Logopédia mindenkinek

A mi sulinkban évente van egy vagy több alkalom, amikor az elkallódott tárgyakat kiteszik az aulába, és a családok teljes létszámban megjelennek, hogy a kollektív emlékezetre hagyatkozva a legtöbb elveszettnek hitt ruhát megtalálják. Az elveszett ruhák szépen meg is töltik az aulát. Elég általános, hogy a gyermekek széthagyják a cuccaikat, nem kis fejtörést okozva ezáltal a szüleiknek.

A jobb érthetőség kedvéért következzen néhány példa, amit az élet tárt elém. Petike például a februári hidegben megérkezett logopédiára, és mikor onnan indult volna haza, nem találtuk a kabátját. Megesküdött, hogy aznap kabát nélkül jött iskolába. A másik cuki kisfiú, amikor visszaküldtem a kabátjáért, kabát nélkül jött vissza, mondván, hogy nem találja sehol. Elmentünk megkeresni… Ezek a potyautak csak azért nem idegesítenek, mert zsírégetésként fogom fel. Majd az osztályterem előtti fogason egyetlen kabát volt, a Janika kabátja, igaz, nem az ő fogasára akasztva.

Van olyan szülő is, aki úgy oldja meg az elvesztett írószerek problémáját, hogy nem pótolja. Így a gyereknek nincs megfelelő ceruzája, ragasztója stb. És hogy miért érinti ez a téma közvetlenül a logopédust? Mert logopédián is napi szinten többször fordul elő, hogy a gyermekek ott hagyják a különböző cuccaikat, amit aztán a hordár (én) szállíthat utánuk. Kedden fordult elő, hogy szóltam Pirinek, hogy szedje össze a cuccait. Komótosan összepakolta a tolltartóját, a mappáját. Még arra is volt gondja, hogy a szünet előtt nálam felejtett radírt visszakérje. Aztán, mikor visszakísértem az osztályterembe, másik épületszárny másik emeletén jutott eszébe, hogy nálam felejtette a kabátját.

Ezért is tetszett meg az ötlet (nem saját), hogy kis emlékezeti mankót készítsek a figyelemhiányos gyermekeknek. Mindennap hazamenetel előtt, mielőtt elhagyják a tantermet, ez segít leellenőrizni, hogy minden dolgát összepakolta, felvette. Extrém dolognak tűnhet, hogy a kabátra emlékeztetni kell egy gyereket, de a fenti sorok mutatják, hogy nagyon is előfordul.

A kis könyvjelzőt a gyermek kezébe lehet adni indulás előtt, de még praktikusabb az osztályterem ajtajára belülről ragasztani, tömeges használat céljából. Készítettem egy külön változatot, amit a logopédiai foglalkozás befejezése után lehet alkalmazni, a terem elhagyásakor. Ezek olyan kis segítségek, amikkel nagyon sok idegeskedést és a gyermek szidását is megspórolhatjuk, továbbá stratégiát nyújtunk a gyerekeknek, hogyan is kell rendszereznünk a gondolatainkat, a tárgyainkat. Hiszem, hogy csak rövid ideig fogják használni a gyerekek, és utána többé nem lesz rá szükségük.

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu