Logopédia mindenkinek

Oliver Sacks könyveinek rendszeres olvasója és újraolvasója vagyok. Lenyűgöz engem, és megunhatatlan számomra az az irányvonal, amit ő képvisel. Mióta őt olvasom, azóta szeretnék egy könyvet írni az eseteimről, gyűjtögetem is őket szorgalmasan. Oliver Sacks figyelmeztetett engem A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét és más orvosi történetek című könyvében (38. oldal), hogy egy tudomány, ha minden személyes, sajátos és szubjektív vonást száműz, teljesen elvonttá és gépiessé válik. Szükségünk van konkrétumra és realitásra. Ennek szellemében írok blogomban a logopédiai gyakorlati munkám mindennapjairól, ahogy a pácienseimmel közösen megéljük, személyesen és szubjektíven.

A Topoprimo játék

A játék önmagát fejlesztőjátéknak definiálja – és én is azt gondolom, hogy ez egy jó didaktikai játék. Két éves kortól ajánlják, ezt a kort viszont egy kicsit korainak tartom. A játék nemcsak a logopédiai foglalkozások során, hanem óvodai foglalkozásokra is bátran ajánlható. 1-4 gyermek fejleszthető egyszerre a játékkal, de akár egy egész óvodai csoport is játszhatja egyszerre. Alapvető célkitűzése megtanítani az irányokat (tájékozódni síkban, térben) és a helyhatározószókat, valamint azok jelentését is.

Nagy kép megtekintése

Bátran kijelenthetem, hogy egy óvodáskorú gyermekkel való foglalkozáskor bármikor elővehetjük a játékot, nem ártunk vele, sőt azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten használunk. De ahhoz, hogy tudjuk, hogy mikor vegyük elő, ahhoz az szükségeltetik, hogy tisztába legyünk azzal, hogy mikortól értik meg a gyermekek ezeket a fogalmakat, illetve mikorra lesznek képesek produkálni őket.

A téri viszonyokat kifejező szavaink értése és produkciója megelőzi az idői viszonyokat kifejező szavakét, az időben való tájékozódás kialakulásának alapfeltétele, hogy a térben tájékozódjunk.

Az Orthomalin francia szakmai weblap (2002) a különböző nyelvtani kategóriák elsajátítását taglaló táblázata szerint kb. 20-30 hónapos kor tájékán sajátítódnak el a kint, bent, fönt, előtt, mögött helyhatározószók. 36 hónaposan a gyermek elsajátítja a helyhatározókat, a -ban, -ben, -on, -en, -ön helyhatározóragos főneveket, továbbá az alatt és közel helyhatározószókat. Kétéves kor körül megérti a kint, bent, után helyhatározószók jelentését. Hároméves kor körül kialakul a fönt-lent, előtt-mögött fogalmak biztonságos értése, és a gyermek adekvátan használja a Hol? kérdést. 3-4 év között már értenie kell a spaciális (téri) pozíciókat kifejező nyelvi fordulatokat.

A Topoprimo játékot a leggyakrabban a következőképpen használom: A gyermek kiválaszt egy nagy táblát a négy alaplap közül.

1. lépés: vizuális figyelem – emlékezet és manipuláció

Húz a táblához egy hozzá való feladatkártyát, és ennek mintája alapján a mágneses figurákkal kitölti az adatlapot. Ez után letakarom a feladatkártyát, és elveszem a mágnesfigurákat, majd összekeverve visszaadom. Arra kérem a gyermeket, hogy újból rakja ki, pont úgy, ahogy azt az előbb megtette (tesszük mindezt azért, hogy leellenőrizzük, hogy emlékezik-e a megfelelő téri pozíciókra, és azért is, hogy rászokjon, hogy minden, amit csinál, arra fontos emlékezni). A minta reprodukciója a vizuális emlékezet trenírozása a vizuo-spaciális helyzetekre fókuszálva, az emlékezetből kirakása pedig egy tanulásmódszertani stratégia – rátanít, hogy egyből dolgozzunk maximális figyelemkoncentrációval, hatékonyan, azt rögtön idézzük fel és ellenőrizzük is le.

2. lépés: verbális szint – szókincs-aktivizálás, beszédértés

A helyviszonyokat kifejező névutók begyakoroltatása a Hol? Honnan? Hová? kérdések segítségével.

Például:

Hová tetted a mókust? – A bokor elé.

Hol van a mókus? – A bokor előtt.

Add ide a kezembe a mókust! Honnan vetted el a mókust? – A bokor elől.

A játék legalább tíz éves, de emlékezetem szerint nagyon drága volt. A nagy táblák mágnesezettsége nem elég erős, a függőleges felállítást nem bírják ki, lecsúsznak, tehát a minősége hagy kívánnivalót maga után. Grafikái, színválasztása szép és igényes. Strapabíró, a tíz év nem hagyott nyomot rajta, bár még kölcsön is adtam óvodai használatra. Hibája ellenére engem örömmel tölt el, hogy a birtokomban tudom.

A játék egyéb felhasználása:

Beszédindításra is szoktam használni a játékot nem beszélő háromévesekkel. Megpróbálom a táblákra kirakatni a mágnesfigurákat, feladathelyzetbe hozni a gyermeket. Ha nem partner, mert túl nehéz számára vagy nem kötik le még a vizuális ingerek, akkor csak egyenként adom oda és nevezem meg a mágnesfigurákat, amit ő a fűtőtestre tud felragasztani. Ez általában nagyon tetszik neki (még a legellenállóbb gyermek figyelmét is felkelti és leköti), és hamar el is indul a verbális produkció utánmondás formájában. A játék ilyen típusú felhasználását egy tanítványom kezdeményezte, és így került be a repertoáromba. Amikor megkérem, hogy egyik-másik figurát adja ide, akkor a beszédértését is ellenőrzöm és a kétszemélyes kommunikációt is gyakorlom. Nem felejtendő el, hogy a beszédkésés autizmus spektrumzavar tünete is lehet.

Utószó: Tapasztalatom szerint a tartós obszerváció (megfigyelés) a folyamatdiagnózis nagyon fontos része. Ha kitartóan figyelünk a terápia során, előbb-utóbb a gyermek minden fontos részletet kommunikál a patológiájáról is és a terápiás szükségleteiről is.

A játék pl. az Amazonon beszerezhető