365 intelligenciafejlesztő játék gyerekeknek (Napraforgó könyvkiadó, Susaeta Editiones)

A játékgyűjtemény, mely írásomnak tárgyát képezi, egy csinos praktikus könyvbe van foglalva. Borítója párnázott, fűzése spirálos, a témák jól szétbontva, oldalsó füllel vannak elválasztva. A profi, és hazánkban szokatlan kivitelezés ellenére az ára reális, megfizethető, ötezer forint alatti.

Bár a címválasztása nem szerencsés, az „intelligencia” szót én képesség szóra cserélném. Eltérőek ugyanis a vélemények abban a kérdésben, hogy az intelligencia fejleszthető-e. Én még azt tanultam, hogy a képességek átszerveződése következtében érhetünk el némi számszerű javulást, de most nem is ez a lényeg.

Ez egy olyan komplex játékgyűjtemény, amely a fejlesztőmunkához is pragmatikus segítséget nyújt, és a szülőknek, óvónőknek is konkrét segítséget adhat a foglalkozások megtervezéséhez, a szabadidő hasznos eltöltéséhez. A könyv hároméves kortól ajánl feladatokat a gyermekeknek, de általános iskolában is még hasznosnak bizonyulhat. A játékok részletes bemutatása után meg van jelölve, hogy konkrétan milyen képességeket fejleszt, továbbá jelölik azt is, hogy egyszerűbb vagy bonyolultabb, hosszabb vagy rövidebb játékról van-e szó, írnak javasolt életkort, továbbá azt is, hogy hol végezhető a foglalkozás, bent vagy esetleg szabadtéren.

A 365 játék 4 témakörbe van csoportosítva:

• Nyelvi játékok,
• matematikai játékok,
• tudományos játékok,
• mozgásfejlesztő játékok.

A könyv nem azért érdekes, mert újszerű játékokat mutat be (bár abból is van bőven), hanem inkább azért, mert jól összefoglalja azokat a hasznos és érdekes játékokat, amiket mindenki ismer, de már nem is jut eszébe senkinek játszani ezeket. Amikor azt írom, hogy mindenki ismeri ezeket, akkor természetesen nem a fiatal szülőkre gondolok (bár ők is emlékezhetnek egy-egy játékra a gyermekkorukból), hanem a tapasztalattal rendelkező szakemberekre (óvónők, gyógypedagógusok stb.).

A könyv érdekes egyvelege a napi rutintevékenységeknek és a tanulásnak. Részletesen elmagyarázza egy-egy hétköznapi tevékenység fejlesztő hatását. Stabil, élvezhető ötlettárat biztosít a rendszeresen végzendő fejlesztéshez, játékhoz, amelyek bár minimális előkészületet igényelnek, nagyon hasznosak a gyermek optimális testi-lelki fejlődésének biztosításához. A könyvben bemutatott játékok eszközigénye minimális, általában a háztartásban, oktatási intézményekben fellelhető tárgyak, általában nincs jelentős költségük. A gyűjtemény talán legnagyobb haszna az, hogy öntudatlanul alakul ki a javasolt tevékenységek végzése során, hogy játék a tanulás.

De most már beszéljenek helyettem a játékok, minden témakörből bemutatok egyet-egyet:

Nyelvi játékok

Ez az a kategória, amelyből mostanában minden nap használok feladatot, vagy amelyikből újabb ötleteket merítek. Ilyen ötlet volt az is, hogy a fültisztító pálcikával és festékkel rajzolás sokkal érdekesebbé teszi az írásos feladatokat is.

109-es játék: Mit visz a kishajó? ­– 5 éves kortól fölfele.

Képességek, amiket fejleszt: az ábécé megismerése, fonológiai szint, szóbeli kifejezésmód, szókincsfejlesztés, munkamemória (ez utóbbit már én írom hozzá).

‹‹A szavak ábécé sorrendbe való rendezésének kiváló formája, ha egymás után kezdődő tárgyakat sorolunk fel, és valahogy összekapcsoljuk őket. Ez egyszerre szórakoztató, és erősíti a kisebb gyermekek asszociációs képességét. Pl. kezdhetjük így: „A kishajó almát visz A-val”. A következő játékos így felel: „A kishajó banánt visz B-vel.” A következő játékos hozzáteszi: „A kishajó citromot visz C-vel”. A gyermek ügyességétől függően kétféleképpen lehet játszani. A legegyszerűbb változatban a kishajó azonos kategóriájú dolgokat visz: gyümölcsöt, állatokat, bútorokat… Bonyolítja a feladatot, ha meg is kell jegyezni mindazt, amit előttünk a többiek mondtak, és mielőtt újat mondunk az összeset fel kell sorolni.››

Matematikai játékok

Ebben a kategóriában arra láthatunk sok példát, hogy a hétköznapi tárgyak és élethelyzetek hogyan alakíthatóak át matematikai készségeket fejlesztő játékokká.

158-as játék: Számfüzet

Képesség: hozzárendelés, a számok ismerete, finommotorika.

A feladat egy okos segédeszköz, egy később is használható számolófüzet elkészítésének módját mutatja be. A hajtogatások és összetűzés után kapott füzetecske mindegyik (számozott) oldalán rajzolt alakok vagy beragasztott matricák mutatják be az adott szám értékét. Bár ez eredeti leírás nem tartalmazza, van lehetőségünk arra is, hogy a legegyszerűbb hozzáadás és kivonás műveleteket bevezessük, gyakoroltassuk, például az alábbi utasítássokkal: „lapozz előre hármat, hány pillangó rajzát látod most? Lapozz vissza kettőt, de előbb mondd meg, hogy hány kacsa lesz a képen?

Tudományos játékok

300. játék: Állatos bingó – 5 éves kortól.

Készítsetek együtt állatos bingót, és játék közben bővítsétek tudásotokat az állatokról.

Válasszatok ki tíz vagy több kedvenc állatot, és készítsetek együtt négy bingókartont. Erre kell rárajzolni vagy ráragasztani az állatokat. Minden lapon 9 különböző állatnak kell szerepelnie, és lennie kell legalább egynek, ami a többi táblán nem szerepel. Készíteni kell továbbá egy listát az állatokról, amelyre fel kell írni az összes állat néhány tulajdonságát.

A játék menete: Valaki felolvassa a nyomravezető tulajdonságokat. Ha a gyermek kartonján szerepel az adott állat, akkor tehet egy korongot, gombot az adott állatra. Az nyer, akinek először telik meg a lapja.

Képességek: adatok gyűjtése, elrendezése; kritikus gondolkodás; szókincsfejlesztés; beszédértés.

Fizikai ügyességet fejlesztő játékok

Ez a témakör a legkevésbé kidolgozott, és többnyire finommotoros ügyesség stimulálására ajánl játékokat.

359-es játék: Foltvarrás

Egyszerre fejleszti a matematikai, olvasási és asszociációs képességeket. Továbbá a szem-kéz koordinációt, a mintaalkotást, az ábrázolást.

Vágjatok ki egyforma négyzeteket, az egyikre írj le egy szót, a másikra rajzolja le a gyermek a megfelelő szót. Amikor minden szóhoz elkészült a rajz, akkor ragasszátok fel kettesével, négyesével egy kartonlapra, és kész is a saját pachwork. Csinálhatunk párokat számjegyekből és írott formájukból, de betűkből és az illető betűvel kezdődő szavakból is. Lehet papír helyett filcet is használni.

Olyan intézménynek ajánlom ezt a könyvet, amelyik nincsen túlzsúfolva fejlesztőjátékokkal. Továbbá nyári táborokba és napközis foglalkozásokra is.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Nem vagyok egy sci-fi rajongó. Magamtól soha nem néznék bele egy sci-fi filmbe, se könyvbe. Véletlenek folytán láttam a Star Trek (Űrszekerek) sorozat egynéhány epizódját, és ha már belenéztem, nem is tudtam abbahagyni. Ha egy dolgot emelhetek ki magyarázatként, az az, hogy szerettem azokat a kérdéseket, amiket felvetett, és kíváncsi voltam a rájuk adott válaszra – nagyon filozofikusnak találtam. Valahogy így jártam az Ubukubu zűrkalandjaival is. Amikor először a kezembe került, fogalmam se volt, mit tegyek vele. Aztán beleolvastam, és miután beleolvastam, nem tudtam letenni.

A szeptember végén megjelent Ubukubu sorozat első része egy izgalmas, világűrben játszódó kalandregény, de csupán emiatt nem osztanám meg a blogomon. Ez tulajdonképpen egy képességfejlesztő könyv, és az űrben játszódó kalandregény szolgáltatja hozzá a kerettörténetet. A koncepció Magyarországon újszerű, a külföldi szakirodalomban találkozhatunk hasonlóval. Van nekem egy francia olvasástanulási módszerem, a „La planète des Alphas”, bizonyos aspektusból kicsit emlékeztet rá. Például az a közös bennük, hogy képzeletbeli bolygókon játszódik a történet, és képességfejlesztő feladatok kapcsolódnak a cselekményekhez.

Az Ubukubu zűrkalandjai szerintem ez egy nagyon jó könyv, egy jó alapkoncepcióval rendelkezik, kidolgozása nagyon részletes (mind nyelvi, mind vizuális értelemben), és részletekbe menően izgalmas, precíz. A szerző, Porzsolt Ami a könyvet 5-7 éves gyermekeknek szánta, de kiemelte, hogy fiatalabb illetve idősebb korosztály számára is hasznos lehet. Fejlesztési célként a vizuális észlelés lett meghatározva.

A könyv 35 próbát tartalmaz, melyek a gyermekek vizuális figyelmét, emlékezetét, formaészlelését, alakállandóság-észlelését, téri tájékozódását, vizuális analizáló-, megkülönböztető képességét és szerialitását fejlesztik. A feladatok a történetbe vannak ágyazva, annak szerves részét képezik. Számomra is nagyon érdekesek voltak ezek, fejlesztőként elismeréssel figyelgettem, olvasóként beleéléssel oldottam meg a feladatokat. A könyv a fent említetteken kívül alkalmas az olvasástechnika, a szövegértés, az utasításértés fejlesztésére, grafomotoros ügyesítésre, tanulási stratégiák elsajátítására.

A történet olvasmányos, magával ragadó, bővelkedik a cselekményekben és izgalmas fordulatokban, a szereplők szimpatikusak. A történet alkalmas arra, hogy a gyermek feloldódjon benne, és játéknak élje meg a képességfejlesztést, valamint arra is, hogy a folytatás reményében újból felvegye a fonalat, és számára határokat feszegető feladatokat oldjon meg – alig várja a következő fejlesztőórát. De szülőkkel, rokonokkal is megoldható a minőségi fejlesztés a könyv által, erről a szerző már jó előre gondoskodott, amikor kidolgozta a programot.

Ha kritikát kell megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy kissé tömény a könyv. Mit is értek ezalatt? Túl sok a szöveg, túl sűrűek az események. Persze ettől meg nem unalmas. Igen ám, de a szerző szándéka szerint 5-7 éves gyermekeknek való a könyv. 5-7 éves gyermekek ezt a könyvet nem olvassák el, az biztos, nekik a szüleik fogják felolvasni. Ha viszont a szülők olvassák el a könyvet, akkor nem indokolt az OpenDyslexic betűtípus, hacsak nem diszlexiás felnőttek olvassák. Egyébként az OpenDyslexic betűtípus olvasást segítő szerepéről megoszlanak a vélemények. Egyesek azt mondják, hogy tudományosan nem igazolódott be a hatékonyságuk. Én meg azt gondolom, hogy mindent ki kell próbálnunk, amivel kapcsolatban felmerül, hogy esetleg megkönnyítheti a diszlexiás gyermekek számára az olvasást. A kiemelések, ha felkeltik a gyermekek figyelmét, és ezáltal jobban megjegyződnek a betűk, akkor károsak már nem lehetnek. Franciaországban most a Verdana betűtípusra esküsznek, az a trendi a diszlexiás vagy nehezen olvasó gyermekeknek szánt irodalom esetében. (Egy 2013-as spanyol kutatás erről a témáról).

Az illusztrációk jók, nagyon expresszívek, nekem tetszenek, bár a színek egy kicsit túl erősek. Nagyon tetszik a könyv nyelvezete, a fantáziavilágot nevesítő szavak nagy nyelvi kreativitásról tesznek tanúbizonyságot, és biztos vagyok benne, hogy ez pozitívan hat a gyermekek nyelvi kreativitására is. A sok új fantáziaszó alkalmas arra, hogy a gyermekek kimondva ízlelgessék, játszanak velük. Az álszavak és a szokatlan kombinációjú összetett szavak alkalmasak továbbá az olvasástechnika (fonológiai csatorna) fejlesztésére, a hang-betű megfeleltetés gyakorlására. A történetben szereplő rengeteg összetett szó alkalmas a hosszú, nehezen tagolható szavak olvasásának gyakorlására is (3. osztálytól fölfele).

Ez egy igazi komplex fejlesztőkönyv, azoknak a fejlesztőknek ajánlom, akik nagyon sok gyermek ellátására vannak kötelezve, és emiatt nem tudnak az óráikra hosszasan készülődni, vagy ha olyan helyen dolgoznak, ahol a fejlesztőszoba felszereltsége minimális, és természetesen, ha a szülők meg tudják venni a gyermeknek az (egyébként nem túl drága) könyvet.

Porzsolt Ami: Ubukubu zűrkalandjai – I. Űrszörnyű és a különleges képességek, Nick-Vékony Andrea képeivel, 104 oldal, Napraforgó Könyvkiadó, 2017.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A tévhitek ellenére, ha a fejlesztés gyakorlatáról van szó, nagyon kevés általános igazság létezik. Ahány gyerek, annyi tünetet fognak produkálni egy-egy patológián belül is. Most az írás lesz terítéken, és hogy miért is, hamarosan meglátjátok.

Gyakran előfordul, hogy egy gyerek, aki sikeresen átverekedte magát az első osztályon, a hosszú nyári szünet alatt „elfelejt” olvasni, írni. Megérkezik a 2. osztályba szeptemberben, és nem tudja felvenni a fonalat. Természetesen itt nem arról van szó, hogy a korábbi ismeretek kitörlődnek a gyermek emlékezetéből. Csak a törékeny, nem megszilárdult információk elhalványulnak, a kapcsolat az információk között megszakad. Megérkezik a gyerek a második osztályba, a tanító néni egész augusztusban az év eleji ismétlésre készült, didaktikusan, jól kigondolt, szebbnél-szebb feladatlapokat gyártott. De a gyerek nem tud bekapcsolódni a munkába, eluralkodik rajta a pánik, és ez a reakció lesz az, ami a továbbiakban átveszi a feladatmegoldás helyét.

A tanító néni csalódik a gyerekben... Pedig ő olyan jól kigondolta, felépítette. Ilyenkor odaül a gyerek mellé, és együtt próbálják megcsinálni a feladatot. Ha a gyerek szépen alkalmazkodik, a tanító néni felsóhajt, hogy „Van remény!”. De mi van akkor, ha a gyermek a segítő szándék ellenére továbbra is megtagadja a munkát. Ilyenkor a fejlesztőnek is fel kell vennie a kapcsolatot a tanítóval, meg kell beszélniük a helyzetet, közös akciótervet kell kidolgozniuk. Már nemcsak a gyereknek, a tanítónak is segítségre van szüksége. Ez egy 2017-ben megtörtént eset, nem a képzelet szüleménye. Egy idegen nyelvű iskolába járó magyar gyerekről van szó. Elmagyaráztam a tanító néninek, hogy bármennyire is cuki a kis feladat, komplex mivoltja annyira megijesztette a gyereket, hogy inkább feladja, mintsem megpróbálja megcsinálni. Ebben az esetben az első osztályban kialakult, és relatív jó szintre begyakorlódott az olvasás. De mivel egy diszpraxiás kisfiúról van szó, az egybeírt mondatok, amiket először szavakra kellett tagolni, félelmet ébresztettek benne. Másrészt a feladat nem az anyanyelvén volt, tehát nem valószínű, hogy megértette (hogy mit kell csinálni, hogy mit jelentenek a szavak stb.). Egy diszpraxiásnak maga a vizuális tagolás is megoldhatatlan feladatnak tűnik. Ezek a feladatok a fejlesztő feladatok közül kerültek át az oktatásba, egyáltalán nem biztos, hogy jól átgondolt ötlettől vezérelve. Ami azonban szerintem a legnagyobb gondot okozta a 2. osztályos fiúcskának, hogy elfelejtette közben az írott betűket. Az írás már az első osztályban is nagyon nehézkesen ment, lassú fejlődéssel, sok-sok regresszióval tarkítva. A grafomotoros gyengeség, a gyenge íráskészség és az ismeretek kellő elmélyülésének hiánya okozta ezt az év eleji feladó attitűdöt.

Az illusztráció forrása

A tanító néninek azt javasoltam, hogy az ismétlés periódusában a komplex feladatokról térjen át a kisebb lépésekre lebontott gyakorlatokra, azaz olvasást, írást csak szótagszinten gyakoroltasson egyszerre. Egyenként prezentált izolált szótagok felolvasásával, átírásával próbálkozzanak (a gyerek munkáját asszisztens segíti az osztályban). Sokszor az olvasás-írás ismétlését letudjuk az olvasás gyakorlásával, vagy legalábbis olvasási túlsúly van a gyakorlás során. Ez a vizuo-spaciális diszpraxiás gyermekek esetében nem célravezető. Sajnos a feladatokat külön kell választani olvasási és írástechnikai feladatokra. Sok finom- és grafomotoros feladatot kell végeztetni a kézírás mellett, annak tudatában, hogy ezen feladatok nagy részét az ebben a patológiában szenvedők tiszta szívükből utálják. A kisfiú esetében úgy tűnik, hogy a betűk, egyszerű hangkapcsolatok felelevenítése és leírása is túl bonyolult, ezért vizuális segédeszközt készítettem, hogy elkerüljük a pánikreakciókat. Az utasítást szóban kapják a gyerekek:

„Írd át zölddel az f betűt, pirossal az r betűt” stb. Itt használhatjuk a piros, kék, zöld színeket (a meixneri elvek szerint a magánhangzók, a zöngés és zöngétlen mássalhangzók jelölésére), de használhatunk különböző színeket a játékosság kedvéért.

A feladatlap letöltése (PDF)

A következő feladatlap a betűfelidézést a betűkötéssel kapcsoltatja össze. Itt használhatjuk a meixneri színeket az egyes betűk átírásához, ami a betűkötést látványossá teszi, és megakadályozza egyes betűrészletek elvesztődését, vagy használhatnak önkéntes színeket a szótagátíráshoz, hogy a gyerek is részt vehessen saját döntésével a feladatmegoldásban.

A feladatlap letöltése (PDF)

Ennek a feladatlapnak elvileg fel kell oldania a félelmet, mert az akusztikus információ mellett vizuálisan is megtámogatja a gyereket, önbizalmat ad és javítja a felidézést.

Az itt letölthető feladatokhoz a magyar kézírás egy olyan betűtípusát használtam, amit kifejezetten kisiskolások részére készített id. Zsoltai Kálmán, nyugdíjas számítógépprogramozó. (Egyébként a Windows alap betűkészletében csak dekorációs jellegű script betűtípusok találhatóak.)

A betűtípus innen tölthető le: http://irottmagyarabc.hupont.hu/
(Ha nem működik, akkor innen)

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A logopédiai terem a francia óvodában, egy eldugott kis sarokban van. Nagyon kellemes kis sarok. Mikor onnan elindulok az iskola felé, hogy foglalkozásra vigyem a gyermekeket, balra először a kiscsoport terme mellett megyek el, majd a középsősök terme mellett. Maximum 20 lépés a szűk folyóson, de ez a folyosó olyan, mintha egy múzeumban lennék. Folyamatosan jobbra és balra tekintgetek, hogy gyönyörködjek a legkisebbek munkáiban. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy műremekek között sétálgatok. Katalin és Virginie vezetik a csoportokat, mindkét óvónő kis- és középső vegyes csoportokat oktat.

És akkor lássuk, hogy mit hozott az ősz a faliújságra.

Piet Mondrian: Composition en rouge, jaune et bleu

Virginie csoportja Piet Mondrian (holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője) stílusában, grafomotorosan, a vízszintes és a függőleges vonalakat gyakorolta, valamint egy behatárolt terület színnel való kitöltését. Verbálisan pedig a színek nevét: piros, kék, sárga, fekete. Használt eszközök: ecset és vízfesték.

Korábban nemhogy nem tudtam, ki is az a Mondrian, hanem szó szerint most nyílik alkalmam először művészetének beható tanulmányozására – két logopédiai óra között, futtában, az óvodások tolmácsolásában. Nagyon tartalmasak és üdítőek számomra ezek a lopott pillanatok. Innen is látszik, hogy a minőségi oktatás reciprok tevékenység, mindenki tanít mindenkit.

Gustav Klimt (szecessziós festő) – több kiállítását volt alkalmam megcsodálni különböző gyűjteményekben, többek között 2012-ben Bécsben, és leginkább nőalakok festőjeként volt jelen a tudatomban.

Gustav Klimt: Bükkerdő

Klimt tájképfestészete számomra szintén az oviban képiesült. Virginie óvó néni gondolt egy merészet, és az őszi séta és termésgyűjtés a parkban programja után elővette Klimt Bükkerdő (1902) című alkotását. Ezt reprodukáltatta az ovisokkal.

A használt technika: Marokra fogott 3 ecsettel, pointilista stílusban (pöttyözve) töltötte ki a teret és alapozta meg a hátteret. A fatörzsek többnyire csíkokra tépett újságpapírból voltak, máshol meg határozott ecsetvonásokkal húzott álló egyenesek. Volt, aki a talajt ragasztott őszi avarral oldotta meg. Így születtek a szebbnél szebb műalkotások.

Nem ősz az ősz szép pirosra érett almák nélkül. Ezért a foglalkozások során Virginie tanítványai érett almákból is csináltak egy kosárravalót, ujjfestés technikával.

Mit is mondhatnék? Ez a történet komplexebb már nem is lehetne.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A tanév végére nagyon elfáradtam. Egész évben nagyon sokat dolgoztam, a végén már csak arra koncentráltam, hogy kibírjam a végéig, vagyis majdnem a végéig.

Hogy bírjam, mindig csak a következő feladatomra koncentráltam, és pipálgattam magamban az eseményeket. A folyóson csak magam elé nézve közlekedtem, nem voltam nyitott a befogadásra. Egy ilyen csőlátással való közlekedésem során szólított meg Katalin óvó néni, akit az olvasóim feltehetően már ismernek, korábban is írtam cikket róla.

Katalin Rumeau

Valamit mesélni kezdett a kiscsoportosok éves munkáiról. Természetesen az időhiányom és meggyőződésem ellenére megálltam egy kis interdiszciplináris eszmecserére. Amint nézegettem kezdetben a műveket, amik a beszélgetés előrehaladtával remekművekké avanzsáltak, csak ámultam-bámultam kollégám zsenialitásán (kitartásán, igényességén, fáradhatatlanságán, tökéletességre törekvő képességén). Bár azonnal tudtam, hogy ez a kis szösszenet a blogom oldalára, az olvasóim szeme elé kívánkozik, nem volt erőm/időm előkapni a telefonomat, hogy megörökítsem a munkákat. Néhány nappal később, mikor már a tengerparton relaxáltam, az első óvatlan pillanatban, mikor beengedtem gondolatörvényembe egy kis munkát, rádöbbentem, hogy hiba volt elengedni, és nem dokumentálni a témát. Hiba lenne nem megmutatni, világgá kürtölni, hogy a tanítás is lehet művészet. A Budapesti Francia Iskola kiscsoportos gyermekeinek munkái fejlesztésnek elsőrangúak, a végeredmény meg remekmű. A pedagógus év végén, az ereje végén és a tűrőképessége határán, egy kis szintetizálással, hatalmas szakmai igényességgel a tananyagot remekművé változtatja. Nem azért, mert kell, nem azért, mert valami haszna származik belőle. Azért, mert ő ilyen, számára így kerek a történet. Le a kalappal, Katalin!

„Mindig szerettem a macskákat, és általában az állatokat.” (festő: Rosina Wachtmeister)

A 3 évesek munkái

1. lépés

Az év végi kiállítás

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Első saját konkrét élményem a függőleges vonallal, azaz az álló egyenessel kapcsolatban az iskola első osztályához kapcsolódik. Akkor, amikor Gyöngyi tanító nénim az írás-előkészítés periódusában előírt néhány magasabb és alacsonyabb álló egyenest a füzetembe, és nekem folytatnom kellett a sort. Ahogy valószínűleg sok más gyerek, én is a betűformázás tanulásakor foglalkoztam először a betűelemek ábrázolásával, gyakorlásával. Szakmai pályám során egyre inkább bebizonyosodik, hogy az óvódáskorú gyermekek elég nagy hányadának nem elegendő indirekt módon (gyurmázás, gyöngyfűzés, barkácsolás, rajzolás) előkészülni az írás tanulására. Ez csak szükséges, de nem elégséges előfeltétele az írásnak ennél a gyerekcsoportnál.

Mikor a szerkesztőmnek először említettem, hogy miről is fog szólni a soron következő bejegyzésem, akkor beleegyezően bólintott, és azt mondta, hogy írjak arról is, hogy miért fontos az álló egyenes, mi a szerepe. Azon vettem észre magam, hogy zavartan kutakodok a hosszú távú emlékezetemben valami frappáns magyarázat után, de nem találok ilyet. Meg kell tanítani rá a gyereket, és kész! Akárhogy is legyen, az álló egyenes gyakorlása az írás-előkészítés folyamatában a legelső helyen van, de az ábrázolás folyamatában is előkelő helyet foglal el. Ahhoz, hogy a gyermek el tudja sajátítani az L, B, H, K, F, J… stb. betűk írott formáját, képesnek kell lennie egy korrekt, fentről lefele haladó álló egyenes megrajzolására.

Virginie, a francia óvoda középső csoportjának óvó nénije nem bízza a véletlenre a függőleges vonal tanítását. Tudományos és művészeti szempontból komolyan előkészítve oktat. A könyvek ára, amik alapján halad, 185 euró (Pack Graphic'arts, Pack Traces à suivre), ezeket a saját költségére vette. Amikor belelapozhattam, azonnal elcseréltem volna rá a lelki üdvösségemet.

Először is, a festőállványon függőleges síkban ismerkedtek a függőleges vonallal. A lap tetejére ecsettel vittek fel hígított festéket, és azt lefele csorgatva figyelték meg, hogy milyen nyomot hagy. Ez a feladat komplexen fejleszti a (fentről lefele tartó) folyamatos szemmozgást és a szem-kéz koordinációt is. Sok szempontból könnyített feladatról van szó: maga a függőleges felületen való munka, a grafomotorika minimalizálása (csak a festékpöttyöt kell megfelelően elhelyezni, utána az teszi a maga dolgát, és lecsorog), ekkor a teljes grafomotoros tevékenység kiiktatódik, a szemmozgáson van a hangsúly. A tevékenység a gyermeket a jó megfigyeléshez segíti, és mivel könnyűnek ítéli meg a folyamatot, valószínűleg a pozitív élmény jobb grafomotoros teljesítményre is fogja sarkallni.

Itt azonban nem álltak meg. Színes papírból csíkokat vágtak, és ezeket a csorgatott álló egyenesek közé ragasztották. Finommotoros/manuális tevékenységek sokasága: eszközhasználat (ecset, olló), ragasztás stb.

Eddig tartott a grafomotoros fejlesztés/előkészítés, utána következett a vizuális nevelés két tematikához kapcsolódóan: Őszi erdő és a szüret előtt álló Almafa. Itt két tantárgy, a vizuális nevelés és a természetismeret kapaszkodtak össze. A gyermekek megfigyelték a természetben található álló egyeneseket, és az évszaknak megfelelően választottak tematikát. Ezt először a teljes integritásában dolgozták fel (őszi erdő), majd kiemeltek egy elemet (egy fa), és azt a maga részleteiben, aprólékosan dolgozták ki. Az általánostól haladtak a konkrét felé. Természetesen az egész folyamat megannyi lehetőséget biztosított a tematikához kapcsolódó szókincsfejlesztésre, a beszélgetésre.

Őszi erdő: Az állványra rakott papírlapokra a gyermekek függőleges vonalakat festettek a fatörzsek ábrázolására. A munka a továbbiakban vízszintes síkban folytatódott, a fa lombozatát kör alakú szivacsokkal nyomdázva ábrázolták, majd az egészet egységesítve összemosták. Jellemző volt az őszi időszaknak megfelelő színhasználat (sárgás-barnás-vöröses tónusok használata).

Az almafa elkészítése 3 különböző alkalommal, összesen 30 percig tartott. Az első alkalommal történt az alapok felvitele, durva mosogatószivacs-kockákkal, nyomdatechnikával. A második alkalommal történt az előrajzolt almafa megfestése. A harmadik alkalommal pedig az almafa kivágása, és a fűszálakhoz használt papír hajtogatása és vágással kirojtozása, és a mű összeállítása.

A kész mű láttán annyira hihetetlen, hogy ezek 4 év körüli gyermekek önálló alkotásai. A változatos finommotoros technikák alkalmazása komplex fejlesztőhatást jelentett. Grafomotoros előkészítést, a szépérzék fejlődését, az ábrázolásra való igényt, a tér érzékelését és a maximális motiváció fenntartását biztosították.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Iskolában dolgozni a legjobb dolog a világon. Nagyon téves gondolat az, hogy a logopédiai terápiát oktatási intézményen kívül, egy másik intézményben kell megoldani, anélkül, hogy a gyermekkel foglalkozó szakemberek kapcsolatba lennének egymással. Sokkal hatékonyabb, ha a tanító és a logopédus együtt dolgozik. Az egyik mondja, hogy mit nem tud a gyerek, a másik megmagyarázza, hogy ez miért van így, és megoldást kínál rá. Nem öncélúan fejleszt, hanem úgy, hogy a gyermek jobban boldoguljon az iskolában/óvodában. Bár ezek a különböző szakmák közötti párbeszédek nagyon fáradságosak és frusztrálóak minden fél számára, mégis azt gondolom, hogy ha komolyan gondoljuk az integrációt, akkor nélkülözhetetlenek. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy én egyre kevésbé érzem frusztrálónak ezeket a párbeszédeket, és egyre inkább nyitott fülekre találnak a gondolataim. Nekem többek között az is nagyon hasznos, hogy látom a pedagógus kollégákat dolgozni. Nem a saját elképzeléseimben vagyok belemerülve egész nap, hanem folyamatosan új szakmai (és kulturálisan más) ingerek érnek.

Meixner Ildikó mondta a diszlexia reedukáció kapcsán, hogy egyszerre kell a gyermeket fejleszteni és oktatni. Az arányok megtalálása az érdekes. Kezdetben több a fejlesztés, kevesebb az oktatás. Majd, ahogy a gyermek szépen fejlődik, úgy egyre inkább az oktatáson (a tananyag pótlásán) lesz a hangsúly. Na de elég nehéz egy fejlesztő szakembernek kívülről eldönteni, hogy milyen oktatási hiányosságai vannak a gyermeknek, és nehéz a fejlesztés során a helyes arányokat megtalálni.

Adott esetben nem kell érte többet tennem, mint hogy végigmegyek a folyóson, nyitva tartom a szemem, és pillantgatok jobbra-balra.

Az, amit mostanában láttam, az maga volt a csoda, nem viccelek. Azok az ingerek, amik értek, tágra nyitották a szemeimet, és alaposan megdolgoztatták az agyamat.

Mikor a napokban az óvoda folyosóján áthaladtam, már érezhető volt az őszi szünet közeledte. Nagy volt a sürgés-forgás a kis- és középső csoport háza táján. Részben a folyosót dekorálták az óvó nénik és a dadusok, részben meg készítették hazavitelre a gyermekek elkészített munkáit. Persze a mostanában szokatlan nyüzsgés jobban magára vonta a figyelmemet. Csak úgy záporoztak a kérdéseim a kollégákra: Hogy csináltátok? Mennyi idő alatt? Milyen technikát alkalmaztatok? Élvezték a gyerekek? Lefotózhatom? Rögtön létrejött egy folyamatos inter(kulturális)diszciplináris párbeszéd, ami mindkét fél számára nagyon hasznos, de a legtöbbet belőle a gyerekek profitálják.

Ebben a cikkben Katalin óvó néni és a kiscsoportos gyermekek munkáit fogom bemutatni. Rögtön látszani fog, hogy olyan adekvát, életkornak, gyermeki léleknek megfelelő, fejlesztésorientált oktatásban részesülnek ezek a gyerekek, hogyha bármilyen probléma mutatkozna a későbbiekben, itt oktatási hiányosságok pótlásáról szó sem lehet, csakis fejlesztésre kerülhet sor. De az is a tapasztalatom, hogy az ebből a csoportból indult gyerekek az óvodai ciklus alatt grafomotorosan előkészülnek az iskolára.

Lefogadom, hogy sokan meg fognak lepődni azon az állításomon, hogy a vizuális-grafomotoros nevelés a nulladik kilométernél nem úgy kezdődik, hogy a gyerek kezébe nyomunk egy ceruzát. Katalin koncepciója az, hogy addig nem is adunk ceruzát, ecsetet (nem marokra foghatót), amíg a helyes eszköztartás nem alakul ki. Nagyon hasznos gondolat.

Na de akkor mit is csináltak ezek a kiscsoportosok? Nyomot hagytak!

Kattints a nagyobb méret megnyitásához

A munkáikból Katalin csinált egy csinos füzetecskét. Mikor belelapozott a füzetbe, azonnal láttam, hogy ezt meg fogom osztani az olvasóimmal, minél hamarabb, annál jobb. A gyerekek a kezüket és különböző tárgyakat mártottak festékbe, és azokkal nyomdáztak a rajzlapra vagy például az autó esetében végiggurították a papíron, és rácsodálkoztak, hogy milyen nyomvonalat produkál. Ezen kívül mártottak legót, clipót, parafadugót is. A középső csoportosok még villával is karistolták a papírt. Életkornak megfelelő, kompex fejlesztés, az biztos. Megismerték a színeket, fejlődött a beszédkészségük, tanultak pár új szót a technikához kapcsolódóan. Ügyesedett a figyelmük, a látásuk és a kezecskéjük is. Alkottak! A periódus végén, amikor már megszülettek a művek, akkor Katalin gondolt egyet, a gyerekek elé tette a kész munkákat és a használt eszközöket, és össze kellett párosítani, megtalálva, hogy melyik rajz milyen eszközzel készült. Ekkor már az emlékezetüket is fejlesztette, és tanulástechnikai szempontból is lefektette az alapokat (asszociáció, rendszerezés, ismétlés).

Elsősorban nem a feladatok újszerűsége kápráztatott el, mert izoláltan egy-egy feladat a látóterünkben van egy ideje. Inkább az oktatás tervezettsége, a számos változatos eszközzel való gyakorlás, a témában való elmélyülés, az esztétikus végproduktum megszerkesztése.

Nos, az illusztrált feladatok a logopédiai grafomotoros terápián is megállják a helyüket, az előkészítő szakaszban, fiatal életkorban.

Akit a téma érdekel, üzenem, hogy hamarosan megtudhatják, mit csinált Virginie osztálya (középső csoport) az említett periódusban. Ha sokakat érdekel, akkor a következő periódus munkái is megosztásra kerülnek.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A következő cikkem egy szülői megkeresés nyomán született. Sokan kérdeztek tőlem mindenfélét a különböző terápiákkal kapcsolatosan. Mivel ez a téma sokakat érint, gondoltam, hogy nyilvánosan megosztom a blogom összes olvasójával.

Ahogy haladnak előre a gyermekek az iskolában, úgy nőnek a feladatok és elvárások is, és nehezen tudják utolérni magukat. A progresszió felismerése és reális megítélése egy fontos gyógypedagógiai feladat. Sajnos a gyógypedagógiai munkában nem történnek varázsütésre a dolgok, nagyon kevés az „olyan volt, ilyen lett” látványos fejlődés. Ezért lehet kevésbé látványos az eredmény. Magyarországon nem divat, hogy specializálódjanak a logopédus szakemberek (nagyon kevés lehetőség van rá), pedig a grafomotoros- és írásfejlesztés egy olyan nagy és átfogó téma, amiben érdemes lenne elmélyülni.

Meixner Ildikó szemlélete ebben a terápiában is mérvadó, egy fejlesztőóra során mindig kell csinálni fejlesztést és korrepetálást is. Kezdetben több a képességfejlesztés, de ahogyan fejlődik a képesség, úgy lehet és kell is mind több és több tananyagot is becsempészni a foglalkozásokra. Az iskolában dolgozó szakemberek tudják, hogy nagyon fontos az iskolai elvárásokhoz kapcsolódni, mert onnan érkezik az elvárás és az elismerés is. Persze, hogy az elvárás mennyire reális, az más tál tészta.

A terápiáról

Érdemes kezdetben egy nagyobb vizsgálatot végezni: mozgásvizsgálat, vizuomotoros koordináció, emberrajz, írás stb., hogy kiderüljön, tulajdonképpen hol van az elakadás: neurológiai vagy pszichés természetű problémával állunk-e szemben, a funkcióban zavar van vagy késés, izolált-e a probléma vagy komplex (lateralizáció késése vagy keresztezettsége, diszpraxia stb.). Utána jöhetnek a fejlesztő foglalkozások a korábbi elvek alapján felépítve. Én a háromujjas ceruzafogót szoktam javasolni a gyermeknek a tanórára, mert az tehermentesíti a kezet, kevésbé fájdul meg, kvázi megtartja a gyermek helyett a ceruzát. Itt nem arról van szó, hogy a gyermek ujjait egy protézisbe kényszerítenénk. Ez az eszköz segít a ceruza (toll, ecset, olló stb.) korrekt tartásában, és a jó pozíció hosszabb ideig való fenntartásában. Abban, hogy a perifériáról tartósan jó impulzusok jussanak a központi idegrendszerbe, korrigálva annak működését. A logopédiai foglalkozásokon is használom a ceruzafogót. Akik rövidebb-hosszabb ideig képesek jól fenntartani spontán a megfelelő mozdulatot, azoknál ezt fejlesztjük tovább. A kétszemélyes helyzet inkább alkalmas arra, hogy ellenőrizzem a helyes ceruzatartást, és észrevegyem a változásokat is, és korrekcióra biztassam a gyermeket. De ha másodpercenként azt kell mondanom, hogy figyelj jól, mert elcsúsztak az ujjaid, akkor inkább előveszem a ceruzafogót, mert a gyermek folyamatos piszkálásnak érezné a rászólásokat, másrészt elvonódna a figyelem a tartalomról.

Az órát egy általános bemozgatással (vállak, karok), majd finommotoros ügyesítéssel kezdem (http://logopedia.postr.hu/grafomotoros), melynek célja többek között a helyes test- és eszköztartás. Ez nagyon változó: mondókával egybekapcsolt ujjmozgások, vagy csak végigcsináljuk utasításra a rutint (1-2, max. 5 perc). A zenei aláfestés is sokat segíthet, összekapcsolhatjuk a tevékenységet a zene ritmusával, vagy a zenei aláfestés csak spontán ritmizálja a háttérből az írásmozgást . Attól függ, kinél, hol tartunk. Ezt követi egy kis manipuláció: pötyi, gyurma, trükkös ujjak, csipeszek, tapintásos érzékelési feladatok... stb., az adott gyermek szükséglete vagy motivációja szerint. Rajzolás, festés, színezés, vágás stb.

De azért igyekszem az írás szolgálatába helyezni a dolgokat, nem viszem el túlságosan a barkácsolás irányába, szem előtt tartom, hogy a cél a helyes íráskészség kialakítása. Majd jön a ceruzafogás és a vonalvezetés gyakorlása.

Nem olyan régen láttam egy fotót, amin egy kislány szorítja a ceruzát, a tanár néni meg a kislány kezét, de annyira, hogy a tanár néni keze kifehéredett, a kislányé meg vörös volt. Hát ezt nem kell csinálni! Kezdetben én kérem meg, hogy a gyermek fogja meg az én ceruzát tartó kezemet, és próbálja megérezni a laza, de határozott tartás erejét az írás, rajzolás közben. Majd próbálja önmagától is elérni ezt az érzést, ha tudja. Közben én is meg-megfogom a kezét, irányítva a mozgást, de semmiképpen nem szorongatom, csak kérem, hogy engedje el magát, és hagyja, hogy vezessem. Közben figyelje az érzést. Meg is szoktam kérdezni a gyermekeket, hogy miért tartják úgy a ceruzát, ahogy, amire többször az a válasz érkezik, hogy azért, mert ha nem úgy tartaná kimenne a vonalból. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy intuitív elvárás a gyermeknek önmagától, vagy ezt hallja az óvodában. Egy biztos, soha nem hallottam még felnőttet arra biztatni a gyermekeket, hogy vigyázzon, ne menjen ki a vonalból, de ha van ilyen, akkor nagyon káros. Ezen a ponton arra kell biztatni a gyermeket, hogy fogja/tartsa jól a ceruzát, és szerezzen annyi tapasztalatot a szabad vonalvezetésről, amennyit csak tud.

Itt ezen a szinten kérem a helyes eszköztartással összekapcsolni a lendületes vonalvezetést. Azok az ábrák, amiket felraktam (http://logopedia.postr.hu/iras), komplex gyakorlatoknak tekinthetőek: bemozgatják és koordinálják az íráshoz szükséges izmokat, begyakoroltatják a betűelemeket és a lendületes vonalvezetést, de pl. a fektetett nyolcas összehangolja a két agyféltekét is.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy-két ábrával kezdek, amiket a későbbi foglalkozások alkalmával még kiegészítek további egy-kettővel. Minden órán elölről vesszük és rajzoljuk át az ábrákat. A funkció fenntartásának gyakorlására bizonyos ideig elvárt, hogy folyamatos harmonikus vonalvezetéssel egyre hosszabb ideig dolgozzon. Első órán pl. 1 átírás, következő órán 10 mp-ig folyamatosan stb. Nagyon együtt kell lenni a gyermekkel a továbblépés érdekében. Mielőtt végleg eltennénk a feladatokat, 30 mp-ig, 1 percig is fent lehet tartatni a folyamatos mozgást.

Az adott időtől is függ, mennyi további feladatot kell végeztetnünk. Ha az összes ábrát átíratjuk a max. 1 perces futamidővel, akkor összesen 13 percet vesz igénybe ez a tevékenység. De a lendületes vonalvezetést érdemes kezdetben nagy méretben, csomagolópapíron gyakoroltatni. Én a gyermekkel vonalaztatom meg a lapokat. Általában is igaz, hogy nem tanítok addig gyermeket írni, amíg nem tud vízszintes egyenes vonalakat húzni.

Ezen a szinten követelem meg a sor végéig való folyamatos vonalvezetést. Utasításként azt mondom, hogy csak a sor végén emelheti fel a ceruza hegyét a papírról. Majd a sort 2 vagy 3 megszakítással rajzoltatom, mímelve a szóírást.

Mikor ez már jól megy, jöhetnek a feladatlapok. Amíg nem tartja jól a gyermek a ceruzát adott ideig, és nem képes lendületesen előrehaladó vonalvezetésre, addig nem érdemes íratni. Mikor ez megvan, akkor betűkkel kezdünk, betűmásolás, tollbamondás, akár kódváltással egybekötve. Itt következik egy részletes elemzés, hogy van-e olyan inadekvát mozdulat, ami lassítja/torzítja a betűformálást. És akkor jöhet a betűk begyakoroltatása, akár végtelen betűsorokon keresztül. Mikor a betűk felidézése és kivitelezése már nem okoz problémát, akkor jöhetnek a betűkapcsolatok. Szavak, mondatok csak a terápia vége felé. Majd a stopperral mért időre való íratás, a tempó tartása/fokozása érdekében.

Érdemes szem előtt tartani, hogy az életkor előrehaladtával bemerevednek a szokások, és nem nagyon lehet változtatni rajtuk. A diszgráfia az egyetlen patológia, amivel kapcsolatban szkeptikus vagyok, az összes többi fejlesztését bármilyen életkorban javallom, ha az illetőnek gondot okoz. Részben az iskolát is okolom, hogy olyan kevéssé látványos a gyermekek fejlődése. A gyermekek 5. osztálytól egyszerűen nehezen vihetik be az újabb, jobb íráskompetenciájukat az iskolába. Nem jut rá idő, hogy megmutassák, állandóan sietnek, sokat kell írni, másolni, jegyzetelni. Ez a jegyzetelés a legbizarrabb számomra, nekem ezt még a felsőoktatásba lépve kellett megtanulnom, most meg már egy ötödikes diszgráfiás gyermektől is elvárt. A tanárok már ötödikben úgy sietnek, hogy rövidítéseket írnak fel a táblára. A gyermekek loholnak a tanár után, ez nem oktatás kérem szépen, ez versenyzés. Mesterségesen nehéz helyzetbe hozzuk a problémás gyermekeket, hulljon csak ki, aki nem bírja a tempót. Ötödikben azt mondja a tanár a diszgráfiás gyermek szülőjének: hja kérem, a gyermeke nem tud jegyzetelni. És ki tud? Ki tanította meg őket? Mikor, negyedikben? Persze, az adott gyermek még annyira sem tud, mint a többiek, ő még a ceruzát is rosszul fogja, és nagy nehézséget okoz a betűk formájának felidézése.

Pont ezért érdemes legalább a házi feladat írása közben arra biztatni a gyermeket, hogy lassan, szépen, a legjobb tudása szerint dolgozzon. Mozgósítsa a plusz motivációját, erőtartalékait, új, elsajátított kompetenciáját (annyit, ahol éppen tart) a feladatvégzéshez. Ezzel segítünk neki reálisan értékelni a teljesítményét, a fejlesztés eredményeit, ha már az iskolában nem jut idő rá.

Az óraszervezés az én dolgom. Mindig szem előtt tartom, mit tud a gyermek, és hova akarom eljuttatni. A fejemben vannak a lehetőségeim is, az eszközök, a feladatok, a játékok stb. Ebből válogatok ki minden alkalomra úgy feladatokat és játékokat, hogy a gyermek fejlődését szolgálják, de ugyanakkor szórakoztatóak is legyenek. Mint egy bejárónő, aki minden alkalommal mindent nem tud végigtakarítani a lakásban, de van egy alaptakarítás, és hozzá az extrákat hosszú távra osztja be megának.

Természetesen az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy általában nem jut idő arra, hogy végigvigyünk egy terápiát. Ezért vagy azért, általában logikusan érthető okokból kifolyólag, idő előtt szakad meg egy terápia. De mi úgy lépünk tovább, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a cél érdekében, ha két dolgot a szemünk előtt tartunk: a gyermek problémájával foglalkozunk az aktuális fejlettségi szinten, és megpróbáljuk a fejlesztések eredményeit lehetőleg azonnal átvinni az iskolai tananyagra, iskolai hasznosításra, mert sajnos a mi munkánk megítélése is ott történik.

(Rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan egyszerű megfogalmazni egy idegen számára érthetően a foglalkozásaim felépítését.)

Kapcsolódó szakirodalom:

A blogom írásaiból:

http://logopedia.postr.hu/matching-house

http://logopedia.postr.hu/iras

http://logopedia.postr.hu/grafomotoros

Feladatlap- és szöveggyűjtemények:

http://www.schoolsparks.com/kindergarten-worksheets/fine-motor

Alfred Zuckrigl: Balkezes gyermekek

Szabó Borbála: Mozdulj rá!

Hanne Türk és Rosanna Pradella: Rajzolj te is!

Meixner Ildikó: Játékház, Betűtanítás-írásfüzet II.

Adorján Katalin: Szebben akarok írni.

Rosta Katalin: Színezd ki és… számolj te is!

Rosta Katalin: Színezd ki és… rajzolj te is!

Gabosné Balogh Judit: Balkezes betű és szám gyakorlófüzet első osztályosok részére

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

Oviban dolgozni jó. Általában derűs a hangulat, a gyerekek cukik, és mindig van valami egetverően nagy fennforgás, ami eltereli az ember gondolatait az élet sötétebb oldaláról.

A francia oviban különösen nagy sürgés-forgás van mindennap, mert ez egy olyan ovi, ahol tervezett oktatás-fejlesztés folyik. Tehát a gyermekek, óvónők, dadusok, nyelvtanárok és a könyvtáros bácsi minden ideje percre pontosan be van osztva. A játékok legtöbbje fejlesztőjáték. (Nem győzök kölcsönkérni. Már legalább annyira ismerem a szekrények tartalmát, mint az óvónők maguk, annyira számon tartom a játékaikat.) A mozgásterem felszereltségét bármelyik mozgásfejlesztő központ megirigyelhetné. És nem restek nap mint nap megépíteni az akadálypályákat a legizgalmasabb eszközökkel a tornaóra kedvéért. Mikor látom, hogy a gyerekek milyen ragyogó arccal tornáznak, nekem is felderül a kedvem. Az oktatás általában differenciált, minden csoportban legalább háromféle tevékenység folyik, képességszintnek megfelelően. Mikor megyek egy-egy gyerekért, van úgy, hogy ott ragadok pár percre, annyira leköt egy-egy foglalkozás, vagy belekérdezek egy-egy érdekesebb feladatba. A folyósok mindig gyönyörűen vannak dekorálva. Szóval az, hogy mindig jókedvem lesz, ha oda belépek, nem a véletlen műve.

Ovisok az iskola szülinapján

Ma a középső csoportosok frissen kiállított munkája nyűgözött le. Egész egyszerűen művészi szépségű volt a falrészlet. Vonzotta a szememet, és mikor részleteiben is felfedeztem, akkor ámultam csak el igazán.

Egyszerűen maga az ötlet is zseniális. Virginie csoportja egyszerű fehér papírból embereket készített. Kiállítva kisplasztikáknak tűntek. Költsége szinte semmi. Ha valaki utánozni szeretné őket, érdemes a majdani karácsonyi ajándékok csomagolópapírjait eltennie erre a célra, kiválóan megfelelnek. Ebben az esetben az anyagköltség a nullánál is kevesebb. A feladat célja az emberalak-ábrázolás gyakorlása, finommotorika fejlesztése, testtudat elmélyítése. Az alkalmazott technika gyűrés, tépés, hajtogatás, csavarás ragasztás.

Ezen műveletek bemozgatják az egész kézfejet, az ujjbegyekig bezárólag. S mint tudjuk, máshogy jár az agy, ha dolgozik a kéz. A fejek gyűrt gombócok, a karok csavart vagy hajtogatott technikával készültek. Térben ábrázolja az alakot, minden fejlettségi szinten megvalósítható, az eredmény egyedi, gyönyörű. Az alkotók meg gondolom boldogok voltak munkavégzés közben. Az óvó néni szerint látszólagos egyszerűsége ellenére nem volt könnyű megcsinálni.

Személyes kedvenceim: alsó sor jobbról az első kettő, középső sor jobb első. (A kép megtekinthető nagyobb méretben is Facebook oldalamon ==> katt)

Az általam ismert egyetlen magyar szöveggyűjtemény, ami a testtudattal, emberalak-ábrázolással foglalkozik:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

A játékhoz a HOR Zrt-ben jutottam hozzá, és olyan 2000,- forintba került. Nem volt valami nagy csomagolása, tartója se volt, csak egy zacskója – már nem is emlékszem, hogyan keltődött fel a figyelmem az irányába.

Maga a játék két négyzet alakú műanyag dobozból áll. A felső fala átlátszó, az alsó fekete, és 25 kör alakú, ujjbegynyi nagyságú lyuk van benne. A doboz 16 színes golyót tartalmaz, 4-4 darab piros, kék, zöld és sárga golyókat. Tartoznak még hozzá színes mintakártyák a kivitelezéshez.

A játékot lehet egyénileg is játszani, lehet ketten is, önállóan vagy versenyszerűen.

A feladat lényege: a húzott mintakártyáknak megfelelően kell elrendezni a golyókat a lehető legrövidebb idő alatt. Alulról, a lyukakon keresztül lehet ujjbeggyel felfele lökdösve helyváltoztatásra késztetni a golyókat. A lökéserősség szabályozásának fontos szerepe van. Mivel ez egy gyors játék (1-2 percet vesz igénybe), a legrövidebb terápiás órán is használhatjuk képességfejlesztésre.

Hogy milyen képességek fejlesztésére alkalmas? Hát, a taktilis érzékelésre, az ujjbegyek érzékenyítésére, az ujjak differenciálására mindenképpen használható. A két kéz összehangolt működését is igényli a játék, de fejleszti a domináns kezet is. Továbbá fejleszti a vizuális analízis-szintézis képességeket (mintakövetés), a figyelmet, stratégiák kialakítását/változtatását szorgalmazza, a lépések sorrendben való kivitelezésével (tervezés-szervezés), a konstrukciós képességeket, a síkban való tájékozódás képességét. Építés közben végig egyensúlyozni is kell, mert elég egy apró billenés, és kezdődhet a játék elölről, mivel nem egy stabil konstrukcióról van szó.

Amilyen egyszerű a játék koncepciója, annyira nagyszerű – méltatlan, hogy nincs nagyobb reputációja. Mivel egy tenyérnyi darabról van szó, jómagam is gyakran megfeledkezem róla, hogy aztán mikor ismét a szemem elé kerül, újra és újra elámuljak az egyszerűségében is rejlő nagyszerűségén.

Óvoda nagycsoportos kortól bátran használható, de ebben az életkorban még lehet, hogy segítő jobbot kell nyújtani a gyerkőcnek, például a tartásban.

Milyen terápia kezdetén alkalmazható bevezetésként? Grafomotoros terápia kezdetén mindenképpen, de diszkalkulia terápia során is adekvátnak mutatkozik, és kognitív terápia keretében sem nyúlunk mellé, ha használjuk. Figyelem- és emlékezetfejlesztésre egyaránt használható. Használata elmélyült figyelmet igényel. Bár kikezdheti a türelmét az ügyetlenebb gyermeknek, azért a „nagyon szeretem” játékok közé tartozik.

Milyen hibák és nehézségek mutatkoznak a használata során?

Az 5 éves korúak közül páran nem tudják elkezdeni, segítséget kérnek, már a tartásban is. Ha beragad egy-két golyó, segíteni kell őket az akadály-elhárításban.

Iskoláskorban: ha lassú a kivitelezés, jól kijönnek a dominanciaproblémák – nem azzal a kezével manipulál leginkább, mint amivel a ceruzát fogja. A minta tükörképének felépítése, majd mikor rájön a tévedésre, képtelen a hibáinak kijavítására (pl. egy szimpla dobozforgatás, majd a sorok áttolása lentről fel) stb.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu