Az elmúlt 15 évben magyar és francia anyanyelvű gyermekek fejlesztésével foglalkoztam. Elsődleges fejlesztőeszközként mindig játékot használtam. A játékok kiválasztásákor mindig a fejlesztési célokat tartottam szem előtt, de persze a játékok egyben a saját szórakoztatásomat is szolgálták. A blogomban most a különböző játékokkal kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani, illetve tanácsokat adnék a kedvenc játékaim különböző  fejlesztésekben való felhasználhatóságáról.


Gondolom, mindenki ismeri azt az érzést, mikor megpillant valamit, és azonnal elfogja a vágy, hogy birtokolja. Így vagyok én általában a fejlesztőeszközökkel. Érdeklődéssel kezdődik, majd pillanatokon belül a vágy önálló életet kezd élni, és folyamatosan hat – függetlenül attól, hogy szükségem van rá vagy nincs. Ki akarom próbálni, az enyém kell legyen…. muszáj! Általában előbb vagy utóbb de megszerzem, amit akarok. Nem létezik akadály. Sem ár, sem országhatár. Semmi. Egyik ilyen kedvenc szerzeményem a Lynx (hiúz) játék. Nincs tudomásom róla, hogy forgalmaznák Magyarországon, de van egy hozzá nagyon hasonló játék, a Ravasz Róka (Hor Zrt)*. Még ma is emlékszem, milyen izgatottan indultam el egy augusztusi délutánon a megszerzésére Párizsban. És milyen furcsán nézett ránk az eladó, amikor be akarta szépen csomagolni, és a francia logopédus barátnőmmel (Marie-Pierre-rel) kórusban intettük le: „Nem szükséges, magunknak vettük!”

4 éves kor fölött ajánlott egyéni és csoportos felhasználásra (max. 6 fő). Egy olyan játékról van szó, amelynek minden játszmája különböző, fejlesztési felhasználása a képzeleten múlik. Egy nagy, kör alakú, 9 részből összerakható táblája van, ami gyakorlatilag egy bárhogyan összeilleszthető puzzle. Ezt az alakja miatt egyszerűen csak pizzának hívom, meg a rajta lévő 304 képecske-feltétek miatt is. A képek külön-külön is megtalálhatóak kis kartonlapokon, amiket egy dobozból lehet sorra kihúzni. Minden játékos jól megfigyelheti a húzott képet, és aki a leghamarabb megtalálja a többi kép között a táblán, azé a szerzemény. Természetesen az nyer, aki a legtöbb képet gyűjti össze. A játékszabály szerint, ha valaki elvétette, akkor büntethető, beadja egy már megszerzett kártyáját (ezt a szabályt én soha nem használtam). A cél a pozitív megerősítés, szankciókkal nem rontjuk a hangulatot.

Alapjáraton ez egy vizuális észlelést, megfigyelőképességet és szelektív figyelmet, reakcióidőt fejlesztő játék. És ha csak ennyit tudna, már akkor is bőven megérné az árát, de nem, ez egyben egy komplex beszédfejlesztő játék is, és minimális időráfordítással bármikor az írott nyelv fejlesztésére is alkalmazható (olvasás, írás, helyesírás). A képek alkalmasak szókincsfejlesztésre (automatizálás, generalizálás), főfogalom alá rendezésre vagy éppen kategóriák megneveztetésére, színek neveinek begyakoroltatására, szómagyarázat gyakoroltatására, mondatalkotásra, különböző asszociációs játékokra stb. Eredményesen használható a pöszeterápiában a hangok automatizálásának folyamatában, vagy éppen a fonológiai tudatosság fejlesztésére: kerestethetünk 2-3-4 szótagos szavakat illusztráló képeket, illetve bizonyos hanggal kezdődőeket vagy akár végződőeket, 3-4-5 betűt illetve hangot tartalmazó képeket stb. Amennyiben a szavak első, középső vagy utolsó szótagját mondatjuk csak vissza, a fonológiai tudatosság mellett a munkamemóriánkat is treníroztuk. Alkalmas a játék továbbá akusztikus diszkriminációs feladatokhoz. Mindehhez csupán néhány percre van szükség a logopédiai foglalkozás előtt, hogy a jól meghatározott fejlesztési célhoz kiválasszuk a szükséges képeket. A képek viszonylag kis méretűek, ezért fokozott figyelem szükséges ahhoz, hogy a kártyák ne kallódjanak el. Nem tudom, van-e még valaki hozzám hasonló, de nem bírom elviselni a hiányos játék gondolatát. Egy 304 képes játékhoz 304 kép dukál, 303-mal már nem az igazi, csak arra az egy elveszettre tudnék gondolni.

És hogy hogyan alakul át a játék olvasás-, írásfejlesztő eszközzé. Hát egy kis segítséggel. A képek neveit gépbe írathatjuk a gyerekekkel, és csinos kis szókártyákat gyárthatunk. Értékes szövetségesekre teszünk így szert, hiszen a gyermekek imádnak segíteni, és észre sem veszik közben, hogy keményen dolgoznak a hiányosságaikon, vagyis fejlesztődnek. Amennyiben szókártyát húzatunk a gyermekkel, és utána kell a hozzávaló képet megtalálni a táblán, mindjárt olvasástechnikai (lehet felvillanó gyorsolvasás is) és szóértési feladatról beszélhetünk. Ha a húzott és kikeresett képet lediktáljuk, akkor az lehet írástechnika jellegű fejlesztés (grafomotoros nehézség esetén) vagy akár helyesírás-fejlesztés. A helyesírás-fejlesztés koncepciója rugalmasan alakítható a gyermek fejlesztendő területe szerint. Néhány ötlet: gyakoroltathatjuk a beszédhangok időtartamát, a j-ly helyesírását, írathatunk 1-2-3 stb. szótagszámú szavakat, gyakoroltathatjuk a problémás fonéma-graféma konverziókat, illetve megkérhetjük a gyermeket, hogy írjon értelmes mondatot a húzott kép felhasználásával.

Ha logopédusként van egy Lynx játékod, csak egy rövid pillantást kell vetned foglalkozás előtt a kérdéses gyermek fejlesztési tervére, vagy esetleg már annyit foglalkozol vele gondolatban is, hogy azt sem. Ki kell gondolnod, hogy mi a következő óra konkrét, rövidtávú célja. Nem kell több, mint 5-10 perc, hogy a jól kigondolt koncepciódhoz kikeresd a képeket. A foglalkozás végén garantáltan mosolyogni fog minden résztvevő.

* A játék közben elérhető már a Hor Zrt.-nél. - nehéz megtalálni, mert nem Lynx néven kereshető

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről: