Logopédia mindenkinek

Pilis egy 11 ezres város Pest megyében, semmit nem tudtam róla, mígnem egy volt évfolyamtársam és jelenlegi bloggertársam, Gönczi Rita (Dyscalculiaport) meg nem hívott az általa vezetett Baba-mama klubba, hogy beszéljek a csecsemő-kisgyermekkori beszédfejlődésről. Örömmel tettem eleget a kérésének, és nem bántam meg, mert nagyon jól éreztem magam.

A mondókás foglalkozás, amit Rita tartott, nagyon jól sikerült. Mind a babák, mind a mamák motiváltak voltak. A babákon látszott, hogy nem először csinálnak ilyesmit, és nemcsak a mama miatt vannak jelen a foglalkozáson, hanem alanyi jogon érdeklődnek. A legnépszerűbb segédeszköznek a tálca és a kanál bizonyult, ezzel dobolták a ritmust a kisdedek bizonyos mondóka során (amit nem jegyeztem meg, hogy mi volt). Mikor előkerültek a kanalak, az maga felért egy emlékezetvizsgálattal – azok a gyerekek, akiknek jó az emlékezete, az elsők voltak a sorban. Hát ebben a környezetben mondtam el a mondandómat. A meglepő az volt, hogy a zavaró körülmények ellenére az üzenetet el tudtam mondani, átment a közönségnek, és egy jó kis szülő-szakember interaktív eszmecsere alakult ki a végére. A babák hozzáállása példaértékű volt, mindezt ők tették lehetővé számunkra. Köszi a meghívást!

A csoportnak elmondtam azt, hogy hogyan zajlik a kisded beszédének kialakulása és fejlődése a születésétől kezdve. Talán másnak is hasznos lehet ezt tudni, így az alábbiakban összefoglalom az ezzel kapcsolatos tudnivalókat.

A beszéd elsajátításának megvannak a biológiai, genetikai feltételei, de szükség van egy szociális, kulturális környezetre is. A beszédelsajátítás során a gyermekek egy hangözönből kivonják a szavakat, felismerik a nyelvtani szabályokat, amelyek megszabják a szavak szerveződését. Továbbá ismerniük kell az anyanyelv finomságait, és ezeket alkalmazniuk kell a megfelelő helyzetben. De a gyermekeknek kedvüknek is kell lennie kommunikálni a környezetükkel.

Születés után a gyermek sírással kezd el kommunikálni, így adja a környezete tudomására, hogy az éhség csökkentésére vagy bármi más szükségletének kielégítésére szüksége van a környezete jelenlétére (leginkább az anyáéra). Az anya adekvát gesztusokkal, gondoskodással fog válaszolni ezekre a felhívásokra, ezzel jön létre egy „érzelmi együttműködés”, ami megalapozza a nyelvelsajátítást.

A beszédelsajátítással párhuzamosan megtanulja a gyermek a környezetével való kommunikáció alapjait, hogy hogyan kell kérni, megnevezni, befolyásolni, meggyőzni.

A beszédpercepció: Egy francia kutatócsoport néhány napos babákat vizsgált, cumit adtak nekik, amihez mérőeszközt kapcsoltak. Különböző hangokat adtak ki, miközben megmérték a hangokra adott válaszreakciót. Kiderült, hogy ezeknek a babáknak nagyon finom a hangpercepciójuk, például meg tudják különböztetni a zöngés hangokat zöngétlen párjuktól (p-b, t-d, k-g).

Prozódia (hangsúly, hanglejtés, dallam): A csecsemő nagyon korán megtanulja az anyja hangját megkülönböztetni minden más női hangtól, és az anyanyelv is különválik a többi nyelvtől. 10-12 hónapos korukig a gyermekek képesek az összes hang észlelésére, de ebben a korban megtörténik a képességek újraszerveződése, és csak az anyanyelv hangjai maradnak meg a készletben.

Beszédhangok

0-6 hónap:

• sírás, kiáltás, magánhangzók differenciálódnak a kezdeti szakaszban,
• összekapcsolódnak a magánhangzók a mássalhangzókkal, amiket a kisdedek elkezdenek ciklizálni: bababababababab, mamamamamam

Ez a jelenség univerzális, minden nyelven ugyanígy történik.

7 hónap: a gagyogás elkezd mindjobban az anyanyelvre hasonlítani.

8-10 hónap során a fül megszűri az információt, csak az anyanyelvre jellemző hangokat engedi át. A hangpercepció lecsökkenése jellemző ebben a periódusban (az anyanyelv-elsajátítást favorizálja), de szerencsére ez a folyamat nem irreverzibilis.

Szókincs

Az értés mindig megelőzi a produkciót. Az első jelek a beszédértésre 8-10 hónapos korban jelentkeznek, kb. 4-5 hónappal megelőzve az első szavak mondását. Az eltérés a produkció és a percepció között hosszú ideig fennmarad.

11-13 hónap az első szavak megjelenésének az ideje, de ekkor még folytatódik a gagyogás.

16 hónapos korban a gyermekek legalább 3-szor több szót értenek, mint amennyit mondanak. Ez az agyi funkcióknak, az érésnek is köszönhető. Amíg beszédprodukcióban csak az egyik félteke vesz részt (a bal agyfélteke), addig a megértés mindkét agyfélteke kiterjedtebb területeivel történik.

A szókincs elsajátítása kezdetben (18 hónapig) lassú, nagyjából 2 szó/hét. 18-24 hónap között 6-7 szó/hét, kétéves korra a gyerekek elérik az 50 szavas első szókincset. Nagyon fontos ennek az első szókincsnek a megléte a meghatározott időtartamra, a hiánya komoly tanulási nehézséget vetíthet elő. Az első 50 szavas szókincshez tartoznak a konzekvensen használt, de csak a szülők által értelmezett saját szavak is.

2 év: Szókincsrobbanás, az első két szó asszociációjából az első kezdetleges mondatok, melyek még nélkülözik a nyelvtani szabályt. Ebben az életkorban nagy egyéni különbségek vannak, van olyan gyerek, akinek a szókincse 100 szó, másnak lehet akár 500 szó is. Az egyéni különbségekre az a magyarázat, hogy agyi érés következménye az artikulációs bázis, de a percepciós bázis fejlődése is. Továbbá nagyok az egyéni különbségek a gyermeki kíváncsiság tekintetében is, ami arra irányul, hogy elinduljanak felfedezni a környezetüket.

A szókincs-elsajátításhoz az szükségeltetik, hogy a gyermek megértse, hogy minden tárgynak (és nem csak a tárgyaknak) neve van, felismeri a kapcsolatot a tárgyak és hangsorok között, megérti, hogy a nyelv arra szolgál, hogy megnevezzük a körülöttünk lévő tárgyakat. Ezáltal a tárgyak mentális reprezentációja elraktározódik az agyban.

Érdekesség: Az amerikai gyermekek első szavai (a mama és a papa után) tárgyak nevei lesznek (autó, palack, csizma), a francia gyermekek igéket fognak mondani (add, fogd, nézd!).

Nyelvtan

2 éves kor körül jelennek meg az első kétszavas mondatok, a gyermekek ezáltal belépnek a szintaktikai fázisba. Itt tanulják meg annak szabályát, hogy hogyan kombinálják a szavakat a mondatokban.

Ezen a szinten a fejlődés nagyon gyors. A gyermekek a telegrafikus szakasztól (az egyszavas mondatoktól) nagyon gyorsan eljutnak a komplex mondatalkotáshoz. Korábban az volt a koncepció, hogy a gyermek utánzás során sajátítja el a nyelvet. Ez nem valószínű, mert a gyermekek kevés jól formált mondatot hallanak, a beszélt nyelv tele van ismétléssel, hiányos mondatokkal stb., ennek ellenére a gyermekek megtanulnak helyesen beszélni.

Az is igaz, hogy a felnőttek sokkal helyesebben beszélnek, ha egy gyermekhez intézik szavaikat. A gyerekek képesek azokból a mondatokból, amiket hallanak, kiválasztani a szabályos struktúrákat, új mondatokat alkotni, és megértenek olyan mondatokat, amiket nem értettek meg korábban.

Ebben a fázisban a hibáik a nyelvi kreativitás eredményei, túlregularizálnak (túlszabályoznak). A gyermekek megalkotják a saját nyelvtanukat, amit azután hozzáigazítanak a felnőttekéhez.

A beszédelsajátításban legfontosabb szerepe az anyának van, fontos a tekintet, a szemkontaktus, az érintés. A gyermek a repetitív érzelmekkel, eseményekkel megfűszerezett rítusokon (fürdés, evés, altatás) keresztül tanulja meg a beszédet azokban a pillanatokban, amikor az anya előre kiszámítható, hasonló, könnyen beazonosítható módon kommunikál a környezetével.

Hogyan segítsük a gyermekeket az anyanyelv-elsajátításban?

A 0-3 év közötti időszaknak kiemelkedő jelentősége van.

• Folyamatosan beszélni kell a gyerekekkel,
• direkt módon (face to face),
• variálni kell az eszközöket és a helyszínt (nemcsak gyerekszobában, játékházakban, életkori eszközökkel, hanem például a konyhában is, edényekkel játszhatunk),
• mikor beszélgetünk a gyerekkel, érdemesebb az üzenetét dekódolni, mintsem kijavítani a mondandóját,
• betűk, számok, szavak felismertetése indirekt módon (pl. mesélés közben bemutatni a betűket, prezentálni a számokat, a számjegyeket)
• könyvek olvasása (olyan szókincset tartalmaznak, amit sosem hallunk az élő beszéd során, megértés, érzelmek megbeszélése)
• az agyonstimulálás ugyanolyan ártalmas, mint a stimuláció hiánya (a gyerekeknek is szükségük van nyugodt pillanatokra). Nem jó, ha az anya túl sokat csinál (a gyerek belefullad a szóözönbe).

Szakirodalom, forrás: Barbara Abdelilah-Bauer: Le défi des enfants bilingues (2006)

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Ezt a cikket mindannyiunk számára írtam:

A logopédus szakembereknek, akik elutasították a Down-szindrómás (21-es triszómia) pácienseiket, csupán azért, mert fogalmuk sem volt róla, hogy mit kell velük kezdeni. Nem az ő hibájuk, magam sem tanultam róla logopédiai értelemben egyáltalán, és mint populáció, az ellátórendszerben sem jelentek meg a pályafutásom során. A Down-szindrómára jellemző beszédfejlődés áttekintése során újra átgondolhatjuk a beszédfejlődéshez kapcsolódó ismereteinket, például segíthet megérteni az ASD-re (autizmus spektrumzavarra) jellemző beszédfejlődés egyes elemeit is.

A szülőknek, akik meg akarják érteni gyermekük fejlődési sajátosságait, és a legjobbat akarják kihozni belőlük.

Továbbá minden érdeklődőnek.

A Down-szindrómával nincs közelebbi kapcsolatom, természetesen foglalkoztam gyógypedagógiai értelemben Down-szindrómás gyermekekkel, de logopédiai értelemben soha nem tanultam róla. Az, hogy most ennek kicsit utánanéztem, egy blogolvasóm kérdése nyomán történt. Az volt a kérdése, hogy mi is a teendő a gyermekét illetően, megtanul-e majd beszélni. Először azt gondoltam, hogy töredelmesen bevallom, hogy majdhogynem fogalmam sincs róla, és megosztom azt a kicsikét, amit tudni vélek. De azután rájöttem, hogy nekem nem olyan nagy dolog egy kicsit utánanézni ennek, és ugyanez bizonyos családoknak pótolhatatlan információt jelenthet.

Most következzen hát, hogy mit tudtam meg. Írásom alapjául a következő dokumentum szolgált:

Justine Fallet: Trisomie 21 et langage

Minden Down-szindrómás gyermek egy egyéniség, nyelvi képességeik egyénenként változnak, csakúgy, mint az átlagpopuláció esetében. Azonban vannak bizonyos fejlődési sajátosságaik, melyeket érdemes figyelembe venni a jobb egyéni fejlettségi szint elérése érdekében. Ehhez az szükséges, hogy a Down-szindrómás gyermek mihamarabbi korai ellátásban részesüljön, mert elmaradásai nem fejleszthetetlenek, csakúgy, mint az átlagos fejlődésű gyermekek esetében – minél hamarabb kerül a korai fejlesztés ellátórendszerébe, annál eredményesebbek lesznek a beavatkozások.

Nyelv és kommunikáció

A Down-szindrómás gyermekek beszédfejlődése az átlagpopulációhoz hasonlóan történik. Két fontos különbséget mégis leírhatunk. Beszédfejlődésükre az átlagpopulációhoz képest jellemző a megkésettség és a hiányosság. Nem fogják elérni az átlagpopuláció nyelvfejlődési szintjét.

A beszélt nyelvet megelőző kommunikáció jellemzői:

Testtartását meghatározza karakteres hipotóniája, ami hatással van a kommunikációjára is.

A szociális mosoly megjelenése késik. Ezzel párhuzamosan fog késni tekintetének az anyára irányítása (az átlagos fejlődésű gyermek esetében 4. hét, Down-baba esetében 6-7. hét). Az anya figyelgetésének ideje is rövidebb terjedelmű. Később az átlagos fejlődésű kisgyermekek tekintete elfordul az anyáról, a környezet feltérképezése érdekében. A Down-szindróma esetében ez nem történik meg, az anya irányába a figyelem fent marad – a környezet rovására, aminek következtében megkésik a szókincsfejlődés. (Annak a gyermeknek lesz szegényes a szókincse, aki a korai stádiumban nem érdeklődik behatóan a környezete iránt.)

Közös figyelem:

Átlagos fejlődés esetén 1 éves korra tehető a kialakulási ideje. Az anya figyeli, hogy mit figyel a gyermeke, a gyermek képessé válik megfigyelni, hogy mit figyel az anya. Az anya és a gyermek tekintetváltással fog kommunikálni a megfigyelt tárgyról, így fog kialakulni a gyermek-anya-tárgy háromszög. A közös figyelemnek fontos szerepe van a nyelvelsajátításban. Ez által válik képessé a gyermek, hogy összekapcsolja a tárgy fogalmi jelentését az őt kifejező szóval, hangsorral.

Ez a terület (közös figyelem kialakítása és fenntartása és tárgy/hangsor összekapcsolása) mutatkozott problémásnak az általam fejlesztett ASD-s (autizmus spektrumzavarral küzdő) gyermekek esetében. Triszómia esetén ez a közös figyelem alakul ki nehezen, és nehézséget mutat a fenntartása is. A gyerek tekintete az anyán fixál, és kevés érdeklődést mutat a tárgyak irányába.

A közös figyelem kialakulásának késése következtében fog megkésni a tárgyak kérése, rámutatással. A rámutatás a közös figyelmet követi a fejlődési skálán. 10 hónapos korban a kisgyermek a felnőttet nézve rámutat arra a tárgyra, amit meg akar szerezni, és bizonyos hangokat produkál (elsődleges felszólítás). Később egy percepciós tapasztalatcsere is történik az anyával (elsődleges kijelentés). Ezzel a gyermek belép a szándékos kommunikáció stádiumába.

Triszómiás gyermek esetében a kijelentő rámutatás csupán 2-3 éves korban jelenik meg. Mivel a gyermek nem néz a felnőttre a rámutatás során, nem jön létre a közös tapasztalatcsere, ezért a felnőtt nem tulajdonít jelentőséget a gyermek által kibocsájtott hangsornak, nem ismeri fel a gyermek interakciós szándékát.

Ezek a gondolatok a terápia szempontjából nagyon fontosak, a kulcsfontosságú intervenció helyét és idejét jelzik.

Gagyogás:

Funkcionális szempontból nagyon hasonló az átlagos fejlődésű gyermekéhez, csak a gagyogás kevésbé összpontosít a kommunikációra.

Utánzás:

Az utánzás (gesztusok, hang) nagyon fontos, az ismeret- és nyelvelsajátítás alapja. Általa sajátítódik el a szerepcsere, és a párbeszéd. Triszómiás gyermekek esetében az utánzás nehezített.

Nyelvelsajátítás: az első szavaktól az első mondatokig

Korai fejlesztés hiányában az első szavak megjelenése az átlagos fejlődésű gyermekekhez képest a Down-szindróma esetén 1 év hátrányt mutat. Az első hiányos szerkezetű mondatokat 4 éves kora körül fogja produkálni, amikor az aktív szókincse eléri a 20 szót. Az átlagos fejlődésű fiatalabb gyermekek nyelvi szintjének felel meg mind a mondatalkotás, mind a szemantikai tartalom szempontjából. A nyelvi fejlődésre általánosan leírható, hogy az átlagos fejlődéshez képest lassúbb ütemű, de hozzá hasonlító fejlődés.

4 évesen lesz képes 1-2 szó kombinálására, mondatalkotás céljából. 7 évesen 3-4 szó kombinálására, 10-11 éves korában tud 5-6 szavas kijelentéseket tenni.

A beszéd morfo-szintaktikai aspektusból mindig tökéletlen lesz. A kérdésfeltevés és a bonyolultabb közlések midig gondot fognak okozni a triszómiás személynek. A ragozás, a névelő- és névutóhasználat, a személyes névmások használata problémás lesz. A mondatszerkezetre jellemző az agrammatizmus.

Tulajdonképpen a különböző nyelvi szintek fejlettsége között nagy egyenetlenség tapasztalható: egy 10 éves triszómiás gyermeknek a szókincse egy 5 éves gyermek szókincsének felel meg, a morfoszintaktikai fejlettségi szint egy 3 éves gyermeké, de az üzenetek szemantikai tartalma megfelelhet egy 7-8 éves gyermekének.

Nagyon fontos ezeket a tényeket szem előtt tartani, hogy ne infantilizáljuk a Down-szindrómás személyeket.

Általában elmondható, hogy a Down-szindrómás személyek nehezen szintetizálnak, az információátadás szintjén megtapadnak a részleteken, nem szintetizálják a gondolataikat, ezért a hallgató számára nehezen követhető és érthető az elbeszélése.

Beszédértés:

Általában jól ki tudják használni a kontextualitás adta lehetőségeket, viszont nehezen értik meg a bonyolult, izolált formában bemutatott morfoszintaktikai szerkezeteket.

Ennek ellenére általánosan igaz, hogy a Down-szindrómás személyek beszédértési képességei sokkal jobbak a beszédprodukciójuknál.

Kommunikációs képességek:

Nagy igényük van a kommunikációra, verbális közléseiket széles nonverbális eszköztárukkal (mimika, gesztusok, érzelmi elemek) egészítik ki. Spontán reakcióikat tiszteletben kell tartani, és a kommunikációra kell fókuszálni, az egymás megértésére.

Pragmatika:

Tudatosul benne a beszélgetőtárs, a környezet jelenléte. Az érzelmeket az átlagnál nehezebben fejezi ki, eltérés van az érzésvilága és az érzéseinek verbális kifejezése között.

Beszéd: hang és artikuláció

A fonológiai szint fejlődése:

Hasonló az átlagos fejlődésű csecsemőkéhez a gagyogás során képzett hangokat tekintve, de ez a hangprodukció csökkenhet, ha a csecsemő nem részesül korai fejlesztésbe. Nagy egyéni különbségek írhatóak le.

Lexikai szint:

A klasszikus megkésett beszédfejlődés tüneteit mutatják, mely a tinédzserkorig elhúzódhat. A szavakat torzítják, mely mind a struktúrában, mind a hangprodukcióban megjelenik. A mássalhagzó-torlódásokból hangot kihagynak, nem tartják meg a szó szótagszámát, a szó végéről elhagyják a mássalhangzókat.

Ezek a problémák a ritmusészlelés, és a beszédhanghallás, a fonológiai és szenzomotoros kódolás zavarából erednek. Ennek következtében a beszédük érthetősége nagyon korlátozott.

Hangképzés:

Általános hipotón izomzatuk a hangképzésüket is meghatározza. A légzőszervek izomzatának hipotóniája csökkenti a kilégzés hosszát és erősségét. A hang az rekedt, torokhang, a prozódia szegényes, beszéde monoton. A hangszalagok hipotóniája mély hangot eredményeznek, jellemzi őket az orrhangzóság is. A száj- és orrüreg morfológiai elváltozásai okozzák speciális hangképzésüket, beszédtechnikájukat.

Artikuláció:

Artikulációs problémáik nyilvánvalóak, és összefüggenek a szájüreg morfológiai elváltozásaival – például a gótikus szájpaddal, a fogak rossz pozícionálásával, az orofaciális izmok hipotóniájával… stb. Centrális eredetű hallászavaruk megakadályozza a réshangok (f, v, s, zs, sz, z) helyes percepcióját.

A legsúlyosabb artikulációs rendellenességek ezeknek a hangoknak az ejtése során jelentkeznek, sok esetben a gyermekek képtelenek lesznek a kérdéses hangokat 6 éves koruk előtt fonálni. Jellemző rájuk továbbá egy motoros pontatlanság, ami további hanghibákat eredményez, például az interdentális vagy bilaterális szigmatizmust.

Hajlamot mutatnak a dadogásra, a populáció 35-40%-a különböző mértékben mutatja a dadogás tüneteit.

A triszómiás gyermekek beszédfejlődését befolyásoló faktorok

A triszómiás gyermekek beszédfejlődése nagy interindividuális különbséget mutat, ami mind a veleszületett adottságokkal, mind a környezeti hatással egyaránt magyarázható.

Lényeges különbségek:

Átlagnál alacsonyabb az intellektusuk, ami önmagában nem befolyásolja a nyelvi fejlődésüket. Kutatások kimutatták, hogy hasonló mentális korú gyermekek összehasonlításakor a Down-szindrómával rendelkezőknek lényegesen gyengébbek a nyelvi képességeik, melynek hátterében kognitív sajátosságaik húzódnak.

A szelektív figyelem fenntartásának zavara:

A beszélgetés során nehezen válogatja ki a hasznos információkat a beszélgetőtárs mondanivalójából, ez rontja beszédértésének minőségét.

Az információkat nehezen szintetizálja:

Ami befolyásolja a mondatainak szerkesztettségét – ez nem haladja meg a részletek felsorolásának a szintjét. Elbeszéléseiből hiányoznak a logikai kapcsolatok, amiket más elbeszéléseiben sem ismer fel, és ez rontja a beszédértés színvonalát.

Az auditív-verbális emlékezet gyengesége megakadályozza a gyors információszerzést és -feldolgozást. Az emlékezeti gyengeséget a felidézés és a kategóriába való rendezés zavara okozza, csakúgy, mint a megőrzés és a morfoszintaktikai szabályok általánosításának zavara. Az utánzás, mint nyelvelsajátítási stratégia hosszú ideig fennmarad. Ezek a terápia megtervezése szempontjából nagyon fontos gondolatok.

Összefoglalás

A Down-szindrómás gyermekek centrális és perifériás zavarai egyaránt negatív hatással vannak beszédfejlődésükre.

Centrális zavarok:

Nehézségeik vannak a feléjük irányuló szenzoros információk feldolgozásában. A környezet vizuális és taktilis feldolgozása nem elégséges egy jó szókincsfejlődéshez.

Hallászavaraik, a beszéd integrálásának és interpretálásának zavara a beszéd minőségromlását eredményezik, a rosszul észlelt tartalmakat nem lehet jól reprodukálni. A beszédértés zavara is hangsúlyos.

Perifériás zavarok:

Krónikus középfülgyulladás következtében reverzibilis hallászavar következhet be a fonológiai rendszer, a fonetikai kontrasztok elsajátításának pillanatában. Ez a beszélt nyelv érthetőségét befolyásolja.

Pszichomotoros késésük akadályozza a nonverbális kommunikációt.

A testtartás zavara (fejtartás, törzskontroll) megakadályozza a környezetével való kommunikációt és a környezet felfedezését.

Oro-faciális sajátosságaik (mimika, nyelv stb.) meghatározóak az artikuláció szempontjából.

A veleszületett okokon kívül bizonyos külső körülmények is befolyásolják a Down-szindrómás gyermekek beszédfejlődését, mint például a környezet illetve a szülő-gyermek interakciók minősége (bátorítás, pozitív reakciók, a gyermek igényeinek és kezdeményezéseinek figyelembe vétele). Egy stimuláló családi környezet eredményesebb beszédfejlődéshez vezet, de a korai logopédiai intervenció is jelentősen javítja a beszédfejlődés prognózisát.

A logopédiai terápia elsődleges célja a kommunikációs kedv megerősítése, szókincsfejlesztés, mondatszerkesztés, beszédértés fejlesztése.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A beszédindítás témája elég furcsán alakul a blogomon. Az biztos, hogy nagyon fontos a téma, váratlanul mindig elő-előkerül, aztán látszólag a semmibe vész. De hogy ez egy igazi folytatásos szappanopera, ahhoz nem fér kétség. Nagyon sok apró, fontos részletből épül fel, amiről mind szólni kell. A cikkek nagyon alaposan kapaszkodnak egymásba, és még koránt sincs vége a sorozatnak.

Ez alkalommal a beszédértésről fogok szólni, a beszédindítás kontextusában.

A beszédértés önmagában is egy kényes téma. Ha nem a beszédindítás kapcsán hozom szóba, akkor azt mondanám, hogy a beszédértés összefügg a hangzó beszéddel, fejlődése szorosan összefonódik az előbbivel, és a fejlesztése szintúgy. Ezért az önmagában való fejlesztésének nem látom sok értelmét. A beszédértés fejlesztésének szorosan összefonódva kell történnie az expresszív beszéd fejlesztésével. Akkor hatásos ám igazán.

A beszédértési elmaradás nagyon alattomos, a hangzó beszéd zavarával ellentétben sokkal kevésbé nyilvánvalóak a tünetei – akár észrevétlenek is maradhatnak, vagy félrevezethetnek minket a kórképet illetően.

A beszédindítás során is figyelnünk kell arra, hogy inkább expresszív vagy perceptív, esetleg kevert természetű a beszédtanulást akadályozó tényező. Autizmus okán megkésett beszédfejlődésű vagy nembeszélő gyermek beszédfejlesztésének alapját kell képeznie a beszédértés fejlesztése. Autizmus kórképben mindig komoly beszédértési elmaradás van, ez az egyetlen kórkép melyben a pragmatikai nyelvi szint is sérül. Az alanyok képtelenek például a szándéktulajdonításra, ami mind a szociális kapcsolatok kialakulására és megszilárdítására, mind a beszédelsajátításra hatással van.

A beszédértés terápiája során a produkció fejlesztésének a beszédértéssel párhuzamosan kell haladnia. Természetesen a beszéd megindultáig sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a beszédértésre (nem is tehetünk mást), a gondolkodás fejlesztésére, a szenzomotoros integrációra, az információk generalizálására, mint az expresszív beszédre. A gyerek nem beszél, ezért nem várakozunk és sopánkodunk, hogy miért is nem teszi, amit kellene, hanem ott készítjük elő a beszédet olyan szinten, ahol hasznosak tudunk lenni.

Na de milyen feladatokra gondoljunk a beszédértés fejlesztése során? Olyan feladatokra, amik egy átlagos fejlődésű gyermek esetében nem feladatok, viszont a mi tanítványainkat a legtöbb esetben meg kell rá tanítani.

• Figyelgetni kell a gyermek emberi hangra adott reakcióit. Rá kell irányítani a figyelmét a beszédre.
• A napi rutinok anticipációja (előrevetítése).
• A különböző intonációkra adott válaszreakciók megfigyelése, a következtetések levonása, az információk felhasználása a fejlesztés során.
• A gyerek valamilyen szinten reagáljon a nevére.
• Reagáljon a hívószóra („gyere!”). (Nagyon sok függ ettől a szociabilitás kialakulása szempontjából.)
• Figyeljük, hogy milyen reakciót váltanak ki belőle a láthatatlan tárgyak által képzett zörejek (felkapja-e rájuk a fejét, ignorálja, dühíti, kiborítja, betapasztja a fülét... stb.).
• Érti-e a „nem” szó jelentését? Mikor olyan gyermekkel találkoztam, aki nem értette a „nem” szót, akkor az óvó nénik mindig tamáskodtak. Nem igazán tudtam meggyőzni őket arról, hogy tényleg nem érti a „nemet”, és se neveletlenségről, se pedig szándékosságról nincs szó. Pedig nem egy ilyen gyerekkel találkoztam a pályafutásom során.
• Hogyan reagál a családtagjai nevére?
• Figyel a zenére és az énekekre?
• Általában a zajok érzékenyen érintik vagy érzéketlen rájuk?
• Rá tudja irányítani a figyelmét a beszélő személyre?

Érti a gyerek azt, hogy "nem"?

Ezek mind nagyon fontos kérdések. Ezekre a képességekre szükség van, hogy a nembeszélő gyermek és környezete között meginduljon a kommunikáció.

Bátran tegyük fel, és válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket. Amikre ezekből a gyermek nem képes, kísérletet kell tenni a megtanítására és begyakoroltatására. Ilyenformán nem nagyon kell filozofálgatni azon, hogy mi is a teendő. Amikor ezen túl vagyunk, akkor átlépünk a lexikai (szókincs) szintre. Ha nem tudod, hogy milyen sorrendben vedd elő a kategóriákat, akkor javaslom a saját gondolatmenetem megtekintését a cikk alján. Ettől természetesen minden esetben el lehet térni a gyermek érdeklődési körének, tudásának a függvényében. Mindig az adott gyermekre fókuszáljunk (legyünk rugalmasak, ami az elképzeléseinket illeti – ne felejtsük el, mi könnyebben alkalmazkodunk). Ami érdekli, azzal szívesebben foglalkozik, amit tud, az önbizalmat ad neki, és ez fogja tovább motiválni az adott témában való elmélyülést. Másrészt pedig, ha már egyszer a gyerek besétált a mi utcánkba (kialakult a bizalom a felek között), akkor nyert ügyünk van.

• A legelső főfogalmak egyike az ennivalók lesznek. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy tisztában van a jelentésükkel. Tudom, hogy nem szép dolog, de az ennivalók között sok motiváló tényezőt fogunk találni.
• Ezt követi a mindennapi tárgyainkat képező dolgok jelentésének megértése. Mindig a konkréttól haladjunk az absztrakt felé. Autista gyermekeknek meg már a beszédértés fejlesztésének stádiumában többféle képet kell mutatni ugyanarról a dologról. (A generalizáció elősegítése érdekében, ez ugyanis nehezükre esik.)
• Ezt követően megbizonyosodunk az akciószavak értéséről,
• a test részei,
• az egyszerű utasítások,
• a ruhák,
• a környezetünkben fellelhető tárgyak szavainak a megértéséről.
• Az „Add ide!” felszólításra adott válaszreakció begyakoroltatása.
• A gyermek figyelmének felkeltése és megszilárdítása a képek irányába.
• A minőségjelzők megértése.
• Az érzelmeket kifejező szavaknak való jelentéstulajdonítás.
• A téri tájékozódás szavainak megértése (bent, fönt, lent).
• A helyek neveinek megértése.
• Két, ugyanazon tárggyal kapcsolatos utasítás megértése, végrehajtása („Menj az ajtóhoz és csukd be!”)
• A megnevezett kép kiválasztása (segítséggel, önállóan).
• A „csak egy” és az „összes” szavak megértése.
• A kicsi/nagy szavak megértése.
• Funkciójuk alapján megnevezett tárgyak/képek kiválasztása.
• Névutókat tartalmazó utasítások megértése (alatt, között, benne stb.).
• Olyan utasítás megértése, amely két tárgyat és két cselekvést tartalmaz. („Tedd le a homokozó lapátot, és ülj fel a hintára.”)
• A tárgyak részeinek azonosítása.
• Az arc részei.
• Olyan utasítok megértése, melynek három tárgya is van.
• A piros és kék színek felismerése.

Amikor a kedves olvasó idáig elérkezett a fejlesztés során, akkor már nagyon elégedett – mind a tanítványával, mind saját magával –, és munkájának gyümölcsét már a környezet is méltányolja.

De a terápiás munkának a legtöbb esetben még mindig nincs teljesen vége... Folyt. köv.

Egy jó kis szemléltető eszköz az igék generalizációjához – ugyanazt az igét használhatjuk különböző helyzetekben.

Az Orthomotus promóciós anyaga (PDF letöltés)

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Az olvasás mellett a beszédindítás a második legnépszerűbbnek tűnő téma az oldalamon, és mellesleg ez az én egyik kedvenc témám is. Nem véletlenül. Egy nagyon kényes témáról van szó. A szülők és a szakemberek egyaránt válnak nagyon aggodalmaskodóvá, ha egy nembeszélő gyermekkel találkoznak – mivel egy nagyon látványos hiányosságról van szó, érthető, hogy a szülő nagyon aggódik, és mivel nincsen tuti receptkönyv a beszédindításra, ezért a szakember részéről is megbocsájtható az aggodalmaskodás.

Sok minden akadályozhatja a beszéd időre való beindultát. A praxisomban három jellemző kórképpel találkoztam, melyben a beszéd jelentősen akadályozott volt: hallásproblémák, ismeretlen eredetű  diszfázia – megkésett beszédfejlődés (paradox módon ez a diagnózis majd csak a beszéd beindulta után, differenciáldiagnózissal pontosítható) és ASD (autizmus spektrumzavar). Természetesen már ez a klasszifikáció sem állja meg teljesen a helyét, hiszen pl. a hallásproblémák is nagyon sokfélék lehetnek, és következményesen okozhatnak mind megkésett beszédfejlődést, mind diszfáziát, akár beszédképtelenséget is.

Az én tapasztalatom az, hogy a beszédindítás, a komoly megpróbáltatások terápiája a következőképpen szakaszolható:

1. A szó szerinti beszédindítás szakasza (a beszédprodukció előhívásának a szakasza) (6 hónap, heti 3-szor 30 perccel számolva, egyéni terápia során)
2. Az alapszókincs (50-200 szó) elsajátításának a szakasza (6 hónap)
3. A mondatalkotás és -bővítés szakasza (12 hónap)

Azon gyermekek számára, ahol nincsen rengeteg hanghiba, általában itt véget is ér a terápia.

Akiknél az artikuláció zavara áll fenn, a következő lépés:

4. Artikuláció terápia (6 hónap vagy több)

Ez a kalkuláció az ép értelmű gyermekekre vonatkozik, akik motiváltak a beszédre, és valamilyen szinten rávehetőek a kommunikációra és a hangzó beszéd elsajátítására. Gereben tanárnő mondta régen, hogy amikor a gyermek elkezd beszélni, akkor mindenki megkönnyebbül (és ez így van jól), de sajnos a legtöbb esetben ekkor még nem fejeződik be a terápia, hanem a hangzó produkció függvényében lesz szükség további logopédiai reedukációra.

A legtöbb esetben a beszédzavar nem egy izolált nyelvi zavar, hanem egy egyetemesebb tanulási zavar részeként van jelen a gyermeki fejlődés során, és kiterjed az írott nyelv zavarára is. Abban az esetben, ha a beszédzavar tanulási zavarba torkollik, még további reedukációra is lehet számítani, azaz

5. diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, diszortográfia… stb. reedukációkra.

Szóval, a repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg… Nem tudjuk megbecsülni a terápia végét, mikor elkezdjük tervezni a terápiás munkát. Nagyon fontos, hogy mindig az adott fejlesztési etapra fókuszáljunk, szem előtt tartva a globális kórképet, de abban nem elmélyedve, csak mindig az aktuális feladatban. Ellenkező esetben könnyen pánikrohamot kaphatunk.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez a cikk a beszédindításról, annak is a legelejéről szól.

A beszédindítást a cikk további részében az autizmus szemszögéből fogom prezentálni, részben azért, mert ezzel a kórképpel van a legnehezebb dolgunk.

Magyarországon nagyon szokatlan gondolat, hogy egy logopédus foglalkozik egy autista kisgyermekkel, hiszen vannak külön erre specializálódott gyógypedagógusok, amióta a megfelelő szakirány képzése megkezdődött az egyetemen. Azután vannak a különböző terápiák, mint például az ABA (Applied Behavior Analysis), vannak a szülők (akik nagyon helyesen egyre nagyobb részt vállalnak a gyermekük fejlesztéséből, jelentősen javítva ezáltal a terápia prognosztikáját), a mozgásfejlesztők… stb. Tehát jelen pillanatban nincsenek univerzális szakemberek a probléma megnyugtató rendezéséhez, de van sok-sok szakember, akiknek a jelenlétére a fejlesztés különböző szakaszában, mind nagy szükség van. Pluridiszciplináris szemlélet és differenciáldiagnózis, ez két fontos kulcsszó a beszédindítás esetében.

Most visszakanyarodok a korábbi gondolatomhoz, hogy kifejtsem, miért is van szükség a logopédusra az autizmus terápiája során, miért kell külön beszédindító terápiát végezni, és miben áll ez a terápia.

Az autista gyermekkel általában nagyon nehéz kommunikálni, és többek között kommunikációfejlesztéssel fog a logopédus foglalkozni. Néhányuknak nagyon könnyen fog sikerülni a hangzó beszéd elsajátítása, másoknak a beszédértéssel lesznek problémáik (a tapasztalataim szerint minden autista gyermeknek van különböző fokú problémája az értés területén). A beszédindítás terápiája azzal veszi kezdetét, hogy írunk egy listát azokról a hiányosságokról, amik akadályozzák a beszédet, feltüntetjük a céljainkat, hová akarunk eljutni, továbbá az erősségeket, amelyekre a terápia során támaszkodhatunk.

Most megpróbálom összeírni a lehetőségeket, természetesen nem minden gyermeknek lesz pontosan arra szüksége, amit most leírok. Ebből a listából kell kiválasztani, hogy mely területek fejlesztésével veszi kezdetét a terápia. A lista tetszőlegesen kiegészíthető az adott gyermekre jellemző sajátosságokkal. Ne felejtsük el, hogy amit a gyermek egyszer már sikeresen elsajátított, azzal nem kell többet foglalkozni (kihúzzuk a listáról, és új fejlesztendő területeket írunk a helyére).

A Kommunikációs szándék fejlesztése (részben az autismeinfantile.com alapján):

1 lépés:

• szemkontaktus felvétele, megtartása
• a figyelem felkeltése valami irányába
• nyomatékos kérésekre válaszreakció kiváltása
• tárgyak nézegetése
• reagálás különböző hanglejtésekre
• a közös figyelem felkeltése
• megfelelő módon irányítani a figyelmet
• megfelelő módon kérni dolgokat

2 lépés:

• megfelelő módon elutasítani valamit
• segítségkérés
• megnevezni és kommentálni dolgokat
• egyszerű utasítások követése
• köszönés
• kapcsolatfelvétel (párbeszéd mintájára információ-megosztás, „én-te, én-te, én-te” fordulatok megértetése, begyakoroltatása)
• kérdésfeltevés

3. lépés:

• többször megkísérelni a kommunikációt
• mások igényeinek és szükségleteinek a felismerése és figyelembe vétele
• a viselkedés partnerhez való adaptálása
• különböző stratégiák kialakítása a viselkedés kontrollálására

Ez a terápia legnehezebb része, nélkülözhetetlen, mivel ez fogja megalapozni a beszéd beindulását.

A cikksorozat hamarosan folytatódni fog:

• az expresszív beszéd,
• a perceptív beszéd,
• a nyelés, praxisok artikuláció,
• és a játék irányelveinek a felsorakoztatásával.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Örömmel tudatom, hogy  blogom híroldalára már 9000 ember iratkozott fel. Mindenkinek nagyon köszönöm, végtelenül boldoggá tesz (és soha nem gondoltam volna), hogy ennyien érdeklődnek a logopédia iránt – ami másoknak talán egy szakma, nekem egyben a szenvedélyem is. A kerek számot a következő írással ünnepelem.

A beszédindítással foglalkozó szakemberek biztosan egyetértenek velem abban, hogy ez a terápia nagyon sok feszültséggel jár. Ezen kívül nagyon sok előkészülést, szakértelmet és lélekjelenlétet igényel. A beszédindítás előkészítő szakaszában – ami tetszőleges hosszúságú lehet –, az ember csak a saját tapasztalatára és megérzéseire támaszkodhat. A beszéd beindultáig kevés a pozitív visszacsatolás, és sajnos legtöbbször még a beszédinduláskor sincs happy end, hanem a történet tovább folytatódik. Maga a terápia optimista szemléletet igényel, hogy a sok-sok frusztrációt, ami a terápia összes résztvevőjét érinti, kezelni tudjuk. Nyugtatgatni kell (türelemre inteni, reményt kelteni) a szülőt, bátorítani kell a gyermeket és önmagunkat is. Hinni kell a befektetett munkában és a csodában is.

Nekem olyan szerencsém volt ez idáig, hogy az összes kisgyermeket meg tudtam tanítani beszélni. Igaz, hogy nem ez a tevékenységemnek a fő profilja, de az egyre növekvő igényeknek köszönhetően egyre inkább elmélyülök benne. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy két egyformán működő gyermeket még nem találtam, ezért a korábbi sikeres esetek módszertana nem feltétlenül alkalmazható a maga teljességében a jövőbeli esetekre. Azonos volt viszont az, hogy egy kivételével mindegyik gyermek rendkívül motivált volt a tanulásra, és meg kívánt tanulni beszélni. Az esetek zöme ráadásul olyan volt, hogy a gyermeket egy olyan nyelvre kellett megtanítani, ami nem volt sem az én, sem az ő anyanyelve. Ennek ellenére sikerült.

A terápia során az egyik nehézség a gyermek fiatal életkora volt, és persze a kommunikáció hiánya. Nem lehetett kedvenc elfoglaltságokra támaszkodni. Vagy azért, mert nem tudta elmondani, hogy mit szeret csinálni, és a szülő számára is egy talányt jelentett a saját gyermeke, vagy pedig azért, mert pont ezektől a kedvenc sztereotip cselekvésektől kellett a gyermeket megszabadítani (pl. a tévé egész napos bámulása). Ezért aztán a játékok és fejlesztő eszközök széles tárházát kellett felvonultatni, amíg megtaláltuk az adott gyermeknek valót, és ezeket oktatási segédanyagként illetve motivációs eszközként is fel lehetett használni.

Ezért is örültem meg, mikor az Okosjátéknál tett látogatásom során belebotlottam a Guríts és játssz! játékba, mely a gyermekek első társasjátékaként aposztrofálja magát. És annak tökéletes!

A játék egy nagy puha plüss dobókockából áll, melynek oldalain nem a klasszikus pöttyök, hanem színek találhatóak, a színfelismerés és megnevezés elsajátítására. Továbbá tartozéka még egy kártyacsomag, ami 6 különböző kategóriában tartalmaz kártyákat: érzelmek, számolás, testrészek, színek, állathangok és mozdulatok. Ezek kreativitás szerint további kategóriákkal tetszőlegesen bővíthetőek – a szórakozás vagy a terápia céljának megfelelően.

A játék a tematikája szerint a legfiatalabbakat célozza meg, ezért is alkalmazható kiválóan beszédindításra. Gyakoroltatja a színeket, a számlálást, a nagymozgásos tevékenységet, a szabálykövetést, a vizuális percepciót, az utánzást. A szociális képességeket is komplexen fejleszti, részben társasjáték mivoltával, részben azzal, hogy nagyon hasznosak benne az érzelmeket bemutató és utánoztató kártyák. A kártyák mérete pont megfelelő a 20-36 hónapos gyermekek számára. Pici hiányossága, hogy nem készültek megnyugtatóan vastag kartonból, így a gyermekek elég könnyen össze tudják gyűrni. Nem árt résen lenni!

A játék a dobókocka elgurításával veszi kezdetét. Amelyik színt dobjuk, azt fel kell ismerni, és ha a gyermek meg tudja nevezni, akkor meg is kell neveztetni. Majd húzni kell a megfelelő színű kártyákból egy feladatot.

A zöld kártyák kifejezetten a beszédindítást célozzák meg az állathangok utánoztatásával, de használhatóak az artikulációs terápia során is.

A kék kártyák a vizuális percepciót fejlesztik, a környezetünk megfigyeltetését, a színek megfigyelését.

A narancssárga kártyák a számlálást gyakoroltatják nagy- és finommozgások segítségével. Bizonyos autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekeknek a számok nagyon tetszenek, ezt tanulják meg legelőször. Ezek a számos gyakorlatok fogják őket motiválni bizonyos nagymozgások végzésére, mint a forgás, az ugrás, de a finomabb mozgások végzésére is, mint az ujjnyitogatás, a pislogás, vagy az érzelmeket kifejező gesztusok végzésére is, mint például az ölelés.

A sárga kártyák az érzelmek felismertetésére és utánzására lettek kitalálva (csodálkozás, harag, vidámság, ijedség). Nagy meglepetés ért egy alkalommal, mikor a nembeszélő autista kisgyermek a szomorú gyerek arcát megsimogatta, empátiát tanúsítva.

A lila kártyák arra kérik a gyereket, hogy bizonyos vicces mozgásokat imitálva a testrészeket megfigyeljék és nevüket begyakorolják. Ekkor szembesülhetünk azzal, hogy a gyermekek mennyire nem tudnak páros lábbal felugrani, és elküldhetjük őket mozgásfejlesztésre, ha eddig még nem tettük volna meg.

A piros kártyák részben a kommunikációt gyakoroltatják (puszidobás, pacsiadás), részben egyszerű játékra szólítják fel a gyermeket, mint például a bújócska, vagy azt kérik a kicsiktől, hogy mondják a nevüket vagy énekeljenek el egy dalt, ha tudnak.

Kétség nem fér hozzá, hogy egy komplex fejlesztőjátékról van szó. Beszédindítás során egy alapjátékról beszélünk, de az iskolánkban a kiscsoportos gyermekeknek is oktatva szórakoztató élményt nyújt.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A játéknak, mint ahogyan az mostanában divatos, kerettörténete van. Bella, a birka, szeret egész nap a réten sétálgatni, megfigyeli a szép pillangókat, és virágot szed. A legszebb virágokat vagy a füle mögé teszi, vagy nyakláncot, koronát fon belőle magának és a kis barátainak. A játszó gyermekek a virágszedés tevékenységében nyújthatnak segítséget Bellának.

A játék alkotóelemei: Bella, a birka (fából), egy dobókocka, melynek 5 oldalán számokat jelképező pöttyök vannak (1-3 között), a hatodikon pedig Bella képe. Van még egy mini, hatszögletes játéktábla, ami a mezőt szimbolizálja, és különböző színű virágok kártyái (24 db.).

A játékszabály:

A játék úgy kezdődik, hogy középre tesszük a mezőt szimbolizáló játéktáblát, és Bellát, a birkát egy tetszőleges mezőbe tesszük. A virágok kártyáit összekeverve, lefordítva a tábla köré helyezzük. Két virágot a megfelelő színű mező mellé teszünk.

A játék célja a virággyűjtés. Ehhez dobni kell a dobókockával, és ugyanannyit halad előre Bella a mezőn. Hogyha a mező mellett, amire Bella érkezett, egy vagy több virág van, azokat a dobó játékos elteszi magának, ha nincsen virág, a játékosnak nincs szerencséje. Ha bárányt dobunk, akkor Bella tetszőlegesen áthelyezhető bármelyik mezőbe, amiről beggyűjthetőek a virágok. A begyűjtés után a játékos felfordít egy új virágot, és a megfelelő színű mező mellé teszi le – ha ott már van azonos színű virág, akkor arra.

A játéknak akkor van vége, amikor a virágok mind elfogytak, és a játékosok előtt vannak. Aki a legtöbb virágot gyűjtötte, az lesz a győztes, és Bella megajándékozza őt egy győzelmi virágkoszorúval.

Olivia, a játék tulajdonosa, a játék virágkártyáit memóriakártyaként is játssza. Nagyon jó ötlet, mivel mindegyik virágból több mint 2 van, ezért rátanít a memorizásra is. Nagyobb a valószínűsége, hogy a felfordítások alkalmával párt találnak a gyermekek, ezáltal motiváltabbakká is válnak a párkeresésre, és fejlődik a vizuális emlékezetük.

A szülőkkel és testvérekkel való játék az érzelmi és kognitív fejlesztésnek a legkomplexebb formája. Olivia kétnyelvű családból származik, ezért mikor a papával és a mamával játszik, akkor spontán és szimultán két nyelvet gyakorol. Szemmel láthatóan semmi akadályt nem jelent számára a nyelvváltás. Feltételezhetően egy nyelvi központból aktiválódnak a megfelelő tartalmak.

Beszédindításra, beszédfejlesztésre, a vizuális képességek fejlesztésére, emlékezetfejlesztésre, a matematika világába való bevezetésre egyaránt alkalmas ez a játék.

A társasjáték Bella virágszál néven kapható Magyarországon.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A nyári szünetben előtérbe kerülnek azok a játékok, melyeket könnyű becsomagolni a nyaraláshoz – utazáshoz tervezték őket. Olcsóak, kis méretűek. Ezek gyakran egy nagy táblás játék egyszerűsített változatai, ahogy a most ajánlott változat is az. Ez a német táblajáték Oliviával és Évivel együtt jött házhoz, a Balatonra, nyaralásunk idején. A játék kisebb gyermekeknek (2-4 éveseknek) ajánlott, elsősorban a szociális kompetencia fejlesztésére.

Az én ellátó körzetemben napról napra nő az olyan kisgyermekek száma, akik kisebb-nagyobb elmaradást mutatnak ezen a területen. A szociális kompetencia fejlesztését célzottan érdemes fejleszteni, nem egyéb területek fejlesztése során, másodlagos ráhatással. A legtöbb társasjáték fejleszti a szociális kompetenciát, már a nevében is benne van, hogy „társas” formában űzendő. De vannak gyermekek, akiket a klasszikus társasjátékokra szocializálni kell, mert előre sejthető, hogy nem fogják egyből venni az akadályt, frusztrálódni fognak.  Ebben a játékban a játékosok nem ellenfelek, hanem szövetségesek. Össze kell fogniuk, ha le akarják győzni közös ellenfelüket, a hollót. A legkisebb gyerekek általában még nincsenek lelkileg felkészülve a vetélkedésre, a legyőzettetésre. Az is elmondható, hogy nehezükre esik az együttműködés más gyermekekkel. Ha te is ismersz ilyen kisgyermeket, akkor bátran vedd elő ezt a játékot, mert neki biztosan hasznos lesz.

A játék kerettörténete:

Ősz van, ideje a szüretnek. Le kellene szüretelni a gyümölcsöt, de a holló is szeretne magának belőle. Ágról-ágra szállva lopkodja a gyümölcsöket. A játékosoknak azelőtt kell leszüretelniük a termést, hogy a holló megdézsmálná azt.

A játék úti változatához tartozik egy mini tábla, amit középre helyezünk, egy fa hollóbábu, minden típusból (szilva, alma, körte, cseresznye) 3-3 darab kartonból készült gyümölcs, egy dobókocka, aminek oldalain 2 holló és a gyümölcsök négy színe (kék, piros, sárga, zöld) szerepel.

A játék menete:

Kitesszük a 12 gyümölcsöt a táblán látható 4 fára. Dobunk a dobókockával. Színdobás esetében leszedünk egy azonos színű gyümölcsöt, és magunk elé tesszük. Ha nincs már ugyanolyan színű gyümölcs, bármelyik másik gyümölcs leszüretelhető.

Holló dobása esetében a holló átrepülhet a következő fára, ahonnan ellophat egy gyümölcsöt. Ezt a gyümölcsöt a holló fészkébe kell rakni. Ha a fán, amire rárepül a holló, nincs több gyümölcs, akkor a holló hoppon marad, nem kap semmit. Ezután a következő játékoson a sor, hogy dobjon.

A játék akkor fejeződik be, amikor az összes gyümölcs le van szüretelve. Ha a holló még az egyik gyümölcsfán van, akkor a játékosok együttesen nyerték meg a partit. Abban az esetben, ha a holló berepül a fészkébe (a sorban az utolsó fa), még mielőtt sikerült volna a gyümölcsöket leszüretelniük, a holló a győztes.

Fiatal gyermekek esetében a játék alkalmas a színek neveinek a gyakorlására is, a számlálás (12), a mennyiségfogalom (3-as körben) és a sorra kerülés (kivárás, nyomon követés, közös figyelem) rutinjának az elsajátítására. Én az autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek, és olyanok esetében fogom használni, akiknek szociális készségeik szemmel láthatóan gyengébbek. De a megkésett beszédfejlődés terápiájában és beszédindításhoz is hatékony segítséget nyújthat ez a 2-3 perces kis játék, jól beilleszthető a foglalkozásba.

A játék táblás változata Magyarországon is kapható.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Lassan itt a várva várt vakáció, amit nemcsak a gyermekek, de mi, tanárok is epekedve várunk. Csak persze nekünk, legtöbbünknek a nyár nem fog munka nélkül telni. Nekem például nyáron van időm egy kicsit bogarászni a verses- és mondókás könyvekben, felújítani a repertoáromat vagy éppenséggel leporolni a rég elfeledetteket. Azokhoz a könyvekhez, amiket most bemutatni szándékozok, talán pályafutásom során a legkönnyebben jutottam hozzá. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem Juditot, aki iskolánk magyartanára, hogy nem tudna-e ajánlani valami jópofa új verseskönyvet. Dehogynem – mondta azonnal Judit, és egy kupac könyvet nyomott a karjaimba. Egy valóságos kincsesbányát fedeztem fel bennük. Persze, így, az iskolai év vége felé, nem volt időm, csak belekukkantani, de teszek róla, hogy a nyár folyamán feldolgozásra kerüljön az anyag. A könyvek általában új kiadásúak, a legtöbbjük újdonságokat, új verseket tartalmaz, de van közöttük bőven régi klasszikus is. Arra gondoltam, ha már a szerencse ily módon a nyomomba szegődött, megosztom az olvasóimmal is a könyvlistát, mely nemcsak a logopédus szakembereknek lehet segítségére, hanem a szülőknek is, ha értékes és hasznos olvasmányt keres gyermekeinek, vagy ha csak egy jó kis ajándékot a soron következő születésnapi zsúrra.

Ne felejtsük el: a felsorolt könyvek a nyelvi szintek mindegyikét fejlesztik: fonetikai, fonológiai, lexikai, szintaktikai, pragmatikai szintekre vannak jótékony hatással. Valamint az expresszív beszéden túlmenően a perceptív beszédet is fejlesztik.

Tóth Krisztina: Állatságok

Állatos versikékkel nem nagyon lehet melléfogni, hiszen az állatok mindig lekötik a gyermekek figyelmét. Számomra egyebek mellett azért is érdekes, mert a fantázianevű állatokról szóló versikék mókás körülmények között remek alkalmat teremtenek az álszóismétlésre, ami ugye fejleszti a beszédészlelést is – többek között. Ki is fogom gyűjtögetni a kötetből az érdekes szavakat.

Bartos Erika: Zsákbamacska

Csupa olyasmi van benne, ami az ovisokat nagyon érdekli.

Péter Erika: Verselhetek

Remek versikéket tartalmaz az idői tájékozódás fejlesztésére.

Csiri biri torna-tár 2. - Takács Mari illusztrációival

A nagy- és finommozgások szórakoztató fejlesztéséhez tartalmaz mondókákat, ezáltal komplexé téve a fejlesztést.

Kóc, kóc

Halhatatlan klasszikusok gyermekversei minden alkalomra.

Egy zsák mák, Mondókáskönyv Rippl Renáta rajzaival

Nyulász Péter: Zsubatta, Mondókáskönyv

Donászy Magda: Állatos ABC

Állatok vezetik végig a gyerekeket az ábécén. A kiváló versikék a gyakorolt beszédhangok automatizálására, a spontán beszédbe való transzferálására is alkalmasak.

Jakabosné Kovács Judit – Kállai Nagy Krisztina: Kerekítő 1, Ölbeli játékok, mondókák

Ez egy olyan kis könyvecske, ami használat közben mutatja meg az igazi értékét. Bár kevés kedvemre való mondókát tartalmaz, az a hároméves, kinek beszédindításra használtam, nagyra értékelte. És ez a lényeg! A kisméretű, szép színesen illusztrált könyvecske mondókáit kifejezetten kérik, könnyen megjegyzik a gyermekek, szívesen lapozgatják és idézik fel a benne foglaltakat. Volt értelme, hogy a Forrai könyvből új köntösbe bújtak a mondókák.

Friss tinta! Mai gyermekversek kortárs költők tollaiból

Személyes kedvencem, nem is írok többet róla, mert csak elfogultan nyilatkoznék.

Nyulász Péter: Miazmég? Kitalálós versikék

Az én óvodás koromban a „Sző, fon, nem takács, Mi az?” könyvben található találós kérdések módija járta. A mai gyermekek túl nehéznek találják azokat a találós kérdéseket. Ezért is örültem meg Nyulász Péter könyvének, mert az ő kitalálós versikéit nagyon megszerették a nagycsoportos tanítványaim. Mivel nem okozott számukra nagy kihívást, szívesen törték rajta a fejüket, és könnyen sikerélményhez jutottak. Igazi találós kérdések előkészítéseként vált be nálam. Utána már nem utasították el a gyermekek a nehezebb találós kérdéseket sem, bátran néztek szembe a kihívással.

És hogy kiknél használtam? Általában a beszédértés- vagy az asszociációs nehézséggel küzdő gyermekeknél csaptam fel a könyvet.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Remélem, emlékeznek még a Beszédindítás cikkeimre (1 * 2 * 3) (én már alig, egy éve is múlt, hogy posztoltam őket). Ha már a beszéd szerencsésen megindult, az intenzív szókincs-elsajátítás szakasza következik – természetesen továbbra is a főfogalmi kategóriák elvét követve. Ebben a posztban a testrészek témakörét járom körül, és ajánlok hozzá játékot/feladatot is.

Kívülállók most nagyon meglepődhetnek, hogy miért is kellene a testrészek neveit külön megtanítani, hiszen az pofonegyszerű, minden gyermek tudja. Ha máskor nem, a fürdetések alkalmával az anyuka biztosan elismételi a születés pillanatától naponta a gyermekének, hogy most éppen melyik ennivaló testrészét mosdatja. Ennek ellenére bizonyos kórképekben, mint pl. nyelvfejlődési zavar, autizmus spektrumzavar stb.megtanításuk, körüljárásuk, fogalomtisztázásuk nélkülözhetetlen. Fontos szavak ezek fogalmi szinten is, de a testtudatunkhoz is nélkülözhetetlenek, valamint a test és a tér viszonyának a meghatározásához is.

Az első két képgyűjtemény alapvetően lottójáték. Egyéniben és kiscsoportban is kiválóan alkalmazható (akár idegennyelv-tanítás során is).

Lottójáték 1 (PDF)

Lottójáték 2 (PDF) 

A PDF dokumentum kinyomtatása után az azonos képcsoportok közül az első sorozatból kis képeket kell csinálni, a második változatban egyben maradnak a képek, ez lesz a játék táblája. Ilyen táblát vagy táblákat kapnak a játékosok. A kicsi kártyák közül vagy a gyerekek húznak vagy a felnőtt választ nekik egyenként.

A gyermekek fejlettségi szintjétől függően kérhetjük, hogy a húzott testrészt egyeztesse (a tábláján), mondja meg a megmutatott testrész nevét – vagy mindkettőt (egyeztessen és nevezzen meg önállóan). De a hívóképen szereplő testrészeket saját magán is megmutathatja (ezt nagyon szeretik a gyerkőcök). De különbözőképpen is strukturálhatjuk a képeket. Pl. taníthatjuk külön csak a fej, a törzs részeit stb. Nagyon meglepődne a kedves olvasó, ha tudná, hogy az óvodás gyermekek testre vonatkozó szókincse mennyire hiányos, csupán az alapszavakra korlátozódó.

Ezekért a feladatokért azonban még nem ragadtam volna tollat. Az interneten találtam egy kis vicces videót, ami a testünkkel kibocsájtott hangokat mutatja be. Ebből készítettünk egy hanglottót, melynek lényege, hogy a hallott testzörejt kell a megfelelő testrésszel, akcióképpel egyeztetni, le is lehet utánoztatni. Bár még magam sem próbáltam ki ezt a játékot, biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni a gyerekeknek. A pukizás, böfögés, hányás hangjának meghallásakor például biztosan nevetésbe fog fulladni a játék.

Hanglottó képek (PDF)

Hanglottó hang (mp3) - jobb kattintás, majd letöltés

A klasszikus hanglottó játékszabálya: Ki kell osztani a játékosok között a képeket tartalmazó táblákat, majd el kell indítani a hanganyagot. A játékhoz kellenek még zsetonok is. Aki felismer egy hangot, a tábláján lévő képre rátesz egy zsetont. Az a játékos nyer, akinek hamarabb kerülnek letakarásra a táblán lévő képei.

A játékot egy vagy több személy játszhatja (én 8 fővel is játszottam). Négyéves kortól ajánlott (patológia függvényében).

A hanglottó jól egészíti ki az előző játékokat, segít bevésni a testrészek neveit, de alkalmas a testrészekkel kapcsolatos cselekvések neveinek megtanítására is, gyakoroltatja a mondatalkotást, megszilárdítja a testtudatot.

Nem utolsó sorban alkalmasak ezek a játékok a figyelem, az emlékezet fejlesztésére (memoriként is játszható), a vizuális megfigyelőképesség fejlesztésére, a keresztcsatornák fejlesztésére (vizuális-akusztikus-kinesztetikus), az értelmi képességek fejlesztésére (generalizáció).

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Beszédindítás 4.
Tu m’aimes? Non! Tombe, tombe, tombe au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Non! Reste, reste, reste au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Oui! Remonte, remonte, remonte dans mon bateau!

„Azok a mágikus első szavak: zsiváf, efelán” cikkemben ejtettem szót arról az esetről, mikor a nembeszélő (egyébként francia, háromnyelvű) kisfiú hónapokon át tartó passzív mondókázás után szóra fakad, és egyszer csak elmondja az egyik mondókát. Mivel ez a jelenség hatalmas örömöt váltott ki belőlem (volt sok Oh là là és puszik sorozata is), és szemmel láthatóan a kisfiú szeretett nekem örömet szerezni, elismételte, valahányszor csak találkoztunk. Később a gondozóinak is elmondta a mondókát.

Álljunk csak meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el. Tulajdonképpen mi is történt? Ez idáig a gyermek csak halandzsabeszédre volt képes, illetve szavakat tudott mondani. Most akkor tud beszélni vagy nem? Ha tud beszélni, miért csak a mondókát ismétli? Ha nem tud beszélni, hogyan mondja el a mondókákat?

Itt kerül képbe az echolália (visszhangszerű utánzás) fogalma. Főiskolai tanulmányaim során találkoztam először ezzel a fogalommal, megjegyzem, nagyon felszínesen. A Gereben tanárnő szerkesztésében megjelent Diszfázia könyv biztosan érintette a témát. Azt tanultam, hogy a kisgyermek a beszédfejlődés kezdeti szakaszában (egy rövid ideig) gyakran mások kimondott szavait visszhangozza, amíg szókincse nem elég fejlett, és még nem rendelkezik kellő mértékű grammatikai ismerettel. Továbbá, hogy ez a jelenség későbbi fennmaradása leginkább a fogyatékos beszédkórkép, a diszfázia jellemzője, valamint az autizmusé is. Nem tanultam intézményes formában az autizmus spektrumzavarról, úgyhogy ez az ismeretem már a gyakorlati munka hozadéka.

Mikor találkoztam egy echoláló gyermekkel, a jelenséget felismertem: „Aha, echolál!” – mondtam tudálékosan a szülőknek. Majd hozzátettem, hogy nagy a baj. A diagnózis fontos elemeként tekintettem a jelenségre.

Visszatérve az esetemre, a kisfiú valószínűleg a mondókát echolálta, vagyis gestaltosan, az egész mondókát egészben jegyezte meg, egyetlen szóként használva. Mondhatnám azt is, hogy értelmezés nélkül visszhangozta, de ez nem lenne teljesen igaz, mert a képekhez, eszközökhöz társítva hibátlanul idézte fel a megfelelő mondókát, és a mímelésben is konzekvens volt. Erre korlátozott mennyiségben több nyelven is képes volt, a Happy Birthday to You-t például szinte első hallásra megtanulta angolul, franciául és magyarul is. Akkor ez most egy közlékeny természetű echolália vagy kivételes verbális emlékezettel állunk szemben? De ha kivételesen jó a gyerek verbális emlékezete, akkor miért nem használja kompenzálásra a nyelvelsajátítás során? Így morfondíroztam magamban.

Egyszeri találkozásuk konklúziójaként a gyermekpszichiáter nem gondolta autistának a szóban forgó kisfiút. Nem zárhattam ki 100%-os biztonsággal, hogy az ismételt műtéti beavatkozások (a kisfiút áttétes agydaganattal is kezelték), bár direkten nem érintették a beszédközpontot, nem károsították-e valamely beszédterületet. Igaz, a műtéteket végző orvosok következményeket a figyelem-koncentráció területén vártak – legalábbis a szülőknek ezt mondták. A háromnyelvűség tán? Vagy a hospitalizáció (sok kórházban töltött idő, hosszan tartó kezelések) következménye? Vagy mindezen faktorok együttes eredménye a nagyon megkésett beszédfejlődés és a nyelvfejlődési zavar?

A beszédindítás során a beszédfejlődés alakulása erősítette meg bennem az autizmus spektrumzavar diagnózist. A kisfiú örömmel vett részt a foglalkozásokon, megtanult együttműködni, mindketten alkalmazkodtunk egymáshoz, tanulgatta a nyelvet. Ami a legszembetűnőbb volt, hogy a tanultakat nem használta kommunikációra. Mondogatott ugyan dolgokat, ha kedve támadt, és megcsinálta a feladatát. De a megszerzett ismereteit nem használta fel kapcsolatépítésre, és vágyainak/szükségleteinek közlésére. Dühös volt, ha nem értették meg, de nem tett meg minden emberit annak érdekében, hogy megértesse magát.

Egyébként, nemcsak a mondókákat ismételgette, hanem minden mást is, ha kedve támadt. Talán, hogy időt nyerjen a mondottak megértésére. Ki tudja?

Nagyon nehezen értette meg és használta az igen (oui) és a nem (non) szavakat. Azért a nemet az igennél sokkal gyorsabban elsajátította. Kezdetben a szavaim megismétlésével az egyetértését fejezte ki, az igen szót helyettesítette vele. Érdekes, hogy ennek a ténynek nyilvánvalóvá válása is egy mondókához kapcsolódott. Van egy olyan francia mondóka, ami úgy kezdődik: „Tu m’aimes? (Szeretsz engem?)”, erre a válasz kétszer „nem”. Amire az a reakció, hogy akkor ess bele a vízbe és maradj a víz fenekén. Majd harmadjára a gyermek azt válaszolja, hogy „igeeeen”, és akkor az a jutalma, hogy akkor visszajöhet a hajómra. Valahányszor azt kérdeztem tőle spontán, hogy Szeretsz-e?, nem véletlenül, mindig rávágta, hogy nem, és folytatta az előbbi mondókát, illetve várta, hogy én is bekapcsolódjam. Versekben beszélt. Egyszerűen nem tudta kimondani, hogy igen, és kész. Aztán egyszer elkezdte az igent bizonytalanul használgatni. És a legutolsó foglalkozás során, mikor megkérdeztem, hogy szeret-e, meglett a jutalmam, már válaszként csak annyit mondott, OUI (igen).

Egy korábbi tanítványom a közlékeny echolália másik tünetét produkálta. Muris szavakat képzett, úgy, hogy konkrét szavakban megváltoztatott egy-egy hangot, és ezzel szórakoztatta magát, jókat nevetgélve. Érdekes, hogy ezzel a jelenséggel is találkoztam a normál beszédfejlődés során. Ez az attitűd a kifejezetten jó fonológiai tudatosságú gyermekek sajátja, akik 5 éves korukban ilyen nyelvi játékokat találnak ki önmaguk szórakoztatására.

Ha szeretnél még olvasni az echoláliáról, megteheted, ha elolvasod T.O. Daria: Dása naplója című könyvének nyolcadik fejezetét – Nyelv és érintkezés: beszéljünk a beszédről (Autisták Országos Szövetsége).