Scenario és képregény-játékok

Ez a cikkem szervesen kapcsolódik a két előző posztomhoz (Öröknaptár, Az én hetem), a most bemutatott játék ugyanis ismét az időben való tájékozódással (cselekvés-, történésszabályozás) foglalkozik. A Scenario játékban vagy létre kell hozni egy akciósorozatot az előzetesen meghatározott cél elérése érdekében vagy újra kell rendezni egy akciósorozatot egy bizonyos logika mentén.

A játék utasítása szerint a gyerekeknek vagy 5 kártyát kell logikai sorrendbe rendezniük vagy egy hatos sorozatból ötöt kell időrendbe helyezni, és a hatodikat kell megtalálni, ami kilóg a sorból (kakukktojás). A leírás szerint a játék célja a logikus gondolkodás gyakorlása.

A neuropszichológiai kutatások hozadéka nagyon jelentős a modern logopédiában. Egyrészt az elméleti tudást pontosítják, másrészt lehetővé teszik a differenciált mérőeszközök létrehozását, és ennek következtében az okokra ható terápiák kidolgozását. Mindezeknek óriási szerepe van mind a pontos diagnózis felállításában, mind a hatékony fejlesztésben. Persze ez csak elvileg ilyen egyszerű. A gyakorlatban az van, hogy én például soha nem tanultam még alapszinten sem neuropszichológiát, és a napi gyakorlatban szakmai kapcsolatom sincs ilyen végzettségű szakemberrel. Ismereteimet autodidakta módon szerzem, leginkább az új francia fejlesztőeszközök által. Tehát alkalmazott módon kerül a látóterembe, annak elméleti hátterét magamnak kell kibogarásznom, ha akarom. És én akarom, szerintem meg is éri.

Az egzekutív funkciók: stratégia, tervezés, figyelemfenntartás, mentális flexibilitás, gátlás, mind új fogalmak, amik most gyűrűznek be a gyakorlati munkámba. A diszegzekutív funkciózavar leírása árnyalja a figyelemzavarról szóló tudásomat. Lurija már 1966-ban kiemeli a frontális lebeny cselekvésszabályozásban betöltött szerepét. Négy alapműveletet ír le: a cél megfogalmazása, tervezés, kivitelezés (online kontroll és a lépések részekre tagolása) és ellenőrzés.

Erre az elméleti kitérőre szerintem szükség van ahhoz, hogy megértsük, miért is nélkülözhetetlen a bemutatandó (vagy hasonló) fejlesztőjáték, másrészről hogy megértsük a logikai gondolkodáson túli, fejlesztésben betöltött szerepét.

Az ilyen típusú feladatok nemcsak a logikai gondolkodást stimulálják, hanem meg is dolgoztatják a frontális lebenyt és segítik a gyermeket az orientációban, a cselekvéssorok tagolásában, a tervezésben, szervezésben. Ezeket remélhető módon a spontán tevékenységeibe is át tudja vinni egy idő után, és a kognitív funkciók fejlesztésén túl szerepük lehet a viselkedésszabályozásban is. Tehát a figyelemzavaros gyermek terápiájának szerves részét kell képezze.

Bár ennél többet nem lehetne elvárni egy egyszerű kártyajátéktól, de ez a játék még fontos szerepet tölthet be a beszélt- és írott nyelv fejlesztésében. A gyermek életkorának és hiányosságainak figyelembevételével használható szókincsfejlesztésre, mondatalkotásra, az igeragozás és az igeidők gyakorlására, összefüggő szöveg alkotására, történetmesélésre. Ha mindezt írásban tesszük, az előbbiek mellett fejleszthetjük a helyesírást, a fogalmazókészséget is. És mivel én mindig szeretek nyomot hagyni a gyermek logopédiafüzetében, és azért is, mert szeretem variálni a feladatokat, ezért komoly gyűjteményem van fekete-fehér, nyomatatható képes történetekből – ezek idegennyelv-tanulás során is használhatóak. Az előkészített feladatok egy részét szívesen megosztom az olvasóimmal is – a cikkhez kapott megfelelő számú lájk motiválhat további képek feltöltésére.

Letöltés (doc)

Újabb 34 képsorozat (doc)


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Az én hetem – az én játékom

Az én hetem (Ma semaine) egy Djeco játék. Őszintén csodálom a Djeco játékokat, esztétikai megjelenésük, kivitelezésük, funkciójuk tekintetében egyaránt tökéletesek. A játék az időfogalmak játékos felfedezését ígéri, az időfogalmak, mint a hét napjai, a napszakok (reggel, délben, este), a hétvége, a jeles napok (ünnepek) stb. elsajátítását. Nagy sajnálatomra ezt a játékot nem birtokolom, a barátomtól, Karádi Estelle-től szoktam kölcsönkérni, valahányszor csak valamelyik tanítványomnak szüksége van rá.

A játék a 4-8 éves gyermekek számára ajánlott, én leginkább óvodás gyermekekkel szoktam használni, akik még nem tanultak meg olvasni. A francia gyermekek számára ez különösen fontos, náluk nagycsoportban a hét napjainak (az időben való tájékozódás – időfogalmak) elsajátítása kötelezően előírt tananyag. De amikor kölcsönkérem a játékot az aktuális ovisaimnak, és ott van a szobámban, akkor tapasztalom, hogy bizony az iskolások is milyen szívesen bíbelődnek vele, nekik is nagy szükségük van az idő képi megjelenítésére, no meg a manipulációra is. Ez a játék nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy azokat a gyerekeket, akik folyamatosan a jelenben élnek és nehézségeik vannak visszatérni a múltba vagy előrevetődni a jövőbe, a napi tevékenységeiken keresztül segíti eligazodni az időben.

A játék egy viszonylag nagyobb méretű mágneses, felakasztható falitáblából és mágneses képek tömkelegéből áll, hat témakörben (tevékenységeim, vakáció-hétvége, az otthonom, az iskolában, kivételes pillanatok, események) valamint a mát jelölő mágneses lapocskából. Mindezek segítségével jól megbeszélhetjük és fel is építhetjük az egyes gyerek napi/heti tevékenységének sorozatát. Ezeknek az apró mozgásos tevékenységeknek a szerepe a bevésésben/felidézésben jól ismert. Azzal, hogy átbeszéljük-kirakjuk a gyermek heti programját, tudatosul a gyermekben (gyakran először), hogy mi is történik tulajdonképpen vele. Hogy az események nem véletlenszerűen követik egymást, hanem jól megszervezett sorrendben (differenciálódik, strukturálódik az idő, szekvenciák felfedezése-megjegyzése). Segít megélni, hogy az idő egy körforgás. Mindezek által az események és napok neveinek a keveredő-váltakozó felidézése segíti a gyermeket a napok/ napszakok neveinek bevésésében. A játék funkciója komplex, egyszerre stimulálja a vizuális, verbális csatornákat, az értelmet. A figyelmet és az emlékezetet (pl. az epizodikus, szeriális stb. emlékezetet is) egyaránt fejleszti.

A beszédfejlesztésben betöltött szerepét csak azért emelem ki, mert a „Logopédia mindenkinek” végül is a logopédiáról szól. A játék egyrészt segít megérteni az idővel kapcsolatos szavakat (képek segítségével jelentést tulajdonít az eddig esetleg figyelmen kívül hagyott szavaknak), aktivizálja ezt a szókincset. A hetirend felépítését beszélgetés kíséri, tehát favorizálja a mondatalkotást (a kérdő mondatokét is). Az események felidézése segíti a gyermeket az azokkal kapcsolatos érzelmeik megfogalmazásában.

Nem utolsó sorban az időben való tájékozódás képessége csökkenti a szorongást és az aggodalmat, erősíti a belátás és kivárás képességeit, ezáltal közvetlen hatással bír a gyermek magatartására.

A játék felgyorsítja a tanulást, motiváló erejénél fogva ezen ismeretek elsajátítási idejét lényegesen lerövidíti. És, mint tudjuk, az idő pénz.

Friss élmény a játék alkalmazásával kapcsolatosan:

Egyik nagycsoportos tanítványom az osztályban szeptember óta sikertelenül gyakorolta a hét napjait. A játék elővétele után harmadik(!) alkalommal már nemcsak a hét napjait tudta felsorolni, hanem azonosítani tudta a tegnapot, holnapot, holnaputánt, a hétvége napjait (már a játék nyújtotta vizuális támasz nélkül). Továbbá biztonsággal meg tudta mondani, mely napokon van logopédiája.

Itt természetesen nem arról van szó, hogy M. kétszer félórában megtanult tájékozódni az időben. Inkább arról, hogy a rendszeresen hallott fogalmak tartalommal töltődtek fel, és a vizuális megsegítés, no meg a manipuláció hatására rendszereződtek, integrálódtak, "aha" élményt okozva.

Kapcsolódó cikkem a témában: Miért használok öröknaptárat figyelemzavaros gyerekek fejlesztéséhez? * Scenario és képregény-játékok

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Miért használok öröknaptárat figyelemzavaros gyerekek fejlesztéséhez?

Nem mondok újdonságot figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban [ADHD/TDAH (F)] szenvedő gyermekekkel foglalkozó szakembereknek és az érintett szülőknek, hogy többek között a gyermekek időérzékelése is eltér a kortárscsoportjukhoz képest.

(Ebben a bejegyzésemben szándékosan foglalkozom csupán az időfaktorral. Fel akarom hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ezek a komplex patológiák milyen sok területen okoznak elváltozást a kogníció és személyiség területein, a fejlesztő szakembernek pedig ezek mindegyikére kell percepcióval és megoldással is rendelkeznie. Később majd bemutatok pár játékot is, amik mind az időben való jobb tájékozódást segítik elő.)

Úgy is mondhatjuk, hogy az időfaktor elkerüli a figyelemzavaros, hiperaktív gyerekek figyelmét. Képtelenek az időt kifejező fogalmak adekvát használatára és megértésére (nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget nekik). Az időérzékelés szempontjából ezek a gyermekek rövidlátóak, nagyon a jelenben élnek, és nem tulajdonítanak jelentőséget még a közeljövőnek sem. Az időben való tájékozódás zavara az „itt és most” állapotban konzerválja őket, és nem tudnak a jövőre fókuszálni. A tervezés zavara csapdahelyzetet teremt a figyelemzavaros személy számára, mert nem tudja megítélni pillanatnyi tetteinek jövőbeli következményeit. Ez egy tartósan kényelmetlen helyzetet idéz elő, mind a szenvedő fél, mind a környezete számára (család, iskola stb.).

Szándékosan beszélek itt most csak gyermekekről, hiszen ezt a jelenséget az agy megfelelő területeinek eltérő, (alul)működése okozza, de a fejlődés során általában kidolgozódnak olyan kompenzációs technikák, amik az önszerveződést és az önkontrollt, az előrelátást segítik elő. Tehát felnőttkorban már részben eltűnnek a problémák a spontán fejlődés vagy a fejlesztés és spontán fejlődés eredményeként. Annyi bizonyos, hogy a mai kor iskolája, ami sokkal felszereltebb, ahol a tanárok képzettsége jóval magasabb a letűnt korokénál, rendkívüli mértékben intoleráns az ebben a patológiában szenvedő gyermekekkel, és majdhogynem a leghamarabb veti ki magából őket.

Ezért nagyon fontos a figyelemzavaros személyek láthatatlan és önkéntelen képességhiányának fejlesztése, az idő- és térszervezéshez szükséges kompenzációs stratégiák kidolgozása és begyakoroltatása (emlékeztető képek, feljegyzések; rutinok kialakítása).

(Korábbi, a Topoprimo játékot bemutató posztomban volt már szó arról, hogy a nyelvfejlődés során a téri viszonyokat kifejező szavak korábban alakulnak ki, mint az idői viszonyokat kifejezők, és hogy az időben való jó tájékozódás alapfeltétele a térben való tájékozódás kialakultsága.)

Készítsünk öröknaptárt a figyelemzavaros gyermeknek

Az öröknaptár használata mindaddig folyamatos legyen, amíg a gyermek a hét napjait, a hónapok neveit el nem sajátította. Frontális osztálymunka során is használható, valamint az idegennyelv-tanulás során is. Én általában az aznapi dátum beazonosításával kezdem a napi foglalkozást a figyelemzavaros és/vagy diszkalkuliás gyermekekkel (és mindazokkal, akiknek szüksége van rá), és kérem, hogy az öröknaptáron pontosan jelöljék meg az aznapi dátumot. Még számomra is hihetetlen, hogy egy hétköznapi ember számára banális feladat rutinná tétele milyen hosszú időt vehet igénybe, és mennyire nehezen automatizálódik. A gyermekek nagyon kedvelik ezt a tevékenységet, mert egy mozgásos, nem szokványos feladatról van szó. Gyakran azonban az öröknaptár használata mellett szükség van arra, hogy egy klasszikus fali naptárban vagy határidőnaplóban is megjelöljük az aznapi dátumot. Ez utóbbi lehetőséget biztosít időintervallumok kalkulálására. Például: Hányat kell aludni a szülinapodig? Vagy a Mikulás megérkezéséig?

Az én naptáram:

Akik többet akarnak franciául olvasni a figyelemzavarról és hiperaktivitásról:
Colette Sauve: Apprivoiser l'hyperactivité et déficit de l'attention (Hopital Sainte-Justine, 2007)

Azoknak, akiknek megtetszett az ötlet, és tettekre akarják ragadtatni magukat, a naptárkészítés ábrázolt lépései megtalálhatóak itt:

http://www.teteamodeler.com/vip2/nouveaux/decouverte/fiche151.asp 

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (41),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (16),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (3),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (7),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (9),szókincsfejlesztés (11),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com