Logopédia mindenkinek

Nem ritkán keresnek meg a címben elhangzott szavakkal a szülők. Nagyon sokáig komolyan vettem, ma már komoly fenntartással kezelem ezt az állítást. Gyakorlatilag szinte nem is láttam olyan gyereket, akinek csak az r hangja lett volna problémás. Magamban mindig azt mondom, hiszem, ha látom.

A konkrét eset, ami a közelmúltban történt velem, nagyon tanulságos, ezért is osztom meg az olvasóimmal. A mama szintén azzal jelentkezett, hogy nincs r hang, de azt is mondta, hogy a logopédus, aki a gyermeket kezelte, azt mondta, hogy mindene megvan hozzá, csak nem jön ki belőle az r hang, nem tudni, miért. A mamát nagyon komolyan vettem, mert volt szerencsém a tágabb családjához, és szinte úgy kedveljük egymást, mintha rokonok lennénk. A volt kis páciensem szinte az egyetlen tanítványom, akinek a ráfordított idő és a befektetett munka ellenére sem tudtam az r hangját automatizálni. Mikor feladták, akkor ott tartottunk, hogy 20 másodpercig szépen pörgött a nyelve, és a tr-es, dr-es hangkapcsolatokat is jól kivitelezte, valamint a szóvégi r hangokat jól fonálta. Rögtön beugrott, hogy van egy öröklött beszédgyengeség a családban.

Mikor a mama másodszor hozta el a cikk főszereplőjét, akkorra megérkezett a jelenlegi logopédus cetlije, amin a gyermek adatai mellett az volt feltüntetve, hogy r-j hangcsere miatt logopédiai ellátásra szorul.

És akkor következzen a vizsgálat során szerzett tapasztalataim rövid leírása:

Artikuláció vizsgálata: Izolált ejtés során hangtorzítások voltak tapasztalhatóak: az m hang fog-ajak képzésű, az l, t, n, d felső nyelvállású hangok interdentális képzésűek. A gy, ö hangok jobb oldali, laterális torzítással képzettek. A szavak képekről való felidézése során az l, n, t, d hangok konzekvens interdentális képzése tapasztalható. Az r-j paralália leírható, az r hang hiányzik.

Az interdentális képzés hátterében mozgáskoordinációs nehézség feltételezhető: az áll-, nyelvmozgás még nem vált le. A nyelv függőleges mozgatását vízszintessel helyettesíti. Az ajak-, arcizmok kevésbé tónusosak.

Beszédhangok megkülönböztetése: A beszédhangok megkülönböztetése nem automatikus, bizonytalan (GMP17, 23/16 jó választ adott). A beszédhangok időtartamát nem észleli helyesen.

Azt tanácsolom magunknak, hogy nézzünk bele minden esetben a gyermek szájába, és az artikulációs mozgásokat is térképezzük fel. Nem annyira az artikulációs vizsgálatnak a képanyagán van a hangsúly, mint a gyermek produkcióján. Gyakorlatilag az első pár perc beszélgetés során kiderül, hogy a gyermeknek milyen hangproblémái vannak. Minden esetben meg kell próbálni megkeresni az okát, és okokra ható, célzott terápiát kell ajánlani a páciensnek. Nem tudom, mire alapozta a logopédus a feltételezését, hogy „mindene megvan a gyermeknek az r hang fonálásához”, hacsak nem a szájára és a nyelvére gondolt. Amikor a gyermek az r helyett a j hangot használja, akkor nem is kell a praxisokat vizsgálnom, tudom, hogy a nyelvemelés problémás. Kicsit jobb a helyzet, és ott valóban már van progresszió, ha r-l paraláliáról beszélünk.

Tanulság: a szülőnek mondjuk meg az igazat, hol tart a gyerek, mit csinálunk, és mi otthon a teendő. Lehetőleg ne vezessük félre a szülőket.

Az r hang kialakítása nem szülői feladat, ha magától nem alakult ki, akkor sokszor nagyon nehéz kialakítani, szakmunkát igényel, erre vagyunk mi. Hogy a gyermek r hang helyett j-t mond, azt minden laikus hallja, az nem egy szakvizsgálat eredménye. De hogy miért teszi ezt, az az érdekesebb. És mi van a többi hanggal? Az esettanulmány alanyának minden rosszul képzett hangja vizuális tünetet ad, egy diplomával rendelkező logopédusnak elégséges beszéd közben szemkontaktust felvenni a gyermekkel, hogy nyilvánvalóvá váljon számára. És akkor nagy valószínűség szerint külön vizsgálat sem kell, hogy biztosak lehessünk benne, hogy egy nyelvlökéses nyelés is van a háttérben.

Illusztráció: kezimunka.network.hu

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Bár már nagyon régen a látóterembe került ez a játék, ezidáig nem volt alkalmam kipróbálni, így nem is vetettem be a fejlesztésbe. Egy ideje már gondolkodtam róla, de igazából az adta meg a kezdőlökést a kipróbálásához, amikor nyáron Tihanyban láttam két kislányt Találd ki? (Guess Who) játékot játszani, és nem tudták azt abbahagyni. Egyszerre magyarázták nekem a játékszabályt nagy lelkesedéssel. És a játék tulajdonosa a szüleivel is ezt játszotta, már reggeli előtt is.

Egyre több furcsa gyerek kerül a látóterembe – a „furcsát” itt most egyáltalán nem pejoratívan kell érteni, és tudom, hogy nem is a legjobb kifejezés, de nem találok rá jobb szót. Hogy kik is ezek a furcsa gyerekek, és miért címkézem így őket? Nehéz megfogalmazni. Olyan gyerekeket nevezek így, akik bizonyos autisztikus tünetekkel rendelkeznek, de autistáknak mégsem nevezhetőek. (Az autizmus spektrumzavar fogalmának bevezetése tágította a kereteket ugyan, lehetőséget biztosított a nagyfokú variabilitás érzékeltetésére, de a bizonytalanságérzetemet is fokozta.) Inkább egzekutív funkciózavarral küzdenek ezek a gyermekek, hiszen kognitív és magatartási, szociális tüneteik/problémáik egyaránt vannak. Bár egyazon címkével illetek magamban több gyermeket, tüneteik egyszerre nagyon hasonlóak és nagyon különbözőek.

Ezen gyerekek szüleinek úgy szoktam magyarázni, hogyha egy skála egyik végpontján vannak a hiperaktív gyermekek, a másik oldalán az autista gyermekek, akkor az adott gyermek attól függően, hogy a skála mely adott pontján helyezkedik el, lesz inkább egyik vagy inkább a másik. Minél inkább a skála közepére helyezi a gyermeket a teljesítményprofilja, annál inkább érzékelhető mindkét patológiának a hatása. Annál kevésbé lesz egyértelmű, hogy pontosan hogyan is diagnosztizálható. Természetesen (szerencsére) nem logopédiai kompetencia egyik diagnózis felállítása sem, hanem szakorvosi. De azért minél inkább tisztán látunk egy gyermek ügyében, annál inkább lesz hatékony a fejlesztés. Meg ezek súlyos, egész életpályát befolyásoló diagnózisok, nem árt csínján bánni velük. Annak ellenére, hogy nem a gyógypedagógus mondja ki a végső szót a patológia diagnózisának felállításában, igenis komoly szerepe van a diagnózis folyamatában.

Ha most a kedves olvasó egy kicsit értetlenkedik, és összezavarodik, hogy most pontosan mire gondolok, akkor pont azt érzi, mint én gyakorta, amikor egy-egy különlegesebb gyermeket diagnosztizálnom kell.

Hát, ezeknél a gyermekeknél gondoltam bevetni a Találd ki? játékot.

A játék két függőleges táblával rendelkezik, melyeken egyenként 24 nyitható-csukható ablak van. Ebbe a táblába kell becsúsztatni egy 24 emberfejet tartalmazó feladatlapot. A játék szabálya egyszerű. Két játékos játssza, ezek mindegyike kiválaszt magának egy-egy szereplőt. Ezt megjelöli az arra szolgáló műanyag mutatóval, majd egymásnak eldöntendő (igen/nem) kérdéseket feltéve próbálják kitalálni, kire is gondolhatott a másik. A válaszoktól függően kell bizonyos ablakokat becsukni, azokat a személyeket kell letakarni, akik kiesnek a játékból (például: „A kitalálandó személy barna hajú?” „Igen.” Akkor le kell takarni az összes nem barna hajú embert). Az a játékos nyer, aki leghamarabb kitalálja az ellenfele által választott szereplőt.

Azért tetszett meg ez a játék, mert a megcélzott gyerekeknek problémája van a szemkontaktus felvételével vagy a jó minőségű megtartásával, ennek következményeként az arcanalízisük felületes, nem gyakorolják eleget az arcok megfigyelését. Ezáltal nem tudják értelmezni a szociális kapcsolatokhoz nagyon fontos metakommunikatív jeleket. Továbbá ez a hiányosság hatással van a társas élet minőségén keresztül az egyén életminőségére. Prekoncepcióm szerint azt gondoltam, hogy ez egy olyan játék, ami semmi mást nem gyakoroltat, mint megfigyelni a fizimiskákat, és begyakorolni a hozzá kapcsolódó szókincset, és ez nekem elég is lett volna. Például, hogy a haj színe nem sárga, hanem szőke, vagy hogy a bajusz és a szakáll az két különböző fogalom. Egyben nyelvi fejlesztést is végez, gyakoroltatja a gyermekkel a mondatalkotást (állítás, tagadás), a kérdésfeltevést.

A játék két feladatlapot tartalmaz, az egyiken személyek, a másikon állatok vannak, az óvodás, illetve az alsó tagozatos gyermekeket megcélozva. Komolyan kell venni a 6+ korhatárt! A Hasbro oldaláról újabb feladatlapok tölthetőek le, például dinók is, amiket a fejlesztési célcsoport előszeretettel preferál. De nem olyan bonyolult a család tagjainak fotóival személyre szabni a feladatot.

A játék kipróbálása során kiderült, hogy azért nem annyira egyszerű a történet, mint elsőre gondoltam.

A kipróbálások alkalmával született megállapításaim:

• A gyermekek kivétel nélkül kedvelték a játékot.
• Az okosabb gyermekek sikeresebbek a játékban.
• Az okos gyermekek sem szeretnek veszíteni.
• Fejlesztés során az a legjobb, ha két gyermek játssza, a terapeuta meg nekik asszisztál. A játék nem egyszerű (sőt!), és nehéz úgy megsegíteni a kisgyermeket, ha egyben az ellenfelei is vagyunk.
• A játék gyakoroltatja a mondatértést.

Milyen nehézségek is jelentkeztek?

• A gyermek félreérti az utasítást, rossz ablakokat csuk be.
• A gyermek megérti az utasítást, de rossz következtetést von le, és rossz ablakokat csuk be.
• Elfelejti, hogy kire gondolt, folyamatosan változtatja az elképzelését, ezúttal tévútra vezeti a játékostársát.
• A gyermek nem figyel eléggé.
• A gyermeknek megtetszik az ablakok nyitogatása-csukogatása, és átrendezi önkényesen stb…
• Fogalompontosítás szükséges, korrigálni kell a mondatalkotást.

Ezért kell lennie egy szabad embernek (játékvezetőnek), aki figyel a játékosokra, és interveniál, ha kell, hogy rendben menjenek a dolgok.

Amikor összeállt a fejemben, hogy eldöntendő kérdések megfogalmazása, igen/nem típusú válaszok adása, következtetések levonása, ezek mind kiegészítői az arctanulmányozásnak, akkor ez a felismerés egyből kiszélesítette számomra a játék fejlesztő hatását.

Neuropszichológiai szempontból: A játék megdolgoztatja a prefrontális kérget, ami a modern mentális képességek elengedhetetlen feltétele. Ez kezeli a kétértelmű információkat, általa tud egy személy dönteni. Ilyen igen/nem típusú döntések meghozatala történik végig a játék során, fejlesztve a prefrontáis kérget, mely működteti a magasabb rendű kognitív képességeket, de kezeli az affektív impulzusokat (elfojtja vagy útjára engedi). (Márkus Attila: Számok számolás számolászavarok p.135.) Az egzekutív funkciózavaros személynek nehezére esik az igen/nem típusú döntések meghozatala.

Matematikai fejlesztő szerepe első látásra nekem fel sem tűnt, de a gyermekek a játék során megfigyelnek, vizsgálódnak, elemeznek, meghatároznak, halmazt alkotnak, kiemelnek egy halmazból, vagyis folyamatosan logikai műveleteket végeznek. Az óvodáskorú gyermekek gondolkodási stratégiájának kialakulásához nagyon fontos tényező a fogalmi kategorizáció, azaz a hasonló tulajdonság alapján való csoportosítás. Vagyis a játék a matematika szempontjából előkészít a konkrét műveleti szintre. És akkor még nem is említettem, hogy idegen nyelven is nagyon jó játszani.

Ha csak annyit kaptam volna a játéktól, amennyit előzetesen vártam, már akkor is meg lennék elégedve. Most, hogy végigfuttattam magamban a korábban leírt gondolatokat, le is vagyok nyűgözve.

A játék kipróbálását az Okosjáték tette lehetővé, azáltal, hogy megajándékozott egy példánnyal – köszönet érte!

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Az OpenDyslexic betűtípus

A betűk síkbeli elhelyezése, egymáshoz való viszonya és alakja együttesen sokkal olvashatóbb írást eredményeznek, ami a diszlexiás emberek számára jelentősen lecsökkenti az olvasás fáradalmainak mértékét. Az egész szöveg levegősebb, egyszerre érzékelhető jó minőségben az adott betű, és fogható fel a globális szóalak. Ugyanakkora betűméret esetében a diszlexia karakter jelentősen nagyobb méretűnek tűnik.

Ez nekünk, logopédusoknak egyszerre jó és rossz hír is. Jó, mert hatékonyan fogja segíteni az olvasásban a diszlexiás gyermekeket. Rossz hír, mert most kezdhetünk napi több órás gépeléssel átírni a meglévő klasszikus, diszlaxiafejlesztő logopédiai nyomtatott segédanyagokat, megnyújtva a logopédusok amúgy is végtelenül hosszú felkészülési idejét. Ezért nagyon jó lenne, ha az így átírt dokumentumokat valamilyen formában közösen tárolnánk ­– ezt én szívesen koordinálnám. Sokkal hamarabb jutnánk értékelhető mennyiségű, hasznos olvasási segédanyaghoz. Természetesen ez sem lesz a diszlexia 100%-os ellenszere. De azt gondolom, ha technikailag megkönnyíti az olvasást, akkor a gyermekek szívesebben és többet fognak olvasni, és ez a lényeg! A tankönyvkiadóknak meg érdemes lenne mihamarabb felmérni az igényeket, és diszlexiás betűtípus használatával is kinyomtatni a tankönyveket az arra rászorulóknak.

A mintán az Arial és a Dyslexie betűtípus összevetése látható

Itt most a francia ábécé betűivel illusztrálom a bejegyzésemet, hogy mindenki saját maga győződjön meg a hasznosságáról. (a képek nagy méretben is letölthetőek, nyomtathatóak)

A diszlexiás olvasás egyik legfőbb jellemzője, hogy bizonyos betűk keverednek. Elsősorban azok, amelyek egymás tükörképei, forgatottjai (b – d; p – q; b – p, n – u; p – d…) vagy hasonló az alakjuk (h – n – m; l – i).

És hogy konkrétan miben segít a betűtípus?

Néhány példa erre:

Az alsó rész vastagítása megelőzi a forgatásból eredő keveredést.

A betű- és szóközök növelése átláthatóbbá teszi az olvasott szöveget.

A betűk bizonyos részei döntöttek, a tükörképük így eltérő, nem keverednek össze.

A betűk farokrésze eltérő, a hasonló betűknél ezeket jobban differenciálják.

Részletesebb ismertető a diszlexia betűtípus jellegzetességeiről ezen a képen található.

Egy rövid ismertető a betűtípus használatának statisztikájáról. 183 fő 8-12 éves diszlexiás gyermeket vizsgáltak francia nyelven, a vizsgálatban Belgium, Franciaország és Kanada vett részt. A vizsgálati eredmények szerint a betűtípus használata 16%-kal csökkenti az olvasási hibák számát, 33%-kal csökkenti a kihagyott szavakat, 65% esetében növelte az olvasási kedvet, 48% esetében csökkentette az olvasás okozta fáradságérzést.

Egy 2012-ben, 72 diszlexiás felnőtten végzett holland vizsgálat eredménye szerint 72%-nál az olvasási tempó fokozódott, 70%-a kevesebb hibával olvasott, 78% szerint pozitívan befolyásolja a mindennapi munkateljesítményét.

Forrás: http://www.auxilidys.fr/

A Dyslexie font betűtípus letöltése otthoni használatra: http://www.dyslexiefont.com/en/order/home-use/

OpenDyslexic betűtípus letöltése: https://opendyslexic.org/

Egy egészen más típusú diszlexia betűkészlet:

A Lexia Readable betűtípus letöltése (közvetlen letöltési hivatkozás)

Akit részletesebben is érdekel a téma, az olvassa el Luz Rello és Ricardo Baeza-Yates tudományos munkáját: Good Fonts for Dyslexia

Kérem, írja ide megjegyzésbe, hogy milyen Facebook oldalról érkezett! Nagyon köszönöm!

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu