A könyv, amelyet éppen bemutatni készülök (Jean Gilliam DeGaetano: Attention j’écoute, 1999 Les Éditions de la Chenelière inc.), a verbális utasítások megértésének fejlesztéséhez tartalmaz feladatokat. A szöveggyűjteménynek az a célja, hogy segítse a szakembereket a verbális információk megértetésében, és ezek fejlesztésben való integrálásában.

A feladatvégzés alapfeltétele a megfelelő figyelmi szint. Továbbá a gyermeknek képesnek kell lennie a verbális információk viszonylag hosszú idejű megtartására, ahhoz, hogy kezelje, strukturálja és integrálja az adott verbális információkat, valamint hogy végrehajtsa az utasításokat.

A szöveggyűjtemény 25 témát tartalmaz, mindegyikhez tartozik egy-egy rajzolt feladatlap és két különböző nehézségi szintű kérdéssor a pedagógusok számára. Még az olvasni tudó gyermekeknek sem kell elolvasniuk az utasításokat, ez a pedagógus feladata. A gyermekek csak meghallgatják őket, és legjobb tudásuk szerint kivitelezik. Csak a szóbeli utasítás feldolgozására koncentrálnak.

A feladatok célja egyrészt a hallási figyelem és a rövid idejű verbális emlékezet fejlesztése, valamint a verbális információk kezelése, a beszédértés fejlesztése.

A könnyebb érthetőség kedvéért bemutatok egy konkrét feladatlapot:

A 79. oldalon „Az iskolában” témakör szószedete: tábla, füzet, pad, ceruzák, ragasztó, toll, hegyező golfütők, repülőgép, ragasztószalag, kréták, polip, naptár.

Az alábbi utasításokat szükség szerinti mennyiségben meg is lehet ismételni:

  1. Húzd át az összes tárgyat, amit nem találunk meg az iskolában!
  2. Karikázz be minden tárgyat, ami írásra és színezésre használható!
  3. Találd meg azt a tárgyat, ami ragad, és amiből kisebb darabokat vághatunk le! Színezd is ki sárgára!
  4. Találd meg azt a tárgyat, aminek lapjai vannak! Húzd alá zölddel!
  5. Mire gondolok, mikor azt mondom: fehér és a táblára írunk vele? Színezd ki a dobozát kékre!
  6. A tollra rajzolj 3 kék pontot!
  7. Színezd ki a kapcsos füzetet pirosra!
  8. Színezd ki a ceruza dobozát zöldre és a benne lévő ceruzákat különböző színűekre!

A feladat végén pedig egy kis evokációs feladat:

Mondd meg, milyen színű a cseresznye, a répa, a fóka, a növények!

A feladatlap 2. számú kérdéssora:

  1. Húzz át mindent, ami nincs az iskolában!
  2. Színezz mindent sárgára, amit ragasztásra használunk!
  3. Karikázd be azt a két tárgyat, aminek lapjai vannak!
  4. Kösd össze a táblával azokat a dolgokat, amivel írhatunk rá!
  5. Karikázz be mindent, aminek hegye van!
  6. Színezd sárgára azt a bútort, amin a gyerekek dolgoznak az iskolában!
  7. Találd meg azokat a tárgyakat, amelyeket színezésre használunk! Minden tárgyat színezz ki más-más színnel!
  8. A színes ceruza dobozát színezd pirosra!
  9. Mutass rá azokra a tárgyakra, amik akkor jutnak eszedbe, amikor azt mondom: tinta, színek, papír, radír!

A feladatlap a képre kattintva megtekinthető nagyobb méretben is:

 

És hogy hogyan valósul meg a feladatmegoldás a gyakorlatban? Egy 7 éves, 1. osztályos tanuló (A.) esetismertetése következik.

A gyakorlatot általában egy gyors szókincs-aktivizálással kezdem. A szóban forgó gyerek, akinek a munkájából idézgetek, a 16 szóból 10-et tudott kapásból megnevezni. Érdekes, hogy a ceruza, a radír és a hegyező szavakhoz nem fért hozzá, a polipot például tudta.

Az 1. utasítás során a következő történt:

„Húzd át az összes tárgyat, amit nem találunk meg az iskolában!” – A. azonnal visszakérdezett: Itt? – majd áthúzta a hegyezőt és a ragasztót. Bármennyire is hihetetlen, de a tagadást nem azonosította.

4. utasítás: „Találd meg azt a tárgyat, aminek lapjai vannak! Húzd alá zölddel!” – A. bekarikázta a celluxot. Majd következett a megbeszélés/javítás. Majd újabb kérdés a gyermek részéről: – Így? – ikszelve egyet a levegőbe. Ez az ötödik ilyen feladatlapja, már mennie kéne az aláhúzásnak, és mégsem.

5. utasítás: „Mire gondolok, mikor azt mondom: fehér és a táblára írunk vele? Színezd ki a dobozát kékre!” Ezt a két információt gyorsan összemosta, és elkezdte a tábla keretét kékre színezni. Majd újra elismételtem a kérdést, de mire megtalálta a lapon a krétát, elfelejtette, hogy a dobozt kell kékre színezni, a krétát csak meg kell találni, nem pedig azt kell kiszínezni. (A síklapon való tájékozódás nehezített volt, a vizuális észlelés is lassú tempójú volt A. esetében.)

7. utasítás: „Színezd ki a kapcsos füzetet pirosra!” Mikor gyorsan visszakérdez, hogy „kékre?”, akkor már tudom, hogy megtapadt (perszeverált) az 5. kérdésen, nem is csodálkozom, hiszen annyi ideig foglalkoztunk vele.

A 8. utasításban igazából két utasítás van megfogalmazva („Színezd ki a ceruza dobozát zöldre és a benne lévő ceruzákat különböző színűekre!”). Végrehajtja az elsőt, a mondat végét elfelejti.

Értési problémáját, szókincsszegénységét, szorongását folyamatos dumálással, visszhangozással oldja:

„A különböző színű, az milyen színű? Azt még nem tudom, nem is hallottam!” Hosszasan magyarázkodok a szegény gyereknek, szemléltetek. Válaszként kiszínezi a lapon található szingli grafitceruzát narancssárgára. Újból nekifutunk…

Az evokációs feladat során a színfelismerés nagyjából stimmel, csak a fókát vélte lila színűnek.

A konkrét, illusztrált példák igazolják a szöveggyűjtemény hasznosságát. Mert arra gondol az ember, hogy kitesz pár tárgyat az asztalra, és manipuláltatjuk a gyermekeket konkrét, spontán utasítások mentén. De nem úgy van az, annyi visszakérdezés, újrakezdés, és -tervezés van egy apró probléma körül, hogy ember legyen a talpán, aki még emlékszik ennyi bonyodalom után a saját utasítására, ha az nincs leírva, pontosan előkészítve. Alapvetően A-nak a beszédértési problémája volt a vezető tünete. A megajánlott fejlesztő feladat hamar felszínre hozta a probléma komplexitását. A feladatmegoldás során váltakozva mutatkoztak meg a figyelmi, emlékezeti, nyelvi, vizuális, grafomotoros rendszerek zavart működésének tünetei. Ami elromolhatott, az el is romlott.

Biztosan állíthatom, hogy a foglalkozás végére mindketten le voltunk izzadva – a gyermek is a számára giganehéz feladattól, és én is, aki szintén heroikus küzdelmet folytattam a feladat megoldatásával (hadakozás a hétfejű sárkánnyal, ha egy fejét levágjuk, újabb sok nő ki helyette), holott nekem maga a feladat pofonegyszerű, és a tanításban is rutinos vagyok.

(a feladatgyűjtemény francia változata  és amerikai változata  itt szerezhető be)

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu