Logopédia mindenkinek

Ezt az olvasólapot Anouknak találtam ki, aki egy diszlexiás és figyelemzavaros kislány.

Betűtévesztései nagyjából kimerültek a p-b-d-q betűk tévesztésében. A pontosság kedvéért, nem is annyira tévesztette őket, hanem ezek a betűk azonosítására hosszabb idejű vizuális percepcióra volt szüksége. Olvasása nem volt folyékony, leginkább a hosszabb, nehezen tagolható szavaknál volt tapasztalható egy visszalépés a silabizáló stratégiára, vagy a szókezdő szótagokból találgatta ki a szavakat.

Az innen is letölthető olvasólapon háromszótagos szavak találhatóak egy legyezőformába hajtogatott papírlapon, egy sorban 3 szó. Az olvasás kezdetekor a teljesen összecsukott legyező van a gyerek előtt, majd a szótagokat jobbról-balra kell kihajtani, mintha egy könyvet lapozgatnánk. Így egyszerre mindig csak 1 szótag van a gyerek szeme előtt.

A harmonikus olvasástechnika gyakorlásához találtam ki a feladatlapot. A feladat egyaránt fejleszti a vizuális szintézis folyamatát, a munkamemóriát és az értő olvasást – a szó jelentéséhez való hozzáféréssel. Fejleszti továbbá az olvasó szemmozgást és a sorváltás gyakorlását. Ez utóbbi fejlesztését szolgálják a soronként különböző színek és a sorok árnyékolása.

A munkamemóriát fejleszti, hogy az elolvasott szótagokat a rövid idejű emlékezetben tárolni kell (nem maradnak a gyermek szeme előtt), miközben a gyermek tovább folytatja az olvasást. A szavakat alkotó szótagok folyamatosan vannak leírva, a szavak között nincsenek határok. A gyerek folyamatosan használja a rövid idejű emlékezetét, és folyamatos kapcsolatot kell létesítsen mentális lexikonjával a szavak (értelmének) azonosításához. Nincs vizuális támpont a szó terjedelmét illetően.

A 3 szótag elolvasása után, mikor összeállt a gyermekben az olvasott szó, érdemes hangosan és egyben is kimondatni azt.

A feladatlap elkészítése: Először ki kell nyomtatni, utána körbe kell vágni, majd legyezővé kell hajtogatni. A látható vonalak vannak kívül, és a szótagokat kell befelé, takarásba hajtogatni, tehát a szótagok közepén is van egy hajtás. Az utolsó lapon alul láthatóak a hajtogatási vonalak.  A szavak természetesen átírhatóak, a szótagszámhoz sem kell feltétlenül ragaszkodni – lehet csökkenteni vagy növelni (2 vagy 4 szótagos szavakat is lehet írni).

Alternatív felhasználási javaslat: a szétnyitott olvasólapon különböző színekkel karikázhatják be a gyerekek az egyes fogalmi kategóriák szavait, ezzel trenírozva a lexikai szintet. Hasonló módon lehet színeztetni az azonos nyelvtani kategóriákat is.

A nagy melegben persze legyezgetésre is használható.

Az olvasólap letöltése

A legyező persze gép nélkül is elkészíthető (az eredeti változatom)

Örvendezzünk együtt, hogy már 1500-an látogatjátok a blogom FB oldalát! Ezt egy munkamemória feladatsor közzétételével kívánom megünnepelni. A „Színes szavak” nevű feladat francia változata Peggy Gatignol: Mémoire de travail, Ortho Édition szöveggyűjteményéből származik.

A letölthető, magyarba ültetett feladatlapjaim a cikk végén találhatóak.

A Színes szavak (neuropszichológiai szemléletű) feladatai az információk vizuális, téri és fizikai kezelését teszik egyszerre lehetővé. A feladatok egyaránt elvégeztethetőek szóban és írásban is, így gyakoroltatva nem szokványos módon a munkamemória mellett az olvasást vagy az írást is.

A színes buborékokat tartalmazó lapot a gyermekek elé tesszük, majd 3-8 betűs szavakat olvastatunk velük a következőek szerint: vagy a színeket mondjuk (pl. zöld-fekete-barna), és a gyermeknek kell a megfelelő (ez esetben a „MAR”) szót kiolvasnia a színek neveinek megjegyzésével, vagy a számokat mondjuk (pl. 9-1-7), és ezek megjegyzése után kell kiolvasnia a számokhoz tartozó („MAR”) szót. Végül pedig fordított sorrendben mondjuk a számokat (7-1-9), és a számok sorrendjét megfordítva kell a megfelelő („MAR”) szót megtalálniuk. Ezeket a feladatokat én három foglalkozás során veszem elő. Tapasztalataim szerint a beszédrendellenességgel küzdő gyermekeknek a színekkel nehezebb a szavakat azonosítaniuk, diszes problémákkal vagy matematikai nehézséggel küzdőknek pedig a számokkal nehezebb. A legnehezebb az a feladat, amikor a számok sorrendjét meg kell fordítaniuk, és úgy kell az adott szavakat kiolvasni. Ez nagyon megterheli az emlékezetet, és a feladat szokatlanságát bizonyos gyermekek nehezebben tolerálják. Nem véletlenül marad ez a feladat a harmadik foglalkozásra. Az előző két feladat során valamennyire már adaptálódnak a gyermekek.

A feladattábla

Feladatok színekkel

Feladatok számokkal

A francia munkalapok szerzőjéről néhány szó: Mikor Peggyt megismertem, egy ifjú titán volt a párizsi Pitié-Salpetrière Kórház logopédiai centrumában, részben a kórház neurológiai-idegsebészeti osztályán dolgozott. A bemutatott fejlesztőeszközt is az utóbbi helyszínen kísérletezte ki és állította össze. Alapvetően felnőtt agysérült, operált daganatos betegeknek, a demenciák különböző fajtájával küzdő betegek számára állította össze, az orvosilag bizonyítottan elvesztett (rész)funkcióik kompenzálására. De már a szerző és munkatársai is használták gyermekek és fiatalok fejlesztésére. Én alapvetően tinédzserekkel használom, de a Színes szavak feladatokat már az olvasástanulás 3., 4. évétől kezdve is alkalmazom. A feladatok általában nehezek a gyermekek számára, körültekintéssel használandóak. Természetesen használható neurológiai betegségben szenvedőknek kiegészítő terápiaként, a rehabilitáció során.

Peggy jelenleg egy párizsi egyetem továbbképzőközpontjának a vezetője.

A most bemutatott játék Corinne Boutard et Magalie Bouchet: Attention et Mémoire (Ortho Édition, 2007) fejlesztőprogramjának része. Már mutattam be ebből a remek szöveggyűjteményből játékot a figyelem fejlesztésére (http://logopedia.postr.hu/elfelejtett), és szándékaim szerint nem is itt fogok megállni. Annyit mondanék a mű egészéről, hogy sokkal szegényesebb lenne a fejlesztési repertoárom és tudásom, ha nem tudhatnám magaménak ezt a szöveggyűjteményt.

A Ki ő? (Qui est-ce?) játék tulajdonképpen egy csomag kártya, a játék – a szerzők ajánlása szerint – a munkamemória fejlesztését célozza meg. Elsőre nekem nem ez jutna eszembe róla, de a gyakorlott eszközfejlesztőknek elhiszem, ha egyszer ezt mondják. Nyilván más módon szocializálódtunk a szakmára. Számomra ez a játék elsősorban egy verbális emlékezetet, vizuo-verbális keresztcsatornát fejlesztő eszköz, leginkább óvodásokkal és az általános iskola kezdeti szakaszában lévőkkel játszom.

A doboz 52 darab, 3-6 színes képet ábrázoló, megszámozott kártyából áll. A számozás nem nehézségi szint szerint növekedik, a szerzők a folyamatos tréningezésre helyezik a hangsúlyt.

A játék menete:

Kiteszek egy kártyát a gyerek elé, és megkérem, hogy jegyezze meg a rajta található ábrákat. Ezután a kártyát lefordítom, és a kártya hátán található kérdéseket egyesével felteszem.

Például:

Rögtön az első kártya 4 állatot tartalmaz: teve, bálna, elefánt, pillangó. A játék utasítása: Egy kérdést fogok feltenni neked, mondd meg, melyik képre gondoltam!

A kérdések:
Melyik állatnak van négy lába és két púpja?
Melyik állat él vízben?
Melyik állatnak vannak szárnyai?
Melyik állat ormányos?

Egy-egy feladat megoldása pár percet vesz igénybe, ezért bármely logopédiai terápia (pöszeség, megkésett beszédfejlődés, diszlexia-prevenció, diszlexia-reedukáció stb.) kezdeti szakaszában jól alkalmazható. A gyermek igényeitől függően 3-5 kártyát szoktam prezentálni egy foglalkozás során, így osztódnak el a feladatok 10-15 foglalkozásra. Ha valahol a gyermek elakad, azt a kártyát a következő foglalkozáson újra elővesszük. A programban való haladás fejleszti a hosszú távú emlékezetet is, hiszen a gyermeket arra is kérem, hogy próbálja megjegyezni a következő foglalkozásig, hogy meddig jutottunk el – természetesen ezt én magamnak is felírom. Életkor és gyermekfüggő, hogy ennek a kérésnek hogyan tesznek eleget. Van, aki a kártya sorszámára emlékszik vissza, van, aki átnézi a képeket, és az alapján deríti ki, hogy elvégeztük-e a feladatot vagy sem. Van, akire ennek megjegyzése túl nagy terhet ró, tehát, nem forszírozom.

Az adott kártyát egy meghatározott időtartamig figyeltetem meg a gyermekkel, ezzel az időtartammal lehet játszadozni a terápia során. Kezdetben hosszabb időt engedélyezek, majd később, mikor a gyermek már rutinosabb, egyre kevesebbet. Ezzel nem csak az emlékezetre hathatunk, hanem a feldolgozás gyorsaságára és pontosságára is, valamint a koncentrációt is erősíthetjük. A bemutatás lehet szimplán vizuális, de meg is neveztethetjük a képeket (ha bizonytalanok vagyunk a szókincs-aktivizálás kimenetében, vagy ha a gyermeknek a verbális megerősítésre szüksége van). Ezzel természetesen befolyásoljuk a gyermek tanulási, bevésési stratégiáját. Utána lefordítjuk a kártyát, és a gyermeknek válaszolnia kell a kártya hátán lévő kérdésekre. Ezekkel a kérdésekkel segítjük a felidézést, illetve magát a bevésési stratégiát is a következő képekre, hiszen fontos szempontokat adunk meg a gyermeknek az adott képre vonatkozóan.

Amennyiben óvodás a gyermek, szóban végezzük a feladatot, és akkor ez egy mondatértéssel nehezített emlékezeti feladattá válik. Olvasó gyerek nyugodtan felolvashatja magának a feladatot, és akkor szövegértési (mondat, utasítás) feladat is egyben.

A játékot én általában szerepcserével végeztetem. Amikor rajtam van a sor, akkor a gyermekek tudatosságára hatok, meg az önkéntelen, tét nélküli tanulásra. Ilyenkor sokkal jobban figyelnek, jobban emlékeznek. Nyugodtan beleleshetnek a kártyába, anélkül, hogy azt kudarcként fognák fel.

Örömmel jelentem, hogy a gyakorlások során a kártya egész képanyaga bekerült a hosszú távú memóriámba, és már nem nagy erőfeszítés a feladatot is végezni, és a rám bízott gyermek kognitív tevékenységére is figyelni.

Súlyos emlékezetgyengeség esetében vagy nagyon fiatal életkorban szimplán beszédértés fejlesztéshez használom a feladatot, illetve rátanítás gyanánt megismertetem a képanyaggal, amire majd a későbbiekben emlékezni kell. Az is lehetséges extrémebb esetben, hogy ha a gyermek nem tudja felidézni az illető kép nevét, akkor akár minden kérdés után belenézhet a kártyába, majd újra lefordítja.

Az eszköz használata minden résztvevő fél számára nagyon élvezetes és szép eredményeket hoz.

Korábban utaltam már rá, hogy a segítő kérdések segítik a felidézést (az adott szóhoz való hozzáférést) és egyben a bevésést is, mert a képek fontos jegyeinek a kérdésben való megjelenése segíti a tájékozódást a szemantikai hálóban, stratégiát ad a rendszerezéshez.

Remélem, egyetértenek velem abban, hogy mennyivel több ez a feladat, mint szimplán megkínálni a gyermeket egy pár képpel, és visszamondásra biztatni. Ez utóbbi is dolgoztatja ugyan az emlékezeti funkciókat, de nem tanít rá a stratégiára és nem illeszkedik olyan szervesen a tanulási folyamatba – nem ad rálátást az egyes gyerekek profiljára.

És végül következzék most egy újabb kártya bemutatása, mintegy igazolásul, hogy a munkamemória is meg van célozva, ráadásul a legfiatalabb gyermekek számára.

A kártyán hat kép szerepel: mókus, kenguru, helikopter, traktor, bicikli, zsiráf.

A kérdések:
Most csak az állatok nevét mondd, de úgy, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig sorolod fel őket! (munkamemória)

A további kérdések a pragmatikai szintet is érintik.

Melyik közlekedési eszköznek nincs motorja?
Melyik állat eszik mogyorót?
Melyik tárgy repül?
Melyik állat ugrál?

Most a francia kártyával végzett játékok egészségmegőrző hatásáról lesz szó, konkrétabban szerepükről a kognitív funkciók jó minőségének hosszú távú megőrzésében. A cikk senkit nem bátorít a kártyajátékok szenvedélyes űzésére – viszont nosztalgikus emlékeket idéz fel a békebeli időkből, amikor a vasárnap vagy valamelyik hétköznap délutánja kártyázással, römizéssel egybekötött sütizéssel és kávézással telt.

Néhány szót kell mondanom a Baddeley-féle munkamemória-modellről. Ez egy központi végrehajtóból (figyelmi rendszer) áll, ami kontrollálja és koordinálja a két másik periférikus alrendszert – a fonológiai hurkot (felelős a beszédalapú információk feldolgozásáért) és a téri-vizuális vázlattömböt (a vizuális képek manipulálásáért felelős).

Amikor én intézményes keretek között tanultam, Baddeley elmélete még nagyon korszerűnek számított, de elképzelhető, hogy azóta modernebb elméletek is születtek. Mindenesetre arra a célra, amire én most fel akarom használni (biztosítani a minimális elméleti hátteret egy munkamemória-fejlesztő feladat bemutatásához), tökéletesen megfelel.

Mint egy igazi szenvedélyes gyűjtőt, engem nem csak egy játék birtoklása, hanem a megszerzése is érdekel. Minden pillanatot igyekezek megőrizni és kiélvezni attól kezdve, hogy a játékkal kapcsolatban valami szöget ütött a fejembe. Valamelyik nyári szünet legelején felcsaptam kedvenc szakfolyóiratomat, a Développements „A normál és patológiás kognitív fejlődés interdiszciplináris folyóirata” 2011. márciusi számát. Az interdiszciplinaritás jelen esetben a logopédia, pszichológia, pszichiátria, pszichomotoros fejlesztés, ergoterápia és neuropszichológia különböző mértékű és kombinációjú együttműködésből származik. (Most sajnos tovább nem folytathatom a folyóirat bemutatását, bár nehezen térek vissza eredeti témámhoz. Valamikor biztosan jó kis cikksorozatot írok erről a nagyszerű újságról is.)

Rögtön leragadtam a legelső cikknél, ami egy nagyon érdekes témát mutatott be: A gyermekek figyelmi- és egzekutív funkciózavarainak kezelése, a kognitív remediáció gyakorlata és perspektívái (Hélène Deforge pszichológus doktor cikke). A fantasztikus cikk többek közt bemutatja azokat a világban használatos szoftvereket, amelyek az agy plaszticitására alapozva fejlesztik az agyműködést, tekintettel a kognitív folyamatok hatékonyságára és a tanulásra. Aki nekem lelki társam, az nem fog azon csodálkozni, hogy én a további egész napot ezen a cikken rágódva, felváltva az újságot és a számítógépet lapozva töltöttem pizsamában.

Így bukkantam tehát a RehaCom számítógépes program nyomára, amit szintén nem mutatok be most teljesen, csak annyit írok le, hogy az a munkamemória-feladat, amit most szándékaim szerint tényleg végre bemutatok, ennek a fejlesztőprogramnak a részét képezi. A munkamemória tulajdonképpen az, hogy bizonyos információkat megjegyzek (időszakos információtárolás), és azokkal műveletet végzek (manipulálok). A megjegyzendő tételek esetünkben számokat és értékeket képviselő szimbolikus kártyafigurák (melyek a legtöbb ember pragmatikai tudásának részét képezik, kultúrafüggetlen evidenciák).

A munkamemória (mint a tanulás motorja) jó működése biztosítja a komplex kognitív folyamatok (mint a gondolkodás, a tanulás vagy a nyelvmegértés) hibátlan végrehajtását. Ezért elképzelhetetlen különböző patológiák esetében a reedukáció anélkül, hogy a munkamemória fejlesztését – különböző mértékben ­– célul ne tűznénk ki.

A számítógépes szoftver francia kártyákkal fejleszti ezt a területet. Azért is esett a választásom erre a feladatra, mert bemutatása után rögtön rátérek az én adaptált változatomra, ami a szoftver birtoklása nélkül is eléri ugyanazt a hatást. Még mielőtt tovább olvasnák a játék leírását, kérem, nézzék meg a videót – nagyon hasznos az egyébként sem bonyolult játék megértéséhez.

A szoftver először betaníttatja, elismételteti a francia kártya lapjait, csökkenő sorrendben: ász, király, dáma, bubi, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2. Általában a gyerekek is mind ismerik a lapokat, pici kavarodás előfordulhat a dáma és a bubi körül, de semmi több. Utána rövid gyakorlás következik: felvillant az oldal tetején egy kártyát, majd utána kettőt megajánl, amiből ki kell emelni és az egérrel a megfelelő helyre kell húzni a célingernek megfelelőt.
Végül a játék: a gép 5 kártyát villant fel egymás után, majd letakarja őket. Mindig csak egy kártya van az alany szeme előtt felfordítva. Mikor az öt kártya bemutatása megtörtént, lefordított helyzetben kell csökkenő sorrendben a lapokat a képernyő közepére helyezni. A szoftver be van állítva, annyi ideig engedi az alanyt gyakorolni, ameddig az hatékony a számára. Illetve rugalmasan alkalmazkodik is, az elrontott feladatot újra prezentálja, illetve egyéb analógiákkal gyakoroltat, amennyiben a fejlesztőanyag típusa lehetővé teszi.

Az én változatom nagyon egyszerű: kell egy pakli francia kártya jokerek nélkül. Először én is megbeszélem és begyakoroltatom a kártyákat a pácienssel, amennyiben szükség van rá. Majd kipróbáljuk, és amennyiben minden rendben van, kezdődhet a feladatmegoldás. Egyenként felvillantok egy-egy kártyalapot, összesen ötöt, majd végül a páciensnek kell elrendeznie csökkenő sorrendben őket. Picit nehézkesebb a prezentálás, mint a számítógépes szoftver esetében, az explorációs idő is hosszabb és egyenetlenebb, de a gyermekek nagyon szeretik (annál is inkább, mert a kártyadobozon Magnum jégkrém dekoráció van).

Ha rám hallgatnak, feltétlenül kipróbálják!

Most egy olyan játékról írok, amit ha megemlítek, az összes gyerek előre nevetni kezd. Mielőtt ismertetném a játékot, néhány szót akarok szólni a pácienseim családjainak egy csoportjáról. Számomra nagyon fontos a páciens családjával való harmonikus együttműködés, sokat teszek ennek érdekében. A legjobban azokkal a családokkal tudok együttműködni, akik családilag is nagyon szeretnek játszani, és osztoznak a társasjátékgyűjtési szenvedélyemben. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen család nem látja hasznát a játékalapú fejlesztésnek, ha amúgy otthon is állandóan játszanak. De ez nem így van. Az ilyen családok különösen érdeklődnek az általam preferált játékok iránt, és igyekeznek engem is elbűvölni új ötletekkel, saját szerzeményekkel. Több szempontból is nagyon gazdagító ez a kapcsolat. Egyrészt, a gyermek a saját családjának értékítéletével találkozik a terápián is, és ez biztonságot ad. Másrészt, kevesebb energiámba kerül az újabbnál újabb játékok felkutatása, és anélkül kerülök pótolhatatlan játékok birtokába, hogy az ujjamat kellene mozdítanom érte. Sajnálattal közlöm azonban, hogy a legtöbb játékért azért ennél keményebben kell megküzdenem.

Hát, így került a birtokomba a Wig Out! (Parókát le!) játék. Merci Nadège! Az előbb említett anyuka nemcsak megosztotta velem az információt, hanem meg is rendelte a kártyajátékot, és el is hozatta nekem Amerikából. Különben soha nem lenne meg, és az nagyon nagy baj lenne.

A parti maximum 12 perces, hat év fölötti gyermekeknek ajánlott. Egyszerre 2-6 gyermek játszhatja. Az osztó a játékosok számától függően 5 (5-6 játékos esetén) vagy 7 (2-4 játékos esetén) kártyát oszt. A maradék kártyák lefordított kupacát az asztal közepére helyezzük. A kupac két oldalára felfordítunk egy-egy kártyát, és kezdetét veszi a parti  az osztó rajtkiáltásával. Minden játékos szimultán játssza a saját játékát, 3 dolog közül válogathat. Ha van két egyforma kártyája, ami nincs az asztalon felfordítva, akkor azokat leteheti az asztalra. Ha legalább egy olyan kártyája van, mint ami az asztalon fel van fordítva, akkor azt rájuk teheti. Ha nem tud letenni semmit a kezében lévő kártyákból, akkor húzhat a kupacból. A lényeg az, hogy folyamatosan játékban legyünk, vagy húzunk vagy teszünk. Mivel a partnereink is ezt csinálják, a letett kártyák folyamatosan bővülnek, és ez egyre jobban megosztja a figyelmünket. A játéknak akkor van vége, amikor valakinek elfogynak a kártyái a kezéből, és elkiáltja magát: Parókát le! A kézben maradt kártyákért egy pontot felszámítunk, és le is jegyezzük az eredményeket. Öt kört játszunk le ilyen módon, és az a játékos nyer, akinek a legkevesebb pontja van.

A pakli 60 kártyából áll és 12 karaktert tartalmaz. Tulajdonképpen a játék viccessége a humoros karakterekből ered. A gyerekek ránéznek a lapokra, és kuncognak. A monoton szortírozási feladatot komolyan feldobja az igényes és humoros grafikai kivitelezés és az erőteljes színvilág.

Amennyiben a játékot fejlesztésre használjuk, nem muszáj öt kört lejátszani, lehet csupán egyet is, de ez teljesen hipotetikus, mert még soha nem volt elég a gyerekeknek egy menet. Minimum kettőt le kellett játszani!

Ahogy az sejthető volt, ez sem más, mint egy fejlesztőjáték. De mit is fejleszt tulajdonképpen? Nagyon úgy tűnik, hogy egyszerre a figyelemmegosztást és a szelektív figyelmet is. Arról már esett szó, hogy a játék maga egy szortírozási feladat, és hogy a játékosnak a figyelmét folyamatosan ki kell terjesztenie egyre bővülő ingerekre, amik ráadásul nem csak őtőle származnak – valamint gyorsnak is kell lennie, hiszen a játék célja a parti megnyerése. De ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a figyelemmegosztás a reakcióidőt hosszabbítja meg. És bármennyire is individuálisan szortírozunk, azért van egy indirekt kooperáció is a játék menetében, hiszen úgy kell számon tartanunk az ellenfél szortírozását, hogy tulajdonképpen nem is figyelünk rá. A lerakott kártyák számának a bővülésével folyamatosan új helyzetekhez kell adaptálódnia a játékosnak – ez mindenképpen kognitív rugalmasságot igényel. A játék során jól megfigyelhető, hogy a gyermek milyen mértékig fixál a saját játékára, és mikortól veszi észre a mások által letett kártyákat. Mentális rugalmatlanságot jelez, ha a gyermek 2-3 kártyaváltásig nem figyel fel az ellenfele által előidézett változásokra, és csak a saját kártyái között rakosgat.

A játék a munkamemóriát a központi végrehajtón keresztül fejleszti. A központi végrehajtó felelős a különböző forrásokból származó információk koordinálásáért, és a szimultán zajló mentális folyamatokért is. És itt még nincs vége a lehetőségeknek.

Közismert tény, hogy az autizmus spektrumzavarban szenvedők különböző mértékben ignorálják a szemkontaktust, és ezáltal nem tudják az emberi arcot részleteiben feltérképezni, emellett rugalmatlanok, súlyos adaptációs nehézségeik vannak, figyelmüket gyakran fixálják egy konkrét dologra, tartósan beleragadva ezáltal egy általuk preferált rutinba. Mivel a kártyán ábrázolt karakterek jellegűkben nagyon különbözőek, könnyen differenciálhatóak, az autista személyek számára is komplex fejlesztőeszköz lehet ez a játék. Részben ráirányítja a figyelmüket az emberi arcra, részben stimulálja a figyelmüket, munkamemóriájukat, adaptációs helyzeteket idéz elő, fejlesztve a mentális flexibilitásukat. Jól funkcionáló autista tanítványaimnál nagyon bevált ez a játék, bár azt nem mondhatom, hogy nem frusztrálódtak közben. Sőt, én magam is frusztrálódtam, nem is kicsit. Mivel az autisztikus személyeknek általában a finommotoros készségeik is gyengébbek, a kártyakezelés során a lapok komoly sérüléseknek vannak kitéve. Bár előrelátó voltam, és a nagy távolságra való tekintettel egyszerre öt csomagot kértem, sajnos fogyóeszköznek bizonyult. Így az utolsó paklinál tartva összeszoruló szívvel figyelgetem a játék közbeni amortizációs folyamatot. Nagy meglepetés volt számomra, hogy egyesek a játék humoros voltát is felfedezték, még hogyha ezt egy átlagember számára nem is szokványos módon fejezték ki.

A „kutyaharapást szőrével” népbölcselet alapján bizonyosan megkínálhatjuk az arcvakságban szenvedő betegeket is ezzel a játékkal. Azok számára is hasznos és szórakoztató időtöltés lehet, akiknek arcfelismerő készségük vagy arcmemóriájuk gyengébb az átlagosnál, és ez számos kellemetlen helyzetet okozott már számukra a különböző szociális interakciók során – egy villámjáték erejéig megpróbálkoznak tenni valamit ellene.

Amikor végiggondolom, hogy egy villámgyors kártyajáték milyen pontosan meghatározható folyamatokat léptet működésbe és miket gyakoroltat, akkor szinte biztosra veszem, hogy nem a véletlen műve. A Wig Out! valamelyik kognitív műhely terméke kell hogy legyen, bár ez a játékon nincs feltüntetve.

Ha gyorsan megrendeled, talán karácsony előtt még meg is érkezhet. (pl. Amazon vagy Gamewright)

Wig Out!
Gamewright
Játékötlet: Forrest-Pruzan Creative
Illusztráció: Dean MacAdam
Best Toy Award, Gold Seal

a

Facebook oldalamon szavazógép segítségével vártam javaslatokat, milyen témában folytassam a fejlesztőjátékok / -feladatok bemutatását.

A szavazás első három helyezettje ez lett: figyelem, szövegértés, munkamemória ­– gondolom nem véletlenül, nagyon szoros kapcsolat van közöttük. Talán logikusabb lett volna ez a sorrend: figyelem, munkamemória és szövegértés, de én tiszteletben tartom a szavazás végeredményét, és ebben a sorrendben fogom posztolni írásaimat, egymástól csak látszólag függetlenül.

figyelemfigyelemfigyelemfigyelemfigyelemfigyelemfigyelemfigyelemfigyelemfigyelem

Elfelejtett szavak

(A feladat Corrine Boutard és Magalie Bouchet: Attention & Mémoire, Ortho Édition, 2007 szöveggyűjteményből származik)

Szükséges eszközök: feladatlap és zsetonok

 
Kattints a nagyobb méretű képhez

A és B variáció:

Utasítás: Balról-jobbra és föntről lefele (vagyis az olvasás irányába) haladva el fogom mondani a képek neveit, amik ide vannak rajzolva. A cicától indulok és a villánál fejezem be. A felsorolás közben tegyél egy-egy zsetont minden olyan képre, aminek a nevét elfelejtem mondani (A) vagy számold, hány szót (képet) felejtetek ki (B).

cica, fenyő, mókus, ágy, repülő, nyakkendő, fúró, öntözőkanna, szőlő, fűrész, bicikli, traktor, répa, gomba, kés, tolltartó, szék, labda, talicska, kígyó, teknősbéka, csavarhúzó, cumisüveg, ing, ananász, szőnyeg, ruha, villa (7 kihagyott szó)

Általában 5-7 szót érdemes kihagyni.

A variáció: Együtthaladás és figyelem. Ez egy bevezető játék, a gyermek részéről ráhangolás a feladatra, a felnőtt részéről annak megtapasztalása, hogy milyen tempót bír el a gyerek a harmonikus együtthaladáshoz. További gyakorlások alkalmasak a tempófokozásra, az olvasó szemmozgás és a sorváltás trenírozására.

B variáció

Itt zsetonok nélkül dolgozunk, a gyermeknek már meg kell jegyeznie a kihagyott szavak számát, tehát a folyamatos audio-vizuális feldolgozás mellett észben kell tartania azokat (munkamemória).

C variáció:

El fogom mondani sorban a képek neveit. Neked meg kell jegyezned, és miután letakartam a feladatlapot, vissza kell mondanod azokat a szavakat, amelyeket elfelejtek felsorolni.

cica, fenyő, dominó, mókus, ágy, repülő, nyakkendő, fúró, puzzle, öntözőkanna, szőlő, fűrész, bicikli, traktor, pingvin, répa, gomba, tolltartó, szék, talicska, zongora, kígyó, csésze, teknősbéka, csavarhúzó, ló, ing, ananász, autó, szőnyeg, ruha, villa (3 kihagyott szó: kés, labda, cumisüveg)

Három, maximum öt szó visszamondását várhatjuk el. Nem érdemes az emlékezetet nagyon megterhelni, mert a figyelemfejlesztés a cél.

Megosztott figyelmével a gyermek részben hallgatja a mondott szavakat, részben a hallott képeket követi a feladatlapon. Közben azonosítja a kihagyott szavakat, meg is jegyzi őket (munkamemória), majd a feladatlap letakarása után felidézi az összes kihagyott szót (verbális emlékezet).

Tanulási stratégia is lehet egyben: auditív információkat vizualizálunk, a szelektált információkat bevéssük, majd később felidézzük.

Lássunk néhány gondolatot, hogy mit is fejlesztünk ezzel a feladattal. Olvasóim közül a szakemberek már az első pillanattól tisztában voltak azzal, hogy nem csak a figyelmet. A szerzők ajánlása szerint a játék az auditív figyelmet, a figyelemmegosztást és a munkamemóriát fejleszti. Bátran hozzátehetjük, hogy a ritmikus szemmozgással és a szimultán (együtt) haladással, verbális emlékezettel egyetemben.

Végül egy kis elméleti áttekintés következik a figyelemhez kapcsolódó fogalmakról – okokra ható, hatékony terápiaszervezés céljából:

A figyelem és a munkamemória közvetlen hatással bírnak az emlékezeti folyamatokra, a tanulásra és egyéb komplexebb kognitív funkciókra, mint a beszédértés vagy az olvasástanulás, szövegértés stb. A megfelelő minőségű figyelem tehát előfeltétele a hatékony tanulásnak: lehetővé teszi a hasznos információk megragadását és későbbi feldolgozását. A figyelem hatására sajátítunk el új, humán, komplex tevékenységeket, addig, amíg ezek rutinná nem válnak. A megfelelő minőségű figyelem előnyökhöz juttatja az embert: gyorsabb percepció, gyorsabb fogalmi feldolgozás, hatékonyabb válaszadás – ezen kívül hatékonyabbá teszi az adekvát információk kiválogatását, fontos szerepe van a szociális adaptációban, szabályozza az emberi viselkedést. A figyelem egyben egy nagyon érzékeny, komplex mentális folyamat is. Ha elterelődik a figyelmünk (pl. egy telefonhívással), az agynak 15 percre van szüksége visszatalálni a korábbi mély figyelmi szintre.

A figyelem azoknak a folyamatoknak az összessége, ami biztosítja, hogy belekezdjünk valamibe, kiválogassuk és feldolgozzuk a hozzá szükséges információkat, kizárjuk az irreleváns információkat, az előbbiek hatékonyabb feldolgozása érdekében.

A figyelem fontos dimenziói az intenzitása, szelektivitása és kontrollfunkciója.

I. Az intenzitás az agykéreg aktivációjától függ.

Az éberség egy készenléti állapot, melyben az ember mozgósítja figyelmi tartalékait, készen állva azok azonnali bevetésére.

Figyelemfenntartás: a túl nagy mértékű elfáradás és a folyamatban lévő tevékenységre való figyelés nehézsége a figyelem fenntartásának a zavarát jelzi.

II. Szelektivitás: az információk szelektálásának képessége, egy mélyebb elemzés reményében.

Megosztott figyelem: mikor a figyelem párhuzamosan több célpontra irányul. A figyelem ilyenkor lehet átfogó vagy diffúz.

Fókuszált figyelem: ilyenkor az ember egy dologra koncentrál és ignorálja a többi információt. A szelektív figyelemhez önkéntesség szükséges, valójában ez egy döntési folyamat eredménye – az alany ilyenkor meghatározza a prioritásokat. A szelektív figyelem favorizálja a célorientált viselkedést.

III. Kontroll

Egy jól működő figyelmi kontroll esetében hatékonyan szerveződik és irányítódik a figyelem egy konkrét cél megvalósulásának érdekében. A megosztott figyelem annak a képessége, hogy egyszerre több dologra is figyelünk. Kevésbé hatékony, mint a szelektív figyelem, mert terjedelme limitált – ez minőségromlással járhat, ami vagy a hibaszámok növelésében vagy a feldolgozási idő meghosszabbodásában nyilvánul meg.

Amikor valamilyen tevékenység automatikussá lesz, nem igényel többé tudatos kontrollt. Például, ha valaki 4. osztályban nem olvas folyékonyan, a figyelmi kontroll a betűzésre fog irányulni, az összes figyelmi tartalékát erre a területre mozgósítja, a szövegértés rovására. Mihelyst az olvasástechnika automatikussá válik, lehetőség nyílik egy újabb kognitív művelet párhuzamos végzésére.

A megosztott figyelem működési elve az, hogy az egyik folyamatnak automatikusnak kell lennie ahhoz, hogy az alany felszabadítsa és átirányítsa figyelmi tartalékait egy másik folyamatra. Ezért fontos a gyermekek bizonyos képességeit fejleszteni, esetleg túlfejleszteni az automatizmusok létrehozásához.

Az írás témaköréből hozva példát: egy jól automatizált kézírás lehetővé teszi, hogy a gyermek írás közben a tanár magyarázatára is figyeljen vagy javítsa a helyesírási hibáit. Amennyiben a kézírás nem automatizált, a gyermek semmi másra nem fog figyelni, csak a graféma felidézésre, betűalakításra és -kötésekre, radírozgatásra a hibajavításhoz.

A cikk írásakor a fent említett szöveggyűjteményen kívül Alain Baddeley: Az emberi emlékezet (Osiris, 2003) című könyvét lapozgattam.