Logopédia mindenkinek

Előző bejegyzésem a munkamemória fejlesztéséről szólt, számok segítségével. A „hiányzó szám” feladatot végeztettem el egy kisgyerekkel. Múlt pénteken derült ki, hogy a fejben számokkal való műveletvégzés majdhogynem megoldhatatlan feladat számára. Az volt az ötletem, hogy ha vizualizáljuk a feladatot, azzal rátanítjuk, segíteni fogja az igazi feladat végeztetését. Úgy is lett! Azóta egy hét telt el. Háromszor láttam a gyermeket, otthon viszont mindennap gyakoroltak, és már megy a feladat, fejben is természetesen. Nagyon fontos információkhoz jutottam azáltal, hogy számokat és dominó-, dobókocka képeket is mutattam a kisgyereknek. Nem csak a számok megjegyzését segítettem elő, a mentális számegyenest szilárdítgatva, hanem megbizonyosodtam arról, hogy az említett számkörökben rendelkezik a mennyiségfogalmakkal is, és ezt is gyakorolta a feladat során. Tehát a héten mindenki jól dolgozott, ideje viszont előre tekinteni, és új kihívásokat keresni. A vizualizált feladatokról azt a tapasztalatot szereztem, hogy egyrészt konkréttá és megoldhatóvá tették a feladatot a fiú számára, másrészt egyáltalán nem volt könnyebben elvégezhető számára a vizuális támpont által. Majdnem ugyanolyan hosszú volt a feladat megoldási ideje, mintha fejben végezte volna, csak magabiztosabb volt a feladatvégzés során. Viszont, ha végigmentünk a számos és mennyiséges feladatkártyákon, utána fejben már nagyon könnyen megoldhatóvá vált számára. A gyakorlást ebben a stádiumban még nem érdemes beszüntetni, a további cél a feladatmegoldás idejének a lerövidítése, a gyorsaság fokozása.

Mikor a munkamemóriánkat trenírozzuk, akkor azt nem csak az emlékezetünkért teszünk, hanem a tanulásunkért is. Nagyon fontosak ezek a fejben végzendő feladatok ma, mikor az életünket elárasztják a vizuális ingerek. A mentális reprezentációk képzésének gyakoroltatása, az ezekkel való műveletvégzés fejlesztésének fontossága felbecsülhetetlen az élet minden területén, de mi most a tanulásra fókuszálunk.

Egy kis kitérő: Az állatok nagyon hasznos alanyai a fejlesztésnek. Egyszer, Benji nevű tanítványomra gondolva, végigfotóztam a barcelonai állatkertet, a parkban található kőmamuttal együtt. A mamut volt Benjike akkori kedvence, ez inspirálta tettemet. Mikor a fotókat csináltam, akkor még nem tudtam, hogy milyen valutaértékűvé válik a sorozat, és hogy megszereztem a nyugalmamat Benji összes további órájára. Az állatos képek első pillanattól fogva Benji fő motivációs eszközévé váltak. Mikor a foglalkozásokra jött, rögtön be kellett kapcsolni a gépet, és ő fennhangon sorolta a képeket: mamut, gorilla, Zsuzsi, krokodil... Csak azt nehezményezte, hogy nem ültem fel a mamut ormányára fotózkodni, az ott trónoló két darab hároméves helyére. Ezután már bármilyen feladatot elvégzett panaszkodás nélkül, az órára a jó hangulat megalapozódott.

A következő munkamemória-fejlesztő feladatsor most tehát az állatokkal való manipulációra épül.

Rendezd méret szerint csökkenő sorrendbe az állatokat!

maci, méhecske, kakas
kecske, béka, hód
farkas, egér, pók
kígyó, medve, róka
tehén, panda, bálna
cápa, delfin, polip
kenguru, szöcske, nyúl
sas, ló, farkas
szúnyog, denevér, zsiráf, zebra
szitakötő, elefánt, papagáj, krokodil
tigris, cica, skorpió, víziló
csirke, malac, kecske, bivaly
mókus, csiga, hangya, keselyű
kobra, giliszta, kaméleon, aligátor
kacsa, kolibri, veréb, galamb, tukán
róka, farkas, medve, sün, mókus
teknős, gepárd, gazella, gorilla, gerle
fóka, jegesmedve, rénszarvas, pingvin, róka
strucc, pillangó, gyík, százlábú, szamár
boci, gida, csikó, csibe, csacsi
orrszarvú, gazella, gőte, bohóchal, birka

Az állatok képeiből gyűjteményt készítettem saját használatra, ezeket kártyákra vágva használom, segítem a ráhangolódást.

Képek letöltése

Az iskolás gyermekek második osztálytól ugyanezeket az állatokat ábécé sorrendben is visszaadhatják.

Így lesz például a panda, koala grizzlyből grizzly, koala, panda.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Egyre több fórumon kerül terítékre az iskolaérettség kérdése. Nem véletlenül. Nagyon időszerű, hogy szülők és szakemberek összedugják a fejüket, és közös nevezőre jussanak a nagycsoportos óvodásokat illetően. Mikor menjenek iskolába? Meddig maradjanak az óvodában?

Az iskolaérettség elég komplex (testi-lelki-nevelési) fogalom, de az biztos, hogy az egyik legfontosabb nyelvi kritériuma a jó szókincs. Nagyon fontos, hogy egy kisgyermek jó szókinccsel vágjon neki az iskolának, mert ez az oktatás minden területén jókora előnyt jelent számára. Ezért szükséges, hogy még az iskolába lépés előtt segítsük a gyermeket a gazdag szókincs megszerzéséhez.

A kérdés mindig az, hogy hogyan tegyük ezt hatékonyan. Mert tudjuk, hogy aki tehetséges, az észrevétlenül megszerzi magának a szavakat. Maguk a szülők csodálkoznak a legjobban, hogy honnan szedi a gyermek a választékos megjegyzéseit. Akinek meg nehézségei vannak, azt a gyermeket nagyon nehezen lehet hozzásegíteni egy-egy új szó birtoklásához.

Mikor idegen nyelvet tanultam, az volt a koncepció, hogy egy-egy szó tartós bevéséséhez az szükséges, hogy 7 különböző helyzetben találkozzunk vele. Most egy olyan kipróbált szótanulási stratégiát mutatok, amivel garantáltan elsajátítják a gyermekek a tanult szavakat. Ez nem más, mint a Szóvarázsló metodikája. Már a neve is olyan szuggesztív… Bátran ajánlható logopédiai terápiás foglalkozásokra, de az anyanyelvi vagy idegen nyelvi órákon is biztosan megállja a helyét. Külön előnye, hogy csoportos foglalkozás során talán még izgalmasabb a hangulata, mint kétszemélyes helyzetben.

A Szóvarázsló játékban az új szavakat nem csak meg kell neveztetni, hanem különböző manipulációknak vetjük alá őket. Észrevétlenül teszünk a gyermekek fejébe egy szóanalizáló szempontrendszert. A manipulációk mindenkori célja a szó- és fogalmi kapcsolatok létrehozása. Minél több tartós kapcsolata van egy szónak a mentális lexikonban, annál inkább lesz elérhető, felidézhető és rugalmasan használható. Mint általában minden általam prezentált játék, ez is többfunkciós, a szókincsfejlesztésen túl a fonológiai tudatosságot is trenírozza, jótékony hatása van az olvasásra és a helyesírásra is.

Konkrétan mi is a teendő?

Adott egy új szó, a legtöbb esetben ajánlott hozzá képek, szimbólumok társítása. Nekünk, logopédusoknak a vizuális szemléltetés kötelező. Bemutatjuk a szót: mondjuk és mutatjuk is a képét. Az egyszerűség kedvéért az első szó legyen a kagyló.

• Megkérdezzük a gyermekektől, hogy milyen hanggal kezdődik az adott szó (k).
• Hány szótagból áll a szó (2). Ha a gyermekek picik, akkor tapsoltassuk le.
• Mondatunk egy vele rímelő szót: hintaló. Ha nem tud előhívni a gyermek egyet a mentális lexikonjából, akkor alkothat álszót is (maló), lényeg az, hogy a rím stimmeljen.
• Továbbá megkérjük a gyereket, hogy mondja ki a szót a padszomszédjának vagy tanulótársának.
• Legvégül megkérjük, hogy alkosson egy mondatot az adott szóval. „Nyáron, a tengerparti nyaralás során, sok szép kagylót gyűjtöttünk.”

Szóvarázsló szókártya angol logopédusoktól

A tanult szavakat gyűjthetjük szódobozokban, ami jól demonstrálja a gyermek szókincsének számszerű növekedését, vagy felragaszthatjuk a falra, hogy a gyermekek szeme előtt legyen. A tanult szavakat elmímelhetjük, elénekelhetjük, elreppelhetjük.

Ugyanezt a metodikát alkalmazom a pöszeterápia során, amikor bizonyos hang begyakorlásához a feladatlap több ismeretlen szót tartalmaz. Itt a gyermek nem tud a helyes artikulációs mozgásokra fókuszálni, ha minden energiáját a szófelidézésre fordítja. Ekkor besegítek, 2-3 szón is végigfuttatva a protokollt.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

„Régóta olvasom a blogod, mert logopédus hallgató vagyok. Most kell egy előadást tartanom a figyelemzavarról, hiperaktivitásról. De mivel nincs semmi gyakorlatom, nem tudom, hogy velük a logopédia órákon mit lehet csinálni. Például nem ültetem a tükör elé, hanem kézitükörrel hencsereghet a földön. Ilyesmi tanácsokat tudnál adni?”

Ahogy telik az idő, egyre inkább olyan vagyok, mint Mrs. Marple: mindenről egy korábbi tanítványom jut eszembe. A kérdésről Gauthier jutott eszembe, aki a legelső francia nyelvű, belga tanítványom volt, és akinek nem kicsit köszönhetem, hogy ma azt csinálom, amit. Ő egy nagyon cuki, szeplős, hiperaktív fiúcska volt, akinek a szemei sem álltak jól, és akinek a szülei – mikor eljöttek a rendelésemre – felváltva bőgtek, miközben mesélték a gyerek körüli megpróbáltatásaikat. Őt például kézzel és lábbal magamhoz kulcsolva szocializáltam a tükör előtti pöszeterápiára.

A mozgékonyság a gyermeket érő ingereket is mozgóvá teszik, aminek következtében a figyelem fluktuálni (gyorsan, szabálytalanul változni) kezd. Ilyen feltételek mellett a tanulás nagyon esetlegessé válik, az agy önkényesen fogja az ingereket feldolgozni.

Nagyon változatos tünetei lehetnek annak, ami miatt egy hiperaktív gyermek logopédiai terápiára szorulhat. Lehet pösze, megkésett beszédfejlődésű, lehet beszédkényszere, értési problémája stb. Legvalószínűbben a beszéde lesz maszatos és hadarásszerű.  Mondjuk nincs konkrét hanghiba, de az egész olyan elkent, érthetetlen. A tanulásban, általában az olvasástanulás kezdeti szakaszában olvasási nehézségei vannak (b-d keverés), és az általam a figyelemzavaros gyermekek triászának tartott tünetegyüttes tapasztalható, mely a grafomotoros gyengeségben, az utasításértés gyengeségében és a koncentrációs gyengeségben nyilvánul meg (szelektív figyelem, megosztott figyelem, a gátlás zavara stb.). Továbbá az olvasáshoz szükséges ritmikus szemmozgás üteme is megbomolhat, megakadályozva a síklapon való jó tájékozódást és az olvasás közbeni helyes sorváltás kialakulását. Kapásból ennyi minden jutott eszembe, amivel a terápia során foglalkozni lehet és kell is – külön-külön, szinte minden tünettel.

De ha egy klasszikus beszédterápiára gondolunk, egy pöszeterápiára, amihez tükör is kell, akkor én semmi esetre sem adnék tükröt a gyermek kezébe, amivel ő világgá indulhat. Részben azért, mert a tükör egy veszélyes eszköz, és baleset lehet a vége. Részben pedig azért, mert a finom beszédhibák fejlesztéséhez a figyelmet oda kell irányítani a kérdéses részletekhez, hogy a megfelelő mozgássort ki tudjuk javítani (kóros mozgás leépít, jó kialakít). Ha röptében menne a dolog, akkor a gyermek valószínűleg nem szorulna logopédusra, spontán javulna a beszédhibája. A gyereket meg kell tanítani figyelni. Általában minden hiperaktív gyermek jobb figyelmi- és összerendezettségi szintre képes kétszemélyes helyzetben, mint amit önmagától produkál.

Tudni kell, hogy általában a hiperaktív gyermekek is képesek ideig-óráig nyugton maradni, és a kétszemélyes helyzet kiválóan alkalmas arra, hogy ezt begyakoroljuk velük, és egyre hosszabb idejű megülésre biztassuk. Itt az lesz a megoldás, hogy kezdetben nem tükör előtt gyakorolunk (az én tapasztalatom az, hogy a hiperaktív gyerekek nem szeretik saját tükörképüket), hanem játékokkal, színes hívóképekkel, és a logopédus szembe ülve (akár a földön is) mutatja elő és csinálja a gyermekkel a feladatokat. Korrigálás során, ha a gyermeknek nehézsége van, akkor megérintjük kézzel a kritikus területeket (pl. a púpot a felső fogsor mögött), a kinesztetikus-taktilis érzékelésre támaszkodva. Amikor már elfogadja a tükör előtti ülés helyzetét, akkor folyamatosan vezetjük be a használatot, egyre hosszabb alkalmazási idővel. Pl. kezdjük 1-2 perc tükör előtt üléssel, majd fokozatosan nyújtjuk az ott töltött időt, és csak a legszükségesebb feladatokat végeztetjük előtte, de akkor elvárjuk, hogy maximálisan koncentráljon a feladatára. Fel is lehet jegyezni a napi teljesítményeket, biztosak lehetünk benne, ha van konkrét támpont, a következő alkalommal felül akarja és fogja is múlni önmagát. Sok játékot alkalmazzunk, lehetőleg mozgásosat, mert köztudomású, hogy a monotóniát is nehezen tűrik, és folyamatos szórakoztatásra vágynak. Ha korlátozódnak a mozgásukban, verbálisan válhatnak agresszívvé. Nem szokatlan a terápia során a szópárbaj. Ezt rögtön az elején kiprovokálja a nebuló, utána megnyugodnak a kedélyek, folytatódik a munka a legnagyobb egyetértésben. Tekergethetnek a kezükben különböző, erre a célra kifejlesztett tárgyakat is, a fölösleges energia levezetésére. Nagyon szeretik a Fújó lottót, ami a logopédiai terápiában nagyon hasznosnak bizonyult, és a korábbi cikkemben (http://logopedia.postr.hu/lotto) feltüntetett tényezők mellett még a helyes ceruzatartáshoz szükséges csippentő mozgást is gyakoroltatja az állatok letakarásakor.

Fújó lottó

Megengedhetjük, hogy bizonyos időközönként fusson egy-két kört. (Azok a tanárok, akik a mi iskolánkban megengedik, hogy a feladat elvégzése után a gyermek elhagyhassa a helyét az osztályteremben és játsszon, sokkal jobban boldogulnak, és kevesebbet panaszkodnak a kollégáiknak. Szintén hasznos a tanóra során olyan papír-ceruza fejlesztőfeladat adása, ami kimutatottan csökkenti a hiperaktivitás tüneteit. A tanóra elején, hogy összerendezze a gyermeket a feladatvégzésre, és a tanóra végén is, hogy legyen türelme kivárni, amíg a többi is befejezi a munkát.)

Az artikulációs mozgásokat kapcsolhatjuk nagymozgásokhoz is. Én például a nyelvvel való liftezést szoktam velük állva végeztetni, és a karokat emeltetem a fej fölé, illetve engedtetem le közben. Ha a karjait nem tudja tónusosan, koordináltan megtartani, hogy ne essen szét a mozgás, labdát adok a kezébe. De a szótagrögzítés során vagy az automatizálandó szavak gyakorlása közben dobhatunk egymásnak labdát is, „Labda viszi a szót” játékot játszva. A nyelvhegy mobilizálását, a kanálnyelvet végeztethetjük Zizi cukorral. Mindjárt menni fog az addig elvégezhetetlen, és sírásig hárított feladat.

A bajuszgyakorlatot pedig ropival: az orrunk alatt, a nyelvünk hegyével megtartunk egy ropit 10-20 mp-ig, amit utána elrágcsálhatunk. Az evés mindig a terápia fénypontja. A jutalmazásnak is fontos szerepe van, csak arra kell vigyázni, hogy valóban egy önmagához mérhetően értékelhető teljesítmény előzze meg, ne legyen ez egy kikövetelt gesztus, ami a gyerek szerint jár neki. Mert hát köztudomású, hogy gyakran a narcizmus (túlzott önszeretet) bűne is megkísérti a hiperaktív alanyunkat.

Jutalmazó játék is lehet a terápia levezetése, amit a gyermek választhat ki. Érdemes a terápia hosszát a gyermek tűrőképességéhez igazítani. Inkább többször legyen kevesebb ideig tartó foglalkozás, mint 1-2 hosszú időtartamú, és semmiképpen ne haladja meg a 30 percet egy alkalom. Az idő strukturálása a foglalkozás során tovább növeli a hiperaktív gyermek kitartását. Ha tudja, meddig kell koncentráltan figyelnie egy-egy feladatra, hány feladatból áll egy óra, akkor már az elején belátja, hogy mint minden jónak, egyszer a logopédia órának is vége lesz. Ennek ténye is csökkenteni fogja a motoros nyugtalanságának mértékét. Én konkrét számokat szoktam a gyermekeknek mondani. Például: 100-at fogunk csettinteni, de húszasával megállunk pihenni. Az első húsz alatt sétál a paci, lassan csináljuk, csitt-csatt-csitt-csatt (figyelünk, hogy a kerekítés-terpesztés mozdulatokat maximálisan kivitelezze, mert szereti elkenni és kihagyni az artikulációs sorokat), majd a pihenést az ajkak pergetése jelzi (prrrr). A lovacska galoppozva nekiiramodik, később hegynek felfele megy, akkor megint lelassul.

Az útvonalat le is lehet rajzolni, a jobb megértés végett, és kézbe is lehet adni egy lovacskát. Van, amikor azt mondom inkább, hogy a ropit az orrod alatt 20 másodpercig tartsd meg. Ilyenkor számolhatok is, de stopperrel is mérhetem az időt. Stopperezni minden gyermek szeret, ezért ő is kezelheti az órát. Versenyhelyzetben érzik igazán magukat elemükben, így gyakran versenyzünk. Ki tudja hosszabb ideig megtartani a nyelvvitorlát, te vagy én? Pláne, ha van egy konkrét felkínált jutalom, mindenképpen meg fognak próbálni legyőzni, elfelejtve, hogy tulajdonképpen utálják az egészet, és mehetnékjük van.

Szóval a mesébe ágyazás és az idő strukturálása mindkettő kulcsszó a hiperaktív gyermek óraszervezése során. Nagyon fontosak a ritmusfeladatok, hangszerrel, énekkel, mondókával kísérve. Mivel a figyelemzavaros gyermekek általában okosak, nagyon szeretik törni a fejüket a fonológiai tudatosság fejlesztésére használatos játékokon is (http://logopedia.postr.hu/logico). Ők a feladatot fejben pillanatok alatt elvégzik, a megoldást megmondják, de nincs türelmük a lépéseken végighaladni, amire viszont mi fogjuk kényszeríteni őket. Rímkeresés során le kell tapsoltatni a szót, sokszor a kezüket megfogva, mert a szájával 3 szótagot mond, a kezével viszont egyet tapsol. Rímkeresés: megtalálni és kimondani a keresett rímet, találni hozzá egy hasonlóan végződő másik szót stb.

A figyelmet, a koncentrációt fejlesztő papír-ceruza feladatok csökkentik a hiperaktivitás tüneteit, ezért ilyen feladatokkal kell a gyermek fejlesztését bevezetni. Ilyenek lehetnek a labirintusok (bemozgatják a frontális lebenyt, gyakoroltatják a pásztázó szemmozgást, szem-kéz koordinációt), pontösszekötők, 7 különbség játékok, adott inger szelektálása (pl. az összes delfin kiszínezése, áthúzása), a végtelen jel folyamatos rajzoltatása adott ideig (vagy csak kézzel, a levegőbe), forgószéken megpörgetni a gyereket. Figyelmet erősítő motiváló játékkal is lehet kezdeni a foglalkozást, a Bataflash kártya is egy ilyen játék (http://logopedia.postr.hu/bataflash).

Az eszközök változtatása, a számítógép használata mind segítik a gyermeket lekötni, és a terápia folytatására motiválni. A halk háttérzene relaxál, és indirekt módon koordinálja a mozgásukat – átvéve a ritmust. Kiegészítő terápiaként javasoljuk és elvárjuk a mozgásterápiát. A tónusszabályozás javítja a figyelem minőségét, de a figyelem is visszahat a tónusszabályozásra. Napi sportolásra biztatjuk a gyereket, szülőt.

Az I. kerületi Nevelési Tanácsadó munkatársai például az Elfelejtett szavak (http://logopedia.postr.hu/elfelejtett) cikkemben bemutatott játékötletet (ami a figyelem fejlesztését célozta meg) dolgozták át pöszeterápiára. A figyelem, emlékezet, keresztcsatornák fejlesztése mellet így vált alkalmassá a beszédhangok automatizálására is (például az egy táblán szereplő képek mindegyike sz hanggal kezdődik). De a Képes beszédlottó tábláit is használhatjuk az elfelejtett szavak szabályának megfelelően.

Ne mi futkossunk a hiperaktív gyermek után a feladattal, és ne vegyük át a nyugtalanságát, hanem nekünk magunknak kell nyugalmat árasztani és megnyugtatni a gyermeket (szeretetteljes, de határozott légkörben). Folyamatosan feszegetni kell a határait, sok apró trükkel. A gyermeket kifigyelve, ő maga fogja a működéséhez szükséges kulcsot tálcán átnyújtani nekünk. Plusz, nekem van még a pöszeterápiához egy titkos hozzávalóm, amivel hamarosan jelentkezni fogok, már alig bírom magamba tartani.

Ne felejtsük el, hogy a hiperaktív, autista, mutista gyermek nagyon sokat vesz ki az emberből. Lehetőleg mindegyikből csak egyet szervezzünk be egy napra. Amennyiben kénytelenek vagyunk többet ellátni, ne tegyük őket egymás utánra. Azért a saját türelmünk határait se feszegessük fölöslegesen. Többet ésszel, mint erővel!

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A következő cikkem egy szülői megkeresés nyomán született. Sokan kérdeztek tőlem mindenfélét a különböző terápiákkal kapcsolatosan. Mivel ez a téma sokakat érint, gondoltam, hogy nyilvánosan megosztom a blogom összes olvasójával.

Ahogy haladnak előre a gyermekek az iskolában, úgy nőnek a feladatok és elvárások is, és nehezen tudják utolérni magukat. A progresszió felismerése és reális megítélése egy fontos gyógypedagógiai feladat. Sajnos a gyógypedagógiai munkában nem történnek varázsütésre a dolgok, nagyon kevés az „olyan volt, ilyen lett” látványos fejlődés. Ezért lehet kevésbé látványos az eredmény. Magyarországon nem divat, hogy specializálódjanak a logopédus szakemberek (nagyon kevés lehetőség van rá), pedig a grafomotoros- és írásfejlesztés egy olyan nagy és átfogó téma, amiben érdemes lenne elmélyülni.

Meixner Ildikó szemlélete ebben a terápiában is mérvadó, egy fejlesztőóra során mindig kell csinálni fejlesztést és korrepetálást is. Kezdetben több a képességfejlesztés, de ahogyan fejlődik a képesség, úgy lehet és kell is mind több és több tananyagot is becsempészni a foglalkozásokra. Az iskolában dolgozó szakemberek tudják, hogy nagyon fontos az iskolai elvárásokhoz kapcsolódni, mert onnan érkezik az elvárás és az elismerés is. Persze, hogy az elvárás mennyire reális, az más tál tészta.

A terápiáról

Érdemes kezdetben egy nagyobb vizsgálatot végezni: mozgásvizsgálat, vizuomotoros koordináció, emberrajz, írás stb., hogy kiderüljön, tulajdonképpen hol van az elakadás: neurológiai vagy pszichés természetű problémával állunk-e szemben, a funkcióban zavar van vagy késés, izolált-e a probléma vagy komplex (lateralizáció késése vagy keresztezettsége, diszpraxia stb.). Utána jöhetnek a fejlesztő foglalkozások a korábbi elvek alapján felépítve. Én a háromujjas ceruzafogót szoktam javasolni a gyermeknek a tanórára, mert az tehermentesíti a kezet, kevésbé fájdul meg, kvázi megtartja a gyermek helyett a ceruzát. Itt nem arról van szó, hogy a gyermek ujjait egy protézisbe kényszerítenénk. Ez az eszköz segít a ceruza (toll, ecset, olló stb.) korrekt tartásában, és a jó pozíció hosszabb ideig való fenntartásában. Abban, hogy a perifériáról tartósan jó impulzusok jussanak a központi idegrendszerbe, korrigálva annak működését. A logopédiai foglalkozásokon is használom a ceruzafogót. Akik rövidebb-hosszabb ideig képesek jól fenntartani spontán a megfelelő mozdulatot, azoknál ezt fejlesztjük tovább. A kétszemélyes helyzet inkább alkalmas arra, hogy ellenőrizzem a helyes ceruzatartást, és észrevegyem a változásokat is, és korrekcióra biztassam a gyermeket. De ha másodpercenként azt kell mondanom, hogy figyelj jól, mert elcsúsztak az ujjaid, akkor inkább előveszem a ceruzafogót, mert a gyermek folyamatos piszkálásnak érezné a rászólásokat, másrészt elvonódna a figyelem a tartalomról.

Az órát egy általános bemozgatással (vállak, karok), majd finommotoros ügyesítéssel kezdem (http://logopedia.postr.hu/grafomotoros), melynek célja többek között a helyes test- és eszköztartás. Ez nagyon változó: mondókával egybekapcsolt ujjmozgások, vagy csak végigcsináljuk utasításra a rutint (1-2, max. 5 perc). A zenei aláfestés is sokat segíthet, összekapcsolhatjuk a tevékenységet a zene ritmusával, vagy a zenei aláfestés csak spontán ritmizálja a háttérből az írásmozgást . Attól függ, kinél, hol tartunk. Ezt követi egy kis manipuláció: pötyi, gyurma, trükkös ujjak, csipeszek, tapintásos érzékelési feladatok... stb., az adott gyermek szükséglete vagy motivációja szerint. Rajzolás, festés, színezés, vágás stb.

De azért igyekszem az írás szolgálatába helyezni a dolgokat, nem viszem el túlságosan a barkácsolás irányába, szem előtt tartom, hogy a cél a helyes íráskészség kialakítása. Majd jön a ceruzafogás és a vonalvezetés gyakorlása.

Nem olyan régen láttam egy fotót, amin egy kislány szorítja a ceruzát, a tanár néni meg a kislány kezét, de annyira, hogy a tanár néni keze kifehéredett, a kislányé meg vörös volt. Hát ezt nem kell csinálni! Kezdetben én kérem meg, hogy a gyermek fogja meg az én ceruzát tartó kezemet, és próbálja megérezni a laza, de határozott tartás erejét az írás, rajzolás közben. Majd próbálja önmagától is elérni ezt az érzést, ha tudja. Közben én is meg-megfogom a kezét, irányítva a mozgást, de semmiképpen nem szorongatom, csak kérem, hogy engedje el magát, és hagyja, hogy vezessem. Közben figyelje az érzést. Meg is szoktam kérdezni a gyermekeket, hogy miért tartják úgy a ceruzát, ahogy, amire többször az a válasz érkezik, hogy azért, mert ha nem úgy tartaná kimenne a vonalból. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy intuitív elvárás a gyermeknek önmagától, vagy ezt hallja az óvodában. Egy biztos, soha nem hallottam még felnőttet arra biztatni a gyermekeket, hogy vigyázzon, ne menjen ki a vonalból, de ha van ilyen, akkor nagyon káros. Ezen a ponton arra kell biztatni a gyermeket, hogy fogja/tartsa jól a ceruzát, és szerezzen annyi tapasztalatot a szabad vonalvezetésről, amennyit csak tud.

Itt ezen a szinten kérem a helyes eszköztartással összekapcsolni a lendületes vonalvezetést. Azok az ábrák, amiket felraktam (http://logopedia.postr.hu/iras), komplex gyakorlatoknak tekinthetőek: bemozgatják és koordinálják az íráshoz szükséges izmokat, begyakoroltatják a betűelemeket és a lendületes vonalvezetést, de pl. a fektetett nyolcas összehangolja a két agyféltekét is.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy-két ábrával kezdek, amiket a későbbi foglalkozások alkalmával még kiegészítek további egy-kettővel. Minden órán elölről vesszük és rajzoljuk át az ábrákat. A funkció fenntartásának gyakorlására bizonyos ideig elvárt, hogy folyamatos harmonikus vonalvezetéssel egyre hosszabb ideig dolgozzon. Első órán pl. 1 átírás, következő órán 10 mp-ig folyamatosan stb. Nagyon együtt kell lenni a gyermekkel a továbblépés érdekében. Mielőtt végleg eltennénk a feladatokat, 30 mp-ig, 1 percig is fent lehet tartatni a folyamatos mozgást.

Az adott időtől is függ, mennyi további feladatot kell végeztetnünk. Ha az összes ábrát átíratjuk a max. 1 perces futamidővel, akkor összesen 13 percet vesz igénybe ez a tevékenység. De a lendületes vonalvezetést érdemes kezdetben nagy méretben, csomagolópapíron gyakoroltatni. Én a gyermekkel vonalaztatom meg a lapokat. Általában is igaz, hogy nem tanítok addig gyermeket írni, amíg nem tud vízszintes egyenes vonalakat húzni.

Ezen a szinten követelem meg a sor végéig való folyamatos vonalvezetést. Utasításként azt mondom, hogy csak a sor végén emelheti fel a ceruza hegyét a papírról. Majd a sort 2 vagy 3 megszakítással rajzoltatom, mímelve a szóírást.

Mikor ez már jól megy, jöhetnek a feladatlapok. Amíg nem tartja jól a gyermek a ceruzát adott ideig, és nem képes lendületesen előrehaladó vonalvezetésre, addig nem érdemes íratni. Mikor ez megvan, akkor betűkkel kezdünk, betűmásolás, tollbamondás, akár kódváltással egybekötve. Itt következik egy részletes elemzés, hogy van-e olyan inadekvát mozdulat, ami lassítja/torzítja a betűformálást. És akkor jöhet a betűk begyakoroltatása, akár végtelen betűsorokon keresztül. Mikor a betűk felidézése és kivitelezése már nem okoz problémát, akkor jöhetnek a betűkapcsolatok. Szavak, mondatok csak a terápia vége felé. Majd a stopperral mért időre való íratás, a tempó tartása/fokozása érdekében.

Érdemes szem előtt tartani, hogy az életkor előrehaladtával bemerevednek a szokások, és nem nagyon lehet változtatni rajtuk. A diszgráfia az egyetlen patológia, amivel kapcsolatban szkeptikus vagyok, az összes többi fejlesztését bármilyen életkorban javallom, ha az illetőnek gondot okoz. Részben az iskolát is okolom, hogy olyan kevéssé látványos a gyermekek fejlődése. A gyermekek 5. osztálytól egyszerűen nehezen vihetik be az újabb, jobb íráskompetenciájukat az iskolába. Nem jut rá idő, hogy megmutassák, állandóan sietnek, sokat kell írni, másolni, jegyzetelni. Ez a jegyzetelés a legbizarrabb számomra, nekem ezt még a felsőoktatásba lépve kellett megtanulnom, most meg már egy ötödikes diszgráfiás gyermektől is elvárt. A tanárok már ötödikben úgy sietnek, hogy rövidítéseket írnak fel a táblára. A gyermekek loholnak a tanár után, ez nem oktatás kérem szépen, ez versenyzés. Mesterségesen nehéz helyzetbe hozzuk a problémás gyermekeket, hulljon csak ki, aki nem bírja a tempót. Ötödikben azt mondja a tanár a diszgráfiás gyermek szülőjének: hja kérem, a gyermeke nem tud jegyzetelni. És ki tud? Ki tanította meg őket? Mikor, negyedikben? Persze, az adott gyermek még annyira sem tud, mint a többiek, ő még a ceruzát is rosszul fogja, és nagy nehézséget okoz a betűk formájának felidézése.

Pont ezért érdemes legalább a házi feladat írása közben arra biztatni a gyermeket, hogy lassan, szépen, a legjobb tudása szerint dolgozzon. Mozgósítsa a plusz motivációját, erőtartalékait, új, elsajátított kompetenciáját (annyit, ahol éppen tart) a feladatvégzéshez. Ezzel segítünk neki reálisan értékelni a teljesítményét, a fejlesztés eredményeit, ha már az iskolában nem jut idő rá.

Az óraszervezés az én dolgom. Mindig szem előtt tartom, mit tud a gyermek, és hova akarom eljuttatni. A fejemben vannak a lehetőségeim is, az eszközök, a feladatok, a játékok stb. Ebből válogatok ki minden alkalomra úgy feladatokat és játékokat, hogy a gyermek fejlődését szolgálják, de ugyanakkor szórakoztatóak is legyenek. Mint egy bejárónő, aki minden alkalommal mindent nem tud végigtakarítani a lakásban, de van egy alaptakarítás, és hozzá az extrákat hosszú távra osztja be megának.

Természetesen az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy általában nem jut idő arra, hogy végigvigyünk egy terápiát. Ezért vagy azért, általában logikusan érthető okokból kifolyólag, idő előtt szakad meg egy terápia. De mi úgy lépünk tovább, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a cél érdekében, ha két dolgot a szemünk előtt tartunk: a gyermek problémájával foglalkozunk az aktuális fejlettségi szinten, és megpróbáljuk a fejlesztések eredményeit lehetőleg azonnal átvinni az iskolai tananyagra, iskolai hasznosításra, mert sajnos a mi munkánk megítélése is ott történik.

(Rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan egyszerű megfogalmazni egy idegen számára érthetően a foglalkozásaim felépítését.)

Kapcsolódó szakirodalom:

A blogom írásaiból:

http://logopedia.postr.hu/matching-house

http://logopedia.postr.hu/iras

http://logopedia.postr.hu/grafomotoros

Feladatlap- és szöveggyűjtemények:

http://www.schoolsparks.com/kindergarten-worksheets/fine-motor

Alfred Zuckrigl: Balkezes gyermekek

Szabó Borbála: Mozdulj rá!

Hanne Türk és Rosanna Pradella: Rajzolj te is!

Meixner Ildikó: Játékház, Betűtanítás-írásfüzet II.

Adorján Katalin: Szebben akarok írni.

Rosta Katalin: Színezd ki és… számolj te is!

Rosta Katalin: Színezd ki és… rajzolj te is!

Gabosné Balogh Judit: Balkezes betű és szám gyakorlófüzet első osztályosok részére

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A nyári tücsök életvitelem a mai nappal zárul, holnaptól hangyaszorgalommal kell belevágnom a következő tanév előkészületeibe. A blogomon is készülök egy iskolaváró sorozattal, amelynek te is részese lehetsz.

Hosszasan gondolkodtam azon, hogy mi is lehet az a képesség, amelynek fejlesztésével a szülő is elboldogul a leghétköznapibb helyzetekben, nem kell rá külön előkészülni, nem eszközigényes, viszont azonnali eredményt ad, és az óvodai-iskolai pályafutás egészére pozitív hatása van. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a gazdag szókincs, a jó kifejezőkészség, a nyelvi precizitás és kreativitás egy igazi áldás a gyermeknek. Nincs olyan tanóra vagy foglalkozás, ahol ne lenne előnyben egy verbálisan jól megnyilvánuló gyermek.

A tanítványaim nagy része az iskolába, az edzésre... stb. legalább napi 30 percet vagy annál is többet utazik különböző közlekedési eszközökön – legtöbbet valamelyik szülejével és testvérével. Ezt az utazást lehetne feldobni egy kis közös családi játékkal, ami pozitívvá teszi a napkezdést, mind pszichésen, mind kognitívan ráhangol az óvoda-, iskolakezdésre. Meglátod, néhány hét múlva elfelejt a gyermeked az okostelefonodért esdekelni.

Nagyon hasznosak lehetnek az ilyen játékok a kétnyelvű gyermekek számára – különösen azon a nyelven kell velük sokat játszani, amelyik nem a beiskolázás nyelve.

Játékok

1. Az indításhoz egy olyan játékot választottam, ami a történetmesélés képességét fejleszti. Valamelyik játékos kigondol egy témát, és mond róla egy mondatot: „Volt egyszer, hol nem volt egy kisfiú és egy kiskutya...” A soron következő játékosnak újabb mondattal kell kiegészítenie, továbbvinnie a történetet, de ezeknek a további mondatoknak mind a „Szerencséjére / szerencsére / szerencséjükre” vagy a „Szerencsétlenségére...” szavakkal kell kezdődniük, felváltva.

2. Főfogalomhoz kapcsolódó játék. Szógyűjtés adott fogalmi kategórián belül, a gyermekek életkorához igazodva. Felváltva kell pl. gyümölcsneveket sorolniuk a játékosoknak. Ha valaki olyan szót mond, ami korábban már elhangzott, vagy ha 10 mp-nél hosszabb ideig hezitál, kiesik a játékból. A játék nehezített változata, amikor a szavaknak ábécérendben kell követniük egymást, illetve a szólánc változat, amikor a következő szónak az előzőleg elhangzott szó utolsó hangjával kell kezdődnie.

3. Gyorsbarkochba verseny (2 személynek): A játék gyorsításához érdemes előre meghatározni azt a viszonylag szűk fogalomkört, ahová a kitalálandó szavak tartoznak: pl. konyhai eszközök. Mindkét játékos gondol egy tárgyra, és kérdezi is egyben a másikat. Az igen/nem válasza után teszi fel rögtön a saját kérdését. Az a játékos nyer, aki hamarabb kitalálja a társa feladványát. Aki kipróbálja a játékot, észreveheti, hogy a társa feltett kérdéseiből is sok segítséget kap ahhoz, hogy kitalálja, ő mire is gondolhatott.

4. Másszínjáték: Egy tárgy nevét mondja az egyik játékos, a másiknak rá kell vágnia egy színt, ami biztosan nem jellemzi a tárgyat. Pl. eper – kék. A játék nehezítésére egyre gyorsabban kell mondani a szavakat és rávágni a válaszokat, és a válasz nem lehet két alkalommal ugyanaz a szín. A tárgyakat felváltva is lehet mondani, vagy lehet mindig ugyanaz a kérdező. Ez a játék a mentális lexikonba való gyors tájékozódáson, pontos szóelőhíváson kívül például a gátló funkciókat is fejleszti. Hasznos gyakorlójáték lehet figyelemzavaros gyerekeknek.

Az én vállalásom az lenne, hogy legalább iskolakezdésig, de amíg az ötleteim tartanak, posztolok egy-egy ilyen játékot. A kérésem az olvasóim felé az lenne, hogy ők is járuljanak hozzá egy klassz játékgyűjtemény létrehozásához, azáltal, hogy elküldik a saját személyes kedvenc családi játékukat. Nem egzotikus játékokban, mesékben, dalokban, versekben kell gondolkodni, általában a legegyszerűbbek a legjobbak. Különösen értékesek azok a játékok, amiket a gyermekek találnak ki a saját maguk vagy a környezetük szórakoztatására. A játékot személyes üzenetben kérem küldeni (Facebookon lehet ide kattintva is), megjelölve azt, hogy szülőtől vagy pedagógustól érkezik, valamint a gyermek életkorát.

Játssz velem te is, a pöttyös fel van dobva, remélem, hogy lesz, aki elkapja!

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Letölthető táblás játék a bejegyzés végén

Mai posztomban is egy magyar- és idegen nyelveken egyaránt hasznos, szókincsfejlesztésre alkalmas játékot osztok meg az olvasóimmal.

Ezt a játékot Milánnak (magyar-francia kétnyelvű nagycsoportos óvodás) találtam ki egy évvel ezelőtt. Logopédiai terápiájának egyik tengelyén, az említett tanévben, szókincsfejlesztés zajlott. Év végéig tíz főfogalmat gyakorolgattunk (és akkori reményeim szerint tanultunk meg). Év vége előtt nem sokkal a bevésett információk tartósságának, a mentális lexikonjában való tájékozódásának, a szókincs-aktivizáció gyorsaságának és pontosságának ellenőrzésére gondoltam azt  ki, hogy egy „libajáték” éppen megfelel. Kifénymásoltam a gyakorlott főfogalmak képeit. Az absztrakciós szint növelése és a generalizáció ellenőrzése érdekében gondom volt rá, hogy a „vizsgajáték” Milán számára ismeretlen grafikájú képeket tartalmazzon.

Innen már Tami vette át az irányítást. Tami AKG-s, 12. osztályos tanuló, iskolájának „Árnyék témahete” keretében dolgozott velem – ezen a pályaorientációs témahéten a tanulók 1 héten keresztül jártak az általuk választott szakma képviselőjének árnyékában. Tami a logopédia szakmára nagy rátermettséget mutatott.

A francia nyelven való oktatás nem okozott számára problémát, hamar alkalmazkodott. Egyszerre volt nagyon kreatív és alkalmazkodó, egyszóval nagyon üdítő jelenség volt. A hét végére már úgy tűnt, nélkülözhetetlenné vált. A gyerekek sokáig emlegették, és az óvó néni is nagyon meg volt vele elégedve. A 18 éves lány naponta 10-12 órákat dolgozott velem, előfordult, hogy étlen-szomjan, ráérzésre lett patrónusa egy figyelemzavaros/autisztikus gyerkőcnek. Megnyernie magának egy pillanat műve volt. Tami egy szerda délután nagy kedvet érzett ahhoz, hogy helyettem megcsinálja a libajátékot. Megkapta a képeket, és saját koncepciója alapján látott neki a teendőknek. Az esztétikus kivitelezés aztán jól meg is hosszabbította a készítési időt, este 9-kor még nem volt kész (a munkaidőnk aznap reggel 7-kor kezdődött). Kifejezett kérésemre sem állt szándékában a játékgyártást abbahagyni. De milyen jól tette! Ha akkor félbemarad, még az is lehet, hogy ma is abban az állapotában leledzne. Tinédzser lelke viccesre vette a figurát, és beleapplikálta a ruhadarabok közé a combfixet és a melltartót, ami, lássuk be, nem tartozik egy 6-7 éves fiú alapszókincsébe.

Mikor kipróbálás közben Milán az említett mezőkhöz közelített, kuncogva vártuk, mi sül ki belőle. Milán egyáltalán nem jött zavarba a kihívástól, a melltartóra azonnal bevallotta, hogy fogalma sincs, mi az, a combfixre meg rávágta, hogy zokni. Mi meg biztosítottuk, hogy nem baj, ha nem tudja, de azért megneveztük korrekten a tárgyakat. Egy-egy főfogalmat meghatározott szín keretez, ezzel is utalva az összetartozásukra. Ha Buday tanár úr annak idején nekem is libajátékot csinált volna anatómiából, biztosan jobban brillíroztam volna.

Milán tökéletesen abszolválta a szórakoztató vizsgáját, jól és gyorsan megnevezve a képeket és a kategóriákat egyaránt.

Technikai információk a szókígyóról:

A feldolgozott főfogalmak: ruhák, írószerek, a tisztálkodás eszközei, a ház részei, zöldségek, közlekedési eszközök, evőeszköz, rovarok, szerszámok.

A libajáték további kellékei: bábuk és dobókocka.

Ha valaki nem ismerné, a libajáték szabálya: 2 vagy több játékos játszhatja. Az egyik játékos dob, majd ugyanannyit lép a tábláján a kígyó farkától indulva. Változó, hogy a játékossal az összes érintett képet neveztetem-e meg, vagy csak azt, amire érkezik a dobókockán lévő pöttyök száma szerint. Az a biztosabb, ha mindegyiket megnevezi, csak ha a mennyiségfogalommal nincs jóban a gyermek, akkor nem tudja megosztani a figyelmét a számolás és megnevezés között.

Az a játékos nyer, aki elsőnek érkezik a kígyó fejét jelképező virágos mezőbe.

Ha Tami nézőpontja is érdekel az említett közös munkánkról, olvassátok el blogbejegyzéseit:

"Neked mindig ilyen rekedt a hangod vagy csak meg vagy fázva?" avagy első napom az iskolában

"Zsuzsa szereti Kentont és Kenton ezért boldog" - avagy miért is jó logopédusnak lenni :)

A táblajáték letöltése

A játék letöltése A4-es méterben

A játék letöltése A2-es méretben (4 db. A4-es lapon)

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Kedves olvasóim, akik részt vettetek a Pictionary játékban!

Először is köszönöm, hogy beküldtétek a megfejtést, bizonyítván, hogy olyan játékos kedvűek vagytok, mint jómagam. Másodszor, köszönöm a türelmeteket, amit tanúsítottatok az eredményhirdetésre várva. Azok, akik játszottak, mind fantasztikus nyelvi kreativitású emberek. A megfejtések között legfeljebb egy-két pont különbség volt.

Pontoztam azokat a megfejtéseket, amik egyeztek az általam kitalált képrejtvénnyel és megoldásával. Továbbá pontoztam azokat a kreatív megoldásokat is, amik ugyan eszembe nem jutottak volna, de megállták a helyüket helyes megfejtésként.

Az öt ceruzafogót nyerte: Simon Anita! A nyertesnek gratulálok!

A megfejtések:

1. rakéta
2. szülinapi torta
3. repülőút
4. lépcsőház
5. cipőkanál
6. fürdőkád
7. vitorlás hajó
8. nyalóka
9. fényképezőgép
10. királyi pár
11. könnycsepp
12. hullócsillag
13. felhőkarcoló
14. szemüveg
15. autómentő
16. Bermuda háromszög
17. varázspálca
18. tengeralattjáró
19. kórház
20. állatkórház
21. rendőrautó
22. vízilabda
23. kézilabda
24. éjjeli bagoly
25. tűzoltó
26. éjszaka
27. tanuló vezető
28. varázsló
29. szerelmi háromszög
30. kosárlabda
31. grillparti
32. napszemüveg
33. birkapásztor
34. naplemente
35. strandlabda

A megfejtendő képek:

1	2
3	4
5	6
7	8
9	10
11	12
13	14
15	16
17	18
19	20
21	22
23	24
25	26
27	28
29	30
31	32
33	34
35

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Ha valaki nem lenne állandó olvasóm, és ad hoc olvassa el ezt a cikkemet, ne gondolja azt, hogy írásom szerkezete a véletlen műve. Spontán módon bár, de egy láthatatlan, előre jól megírt forgatókönyv szerint jelennek meg a sorok egymás után a képernyőn. Általában minden írásom egy önvallomással kezdődik, melyet a szerkesztőm úgy cenzúrázna ki a csudába, hogy csak, na. Keményen megküzdök érte, hogy maradhasson. Ma, amikor átfuttatja tekintetét a soraimon, csak egy halvány mosoly, egy, a tehetetlenségét kifejező kézmozdulat, alig kivehető homlokráncban megnyilvánuló leheletnyi gondterheltség utal rá, hogy bár meggyőződése ellen cselekszik, de nincs más választása, maradjon a sztori is…

Tehát az aktuális sztori:

Kubából hazafele tartva az a „szerencsétlenség” ért bennünket, hogy lekéstük a párizsi csatlakozást, és 24 órára Párizsban ragadtunk. Persze, számomra ez egy csepp problémát sem jelentett. Ki nem szeretne az Air France számláján egy napot tölteni Párizsban? Nem hinnétek el, az útitársaim egyáltalán nem szerettek volna, sőt. Így esett, hogy a reptéren kóricálva az újságosnál belebotlottam… mi másba, mint egy fejlesztőjátékba.

Már a doboza is gyanúsan jól festett, nem is lehetett elmenni mellette. Olcsó, kis helyen elfér, de rengeteget tud, kell-e ennél több egy társasjáték esetében?

A Pictionary konkrétan egy kártyajáték, melyet 8 évnél idősebb gyermekek és felnőttek számára ajánlanak, 4-8 fő számára. Az UNO megálmodói jegyzik ezt a játékot is. Mondanom sem kell, hogy nem is próbáltam egyelőre a játékszabály szerint játszani, hanem kétszemélyes fejlesztési helyzetre adaptáltam a játékot. Tudatosságról nem igen beszélhetek, leginkább spontán adaptációról van szó. Tapasztalataim szerint a 10-11 évesek, 4-5 o. gyermekek (egyaránt lányok és fiúk) kedvenc játéka lett. Fiatalabbakkal nem próbálkoztam, leginkább a játék absztrakt volta miatt, az idősebb tanítványaimnak nem volt annyi sikerélményük, hogy kedvükre legyen.

A játék 2 sorozat (kék és piros) piktogramból áll. Az adaptált változat szerint ezekből a piktogramokból kell szavakat, mondatokat, szólásokat, fogalmakat… stb. kitenni.

Példa: háztűznéző

Tehát a játék során, a piktogramokat figyelgetve, végig kreatívkodva kell kitalálni könnyen, ötletesen a meglévő készletből ábrázolható szavakat. Az ellenfélnek aztán szintén folyamatosan kreatívkodva, a vizuális és verbális csatornákat folyamatosan váltakoztatva / vagy párhuzamosan stimulálva kell a feladványokat megfejtenie. Senkinek nem könnyű feladat! Összhangot, egymásra való folyamatos ráhangolódást, játékosságot, humorérzéket és nyelvi kreativitást igényel a játék egész idő alatt, szóval jól megdolgoztat.

Példa: csúszda

Aktivizálja a szókincset és gyakoroltatja a mentális lexikonban, lexikális ismereteinkben való tájékozódást. Lecsupaszít és felöltöztet szavakat. Addig szoktuk játszani, amíg valaki öt szót kitalál, nagyon könnyű szavak esetében 10 szóig is elmehetünk. Mondanom sem kell, hogy mint oly sokszor az életben, a gyermekek bizonyulnak szigorúbbaknak a játék során, és ők találják ki a legbonyolultabb feladványokat. A fejlesztő meg csak kínlódik, és igyekszik lépést tartani… de néha azért mellé áll a szerencse. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szerencsejátékokhoz az égvilágon semmi köze nincs.

Példa: napernyő

Ideális lehet a nyelvi játékokat szerető nagycsaládok számára, de frontális osztálymunka során is használható, és természetesen anyanyelvi, idegennyelvi fejlesztés esetében is.

Az általam vásárolt játék francia nyelvű. Tartalmaz szólistát a felnőttek, és külön a gyermekek számára is. Tehát, ha a játékszabály szerint játszunk, a szótalálásra nem kell különösebb energiát fordítani (de mennyivel kreatívabb és hasznosabb, ha mégis!).

A felnőttek számára négy kategóriából lehet válogatni: filmek, tévé, zene, egyéb kategóriák. A gyermekek számára nagy átfogó témák vannak, mint pl. Halloween, zöldség-gyümölcs, szünet… stb. Mindkét csapat egy-egy játékosa ugyanazt a szót próbálja meg kirakni piktogramok segítségével. A gyermekeknek hangosan meg kell mondaniuk a témakör nevét, a felnőttek esetében a kategória ikonjára kell rábökni. Ezek tájékozódási támpontként szolgálnak a mentális lexikonban. Amelyik csapat először találja ki az adott szót, az nyer 1 pontot. Ha egyik sem találja ki, új játék kezdődik. A piktogramok jelentését mímeléssel is lehet segíteni.

Végezetül következzen játékosabb kedvű olvasóimnak néhány, tanítványaim által kitalált feladvány a legeredetibbek közül. Szerzők: Andi, Boti, Samu, mind nagymesterei ennek a játéknak.

A legtöbb jó megfejtést beküldők között 5 ceruzafogót sorsolok ki!
A megfejtéseket a Facebook oldalamnak írt személyes üzenetben lehet beküldeni, itt:
https://www.facebook.com/messages/logopedus

(A nyereményjáték lezárult, a megfejtéseket itt lehet elérni: http://logopedia.postr.hu/pictionary-megoldas)

1	2
3	4
5	6
7	8
9	10
11	12
13	14
15	16
17	18
19	20
21	22
23	24
25	26
27	28
29	30
31	32
33	34
35

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Oviban dolgozni jó. Általában derűs a hangulat, a gyerekek cukik, és mindig van valami egetverően nagy fennforgás, ami eltereli az ember gondolatait az élet sötétebb oldaláról.

A francia oviban különösen nagy sürgés-forgás van mindennap, mert ez egy olyan ovi, ahol tervezett oktatás-fejlesztés folyik. Tehát a gyermekek, óvónők, dadusok, nyelvtanárok és a könyvtáros bácsi minden ideje percre pontosan be van osztva. A játékok legtöbbje fejlesztőjáték. (Nem győzök kölcsönkérni. Már legalább annyira ismerem a szekrények tartalmát, mint az óvónők maguk, annyira számon tartom a játékaikat.) A mozgásterem felszereltségét bármelyik mozgásfejlesztő központ megirigyelhetné. És nem restek nap mint nap megépíteni az akadálypályákat a legizgalmasabb eszközökkel a tornaóra kedvéért. Mikor látom, hogy a gyerekek milyen ragyogó arccal tornáznak, nekem is felderül a kedvem. Az oktatás általában differenciált, minden csoportban legalább háromféle tevékenység folyik, képességszintnek megfelelően. Mikor megyek egy-egy gyerekért, van úgy, hogy ott ragadok pár percre, annyira leköt egy-egy foglalkozás, vagy belekérdezek egy-egy érdekesebb feladatba. A folyósok mindig gyönyörűen vannak dekorálva. Szóval az, hogy mindig jókedvem lesz, ha oda belépek, nem a véletlen műve.

Ovisok az iskola szülinapján

Ma a középső csoportosok frissen kiállított munkája nyűgözött le. Egész egyszerűen művészi szépségű volt a falrészlet. Vonzotta a szememet, és mikor részleteiben is felfedeztem, akkor ámultam csak el igazán.

Egyszerűen maga az ötlet is zseniális. Virginie csoportja egyszerű fehér papírból embereket készített. Kiállítva kisplasztikáknak tűntek. Költsége szinte semmi. Ha valaki utánozni szeretné őket, érdemes a majdani karácsonyi ajándékok csomagolópapírjait eltennie erre a célra, kiválóan megfelelnek. Ebben az esetben az anyagköltség a nullánál is kevesebb. A feladat célja az emberalak-ábrázolás gyakorlása, finommotorika fejlesztése, testtudat elmélyítése. Az alkalmazott technika gyűrés, tépés, hajtogatás, csavarás ragasztás.

Ezen műveletek bemozgatják az egész kézfejet, az ujjbegyekig bezárólag. S mint tudjuk, máshogy jár az agy, ha dolgozik a kéz. A fejek gyűrt gombócok, a karok csavart vagy hajtogatott technikával készültek. Térben ábrázolja az alakot, minden fejlettségi szinten megvalósítható, az eredmény egyedi, gyönyörű. Az alkotók meg gondolom boldogok voltak munkavégzés közben. Az óvó néni szerint látszólagos egyszerűsége ellenére nem volt könnyű megcsinálni.

Személyes kedvenceim: alsó sor jobbról az első kettő, középső sor jobb első. (A kép megtekinthető nagyobb méretben is Facebook oldalamon ==> katt)

Az általam ismert egyetlen magyar szöveggyűjtemény, ami a testtudattal, emberalak-ábrázolással foglalkozik:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A játékhoz a HOR Zrt-ben jutottam hozzá, és olyan 2000,- forintba került. Nem volt valami nagy csomagolása, tartója se volt, csak egy zacskója – már nem is emlékszem, hogyan keltődött fel a figyelmem az irányába.

Maga a játék két négyzet alakú műanyag dobozból áll. A felső fala átlátszó, az alsó fekete, és 25 kör alakú, ujjbegynyi nagyságú lyuk van benne. A doboz 16 színes golyót tartalmaz, 4-4 darab piros, kék, zöld és sárga golyókat. Tartoznak még hozzá színes mintakártyák a kivitelezéshez.

A játékot lehet egyénileg is játszani, lehet ketten is, önállóan vagy versenyszerűen.

A feladat lényege: a húzott mintakártyáknak megfelelően kell elrendezni a golyókat a lehető legrövidebb idő alatt. Alulról, a lyukakon keresztül lehet ujjbeggyel felfele lökdösve helyváltoztatásra késztetni a golyókat. A lökéserősség szabályozásának fontos szerepe van. Mivel ez egy gyors játék (1-2 percet vesz igénybe), a legrövidebb terápiás órán is használhatjuk képességfejlesztésre.

Hogy milyen képességek fejlesztésére alkalmas? Hát, a taktilis érzékelésre, az ujjbegyek érzékenyítésére, az ujjak differenciálására mindenképpen használható. A két kéz összehangolt működését is igényli a játék, de fejleszti a domináns kezet is. Továbbá fejleszti a vizuális analízis-szintézis képességeket (mintakövetés), a figyelmet, stratégiák kialakítását/változtatását szorgalmazza, a lépések sorrendben való kivitelezésével (tervezés-szervezés), a konstrukciós képességeket, a síkban való tájékozódás képességét. Építés közben végig egyensúlyozni is kell, mert elég egy apró billenés, és kezdődhet a játék elölről, mivel nem egy stabil konstrukcióról van szó.

Amilyen egyszerű a játék koncepciója, annyira nagyszerű – méltatlan, hogy nincs nagyobb reputációja. Mivel egy tenyérnyi darabról van szó, jómagam is gyakran megfeledkezem róla, hogy aztán mikor ismét a szemem elé kerül, újra és újra elámuljak az egyszerűségében is rejlő nagyszerűségén.

Óvoda nagycsoportos kortól bátran használható, de ebben az életkorban még lehet, hogy segítő jobbot kell nyújtani a gyerkőcnek, például a tartásban.

Milyen terápia kezdetén alkalmazható bevezetésként? Grafomotoros terápia kezdetén mindenképpen, de diszkalkulia terápia során is adekvátnak mutatkozik, és kognitív terápia keretében sem nyúlunk mellé, ha használjuk. Figyelem- és emlékezetfejlesztésre egyaránt használható. Használata elmélyült figyelmet igényel. Bár kikezdheti a türelmét az ügyetlenebb gyermeknek, azért a „nagyon szeretem” játékok közé tartozik.

Milyen hibák és nehézségek mutatkoznak a használata során?

Az 5 éves korúak közül páran nem tudják elkezdeni, segítséget kérnek, már a tartásban is. Ha beragad egy-két golyó, segíteni kell őket az akadály-elhárításban.

Iskoláskorban: ha lassú a kivitelezés, jól kijönnek a dominanciaproblémák – nem azzal a kezével manipulál leginkább, mint amivel a ceruzát fogja. A minta tükörképének felépítése, majd mikor rájön a tévedésre, képtelen a hibáinak kijavítására (pl. egy szimpla dobozforgatás, majd a sorok áttolása lentről fel) stb.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu