Emlékezetfejlesztés: bevésés és felidézés – „Ki ő?” játék

A most bemutatott játék Corinne Boutard et Magalie Bouchet: Attention et Mémoire (Ortho Édition, 2007) fejlesztőprogramjának része. Már mutattam be ebből a remek szöveggyűjteményből játékot a figyelem fejlesztésére (http://logopedia.postr.hu/elfelejtett), és szándékaim szerint nem is itt fogok megállni. Annyit mondanék a mű egészéről, hogy sokkal szegényesebb lenne a fejlesztési repertoárom és tudásom, ha nem tudhatnám magaménak ezt a szöveggyűjteményt.

A Ki ő? (Qui est-ce?) játék tulajdonképpen egy csomag kártya, a játék – a szerzők ajánlása szerint – a munkamemória fejlesztését célozza meg. Elsőre nekem nem ez jutna eszembe róla, de a gyakorlott eszközfejlesztőknek elhiszem, ha egyszer ezt mondják. Nyilván más módon szocializálódtunk a szakmára. Számomra ez a játék elsősorban egy verbális emlékezetet, vizuo-verbális keresztcsatornát fejlesztő eszköz, leginkább óvodásokkal és az általános iskola kezdeti szakaszában lévőkkel játszom.

A doboz 52 darab, 3-6 színes képet ábrázoló, megszámozott kártyából áll. A számozás nem nehézségi szint szerint növekedik, a szerzők a folyamatos tréningezésre helyezik a hangsúlyt.

A játék menete:

Kiteszek egy kártyát a gyerek elé, és megkérem, hogy jegyezze meg a rajta található ábrákat. Ezután a kártyát lefordítom, és a kártya hátán található kérdéseket egyesével felteszem.

Például:

Rögtön az első kártya 4 állatot tartalmaz: teve, bálna, elefánt, pillangó. A játék utasítása: Egy kérdést fogok feltenni neked, mondd meg, melyik képre gondoltam!

A kérdések:
Melyik állatnak van négy lába és két púpja?
Melyik állat él vízben?
Melyik állatnak vannak szárnyai?
Melyik állat ormányos?

Egy-egy feladat megoldása pár percet vesz igénybe, ezért bármely logopédiai terápia (pöszeség, megkésett beszédfejlődés, diszlexia-prevenció, diszlexia-reedukáció stb.) kezdeti szakaszában jól alkalmazható. A gyermek igényeitől függően 3-5 kártyát szoktam prezentálni egy foglalkozás során, így osztódnak el a feladatok 10-15 foglalkozásra. Ha valahol a gyermek elakad, azt a kártyát a következő foglalkozáson újra elővesszük. A programban való haladás fejleszti a hosszú távú emlékezetet is, hiszen a gyermeket arra is kérem, hogy próbálja megjegyezni a következő foglalkozásig, hogy meddig jutottunk el – természetesen ezt én magamnak is felírom. Életkor és gyermekfüggő, hogy ennek a kérésnek hogyan tesznek eleget. Van, aki a kártya sorszámára emlékszik vissza, van, aki átnézi a képeket, és az alapján deríti ki, hogy elvégeztük-e a feladatot vagy sem. Van, akire ennek megjegyzése túl nagy terhet ró, tehát, nem forszírozom.

Az adott kártyát egy meghatározott időtartamig figyeltetem meg a gyermekkel, ezzel az időtartammal lehet játszadozni a terápia során. Kezdetben hosszabb időt engedélyezek, majd később, mikor a gyermek már rutinosabb, egyre kevesebbet. Ezzel nem csak az emlékezetre hathatunk, hanem a feldolgozás gyorsaságára és pontosságára is, valamint a koncentrációt is erősíthetjük. A bemutatás lehet szimplán vizuális, de meg is neveztethetjük a képeket (ha bizonytalanok vagyunk a szókincs-aktivizálás kimenetében, vagy ha a gyermeknek a verbális megerősítésre szüksége van). Ezzel természetesen befolyásoljuk a gyermek tanulási, bevésési stratégiáját. Utána lefordítjuk a kártyát, és a gyermeknek válaszolnia kell a kártya hátán lévő kérdésekre. Ezekkel a kérdésekkel segítjük a felidézést, illetve magát a bevésési stratégiát is a következő képekre, hiszen fontos szempontokat adunk meg a gyermeknek az adott képre vonatkozóan.

Amennyiben óvodás a gyermek, szóban végezzük a feladatot, és akkor ez egy mondatértéssel nehezített emlékezeti feladattá válik. Olvasó gyerek nyugodtan felolvashatja magának a feladatot, és akkor szövegértési (mondat, utasítás) feladat is egyben.

A játékot én általában szerepcserével végeztetem. Amikor rajtam van a sor, akkor a gyermekek tudatosságára hatok, meg az önkéntelen, tét nélküli tanulásra. Ilyenkor sokkal jobban figyelnek, jobban emlékeznek. Nyugodtan beleleshetnek a kártyába, anélkül, hogy azt kudarcként fognák fel.

Örömmel jelentem, hogy a gyakorlások során a kártya egész képanyaga bekerült a hosszú távú memóriámba, és már nem nagy erőfeszítés a feladatot is végezni, és a rám bízott gyermek kognitív tevékenységére is figyelni.

Súlyos emlékezetgyengeség esetében vagy nagyon fiatal életkorban szimplán beszédértés fejlesztéshez használom a feladatot, illetve rátanítás gyanánt megismertetem a képanyaggal, amire majd a későbbiekben emlékezni kell. Az is lehetséges extrémebb esetben, hogy ha a gyermek nem tudja felidézni az illető kép nevét, akkor akár minden kérdés után belenézhet a kártyába, majd újra lefordítja.

Az eszköz használata minden résztvevő fél számára nagyon élvezetes és szép eredményeket hoz.

Korábban utaltam már rá, hogy a segítő kérdések segítik a felidézést (az adott szóhoz való hozzáférést) és egyben a bevésést is, mert a képek fontos jegyeinek a kérdésben való megjelenése segíti a tájékozódást a szemantikai hálóban, stratégiát ad a rendszerezéshez.

Remélem, egyetértenek velem abban, hogy mennyivel több ez a feladat, mint szimplán megkínálni a gyermeket egy pár képpel, és visszamondásra biztatni. Ez utóbbi is dolgoztatja ugyan az emlékezeti funkciókat, de nem tanít rá a stratégiára és nem illeszkedik olyan szervesen a tanulási folyamatba – nem ad rálátást az egyes gyerekek profiljára.

És végül következzék most egy újabb kártya bemutatása, mintegy igazolásul, hogy a munkamemória is meg van célozva, ráadásul a legfiatalabb gyermekek számára.

A kártyán hat kép szerepel: mókus, kenguru, helikopter, traktor, bicikli, zsiráf.

A kérdések:
Most csak az állatok nevét mondd, de úgy, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig sorolod fel őket! (munkamemória)

A további kérdések a pragmatikai szintet is érintik.

Melyik közlekedési eszköznek nincs motorja?
Melyik állat eszik mogyorót?
Melyik tárgy repül?
Melyik állat ugrál?

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Francia kártya és munkamemória

Most a francia kártyával végzett játékok egészségmegőrző hatásáról lesz szó, konkrétabban szerepükről a kognitív funkciók jó minőségének hosszú távú megőrzésében. A cikk senkit nem bátorít a kártyajátékok szenvedélyes űzésére – viszont nosztalgikus emlékeket idéz fel a békebeli időkből, amikor a vasárnap vagy valamelyik hétköznap délutánja kártyázással, römizéssel egybekötött sütizéssel és kávézással telt.

Néhány szót kell mondanom a Baddeley-féle munkamemória-modellről. Ez egy központi végrehajtóból (figyelmi rendszer) áll, ami kontrollálja és koordinálja a két másik periférikus alrendszert – a fonológiai hurkot (felelős a beszédalapú információk feldolgozásáért) és a téri-vizuális vázlattömböt (a vizuális képek manipulálásáért felelős).

Amikor én intézményes keretek között tanultam, Baddeley elmélete még nagyon korszerűnek számított, de elképzelhető, hogy azóta modernebb elméletek is születtek. Mindenesetre arra a célra, amire én most fel akarom használni (biztosítani a minimális elméleti hátteret egy munkamemória-fejlesztő feladat bemutatásához), tökéletesen megfelel.

Mint egy igazi szenvedélyes gyűjtőt, engem nem csak egy játék birtoklása, hanem a megszerzése is érdekel. Minden pillanatot igyekezek megőrizni és kiélvezni attól kezdve, hogy a játékkal kapcsolatban valami szöget ütött a fejembe. Valamelyik nyári szünet legelején felcsaptam kedvenc szakfolyóiratomat, a Développements „A normál és patológiás kognitív fejlődés interdiszciplináris folyóirata” 2011. márciusi számát. Az interdiszciplinaritás jelen esetben a logopédia, pszichológia, pszichiátria, pszichomotoros fejlesztés, ergoterápia és neuropszichológia különböző mértékű és kombinációjú együttműködésből származik. (Most sajnos tovább nem folytathatom a folyóirat bemutatását, bár nehezen térek vissza eredeti témámhoz. Valamikor biztosan jó kis cikksorozatot írok erről a nagyszerű újságról is.)

Rögtön leragadtam a legelső cikknél, ami egy nagyon érdekes témát mutatott be: A gyermekek figyelmi- és egzekutív funkciózavarainak kezelése, a kognitív remediáció gyakorlata és perspektívái (Hélène Deforge pszichológus doktor cikke). A fantasztikus cikk többek közt bemutatja azokat a világban használatos szoftvereket, amelyek az agy plaszticitására alapozva fejlesztik az agyműködést, tekintettel a kognitív folyamatok hatékonyságára és a tanulásra. Aki nekem lelki társam, az nem fog azon csodálkozni, hogy én a további egész napot ezen a cikken rágódva, felváltva az újságot és a számítógépet lapozva töltöttem pizsamában.

Így bukkantam tehát a RehaCom számítógépes program nyomára, amit szintén nem mutatok be most teljesen, csak annyit írok le, hogy az a munkamemória-feladat, amit most szándékaim szerint tényleg végre bemutatok, ennek a fejlesztőprogramnak a részét képezi. A munkamemória tulajdonképpen az, hogy bizonyos információkat megjegyzek (időszakos információtárolás), és azokkal műveletet végzek (manipulálok). A megjegyzendő tételek esetünkben számokat és értékeket képviselő szimbolikus kártyafigurák (melyek a legtöbb ember pragmatikai tudásának részét képezik, kultúrafüggetlen evidenciák).

A munkamemória (mint a tanulás motorja) jó működése biztosítja a komplex kognitív folyamatok (mint a gondolkodás, a tanulás vagy a nyelvmegértés) hibátlan végrehajtását. Ezért elképzelhetetlen különböző patológiák esetében a reedukáció anélkül, hogy a munkamemória fejlesztését – különböző mértékben ­– célul ne tűznénk ki.

A számítógépes szoftver francia kártyákkal fejleszti ezt a területet. Azért is esett a választásom erre a feladatra, mert bemutatása után rögtön rátérek az én adaptált változatomra, ami a szoftver birtoklása nélkül is eléri ugyanazt a hatást. Még mielőtt tovább olvasnák a játék leírását, kérem, nézzék meg a videót – nagyon hasznos az egyébként sem bonyolult játék megértéséhez.


A szoftver először betaníttatja, elismételteti a francia kártya lapjait, csökkenő sorrendben: ász, király, dáma, bubi, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2. Általában a gyerekek is mind ismerik a lapokat, pici kavarodás előfordulhat a dáma és a bubi körül, de semmi több. Utána rövid gyakorlás következik: felvillant az oldal tetején egy kártyát, majd utána kettőt megajánl, amiből ki kell emelni és az egérrel a megfelelő helyre kell húzni a célingernek megfelelőt.
Végül a játék: a gép 5 kártyát villant fel egymás után, majd letakarja őket. Mindig csak egy kártya van az alany szeme előtt felfordítva. Mikor az öt kártya bemutatása megtörtént, lefordított helyzetben kell csökkenő sorrendben a lapokat a képernyő közepére helyezni. A szoftver be van állítva, annyi ideig engedi az alanyt gyakorolni, ameddig az hatékony a számára. Illetve rugalmasan alkalmazkodik is, az elrontott feladatot újra prezentálja, illetve egyéb analógiákkal gyakoroltat, amennyiben a fejlesztőanyag típusa lehetővé teszi.

Az én változatom nagyon egyszerű: kell egy pakli francia kártya jokerek nélkül. Először én is megbeszélem és begyakoroltatom a kártyákat a pácienssel, amennyiben szükség van rá. Majd kipróbáljuk, és amennyiben minden rendben van, kezdődhet a feladatmegoldás. Egyenként felvillantok egy-egy kártyalapot, összesen ötöt, majd végül a páciensnek kell elrendeznie csökkenő sorrendben őket. Picit nehézkesebb a prezentálás, mint a számítógépes szoftver esetében, az explorációs idő is hosszabb és egyenetlenebb, de a gyermekek nagyon szeretik (annál is inkább, mert a kártyadobozon Magnum jégkrém dekoráció van).

Ha rám hallgatnak, feltétlenül kipróbálják!

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Kártyacsata a figyelemkoncentrációért

Ha azon gondolkodsz, hogy mivel vezesd be a nagyon fiatal gyermekedet a kártyajátékok rejtelmeibe, van egy tippem: Bataflash. Az ajánlat szerint 5 éves kortól játszható, de 4 évesek is kiválóan megbirkóznak vele (a kedvencük!), és 3 évesekkel is érdemes megpróbálni. A gyártó cég az egyik kedvenc játékgyártóm – elsősorban a grafikusuk miatt, aki fantasztikus rajzokat produkál, de az egész kivitelezés gyönyörű. Színválasztásuk magával ragadó, a gyermek érdeklődését felkeltik, a felnőtteknek esztétikai élményt nyújtanak. Játékaik jól kigondoltak és újszerűek, a többi játékgyártóhoz viszonyítva is. Nagyon hasznosak és kivétel nélkül mind szórakoztatva fejlesztenek.

Játékszabály: ketten kell játszani, a 32 kártyából álló paklit kétfele kell osztani, és lefordítva kell tartani. Mindkét játékos egyszerre fordítja fel a paklija legfelső lapját. Azé a játékosé mindkét kártya, aki először kiáltja annak az állatnak a nevét, amelyik mindkét lapon megtalálható. Miután megszerezte, a saját paklija aljára teszi, és a játék folytatódik tovább, addig, míg valamelyik játékos megszerzi az összes kártyát.

Kiválóan játszható, ha nincs türelmünk kivárni tétlenül, míg megsül az első palacsinta a reggelihez, de utazáshoz, strandon is nélkülözhetetlen a gyermekek szórakoztatására. Kis helyen elfér, és a doboza is nagyon strapabíró.

Fejlesztés során vagy fiatalabb korosztály esetében a játékszabályt picit módosíthatjuk, a megnyert párokat nem tesszük vissza a paklinkba, hanem külön gyűjtjük, és amikor a kártyáink elfogytak, megszámoljuk, hogy ki hány kártyát gyűjtött.

További néhány gondolat a játékról, és a gyermek célirányos fejlesztésben betöltött szerepéről.

A játék maga egy gyorsasági vetélkedő, csata formájában. Hamar felkelti a gyermek figyelmét, és tartósan fenn is tartja. Az is jó, hogy viszonylag rövid időt vesz igénybe, és nem fárasztja ki a gyermeket, ha éppen figyelemkoncentrációs problémái vannak. Továbbá aktivizálja a küzdeni vágyását. A nyerésvágy motiválttá teszi a gyermeket a figyelmének erőn felüli összpontosítására – és úgy koncentrál, hogy csak na. Rövidsége miatt vagy a terápia kezdetén játsszuk ráhangolódási céllal (a gyermek figyelmi funkcióinak mozgósítására és a további „nemszeretem” feladatokra való motiválására) vagy a végén, mikor már sokat tanultunk, és nem maradt elég idő egy hosszabb lélegzetvételű játékra – hogy ne engedjem el a nebulót csalódottan (ha nehezére esett a gyakorlás, feloldódjon benne a feszültség, és ne frusztráltan adjam át a szülőnek, tanítónak, hogy esetleg átvigye a feszültségét későbbi helyszínekre). Az sem hátrány, ha vissza akar jönni máskor is, és nem úgy megy el, hogy: „na, ide sem jövök soha többé!”. A játék fejlesztésben betöltött szerepének további méltatásához pici neuropszichológiát is be kell csempésznem a cikkembe. Ki kell mondanom, hogy a játék az egzekutív funkciókat komplexen (stratégia, tervezés, figyelemfenntartás, mentális rugalmasság, gátlás) fejleszti. Egyszerűen a figyelemről beszélni ugyanis 2012-ben nagyon ódivatúnak számít, nem árt differenciáltabban gondolkodni róla. Megpróbálom most végiggondolni, hogy tulajdonképpen mi is történik a játék során.

Először is szükségeltetik egy vizuális analízis, jó alak-háttér tagolás (olvasáshoz nélkülözhetetlen előképesség), mert az állatok összegabalyodva, különböző méretben és téri pozícióban vannak ábrázolva. A figyelmünket a vizuális analízis során végig fenn kell tartanunk, amíg kielégítő információhoz jutunk (nevezetesen, hogy milyen állatok vannak odarajzolva), majd a két kártyát össze kell hasonlítanunk (koncepcióalkotás), és meg kell találnunk (differenciálás) és ki kell emelnünk (diszkrimináció) a tömegből egy vagy több olyan állatot, ami mindkét kártyán rajta van. Végül, csak egynek a nevét kell kimondanunk hangosan (szófelidézés, gátlás), de azt gyorsan, paralel az ellenfelünk tevékenységét is kontrollálnunk kell. Ezt a kognitív feldolgozást végezzük a pillanat tört része alatt, a kártyák megpillantásától a szó felkiáltásáig. A következő pillanatban két új kártya kerül előhívásra, és át kell hangolódnunk, adaptálódnunk kell (stratégiaváltás, mentális rugalmasság) az új helyzethez. Mondanom sem kell, hogy fiatal gyermekek esetében az ő tempójukhoz igazodunk, hogy ne menjen el a kedvük a játéktól.

Milyen hibatípusokat tapasztaltam a játék során? Lassúság, beleragadás egy rutinba. A perszeveráció lehet vizuális és verbális is. Verbális során a gyermek folyamatosan ugyanannak az állatnak a nevét hangoztatja több sorozat után is (a verbális fluencia, gátlás problémája). De lehet az is, hogy a színbeli hasonlóság (kék) váltja ki belőle a téves azonosítást, hogy a macskát és a baglyot egyformának ítéli meg. Lehetnek a problémák lexikális eredetűek: a gyermek a főfogalomban nehezen tájékozódik, és mellényúl (pl. oroszlán helyett tigrist mond, vagy mindkettő helyett leopárdot.) Verbális természetű az a probléma is, mikor a gyermek mindent jól csinál, vizuálisan megvan az állat, csak a nevét nem tudja hirtelen kimondani. Ott van a nyelve hegyén, de ott is marad.

Neuropszichológiai értéke miatt a játék alkalmazható továbbá a gyógyászatban, frontális lebeny sérülteknél. Talán nem tűnik nagyképűnek, ha kijelentem, egyszerre játék, didaktikus segédeszköz és orvosság. És ugyan igaz az, amit a gyerekeknek mondunk mindig, hogy a „gyógyszer nem játék”, az is igaz lehet, hogy a játék gyógyszer. Ugyanaz a parti a különböző generációkat életszakaszuknak megfelelően fejleszti: gyermek, szülő, nagyszülő ugyanolyan mértékben profitál a parti jótékony hatásaiból, közösen szórakozva.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (1),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (3),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (13),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (4),játék (39),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (14),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (2),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (13),olvasásfejlesztés (4),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (8),szókincsfejlesztés (10),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com