Logopédia mindenkinek

Az olvasás mellett a beszédindítás a második legnépszerűbbnek tűnő téma az oldalamon, és mellesleg ez az én egyik kedvenc témám is. Nem véletlenül. Egy nagyon kényes témáról van szó. A szülők és a szakemberek egyaránt válnak nagyon aggodalmaskodóvá, ha egy nembeszélő gyermekkel találkoznak – mivel egy nagyon látványos hiányosságról van szó, érthető, hogy a szülő nagyon aggódik, és mivel nincsen tuti receptkönyv a beszédindításra, ezért a szakember részéről is megbocsájtható az aggodalmaskodás.

Sok minden akadályozhatja a beszéd időre való beindultát. A praxisomban három jellemző kórképpel találkoztam, melyben a beszéd jelentősen akadályozott volt: hallásproblémák, ismeretlen eredetű  diszfázia – megkésett beszédfejlődés (paradox módon ez a diagnózis majd csak a beszéd beindulta után, differenciáldiagnózissal pontosítható) és ASD (autizmus spektrumzavar). Természetesen már ez a klasszifikáció sem állja meg teljesen a helyét, hiszen pl. a hallásproblémák is nagyon sokfélék lehetnek, és következményesen okozhatnak mind megkésett beszédfejlődést, mind diszfáziát, akár beszédképtelenséget is.

Az én tapasztalatom az, hogy a beszédindítás, a komoly megpróbáltatások terápiája a következőképpen szakaszolható:

1. A szó szerinti beszédindítás szakasza (a beszédprodukció előhívásának a szakasza) (6 hónap, heti 3-szor 30 perccel számolva, egyéni terápia során)
2. Az alapszókincs (50-200 szó) elsajátításának a szakasza (6 hónap)
3. A mondatalkotás és -bővítés szakasza (12 hónap)

Azon gyermekek számára, ahol nincsen rengeteg hanghiba, általában itt véget is ér a terápia.

Akiknél az artikuláció zavara áll fenn, a következő lépés:

4. Artikuláció terápia (6 hónap vagy több)

Ez a kalkuláció az ép értelmű gyermekekre vonatkozik, akik motiváltak a beszédre, és valamilyen szinten rávehetőek a kommunikációra és a hangzó beszéd elsajátítására. Gereben tanárnő mondta régen, hogy amikor a gyermek elkezd beszélni, akkor mindenki megkönnyebbül (és ez így van jól), de sajnos a legtöbb esetben ekkor még nem fejeződik be a terápia, hanem a hangzó produkció függvényében lesz szükség további logopédiai reedukációra.

A legtöbb esetben a beszédzavar nem egy izolált nyelvi zavar, hanem egy egyetemesebb tanulási zavar részeként van jelen a gyermeki fejlődés során, és kiterjed az írott nyelv zavarára is. Abban az esetben, ha a beszédzavar tanulási zavarba torkollik, még további reedukációra is lehet számítani, azaz

5. diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, diszortográfia… stb. reedukációkra.

Szóval, a repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg… Nem tudjuk megbecsülni a terápia végét, mikor elkezdjük tervezni a terápiás munkát. Nagyon fontos, hogy mindig az adott fejlesztési etapra fókuszáljunk, szem előtt tartva a globális kórképet, de abban nem elmélyedve, csak mindig az aktuális feladatban. Ellenkező esetben könnyen pánikrohamot kaphatunk.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez a cikk a beszédindításról, annak is a legelejéről szól.

A beszédindítást a cikk további részében az autizmus szemszögéből fogom prezentálni, részben azért, mert ezzel a kórképpel van a legnehezebb dolgunk.

Magyarországon nagyon szokatlan gondolat, hogy egy logopédus foglalkozik egy autista kisgyermekkel, hiszen vannak külön erre specializálódott gyógypedagógusok, amióta a megfelelő szakirány képzése megkezdődött az egyetemen. Azután vannak a különböző terápiák, mint például az ABA (Applied Behavior Analysis), vannak a szülők (akik nagyon helyesen egyre nagyobb részt vállalnak a gyermekük fejlesztéséből, jelentősen javítva ezáltal a terápia prognosztikáját), a mozgásfejlesztők… stb. Tehát jelen pillanatban nincsenek univerzális szakemberek a probléma megnyugtató rendezéséhez, de van sok-sok szakember, akiknek a jelenlétére a fejlesztés különböző szakaszában, mind nagy szükség van. Pluridiszciplináris szemlélet és differenciáldiagnózis, ez két fontos kulcsszó a beszédindítás esetében.

Most visszakanyarodok a korábbi gondolatomhoz, hogy kifejtsem, miért is van szükség a logopédusra az autizmus terápiája során, miért kell külön beszédindító terápiát végezni, és miben áll ez a terápia.

Az autista gyermekkel általában nagyon nehéz kommunikálni, és többek között kommunikációfejlesztéssel fog a logopédus foglalkozni. Néhányuknak nagyon könnyen fog sikerülni a hangzó beszéd elsajátítása, másoknak a beszédértéssel lesznek problémáik (a tapasztalataim szerint minden autista gyermeknek van különböző fokú problémája az értés területén). A beszédindítás terápiája azzal veszi kezdetét, hogy írunk egy listát azokról a hiányosságokról, amik akadályozzák a beszédet, feltüntetjük a céljainkat, hová akarunk eljutni, továbbá az erősségeket, amelyekre a terápia során támaszkodhatunk.

Most megpróbálom összeírni a lehetőségeket, természetesen nem minden gyermeknek lesz pontosan arra szüksége, amit most leírok. Ebből a listából kell kiválasztani, hogy mely területek fejlesztésével veszi kezdetét a terápia. A lista tetszőlegesen kiegészíthető az adott gyermekre jellemző sajátosságokkal. Ne felejtsük el, hogy amit a gyermek egyszer már sikeresen elsajátított, azzal nem kell többet foglalkozni (kihúzzuk a listáról, és új fejlesztendő területeket írunk a helyére).

A Kommunikációs szándék fejlesztése (részben az autismeinfantile.com alapján):

1 lépés:

• szemkontaktus felvétele, megtartása
• a figyelem felkeltése valami irányába
• nyomatékos kérésekre válaszreakció kiváltása
• tárgyak nézegetése
• reagálás különböző hanglejtésekre
• a közös figyelem felkeltése
• megfelelő módon irányítani a figyelmet
• megfelelő módon kérni dolgokat

2 lépés:

• megfelelő módon elutasítani valamit
• segítségkérés
• megnevezni és kommentálni dolgokat
• egyszerű utasítások követése
• köszönés
• kapcsolatfelvétel (párbeszéd mintájára információ-megosztás, „én-te, én-te, én-te” fordulatok megértetése, begyakoroltatása)
• kérdésfeltevés

3. lépés:

• többször megkísérelni a kommunikációt
• mások igényeinek és szükségleteinek a felismerése és figyelembe vétele
• a viselkedés partnerhez való adaptálása
• különböző stratégiák kialakítása a viselkedés kontrollálására

Ez a terápia legnehezebb része, nélkülözhetetlen, mivel ez fogja megalapozni a beszéd beindulását.

A cikksorozat hamarosan folytatódni fog:

• az expresszív beszéd,
• a perceptív beszéd,
• a nyelés, praxisok artikuláció,
• és a játék irányelveinek a felsorakoztatásával.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Feladatlap kommunikációfejlesztésre - letöltés

Az, hogy gyermeknek keresek feladatot vagy feladatnak keresek gyermeket, az nagyon esetleges. Szorgalmi időszakban az előbbi, viszont mikor a nyári szünetben csak úgy, minden cél nélkül szörfözök az interneten, akkor az utóbbi eset fordul elő. Mára már az egyik hobbimmá vált gondolkodni a talált feladatok fejlesztési hatásáról, nem tudom megunni. Mikor a feladat fejlesztő hatása már nyilvánvaló, akkor egy külön kihívás számomra az elméleti hátteret végiggondolni vagy kihámozni azt a gyógypedagógiai szakirodalomból. Most ez utóbbi történt. Bár azonnal felismertem a feladat gyakorlati hasznát, a hozzá tartozó elméletgyártás napokat vett igénybe.

A most bemutatott feladat eredete ismeretlen, csupán annyit tudok, hogy abba a könyvtárba mentettem, ahova a Blog d’Alexandre-ról mentett anyagaim vannak. Mikor megpróbáltam utánanézni, akkor sajnálattal vettem tudomásul, hogy az említett blog mára már megszűnt. Nagyon kár, nagyon hasznos anyagok voltak rajta a beszédindításhoz, autista óvodás gyermekek kognitív fejlesztéséhez. Elképzelhető tehát, hogy Alexandre és Raphael mamája a szerző, de nem biztos. A francia nyelvű feladatokat a fent letölthető változatban magyarra fordítottam.

A feladatlap kommunikációfejlesztésre alkalmas, ezen belül is a pragmatikai nyelvi szintre hat. Ha vicceskedni akarnék, azt írnám, hogy a pragmatika a nyelvi szintek közül az, amelyikről nem sokat hallottunk. A pragmatika tulajdonképpen a nyelv szociális-információs aspektusa. A pragmatikai kompetencia egy egyénnek az a választási képessége, hogy a tartalom (miről beszélünk), a forma (hogyan beszélünk) és a funkció (miért beszélünk róla) függvényében kontextuálisan a legmegfelelőbb közlést hozza létre, specifikus nyelvi képességekre és általános kognitív képességekre (általános információkezelés, következtetések levonása, információk integrálásának képessége, szándéktulajdonítás, mások perspektívájába való helyezkedés) támaszkodva.

A kommunikáció legalább két személynek (beszélő, hallgató) az interakciója, akik információt (tények, érzelmek, vélemények, a felek viszonyáról további információt) cserélnek. A pragmatikának a 4 tengelye: szándékosság (beszédaktus, tudatelmélet, nyelvi funkciók), szabályozott csere (szerepcsere, téma, beszélgetési rutinok, visszatérési stratégiák), alkalmazkodás (a kontextushoz, a hallgatóhoz, az üzenethez), az információk szervezése (összetartás, helytállóság).

Jó pragmatikai képességre azért van szükségünk, hogy önálló kommunikációra legyünk képesek. Azoknak a személyeknek, akiknél a pragmatikai nyelvi szint működése zavart, kommunikációs feladatokat kell felajánlani, bármilyen patológiában is szenvednek. Két nevezetesebb patológia, amelyben pragmatikai zavar előfordulhat: a diszfázia (a diszfáziákban fellelhető pragmatikai hiányosságok, mint például a kommunikációs helyzethez alkalmazkodó nyelvi megfelelés hiánya) és az autizmus spektrumzavar.

A bemutatott feladatok a pragmatika szintjei közül legalább kettőt (alkalmazkodás és szabályozott csere tengelyeket) céloz meg és fejleszt (a kontextushoz, a beszélőhöz és az üzenethez való alkalmazkodást, a szerepcserét, a beszélgetési rutinokat), továbbá gyakoroltatják a szándéktulajdonítást – konkrét, hétköznapi szituációkat bemutató analóg feladatokon keresztül. Olvasni tudó gyermekek számára ez egyben olvasási gyakorlat is, akár önállóan is megoldathatjuk. További erénye a feladatnak, hogy fejleszti a szintaktikai tudatosságot is. Olvasni nem tudó, fiatalabb gyermek vagy súlyosabb patológiák esetében mondat-, beszédértési feladat is egyben. A maga egyszerűségében nagyszerű feladat, sajnálom, hogy nem én találtam ki.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu