Logopédia mindenkinek

Előzmény: Az integráció

A Vakodából a mi "normális" (a Vakodához és a kislány lakásához közeli) 6 osztályos gimnáziumunkba került egy okos, szorgalmas vak kislány. Én lettem az osztályfőnöke, így az integráció oroszlánrésze az én feladatommá vált. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem a 24 fős osztályban. Sokkal többet kellett Petrával foglalkoznom, de úgy, hogy a többiek érdekeit se sértsem. Az első tanév volt a legnehezebb, nekem is rengeteget kellett tanulnom, hogyan is tanítsuk ezt a kislányt. Hogyan magyarázzam meg a társainak, hogy ne törődjenek a hangos Braille írógéppel, de hát engem is zavart... Hogyan menjen Petra A-ból B-be, ha vége egy órának, a tanításnak?

Megbeszéltük, hogy mikor, kik a segítők. A folyosón való közlekedés azért is nehéz volt, mert akkor még nem tudott bottal közlekedni. Kiválasztódtak a segítők, egy nagyon "klassz" fiú is vállalta ezt a szerepet, és ez nagyban megkönnyítette a dolgom.

Eltelt az első év, és én megtanultam, hogy miközben az osztálynak magyarázok egy-egy reakciót - kísérlettel -, addig, vagy utána, esetleg a szünetben Petrának nagyon profi modellekkel tanítom meg. A matektanár nagyon szuper dolgokat készített a geometria ábrázolásához. Egyikünk sem követelte a teljes anyagot, mert ezt is sokkal nehezebb volt elsajátítani ebben a helyzetben. A megtanulható elméleti részeket mindig megtanulta, és értette is. Kértem a szülőket a második évben - és először a tesitanárt -, hogy ne mentsék fel erről az óráról, hiszen itt is segítenek majd a társai. Ezt persze legelőször a lányokkal beszéltem meg, hogy vállalják-e? Ők vállalták, hiszen közben megbarátkoztak. A tesitanár is nehezen, de vállalta. Elég jól működtek a tesi órák is. Petra kapott egy amerikai jótevőtől (aki egyszer az iskolánkban járt) egy olyan számítógépet, ami szinte mindent tudott. Megszűnt a hangos írógép, Petra nagyon jó vázlatokat készített, sokan az ő jegyzeteiből tanulva értek el jobb osztályzatokat. Kialakult az oda-vissza történő segítség, a kislányt még korcsolyázni, táncolni is megtanították a társai. Kitűnően érettségizett, elvégezte a jogi egyetemet. Mondhatnám, hogy teljes siker.

Sikerült egy integráció. De én eleinte nem igazán tudatosan cselekedtem, az intuícióimra hallgattam. Pedig kellett volna egy továbbképzés. Többször bejártam a Vakodába, ahol az összekötő pedagógussal beszélgettem, de nem kaptam konkrét ötleteket, csak dicséreteket. Nem hiszem, hogy nem követtem el egy sor hibát, főleg az elején. Most már tudom, hogy mielőtt ide érkezett ez a kislány, nekem és egy pár kollégámnak meg kellett volna tanulnunk, hogy mit, hogyan csináljunk, hisz ennek komoly módszertana lehet. Mi tettük, amit jónak láttunk, amit itt-ott felcsipegettünk. A "siker" főleg annak köszönhető, hogy Petra nagyon tehetséges lány, akinek fontos volt a tanulás. Mi pedig tényleg mindent megtettünk, hogy meg tudjuk őt tanítani.

Orbán Ágnes, Anna Frank Gimnázium