Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Legyező olvasólap

Ezt az olvasólapot Anouknak találtam ki, aki egy diszlexiás és figyelemzavaros kislány.

Betűtévesztései nagyjából kimerültek a p-b-d-q betűk tévesztésében. A pontosság kedvéért, nem is annyira tévesztette őket, hanem ezek a betűk azonosítására hosszabb idejű vizuális percepcióra volt szüksége. Olvasása nem volt folyékony, leginkább a hosszabb, nehezen tagolható szavaknál volt tapasztalható egy visszalépés a silabizáló stratégiára, vagy a szókezdő szótagokból találgatta ki a szavakat.

Az innen is letölthető olvasólapon háromszótagos szavak találhatóak egy legyezőformába hajtogatott papírlapon, egy sorban 3 szó. Az olvasás kezdetekor a teljesen összecsukott legyező van a gyerek előtt, majd a szótagokat jobbról-balra kell kihajtani, mintha egy könyvet lapozgatnánk. Így egyszerre mindig csak 1 szótag van a gyerek szeme előtt.

A harmonikus olvasástechnika gyakorlásához találtam ki a feladatlapot. A feladat egyaránt fejleszti a vizuális szintézis folyamatát, a munkamemóriát és az értő olvasást – a szó jelentéséhez való hozzáféréssel. Fejleszti továbbá az olvasó szemmozgást és a sorváltás gyakorlását. Ez utóbbi fejlesztését szolgálják a soronként különböző színek és a sorok árnyékolása.

A munkamemóriát fejleszti, hogy az elolvasott szótagokat a rövid idejű emlékezetben tárolni kell (nem maradnak a gyermek szeme előtt), miközben a gyermek tovább folytatja az olvasást. A szavakat alkotó szótagok folyamatosan vannak leírva, a szavak között nincsenek határok. A gyerek folyamatosan használja a rövid idejű emlékezetét, és folyamatos kapcsolatot kell létesítsen mentális lexikonjával a szavak (értelmének) azonosításához. Nincs vizuális támpont a szó terjedelmét illetően.

A 3 szótag elolvasása után, mikor összeállt a gyermekben az olvasott szó, érdemes hangosan és egyben is kimondatni azt.

A feladatlap elkészítése: Először ki kell nyomtatni, utána körbe kell vágni, majd legyezővé kell hajtogatni. A látható vonalak vannak kívül, és a szótagokat kell befelé, takarásba hajtogatni, tehát a szótagok közepén is van egy hajtás. Az utolsó lapon alul láthatóak a hajtogatási vonalak.  A szavak természetesen átírhatóak, a szótagszámhoz sem kell feltétlenül ragaszkodni – lehet csökkenteni vagy növelni (2 vagy 4 szótagos szavakat is lehet írni).

Alternatív felhasználási javaslat: a szétnyitott olvasólapon különböző színekkel karikázhatják be a gyerekek az egyes fogalmi kategóriák szavait, ezzel trenírozva a lexikai szintet. Hasonló módon lehet színeztetni az azonos nyelvtani kategóriákat is.

A nagy melegben persze legyezgetésre is használható.

Az olvasólap letöltése

A legyező persze gép nélkül is elkészíthető (az eredeti változatom)

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Szeretsz? Nem!

Beszédindítás 4.
Tu m’aimes? Non! Tombe, tombe, tombe au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Non! Reste, reste, reste au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Oui! Remonte, remonte, remonte dans mon bateau!

Azok a mágikus első szavak: zsiváf, efelán” cikkemben ejtettem szót arról az esetről, mikor a nembeszélő (egyébként francia, háromnyelvű) kisfiú hónapokon át tartó passzív mondókázás után szóra fakad, és egyszer csak elmondja az egyik mondókát. Mivel ez a jelenség hatalmas örömöt váltott ki belőlem (volt sok Oh là là és puszik sorozata is), és szemmel láthatóan a kisfiú szeretett nekem örömet szerezni, elismételte, valahányszor csak találkoztunk. Később a gondozóinak is elmondta a mondókát.

Álljunk csak meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el. Tulajdonképpen mi is történt? Ez idáig a gyermek csak halandzsabeszédre volt képes, illetve szavakat tudott mondani. Most akkor tud beszélni vagy nem? Ha tud beszélni, miért csak a mondókát ismétli? Ha nem tud beszélni, hogyan mondja el a mondókákat?

Itt kerül képbe az echolália (visszhangszerű utánzás) fogalma. Főiskolai tanulmányaim során találkoztam először ezzel a fogalommal, megjegyzem, nagyon felszínesen. A Gereben tanárnő szerkesztésében megjelent Diszfázia könyv biztosan érintette a témát. Azt tanultam, hogy a kisgyermek a beszédfejlődés kezdeti szakaszában (egy rövid ideig) gyakran mások kimondott szavait visszhangozza, amíg szókincse nem elég fejlett, és még nem rendelkezik kellő mértékű grammatikai ismerettel. Továbbá, hogy ez a jelenség későbbi fennmaradása leginkább a fogyatékos beszédkórkép, a diszfázia jellemzője, valamint az autizmusé is. Nem tanultam intézményes formában az autizmus spektrumzavarról, úgyhogy ez az ismeretem már a gyakorlati munka hozadéka.

Mikor találkoztam egy echoláló gyermekkel, a jelenséget felismertem: „Aha, echolál!” – mondtam tudálékosan a szülőknek. Majd hozzátettem, hogy nagy a baj. A diagnózis fontos elemeként tekintettem a jelenségre.

Visszatérve az esetemre, a kisfiú valószínűleg a mondókát echolálta, vagyis gestaltosan, az egész mondókát egészben jegyezte meg, egyetlen szóként használva. Mondhatnám azt is, hogy értelmezés nélkül visszhangozta, de ez nem lenne teljesen igaz, mert a képekhez, eszközökhöz társítva hibátlanul idézte fel a megfelelő mondókát, és a mímelésben is konzekvens volt. Erre korlátozott mennyiségben több nyelven is képes volt, a Happy Birthday to You-t például szinte első hallásra megtanulta angolul, franciául és magyarul is. Akkor ez most egy közlékeny természetű echolália vagy kivételes verbális emlékezettel állunk szemben? De ha kivételesen jó a gyerek verbális emlékezete, akkor miért nem használja kompenzálásra a nyelvelsajátítás során? Így morfondíroztam magamban.

Egyszeri találkozásuk konklúziójaként a gyermekpszichiáter nem gondolta autistának a szóban forgó kisfiút. Nem zárhattam ki 100%-os biztonsággal, hogy az ismételt műtéti beavatkozások (a kisfiút áttétes agydaganattal is kezelték), bár direkten nem érintették a beszédközpontot, nem károsították-e valamely beszédterületet. Igaz, a műtéteket végző orvosok következményeket a figyelem-koncentráció területén vártak – legalábbis a szülőknek ezt mondták. A háromnyelvűség tán? Vagy a hospitalizáció (sok kórházban töltött idő, hosszan tartó kezelések) következménye? Vagy mindezen faktorok együttes eredménye a nagyon megkésett beszédfejlődés és a nyelvfejlődési zavar?

A beszédindítás során a beszédfejlődés alakulása erősítette meg bennem az autizmus spektrumzavar diagnózist. A kisfiú örömmel vett részt a foglalkozásokon, megtanult együttműködni, mindketten alkalmazkodtunk egymáshoz, tanulgatta a nyelvet. Ami a legszembetűnőbb volt, hogy a tanultakat nem használta kommunikációra. Mondogatott ugyan dolgokat, ha kedve támadt, és megcsinálta a feladatát. De a megszerzett ismereteit nem használta fel kapcsolatépítésre, és vágyainak/szükségleteinek közlésére. Dühös volt, ha nem értették meg, de nem tett meg minden emberit annak érdekében, hogy megértesse magát.

Egyébként, nemcsak a mondókákat ismételgette, hanem minden mást is, ha kedve támadt. Talán, hogy időt nyerjen a mondottak megértésére. Ki tudja?

Nagyon nehezen értette meg és használta az igen (oui) és a nem (non) szavakat. Azért a nemet az igennél sokkal gyorsabban elsajátította. Kezdetben a szavaim megismétlésével az egyetértését fejezte ki, az igen szót helyettesítette vele. Érdekes, hogy ennek a ténynek nyilvánvalóvá válása is egy mondókához kapcsolódott. Van egy olyan francia mondóka, ami úgy kezdődik: „Tu m’aimes? (Szeretsz engem?)”, erre a válasz kétszer „nem”. Amire az a reakció, hogy akkor ess bele a vízbe és maradj a víz fenekén. Majd harmadjára a gyermek azt válaszolja, hogy „igeeeen”, és akkor az a jutalma, hogy akkor visszajöhet a hajómra. Valahányszor azt kérdeztem tőle spontán, hogy Szeretsz-e?, nem véletlenül, mindig rávágta, hogy nem, és folytatta az előbbi mondókát, illetve várta, hogy én is bekapcsolódjam. Versekben beszélt. Egyszerűen nem tudta kimondani, hogy igen, és kész. Aztán egyszer elkezdte az igent bizonytalanul használgatni. És a legutolsó foglalkozás során, mikor megkérdeztem, hogy szeret-e, meglett a jutalmam, már válaszként csak annyit mondott, OUI (igen).

Egy korábbi tanítványom a közlékeny echolália másik tünetét produkálta. Muris szavakat képzett, úgy, hogy konkrét szavakban megváltoztatott egy-egy hangot, és ezzel szórakoztatta magát, jókat nevetgélve. Érdekes, hogy ezzel a jelenséggel is találkoztam a normál beszédfejlődés során. Ez az attitűd a kifejezetten jó fonológiai tudatosságú gyermekek sajátja, akik 5 éves korukban ilyen nyelvi játékokat találnak ki önmaguk szórakoztatására.

Ha szeretnél még olvasni az echoláliáról, megteheted, ha elolvasod T.O. Daria: Dása naplója című könyvének nyolcadik fejezetét – Nyelv és érintkezés: beszéljünk a beszédről (Autisták Országos Szövetsége).

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra (Pamela Druckerman)

Ez a könyv sokkal több annál, mint amit a címe sugall. Én is, mint sok más pedagógus, leginkább a nyári szünetben érek rá a kedvtelésem szerint olvasgatni. Év közben a szakirodalom böngészése foglalja le leginkább kevéske szabadidőmet. Most úgy esett, hogy majdnem lecsúsztam erről a könyvről, mert mire megkezdődött a szünet, a budapesti Librikből kifogyott a könyv. Viszont, úgy látszik, a Balatonon sokkal kevesebb igény van a francia típusú gyereknevelés tanulmányozására, így aztán a boglári Alexandrában egymásra találtunk, a könyv meg én. Amikor ezt a posztot írom, akkor még csak 95 oldalt olvastam el a könyvből, de máris ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy megosszam olvasóimmal tapasztalataimat. Ha tehetik, olvassák el, még az iskolakezdés előtt!

Annak ajánlom ezt a könyvet, aki a gyermekneveléshez bármilyen oldalról kapcsolódik. Szülőknek, pedagógusoknak és frankofil embereknek egyaránt.

Mivel francia logopédus vagyok Budapesten, számos nehézséggel nézek szembe nap mint nap, olyan dolgokkal, amik a multikulturális hétköznapokból adódnak. Mikor a könyvről először hallottam, elsősorban azért akartam elolvasni, mert egy újabb olyan dokumentumot véltem felfedezni, ami közelebb vihet a francia emberek megértéséhez. Hiszen – feltételezhetően – egy adott kultúra gyermeknevelési szokásai nagyon meghatározóak nemzetfelfogásukban. Másrészt nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy a számos nehézség mellett, ami a francia iskolában osztályrészem, egy valami sokkal könnyebb: sokkal könnyebben kezelhetőek a francia gyermekek, sokkal kevesebb magatartási probléma nehezíti a mindennapjainkat. Gyermeknevelésben a francia szülők nagyon konzekvensek, és többnyire hasonló nézeteket vallanak. Vajon ez véletlen vagy elfogultság? Egyik első meglepetésem az volt, amikor tanítványt vártam egy osztályterem előtt, de a gyerekek még csak akkor vonultak be a szünetről, az osztálytanítójuk vezetésével. A tanító bácsi a tanterembe való belépés előtt elsóhajtotta az élénk kedélyállapotú nebulóknak: „On se calme (megnyugszunk)!” Na, az erre adott válaszreakció már felkeltette az érdeklődésemet. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt mondtam volna napközis nevelő koromban, a gyermekek rám se hederítettek volna. De láss csodát, a gyermekek, mintegy varázsütésre, elhallgattak és néma csendben vonultak be az osztályterembe. Pedig a tanító még csak hangosan sem mondta.

Visszatérve a könyvre, a szerző egy amerikai anyuka-újságírónő, aki Párizsban nevelte a gyermekeit. Igen feltűnő különbséget látott a francia és az angolszász gyermeknevelési modellek között, és ennek akart utánajárni. Ott kezdődött, hogy a francia anyák nem híznak el a terhesség alatt. Miért? – kérdezi a szerzőnő. Irigykedve vette tudomásul azt is, hogy a francia gyermekek életének rutinjai nagyon hamar kialakulnak és simulnak bele a család életvitelébe. 3-4 hónapos koruktól végigalusszák az éjszakát és kialakul a napi 4 étkezésük.

Pamela egy családi nyaralás alkalmával, mikor a „poklok poklát” éli át a kisdedével, és elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra lemond az utazásról, akkor fedezi fel, hogy a francia családok nem osztoznak a kínszenvedéseiben, leginkább nyaraló családok benyomását keltik.

„A Beannel egykorú francia gyerekek elégedetten üldögélnek az etetőszékben, és várják az ételt, vagy épp halat, sőt, zöldséget majszolnak. Semmi visítás és nyafogás. Mindenki egy fogást fogyaszt egyszerre. És az asztal körül nincsenek romok.”

A szerző megállapítása az is, hogy: „A franciák számára a kisbaba aludni tanítása nem a lusta szülő önző stratégiája, hanem az első, döntő fontosságú lecke az önállóságról, és arról, hogyan élvezzük önmagunk társaságát.”

Közérthetően ír többek között Walter Mischelnek a Columbia Egyetem pszichológusprofesszorának híres pillecukorral végzett kutatásáról, mellyel azt vizsgálja, hogyan késleltetik a gyermekek a vágyaik kielégülését.

Kutatásának konklúziója az, hogy azok a gyermekek, akik négyévesen jobban ellenállnak a pillecukornak, képesek a késleltetésre, jobban tudnak koncentrálni és érvelni is, továbbá stressz hatására általában nem omlanak össze.

Itt már kialakult bennem egy kapcsolat a nevelés, viselkedés és tanulás között. Egyre több a bizonyíték, hogy azok a kisgyerekek, akik nem alszanak eleget, nagyobb eséllyel lesznek agresszívek, hiperaktívak valamint tanulási és emlékezetzavarban is szenvedhetnek.

Egy szórakoztató olvasmány keretében két markáns kultúra gyermeknevelési szokásaiba kukkanthatunk bele párhuzamosan. Ha felkeltette az érdeklődésedet, olvassuk tovább együtt!

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

1 Tovább

Teljes tartalomjegyzék

A blog teljes tartalomjegyzéke (legfrissebbek felül)

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (41),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (16),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (3),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (7),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (9),szókincsfejlesztés (11),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com