Mikor a címet olvassák, akkor biztosan önöknek is dr. House jut eszébe. Nekem is. Talán az ő hatására is igyekszem még pontosabb diagnózisokat felállítani. Mert abban teljesen biztos vagyok, hogy a korábban agyontanult fogalmat számomra ez a sorozat töltötte meg tartalommal.

Addig, amíg a magyar logopédia agonizál, és hagyja, hogy azt tegyék vele, amit, addig külföldön komoly kutatások folynak, olyanok, amik az elmúlt évek tapasztalatait dolgozzák fel. A logopédiai patológiák új neveket kapnak, és új osztályozások születnek, megváltozik a kontextusba helyezés. Ha ez a diagnózis pontosítása és a terápia hatékonysága érdekében történik, akkor érdemes beleásnunk magunkat az újabbnál újabb szakirodalmakba, és üdvözöljük ezeket a törekvéseket.

Parisse és Maillart (2009, 2010) elgondolása alapján:

A nyelvi rendszer tulajdonságai

A specifikus nyelvfejlődési zavar típusai

Fizikai jellemzők alapján

Receptív oldalról: verbális agnózia (az alanyok nem tudják kezelni a hozzájuk eljutó verbális és nonverbális hangokból álló információkat)

A produkció oldaláról: fejlődési verbális diszpraxia (a beszédhez szükséges mozgások programozási zavara)

A különböző nyelvstruktúrák szerveződése alapján

Lingvisztikai diszfázia

(Hangsúlyos zavar a nyelvtani struktúrák elsajátítása során, szemantikai és lexikális zavarok, a normál sebességű beszélt nyelv perceptív kezelésének a zavara, ami visszatükröződik a fonológiában és szintaxisban egyaránt)

A nyelv kommunikációs funkciója alapján

A nyelv pragmatikai zavara

(Az ebben szenvedőknek nehézségeik vannak a nyelv szituációhoz kötött adaptált alkalmazásában, valamint a társalgás összetartó elemeinek kezelésében, az összefüggések felismerésében)

 

A táblázatból kiderül, hogy a fejlődési verbális diszpraxia egy specifikus nyelvfejlődési zavar, melynek tünetei a beszédprodukcióban nyilvánulnak meg. Tulajdonképpen az artikulációs zavarokat mutató populációból fognak differenciálódni az ebben a zavarban szenvedő gyermekek. Tapasztalatom szerint a logopédiai vizsgálatra azzal a panasszal érkeznek, hogy a környezet nem érti meg a beszédprodukciójukat. A logopédus meg azzal fog szembesülni, hogy a beszédhangok produkciójára általában képesek izolált helyzetben (de természetesen a legváltozatosabb artikulációs zavar tüneteit is mutathatják). Preferenciát mutatnak bizonyos hangok túlhasználatára, mondjuk gyakran beszúrnak a szavakba egy-egy r hangot a biztonság kedvéért. A beszédük maszatos, levegővételük nem tiszta. Nehézségeik vannak az artikulációs mozgások kérésre történő pontos kivitelezésében (amikre egyébként spontán módon képesek lehetnek) és a beszédhez szükséges mozgások koordinációjában. A szóutánmondások során szekvenciazavar tapasztalható (a szavakat alkotó beszédhangok, illetve szótagok sorrendje helytelen), minél hosszabb az adott szó, annál valószínűbb torzítások várhatóak, és egyazon szó többszöri megismételtetése újabbnál újabb hangsort fog eredményezni. A fonológiai tagolás feladatokban viszont általában jól teljesítenek. Az általam ismert fejlődési verbális diszpraxiában szenvedő gyermekekre még motoros nyugtalanság és figyelemzavar is jellemző. Korlátozott ideig azonban nagyon jó minőségű koncentrációs tevékenységre képesek. Grafomotoros éretlenség is leírható az esetükben. Ezen aztán már el is gondolkodhatunk, hogy véletlen egybeesés, hogy a gyermek egyszerre hiperaktív és diszpraxiás, vagy ezek a tünetek együtt járnak, és akkor a tüneteket érdemes lenne szindrómába rendezni, és komplexen kezelni a problémát.

A klasszikus logopédiai vizsgálati protokoll szerint markáns nehézségeket várunk „A beszédszervi állapot és működés vizsgálata”, a „Tájékozódó megfigyelések a gyermek beszédéről”, a „Képanyag a szó hangtani szerkezetének vizsgálatához” tesztek során. A szakirodalom és saját klinikai tapasztalatom szerint is a fejlődési verbális diszpraxia egy lassabban differenciálódó diagnózis, komplex megközelítésre és (terápiában eltöltött) időre van szükség a gyökértünetek kikristályozódásához (vagy hogy eszünkbe jusson ez a kórkép), a logopédiai verdikt megszilárdulásához. Leírva diagnózisként még soha nem láttam, jómagam is óvatosságból „a fejlődési verbális diszpraxia tüneteit (általában csak diszpraxiás tüneteket) mutatja” kifejezést preferálom.

A gagyogás, beszéd megkésettsége megtalálható az érintettek anamnézisében, de ez nem sokat segít a patológia előrejelzésében, hiszen a legtöbb beszédpatológia során ugyanezekkel az előzményekkel találkozunk különböző mértékben.

A fejlődési verbális diszpraxia tünetei a gége, ajkak, nyelv, szájpadlás mozgásában egyaránt megnyilvánulhatnak.

A fejlődési verbális diszpraxia terápiájának alapja az oro-faciális-motoros stimuláció, feladatainak célja a szájtérben való gyors és pontos tájékozódás, a megfelelő beszédhangképzéshez szükséges mozgások koordinációjának összehangolása. Ha valaki a logopédiai terápiára vár, vagy csak meg akarja segíteni gyermekét, a következő játékos feladatokat kell naponta gyakorolnia:

Hamarosan folytatás a terápiás gyakorlatok bemutatásával...

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu