Pilis egy 11 ezres város Pest megyében, semmit nem tudtam róla, mígnem egy volt évfolyamtársam és jelenlegi bloggertársam, Gönczi Rita (Dyscalculiaport) meg nem hívott az általa vezetett Baba-mama klubba, hogy beszéljek a csecsemő-kisgyermekkori beszédfejlődésről. Örömmel tettem eleget a kérésének, és nem bántam meg, mert nagyon jól éreztem magam.
A mondókás foglalkozás, amit Rita tartott, nagyon jól sikerült. Mind a babák, mind a mamák motiváltak voltak. A babákon látszott, hogy nem először csinálnak ilyesmit, és nemcsak a mama miatt vannak jelen a foglalkozáson, hanem alanyi jogon érdeklődnek. A legnépszerűbb segédeszköznek a tálca és a kanál bizonyult, ezzel dobolták a ritmust a kisdedek bizonyos mondóka során (amit nem jegyeztem meg, hogy mi volt). Mikor előkerültek a kanalak, az maga felért egy emlékezetvizsgálattal – azok a gyerekek, akiknek jó az emlékezete, az elsők voltak a sorban. Hát ebben a környezetben mondtam el a mondandómat. A meglepő az volt, hogy a zavaró körülmények ellenére az üzenetet el tudtam mondani, átment a közönségnek, és egy jó kis szülő-szakember interaktív eszmecsere alakult ki a végére. A babák hozzáállása példaértékű volt, mindezt ők tették lehetővé számunkra. Köszi a meghívást!
A csoportnak elmondtam azt, hogy hogyan zajlik a kisded beszédének kialakulása és fejlődése a születésétől kezdve. Talán másnak is hasznos lehet ezt tudni, így az alábbiakban összefoglalom az ezzel kapcsolatos tudnivalókat.
A beszéd elsajátításának megvannak a biológiai, genetikai feltételei, de szükség van egy szociális, kulturális környezetre is. A beszédelsajátítás során a gyermekek egy hangözönből kivonják a szavakat, felismerik a nyelvtani szabályokat, amelyek megszabják a szavak szerveződését. Továbbá ismerniük kell az anyanyelv finomságait, és ezeket alkalmazniuk kell a megfelelő helyzetben. De a gyermekeknek kedvüknek is kell lennie kommunikálni a környezetükkel.
Születés után a gyermek sírással kezd el kommunikálni, így adja a környezete tudomására, hogy az éhség csökkentésére vagy bármi más szükségletének kielégítésére szüksége van a környezete jelenlétére (leginkább az anyáéra). Az anya adekvát gesztusokkal, gondoskodással fog válaszolni ezekre a felhívásokra, ezzel jön létre egy „érzelmi együttműködés”, ami megalapozza a nyelvelsajátítást.
A beszédelsajátítással párhuzamosan megtanulja a gyermek a környezetével való kommunikáció alapjait, hogy hogyan kell kérni, megnevezni, befolyásolni, meggyőzni.
A beszédpercepció: Egy francia kutatócsoport néhány napos babákat vizsgált, cumit adtak nekik, amihez mérőeszközt kapcsoltak. Különböző hangokat adtak ki, miközben megmérték a hangokra adott válaszreakciót. Kiderült, hogy ezeknek a babáknak nagyon finom a hangpercepciójuk, például meg tudják különböztetni a zöngés hangokat zöngétlen párjuktól (p-b, t-d, k-g).
Prozódia (hangsúly, hanglejtés, dallam): A csecsemő nagyon korán megtanulja az anyja hangját megkülönböztetni minden más női hangtól, és az anyanyelv is különválik a többi nyelvtől. 10-12 hónapos korukig a gyermekek képesek az összes hang észlelésére, de ebben a korban megtörténik a képességek újraszerveződése, és csak az anyanyelv hangjai maradnak meg a készletben.
Beszédhangok
0-6 hónap:
- sírás, kiáltás, magánhangzók differenciálódnak a kezdeti szakaszban,
- összekapcsolódnak a magánhangzók a mássalhangzókkal, amiket a kisdedek elkezdenek ciklizálni: bababababababab, mamamamamam
Ez a jelenség univerzális, minden nyelven ugyanígy történik.
7 hónap: a gagyogás elkezd mindjobban az anyanyelvre hasonlítani.
8-10 hónap során a fül megszűri az információt, csak az anyanyelvre jellemző hangokat engedi át. A hangpercepció lecsökkenése jellemző ebben a periódusban (az anyanyelv-elsajátítást favorizálja), de szerencsére ez a folyamat nem irreverzibilis.
Szókincs
Az értés mindig megelőzi a produkciót. Az első jelek a beszédértésre 8-10 hónapos korban jelentkeznek, kb. 4-5 hónappal megelőzve az első szavak mondását. Az eltérés a produkció és a percepció között hosszú ideig fennmarad.
11-13 hónap az első szavak megjelenésének az ideje, de ekkor még folytatódik a gagyogás.
16 hónapos korban a gyermekek legalább 3-szor több szót értenek, mint amennyit mondanak. Ez az agyi funkcióknak, az érésnek is köszönhető. Amíg beszédprodukcióban csak az egyik félteke vesz részt (a bal agyfélteke), addig a megértés mindkét agyfélteke kiterjedtebb területeivel történik.
A szókincs elsajátítása kezdetben (18 hónapig) lassú, nagyjából 2 szó/hét. 18-24 hónap között 6-7 szó/hét, kétéves korra a gyerekek elérik az 50 szavas első szókincset. Nagyon fontos ennek az első szókincsnek a megléte a meghatározott időtartamra, a hiánya komoly tanulási nehézséget vetíthet elő. Az első 50 szavas szókincshez tartoznak a konzekvensen használt, de csak a szülők által értelmezett saját szavak is.
2 év: Szókincsrobbanás, az első két szó asszociációjából az első kezdetleges mondatok, melyek még nélkülözik a nyelvtani szabályt. Ebben az életkorban nagy egyéni különbségek vannak, van olyan gyerek, akinek a szókincse 100 szó, másnak lehet akár 500 szó is. Az egyéni különbségekre az a magyarázat, hogy agyi érés következménye az artikulációs bázis, de a percepciós bázis fejlődése is. Továbbá nagyok az egyéni különbségek a gyermeki kíváncsiság tekintetében is, ami arra irányul, hogy elinduljanak felfedezni a környezetüket.
A szókincs-elsajátításhoz az szükségeltetik, hogy a gyermek megértse, hogy minden tárgynak (és nem csak a tárgyaknak) neve van, felismeri a kapcsolatot a tárgyak és hangsorok között, megérti, hogy a nyelv arra szolgál, hogy megnevezzük a körülöttünk lévő tárgyakat. Ezáltal a tárgyak mentális reprezentációja elraktározódik az agyban.
Érdekesség: Az amerikai gyermekek első szavai (a mama és a papa után) tárgyak nevei lesznek (autó, palack, csizma), a francia gyermekek igéket fognak mondani (add, fogd, nézd!).
Nyelvtan
2 éves kor körül jelennek meg az első kétszavas mondatok, a gyermekek ezáltal belépnek a szintaktikai fázisba. Itt tanulják meg annak szabályát, hogy hogyan kombinálják a szavakat a mondatokban.
Ezen a szinten a fejlődés nagyon gyors. A gyermekek a telegrafikus szakasztól (az egyszavas mondatoktól) nagyon gyorsan eljutnak a komplex mondatalkotáshoz. Korábban az volt a koncepció, hogy a gyermek utánzás során sajátítja el a nyelvet. Ez nem valószínű, mert a gyermekek kevés jól formált mondatot hallanak, a beszélt nyelv tele van ismétléssel, hiányos mondatokkal stb., ennek ellenére a gyermekek megtanulnak helyesen beszélni.
Az is igaz, hogy a felnőttek sokkal helyesebben beszélnek, ha egy gyermekhez intézik szavaikat. A gyerekek képesek azokból a mondatokból, amiket hallanak, kiválasztani a szabályos struktúrákat, új mondatokat alkotni, és megértenek olyan mondatokat, amiket nem értettek meg korábban.
Ebben a fázisban a hibáik a nyelvi kreativitás eredményei, túlregularizálnak (túlszabályoznak). A gyermekek megalkotják a saját nyelvtanukat, amit azután hozzáigazítanak a felnőttekéhez.
A beszédelsajátításban legfontosabb szerepe az anyának van, fontos a tekintet, a szemkontaktus, az érintés. A gyermek a repetitív érzelmekkel, eseményekkel megfűszerezett rítusokon (fürdés, evés, altatás) keresztül tanulja meg a beszédet azokban a pillanatokban, amikor az anya előre kiszámítható, hasonló, könnyen beazonosítható módon kommunikál a környezetével.
Hogyan segítsük a gyermekeket az anyanyelv-elsajátításban?
A 0-3 év közötti időszaknak kiemelkedő jelentősége van.
- Folyamatosan beszélni kell a gyerekekkel,
- direkt módon (face to face),
- variálni kell az eszközöket és a helyszínt (nemcsak gyerekszobában, játékházakban, életkori eszközökkel, hanem például a konyhában is, edényekkel játszhatunk),
- mikor beszélgetünk a gyerekkel, érdemesebb az üzenetét dekódolni, mintsem kijavítani a mondandóját,
- betűk, számok, szavak felismertetése indirekt módon (pl. mesélés közben bemutatni a betűket, prezentálni a számokat, a számjegyeket)
- könyvek olvasása (olyan szókincset tartalmaznak, amit sosem hallunk az élő beszéd során, megértés, érzelmek megbeszélése)
- az agyonstimulálás ugyanolyan ártalmas, mint a stimuláció hiánya (a gyerekeknek is szükségük van nyugodt pillanatokra). Nem jó, ha az anya túl sokat csinál (a gyerek belefullad a szóözönbe).
Szakirodalom, forrás: Barbara Abdelilah-Bauer: Le défi des enfants bilingues (2006)
Tetszik? Jelöld be, hogy értesülj az újabb cikkekről: |
A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu
Utolsó kommentek