszó, a perfekcionista és a felületes (ez a működés valószínűleg a figyelemzavaros gyermekekre jellemző).

Végezetül nekem, mint logopédusnak is nagyon tanulságos és sok ötletet adó volt ez a könyv. Nem utolsó sorban segíteni fog érvelni, mikor team-megbeszéléseken kell részt vennem. De ajánlom azoknak a pedagógusoknak, akik azon törik a fejüket, hogy milyen változásokat kellene tenniük egy eredményesebb oktatás érdekében, továbbá azok az innovatív pedagógusok is bátran forgathatják összehasonlításképpen, akik kíváncsiak egy kolléga megvalósult sikeres projektjére. Melegen ajánlott a könyv egyetemen oktatók számára is.

A könyv utószavát Nádori Gergely írta. Nagyon érdekes, önálló ez az írásmű, ami a tanárszerepről, a tanításról, a tanulókról, a motivációról és ezek összefüggéseiről ír. Csak néhány gondolatot emelnék ki belőle, amiket én magam is hasonlóan gondolok. Nagyon fontosak az egyedi esettanulmányok egy adott munka végeztével. Nagyon fontos megállni, önmagunk számára összefoglalni, mi is történt tulajdonképpen az adott munkafolyamatban, és ezt a gyakorlati megvalósulást más kontextusba helyezni, összevetni az elmélettel. Továbbá azt írja Nádori Gergely, hogy a jó tanítás egyik fontos eleme a bátorság. Érdekességként említem, hogy egy korábbi előadásomban, mikor a többnyelvű logopédus kompetenciáit taglaltam egy esettanulmány végeztével, én is ezt emeltem ki legfontosabb tulajdonságként. Meg is mosolyogtak érte Firenzében. Szó esik az utószóban a pedagógus mintákról is, arról, hogy ki is a jó tanár. Mikor elvégeztem a tanulmányaimat, az volt az ars poeticám, hogy én mindent máshogy fogok csinálni, mint ahogyan a tanáraim tették. Ma legalább 16 éves munkatapasztalattal a hátam mögött azon veszem észre magam, hogy a volt osztályfőnököm (matektanár) tanulási stratégiáit magyarázom a tanítványaimnak, vagy esetismertetés közben gyakran idézem felsőoktatásbeli tanáraimat, legutóbb Csapó Benőt. Azt hiszem, nekem mégis jó tanáraim voltak. Büszke vagyok arra is, hogy a kortárs ismerőseim között is több nagyszerű tanáregyéniség található.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Zene, tanulás, emlékezet

Tegnap egy érdekes/hasznos román cikket olvastam a zeneterápiáról, gondoltam elmesélem a lényegét azoknak az olvasóimnak is, akik nem beszélik a román nyelvet.  A cikk szerzője prof. dr. Ioan Bradu Iamandescu, a bukaresti Carol Davila Orvosi Egyetem Orvosi és pszichoszomatikus pszichológia tanszékvezetője.

A cikk alapállítása, hogy a zenehallgatásnak csak jótékony hatása van. A fájdalomcsillapító hatása például közismert. A doktor egy zeneterápia kifejlesztője, melynek javított kiadását 2011-ben, nemzetközi kutatómunka eredményeképpen alkotta meg.

Elmondása szerint minden zene hatékonyan fejleszt, de a klasszikus és romantikus zenék jobban aktivizálják az agykérget. CT vizsgálatokkal követték nyomon, hogy Mozart zenéje az agykéreg 99-100%-át aktivizálja. A szimfonikus és a kamarazene hatására általában az agykéreg 90%-a aktivizálódik, míg a könnyűzene és tangó hatására csupán 50%-a. A barokk zenének van a legjótékonyabb hatása, hanghullámainak frekvenciái az agyműködés optimális zónáját érintik. Mikor barokk zenét hallgatunk, a neuronok szert tesznek egy 8-12 ciklus/mp ritmikus aktivitásra, ami csak a zsenik esetére jellemző általános állapot. De a zenehallgató ember is szert tehet erre a működésre, korlátozott mértékben, addig, amíg zenét hallgat. De ennyi is elég, hogy javítsa az egyén emlékezetét.

A professzor úr kifejezetten javasolja elsősorban barokk zene hallgatását a tanulás alatt, Liliana Neagu doktoranduszhallgató kutatásaira alapozva, aki arra a következtetésre jutott, hogy azok a személyek, akik barokk háttérzenét használnak a tanulásukhoz, 40%-kal jobban teljesítenek a memóriatesztekben. Lehetségesnek tartja, hogy a későbbiekben, a tantermekben is használni fogják a halk háttérzenét, ami nem vonja el a gyermekek figyelmét a tananyagról, de óra közben javítja az emlékezetüket.

A barokk zenén kívül javasolja továbbá Mozart, Beethoven, Hydn és Wagner zenéjének hallgatását  is. A klasszikus zenén kívül a kedvenc zenék fájdalomcsillapító hatása is nagymértékű.


prof. dr. Ioan Bradu Iamandescu

A zenehallgatás körülményei is befolyásolják a teljesítményünket: a hangversenyteremben van a legoptimálisabb hatása, hiszen itt 3 fontos faktor ötvöződik: a nagyfokú koncentráció, a zenehangok az egész testre direkt módon hatással vannak és a kollektív érzelem.

A zenének pozitív hatása van az immunrendszerre is, a ritmus felébreszti az ösztönöket, a dallam az érzelmeket, a harmónia az intelligenciát. Ha valaki kórusban énekel vagy hangszeren játszik, az csökkenti a stresszt és komplexebbé teszi a személyiséget.

Mint zeneterápiában járatlan személynek, nagyon érdekes volt olvasnom a fenti gondolatokat. El is határoztam, hogy kipróbálom ősszel a foglalkozásaim során. A különböző terápiák során fogom nézni, hogy hatékonyabb-e az információelsajátítás barokk zenei alapozással. De külön meg fogom figyelni azt is, hogy az emlékezetfejlesztés feladatai során jobban teljesítenek-e a gyermekek, ha zenét hallgatnak közben. És még valamit ki fogok próbálni (ez maradjon még titok), ezt már korábban elterveztem magamban, még évekkel a cikk olvasása előtt, és most nagyon rácsodálkoztam, hogy milyen hasznos ötlet volt. Ha beválik, publikálom.

Prof. dr. Ioan Bradu Iamandescu: „Pe muzică barocă, neuronii capătă un ritm specific geniilor“

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Egy bomba játék – Anglia és Franciaország legnépszerűbb szójátéka gyermekeknek

Tick... Tack... Bumm! Junior – Nyelvi kreativitás, gyorsaság és szókincsfejlesztés

A szókincsfejlesztés a logopédiai munka alapja. Szinte nincs olyan terápia, amelyik során ne végeznénk egy kis szógyakorlást. Ismereteim szerint 7-9 alkalommal kell egy új szót prezentálni a gyermeknek ahhoz, hogy az biztonsággal beépülhessen a szemantikai hálóba. Ennyi prezentációhoz változatos gyakorlás szükséges. Napjainkban a szókincsgyengeség egyre általánosabbá kezd válni. Fejlesztése sokkal kevésbé evidenciális számomra, mint a pályám kezdetén. A pöszeterápia során gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a gyermekek nem sajátítják el egy adott periódus alatt a hanggyakorláshoz szükséges szókészletet, és nem tudnak az adott hang megformálására koncentrálni, mert a szófelidézés felemészti az összes energiájukat – így a terápia nagyjából csak az utánmondásra épülhet. A szókincsfejlesztés a legfiatalabb életkortól nagyon fontos, és minél játékosabb formában történik, annál inkább reménykedhetünk, hogy a pozitív érzelmek megszilárdítják a bevésést.

A Tick... Tack... Bumm! is egy olyan játék, amit egy páciensem hozott a terápiára. Junior változata 5-12 éves gyermekek számára ajánlott, multifunkcionálisan használható fel. Remek játék otthoni családi szórakozásra, születésnapi zsúrokra. De felhasználható fejlesztő foglalkozás során is, és nem utolsósorban tanórákon. Mind a magyar-, mind az idegennyelv-tanulás során alkalmazható (frontális osztálymunka során is) ugyanaz a kártyacsomag. A tiktakoló bomba gyors továbbpasszolása biztosan aktivizálja és fenntartja mindegyik gyermek figyelmét a tanóra során. Játékossága növelheti a tanóra hatékonyságát, javíthatja a hangulatot, építi a közösséget.

De ne szaladjunk ennyire előre. A játék 55 kártyából és 1 darab elemmel működő időmérő szerkezetből (bomba) áll, amiről senki sem tudja, hogy mennyi ideig fog ketyegni – 5, 10, 20, 30 másodpercig vagy 2 percig is. A kártyákra 3 nyelven (magyar, angol, német) van felírva a témakör (főfogalom), és ez le is van rajzolva. Bizonyos kártyákon tárgyak vagy élőlények egy csoportja látható (hangszerek, szerszámosdobozban, tengerben...), más kártyákon helyek (uszodában, orvosnál, hegyen...), események (karácsony, születésnap...) vagy tevékenységek (horgászás, főzés...).

Előkészítésként megbeszélhetjük, felidézhetjük a gyermekekkel az egyes képhez tartozó szavakat. A gyermekek fejlettségi szintjétől függően verbalizáltathatjuk a lerajzoltakat, vagy további odaillő szavakat kereshetünk a mentális lexikonunkból.

A játékhoz a kártyákat hátlapjukkal lefele letesszük egy asztalra. Elindítjuk a bombát az alján található piros gombbal, és felcsapunk egy kártyát a pakli tetejéről. Akinek a kezében van a bomba, annak kell mondania 1 tetszőleges szót a kártyán lévő képről. Ezután tovább kell adni a bombát a soron következő játékosnak. Addig jár így körbe-körbe, amíg a ketyegés (egy figyelmeztető csörgés után) le nem áll. Ez a játékos veszítette el a kört, s ő veszi magához az adott kártyát, amiről a szavakat mondták. Ha valaki olyan szót mond, ami nem kapcsolódik a témához, vagy amilyet már mondott valaki, akkor új szót kell találnia. Erre addig van lehetősége, amíg az időzítő ketyeg. Ha leáll, akkor övé a kártya és új kör kezdődik. A bomba alkalmazása a játék során ösztönzi a gyors előhívást és szókimondást.

A játék vége a 13. kör után van. Az a játékos nyer, aki a legkevesebb kártyát gyűjtötte be.

Természetesen ez az alapjáték, de számos játékvariáció alkalmazható a helyi igények (gyermekszám, gyakorolnivaló) figyelembevételével.

Kétszemélyes helyzetben én például minden bombaátadás alkalmával új lapot csapok fel, és arról kell 3-3 szót mondani. Akinél leáll a ketyegés, az viszi az összes felcsapott lapot. De lehet a mondatalkotást is gyakoroltatni a játékkal. Ilyenkor szavak helyett egy mondatot kell a gyermeknek alkotnia az aktuális képről. Még nem olvasó gyermekekkel a kategóriákat (pl. szerszámok, hangszerek, állatok) is meg lehet neveztetni.

A kártyacsomag és az időmérő szerkezet kis méretű, utazó tanárok is magukkal vihetik, mert könnyű és kis helyen elfér.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (41),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (16),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (3),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (7),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (9),szókincsfejlesztés (11),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com