Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hm, ez most akkor oktatás, fejlesztés vagy művészet? – ez itt a kérdés

Oviban dolgozni jó. Általában derűs a hangulat, a gyerekek cukik, és mindig van valami egetverően nagy fennforgás, ami eltereli az ember gondolatait az élet sötétebb oldaláról.

A francia oviban különösen nagy sürgés-forgás van mindennap, mert ez egy olyan ovi, ahol tervezett oktatás-fejlesztés folyik. Tehát a gyermekek, óvónők, dadusok, nyelvtanárok és a könyvtáros bácsi minden ideje percre pontosan be van osztva. A játékok legtöbbje fejlesztőjáték. (Nem győzök kölcsönkérni. Már legalább annyira ismerem a szekrények tartalmát, mint az óvónők maguk, annyira számon tartom a játékaikat.) A mozgásterem felszereltségét bármelyik mozgásfejlesztő központ megirigyelhetné. És nem restek nap mint nap megépíteni az akadálypályákat a legizgalmasabb eszközökkel a tornaóra kedvéért. Mikor látom, hogy a gyerekek milyen ragyogó arccal tornáznak, nekem is felderül a kedvem. Az oktatás általában differenciált, minden csoportban legalább háromféle tevékenység folyik, képességszintnek megfelelően. Mikor megyek egy-egy gyerekért, van úgy, hogy ott ragadok pár percre, annyira leköt egy-egy foglalkozás, vagy belekérdezek egy-egy érdekesebb feladatba. A folyósok mindig gyönyörűen vannak dekorálva. Szóval az, hogy mindig jókedvem lesz, ha oda belépek, nem a véletlen műve.


Ovisok az iskola szülinapján

Ma a középső csoportosok frissen kiállított munkája nyűgözött le. Egész egyszerűen művészi szépségű volt a falrészlet. Vonzotta a szememet, és mikor részleteiben is felfedeztem, akkor ámultam csak el igazán.

Egyszerűen maga az ötlet is zseniális. Virginie csoportja egyszerű fehér papírból embereket készített. Kiállítva kisplasztikáknak tűntek. Költsége szinte semmi. Ha valaki utánozni szeretné őket, érdemes a majdani karácsonyi ajándékok csomagolópapírjait eltennie erre a célra, kiválóan megfelelnek. Ebben az esetben az anyagköltség a nullánál is kevesebb. A feladat célja az emberalak-ábrázolás gyakorlása, finommotorika fejlesztése, testtudat elmélyítése. Az alkalmazott technika gyűrés, tépés, hajtogatás, csavarás ragasztás.

Ezen műveletek bemozgatják az egész kézfejet, az ujjbegyekig bezárólag. S mint tudjuk, máshogy jár az agy, ha dolgozik a kéz. A fejek gyűrt gombócok, a karok csavart vagy hajtogatott technikával készültek. Térben ábrázolja az alakot, minden fejlettségi szinten megvalósítható, az eredmény egyedi, gyönyörű. Az alkotók meg gondolom boldogok voltak munkavégzés közben. Az óvó néni szerint látszólagos egyszerűsége ellenére nem volt könnyű megcsinálni.

Személyes kedvenceim: alsó sor jobbról az első kettő, középső sor jobb első. (A kép megtekinthető nagyobb méretben is Facebook oldalamon ==> katt)

Az általam ismert egyetlen magyar szöveggyűjtemény, ami a testtudattal, emberalak-ábrázolással foglalkozik:

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Trükkös ujjak

A játékhoz a HOR Zrt-ben jutottam hozzá, és olyan 2000,- forintba került. Nem volt valami nagy csomagolása, tartója se volt, csak egy zacskója – már nem is emlékszem, hogyan keltődött fel a figyelmem az irányába.

Maga a játék két négyzet alakú műanyag dobozból áll. A felső fala átlátszó, az alsó fekete, és 25 kör alakú, ujjbegynyi nagyságú lyuk van benne. A doboz 16 színes golyót tartalmaz, 4-4 darab piros, kék, zöld és sárga golyókat. Tartoznak még hozzá színes mintakártyák a kivitelezéshez.

A játékot lehet egyénileg is játszani, lehet ketten is, önállóan vagy versenyszerűen.

A feladat lényege: a húzott mintakártyáknak megfelelően kell elrendezni a golyókat a lehető legrövidebb idő alatt. Alulról, a lyukakon keresztül lehet ujjbeggyel felfele lökdösve helyváltoztatásra késztetni a golyókat. A lökéserősség szabályozásának fontos szerepe van. Mivel ez egy gyors játék (1-2 percet vesz igénybe), a legrövidebb terápiás órán is használhatjuk képességfejlesztésre.

Hogy milyen képességek fejlesztésére alkalmas? Hát, a taktilis érzékelésre, az ujjbegyek érzékenyítésére, az ujjak differenciálására mindenképpen használható. A két kéz összehangolt működését is igényli a játék, de fejleszti a domináns kezet is. Továbbá fejleszti a vizuális analízis-szintézis képességeket (mintakövetés), a figyelmet, stratégiák kialakítását/változtatását szorgalmazza, a lépések sorrendben való kivitelezésével (tervezés-szervezés), a konstrukciós képességeket, a síkban való tájékozódás képességét. Építés közben végig egyensúlyozni is kell, mert elég egy apró billenés, és kezdődhet a játék elölről, mivel nem egy stabil konstrukcióról van szó.

Amilyen egyszerű a játék koncepciója, annyira nagyszerű – méltatlan, hogy nincs nagyobb reputációja. Mivel egy tenyérnyi darabról van szó, jómagam is gyakran megfeledkezem róla, hogy aztán mikor ismét a szemem elé kerül, újra és újra elámuljak az egyszerűségében is rejlő nagyszerűségén.

Óvoda nagycsoportos kortól bátran használható, de ebben az életkorban még lehet, hogy segítő jobbot kell nyújtani a gyerkőcnek, például a tartásban.

Milyen terápia kezdetén alkalmazható bevezetésként? Grafomotoros terápia kezdetén mindenképpen, de diszkalkulia terápia során is adekvátnak mutatkozik, és kognitív terápia keretében sem nyúlunk mellé, ha használjuk. Figyelem- és emlékezetfejlesztésre egyaránt használható. Használata elmélyült figyelmet igényel. Bár kikezdheti a türelmét az ügyetlenebb gyermeknek, azért a „nagyon szeretem” játékok közé tartozik.

Milyen hibák és nehézségek mutatkoznak a használata során?

Az 5 éves korúak közül páran nem tudják elkezdeni, segítséget kérnek, már a tartásban is. Ha beragad egy-két golyó, segíteni kell őket az akadály-elhárításban.

Iskoláskorban: ha lassú a kivitelezés, jól kijönnek a dominanciaproblémák – nem azzal a kezével manipulál leginkább, mint amivel a ceruzát fogja. A minta tükörképének felépítése, majd mikor rájön a tévedésre, képtelen a hibáinak kijavítására (pl. egy szimpla dobozforgatás, majd a sorok áttolása lentről fel) stb.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Az iskola-előkészítő foglalkozások

Amióta a gyermekek 6 évesen mennek iskolába, reneszánszukat élik az iskola-előkészítő foglalkozások. Hogy a szigorú iskolába küldés jó-e vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. Szerintem jó, de sokan lesznek velem ellentétes véleményen. A kétezres évek eleje körül lett rá lehetőség, hogy egy gyermek indokolt esetben akár 8 évesen kezdje meg az iskolát. Kb. 8 évvel később nem egyet vizsgáltam közülük a szakértői bizottságban, és a késői iskolakezdés pozitív hatásai a teljesítményben nem mutatkoztak meg. Azt a karriert futotta be legtöbbjük, amire a kezdeti képességeik predesztinálták őket.

Most iskola-előkészítőt tartanak az óvodák, az általános iskolák, gombamód szaporodnak a magánkezdeményezések. Előkészítőkre lehet járni játszóházakban, fejlesztőközpontokban, családi napközikben. A szülők, abbéli félelmükben, hogy gyermeküknek 6 évesen el kell kezdeniük az iskolát, már 5 évesen elkezdik rákészíttetni erre a gyermekeket.

Korábban volt rá lehetőség, hogy az iskolában legyenek ilyen osztályok, leginkább az eltérő tantervű általános iskolákban. A Meixner-módszer eleve úgy lett kitalálva, hogy két év alatt egy iskola előkészítő és egy 1. osztály során sajátíttassa el az olvasás-írás képességét. A francia iskolarendszerben az első osztályt például iskola-előkészítő kurzusnak (Cours Préparatoire CP) hívják.

Remek szöveggyűjtemények voltak-vannak, amiket korábban mind az iskola-előkészítő foglalkozásaim során használtam nagy-nagy csodálattal. Azért szeretném egy-egy képpel illusztrálni őket, hogy emlékezzünk arra, hogy azokban a korábbi ínséges időkben milyen sokat is jelentettek mind a logopédusok/fejlesztő szakemberek, mind a fejlesztett gyermekek számára. És hogy a gombamódra szaporodó szöveggyűjtemények és fejlesztőjátékok ne halványítsák el emléküket, mert az évek során semmit sem veszítettek nagyszerűségükből. Ma is mondanak újat számomra, annyi év forgatás után is.


Végezetül ajánlok egy több száz feladatlapot tartalmazó, ingyenesen letölthető angol nyelvű gyűjteményt, ami a vizuális, grafomotoros képességek, matematikai készségek, az olvasástanulás rejtelmeibe bevezető igényes és színes feladatlappal bűvöli el a kis tanoncokat és tanáraikat. A bőség zavara a mi esetünkben nagy valószínűség szerint érdekesebb foglalkozásokhoz vezet, motiváltabb ismeretelsajátítást és boldogabb gyermekeket eredményez. Ha már elő kell készíteni, a legjobb minőségben tegyük.

Ajánlom régi és új barátaimnak, kedves kollégáimnak és a blogom minden olvasójának.

http://www.schoolsparks.com/kindergarten-worksheets

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

1 Tovább

A szemantikai háló szövögetése a TwinFit kártyákkal

Két tanítványom is súlyos beszédértési problémával küzd. A legjelentősebb különbség közöttük, hogy az egyik gyermek magyar egynyelvű környezetből érkezett a francia iskolába. A másik családban a szülők különböző nemzetiségűek, és egy választott harmadik nyelven kommunikálnak egymással. Nem is olyan ritka jelenség ez a multikulturális világban. Gyakran van az, hogy két különböző nemzetiséghez tartozó ember angolul kommunikálva szeretnek egymásba és alapítanak családot. A gyerekek születése, beiskolázása aztán megváltoztatja a dolgokat. Hogy miben is, az majd egy másik cikkem témája lesz.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a két esetben jelentkező értési probléma mennyire különböző természetű lehet, még ha a beszéd- és mondatértési tesztek számszerű eredményei hasonlóknak is mutatkoztak.

Szóval, ennek a két gyerkőcnek keresgéltem játékokat a neten, amikor megakadt a szemem a TwinFit termékeken. Azonnal éreztem, hogy jó úton járok. De hogy mennyire jón, arra várnom kellett, míg a postás hazahozta a megrendelt termékeket, és kipróbálhattam őket.

Majd kipróbáltatott és jónak találtatott. Nagyon jónak! Anyagi okokból rendeltem csupán 5 fajtát belőle, no meg a helyhiány is fontos szempont az életemben. Nevük szerint: Funktiona, Instrumenta, Causa, Varia, Assoziativa.

Igazából ez egy memóriajáték, de én csupán nyelvi gondolkodásra, -fejlesztésre akarom használni, ezért nem terhelem meg velük a gyerekek emlékezetét. Szerintem még nem is tudnám ezen a fejlettségi szinten.

A játék célcsoportként a logopédiai ellátásban részt vevő személyeket jelöli meg, külön kiemelve az afáziás gyerekeket. Ajánlják továbbá mindenkinek, akik javítani szeretnék agyi teljesítményüket. Ezzel azért vitatkoznék, annyira azért nem érdekfeszítő a játék egy átlagpolgárnak. A logopédiai terápiában azonban nagyon hasznos.

Használat során a kártyákat felfele fordítva és jól összekeverve teszem az asztalra, mindegyik lap látható. A játékosoknak egymás után kell keresni két, szerintük összetartozó képet. Minden gyermeknek a saját életkori- és teljesítményszintje szerint meg is kell indokolja, hogy miért tartoznak össze. Amennyiben túl nehéz a párkeresés, én megnevezek egy kártyát, és verbális megsegítéssel terelgetem a párja felé, amit már a gyermeknek kell megtalálnia.

A Varia játék egy dolog kétféle megjelenését járja körbe. Például: a tojás lehet lágy is vagy tükörtojás is. Esernyő/napernyő – védelmet nyújtanak. Szemüveg/búvárszemüveg – a maguk módján segítik a látást. Az embernek orra van, az elefántnak ormánya. Nem véletlenül vettem elő legelőször ezt a dobozt, szerintem ez a legkönnyebb, segítette a gyermekek ráhangolódását a feladatokra, azonnal sikerélményhez juttatva őket.

A Funktiona dobozban található kártyák használat alapján csoportosíttatják a tárgyakat. Például: eső ellen használhatunk esernyőt vagy esőkabátot. Részletesen meg lehet vitatni, hogy mikor használjuk egyiket vagy a másikat. Vagy az egérfogó és a cica is megfoghatja az egereket.

Az Instrumenta játék során a cselekvést a hozzá tartozó eszközzel kapcsoltatjuk össze. Példák: ollóval vágják le a hajunkat. Konzervnyitóval nyitjuk ki a konzervet. Gyufával gyújtjuk meg a gyertyát.

Eddig ezt a három játékot próbáltam ki a gyerekekkel, és volt egy kísérletem a Causa játékkal (ok-okozati összefüggések felismerése és megfogalmazása), ami az előbbieknél jóval nagyobb kihívás elé állította a tanítványomat. Talán majd erről is fogok írni.

A játékok vizuális-motoros megtámogatással provokálják a nyelvi gondolkodást (gondolatébresztés, a logikai összefüggések keresése, megtalálása), hogy a feladatok a legfiatalabbak vagy a legsúlyosabb patológiák számára is hozzáférhetőek legyenek.

A játék során aktivizálódik a szókincs, gyakoroltatja a mentális lexikonban való keresést és a precíz hozzáférést az egyes szavakhoz. Továbbá lehetőséget teremt a szintaktikai szint fejlesztéséhez is, hiszen a két kép közötti kapcsolat megfogalmazása remek alkalmat teremt a mondatépítés gyakoroltatására (gondolatok célirányos, adekvát kifejtése).

A terápia során a képekkel manipulálunk, beszélgetünk róluk. A problémásabb képeket azonban le is fénymásolom, ez kerül be a gyermek logopédiai füzetébe. Házi feladat gyanánt ezeket kell összekötnie.

Végül következzen egy kis verbális illusztráció arról, ami az Instrumenta játék során esett meg velünk.

„A telefont bedugjuk a töltőt.”
(Ragozási probléma, mondatalkotási nehézség. A szemantikai kapcsolatot azonban jól megtalálta.)

„Ezek ugyanazok.” (leves, kanál)
(Felismeri az összetartozást, de nem tudja a kapcsolatot megfogalmazni, ezért egyszerűsít.)

„A fésűvel azt csináljuk, hogy lelóg a haja, és visszateszi, ahogy volt.”
(Nagyon szép példája a pontos szóelőhívás-gyengeség körülírással való kompenzálásának.)

„A gyufában tűz van, és a gyertyára tesszük rá a tüzet.”
(Gondolati szinten helytálló, a megfogalmazás nagyon sajátságos. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a kompenzációs stratégiák milyen költségesek, jelentős szótöbblettel járnak. Elvileg azért, hogy a „meggyújtjuk” szót elkerülje a gyermek, egy öt szavas mondat helyett – „gyufával gyújtjuk meg a gyertyát” – egy tizenegy szavas mondatot használ.)

„Rúzs-kolbász, összetartozik.”
(Vizuális hasonlóság – mindkettő henger alakú – alapján jutott téves szemantikai összefüggésre.)

A fenti példák nagyon tanulságosak számomra. A játék kiválóságát igazolja, hogy szemantikailag nem állítja nagy kihívás elé a gyermeket. Gondolkodásra készteti, az értési gyengeség leginkább a gondolkodási idő hosszúságában nyilvánul meg, de nem állítja megoldhatatlan feladat elé a gyermeket. A párok megtalálásával sikerélményhez jutnak, és motiválttá a további feladatmegoldásra. A legnagyobb meglepetést számomra azonban az okozta, hogy akármilyen fokú is a gyermek értési nehézsége, az expresszív beszéd is súlyosan sérült (bár a korábbi tesztek ezt nem mutatták), a legvariábilisabb tünetekkel, és már a szókincs is nagyon gyengének mutatkozott.

Tanulságok:

A legeredményesebb fejlesztés olyan eszközökkel képzelhető el, ami a receptív és expresszív beszédet egyszerre célozza meg. A hibaelemzés elengedhetetlen a terápia során. Ha nem jegyezzük le/vesszük fel az adott beszédprodukciót, akkor csak a legmarkánsabb hibákra fogunk emlékezni (vagy arra sem), nem biztos, hogy segíteni fog a teljesítmény korrekt megítélésében és a terápia irányának a meghatározásában.

Bár az én tanítványaim nem nagyon bírják, ha jegyzetelgetek. El vannak általam kényeztetve, és igénylik a folyamatos szemkontaktust. Ezért mikor versenyt futva az idővel igyekszem a produkált mondatokat leírni, akkor először rám kérdeznek: „Mit írsz?”, majd elkezdik a produkált mondatot vég nélkül echolálni, egyre nagyobb hangerővel, amíg abba nem hagyom az írást…

Mint már megjegyeztem, a gyermekek szívesen játszanak a játékkal. Azt, hogy komoly munkának teszi ki őket, az jelzi, hogy amint újból meglátják a kérdéses dobozt, hamar közlik: „Én ma nem ezt akarom játszani!” Viszont az újabb hasonló doboz felmutatása azonnal cselekvésre ösztönzi őket.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Kipróbálni és megszeretni: a megunhatatlan Quoridor

Fantasztikus játék, az én személyes, mindenkori kedvencem. Azért is nem írtam róla eddig, mert nem akartam elpazarolni, méltóan akartam szólni róla. Most, hogy ennyi ideje nem írtam már, ideje valami igazán érdekessel előrukkolni.

Szép játék, tömörfa a táblája, fából vannak a kiegészítők is, a bábuk és a kerítések. Van belőle asztali és úti változat is. Az asztali változat méltó dísze lehet a legigényesebb nappalinak is. Nekem azonban az úti változat van meg, mert hát különböző helyszíneken látom el a feladataimat, és a célnak ez a változat nagyon is megfelel.

A játékot 2-4 játékos játszhatja, egy parti időtartama 5-10 perc – így tehát minden adottsága megvan ahhoz, hogy ideális fejlesztőjáték legyen. Nem túl hosszú, lehet ketten is játszani, de kiscsoportban is használható. Az egyetlen probléma, hogy egy parti sosem elég, de ez nem is baj, hogy kinek nem baj, az a végére, remélem, kiderül.

A játék kezdetén minden játékos kap egy bábut és 10 kerítést. A játékosok elhelyezik a bábut a saját térfelük rajtvonalára, és kezdődhet a menet.  Az nyer, aki a leghamarabb érkezik meg az ellenfele rajtvonalára. A játék során a játékosok vagy lépnek vagy feltesznek egy kerítést a játéktáblára.

A barikádépítés célja a saját útvonalunk megépítése vagy az ellenség akadályoztatása. De érdemes csínján bánni a kerítésekkel, mert hamar elfogynak. Tilos azonban az utat teljesen lezárni az ellenfél előtt.

A játék a fejlesztendő gyermeket nagy dilemma elé állítja: pikk-pakk nyerjen vagy szép labirintust építsen. Az ezen való morfondírozgatás végigkíséri a partit. Kevesen tudnak ellenállni az építkezés varázsának…

Kinek ajánlom elsősorban? Figyelemzavaros gyermekeknek mindenképpen. Gyors a menete, érdekes, nem játszik a gyermekek amúgy is illékony türelmével.

A labirintusépítés stimulálja a frontális lebenyt, a síkban való tájékozódást is gyakoroltatja,  hatással van a frusztrációtoleranciára – általában növeli a szintjét. Nem mondom, hogy nem esik meg az, hogy egy-egy gyerek, úgy ahogy van, lesöpri a táblát bábustól, kerítésestől. És azt sem ígérhetem meg, hogy a szülő nem fogja faképnél hagyni a gyermekét, mikor szembesül vele, hogy sosem fogja legyőzni csemetéjét. Megtörtént eset. Nekik javaslom több parti gyors egymás utáni lejátszását, előbb-utóbb csak elfárad az a gyerek.

Tehát figyelemzavarban szinte minden érintett területet fejleszt: tervezést-szervezést, intenzív koncentrációt, figyelemmegosztást, téri tájékozódást, gátlást, alkalmazkodást a folyamatosan változó helyzetekhez, a pillanatnyi helyzethez igazodva újabb és újabb feladat-megoldási stratégiák kiötlését és kivitelezését. Fejleszti továbbá a logikai készséget, és jó hatással van az együttműködésre is. Sosem felejtem el az egyik autista tanítványom első találkozását a Quoridorral. Amint lehetett, egy áthághatatlan falat épített kettőnk közé. Nem volt kicsi a szimbólumértéke. A játék szintjén leképeződött a specifikus autista tünet, a gyermek problémája. A Quoridor játék használata a terápia során fel is oldotta ezt a problémát, fokozatosan leomlott a Fal.

Ne tévesszen meg senkit az új változat dobozán található (8+)-os felirat, már az 5-6 éveseknek is a kedvenc játékuk.

Annyira szeretem.


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Az írott utasítás megértése és kivitelezése

Te meg tudod oldani? Három formát válassz ki a mintaképről: Az első forma színe különbözik a másik kettő színétől, de ugyanolyan alakú, mint a harmadik forma, ami ugyanolyan színű, mint a második.

Az itt bemutatott feladatsort olyan felső tagozatos vagy nagyobb gyerekeknek ajánlom, akiknek szövegértési nehézségeik vannak vagy nehezükre esik az utasítások jó minőségű értelmezése. A feladatokban nagyon egyszerűnek tűnő utasítások alapján kell geometriai formákat sorrendbe helyezni. Az egyes feladatok az utasításértésen túl igénybe veszik a grafomotoros, vizuospaciális, vizuokonstrukciós és matematikai-logikai képességeket is. A 2. feladat a munkamemória fejlesztésére is szolgál. A feladatok forrása az Ortho Motus promóciós anyaga, a kisebb gyerekek részére készített utasításértési feladataikról már írtam itt: http://logopedia.postr.hu/utasitas/

A feladatok szokatlanok lehetnek, így érdemes a fejlesztőnek alaposan átgondolnia a lehetséges válaszokat és a segítő stratégiát. A minták alapján további önálló feladatok is készíthetőek egy kis kreativitással.

További variáns: a mintaképek és a megoldások együttes bemutatása alapján készítse el a gyermek a megfelelő utasításokat (magyarázatfejlesztés).

A magyar változat letöltése (PDF) 

A magyar változat megoldásai (PDF)

Az eredeti, francia nyelvű változat letöltése (PDF)

A kipróbálásról

Bár a feladatsort Samunak gondoltam ki, a szünet miatt úgy esett, hogy végül Dominik próbálhatta ki először.

Nagyon jó volt, neki is nagyon tetszett a feladatsor. Róla annyit kell tudni, hogy egy 13 éves, intelligens, jó logikai-matematikai gondolkodású nagyfiú.

A feladatsort javítással együtt 25 perc alatt oldotta meg egy hibával, a 2. feladat során nem figyelt a fordított betűrendbe sorolásnál. Tehát a továbbiakban újabb munkamemória fejlesztésére alkalmas feladattal kell megkínálnom. A 3-as feladatban még egy új helyes megoldást talált, amire eddig nem gondoltam.

Várom a ti észrevételeiteket is, a tapasztalataitok megosztását, hiszen ettől válik a feladatsor valódi fejlesztőfeladattá.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Beszélni, megérteni

"Két beszélgető óvodás közül, ha az egyik nem érti a beszédet, sérül és hamarosan meg is szakad a kommunikáció."

Ma van a blogom első születésnapja. Boldog szülinapot Logopédia mindenkinek!

Én személy szerint nagyon szeretem írni. Még akkor is, ha egyre ritkábban ragadtatom tettekre magam, a fejemben végtelen cikksorozatok élnek mindenről, amivel foglalkozom: olvasás, diszlexia, diszgráfia, beszédfejlesztés, beszédértés, diszegzekutív funkciózavarok, autizmus spektrumzavar stb. Csak a szigorú szerkesztőm akadályoz meg abban, hogy beharangozzam mindazt, ami eszembe jut, és ami azután valószínűleg a feledés homályába veszne. Ő beszél le arról is, hogy sorozatokat írjak…

Leginkább azokon a patológiákon gondolkodom, amik spontán módon elém sodródnak. Szoktam is mondani: keresem magamnak a bajt? NEM! De a baj megtalál magától is. Ami elsőre megoldhatatlan problémának tűnik, az előbb-utóbb lassú metamorfózis által alakul át érdeklődési területté, tudássá, hogy végül egy gyermek fejlődésében csúcsosodjon ki. Igen, nem írtam el, a szakmám ezen pontján már vannak csúcsok is, még ha mélységből van is több.

Mostani témám a beszédértés témaköre. Két kedves tanítványom is súlyosan érintett a témában, még ha nem is azonos mértékben. Ez egy nagyon érdekes, és a pályakezdők számára valószínűleg egy nagyon félelmetes téma. Miközben írok, mosolygok a jó pár évvel ezelőtti önmagamon, félelmeimen. Remélem, minél többen elolvassák a cikkemet, hogy megspórolják maguknak az indokolatlan izgalmakat.

Ami mostanában leginkább izgat, az az, hogy milyen hangsúlyosan van jelen az utasításértési nehézség a figyelemzavaros kórképben. Egyébként ez a nehézség olyan gyermekeket is érint (és befolyásolja jelentősen az iskolai pályafutásukat), akiknek egyébként kimutatható beszédértési problémája nincs is.

Érdekelnek továbbá az expresszív verbális kompetenciák fejlesztésének nyilvánvaló direkt hatásai az értésre. Itt a szemantikai háló szövögetésére gondolok (a korábbi beszédfejlesztés stádiumában), de nem térek ki rá, mert később terveim vannak vele.

Most a szokásos elméleti kitérő következik pár gondolatban, nevezetesen, hogy mik a beszédmegértés kompetenciaterületei.

Ha valaki nem érti a beszédet, akkor egy párbeszéd során a feltett kérdésekre inadekvát választ ad. Ez nagyon megzavarja a külvilággal való kommunikációt, különösen, ha egyenrangú partnerek a kommunikáló felek. Két beszélgető óvodás közül, ha az egyik nem érti a beszédet, sérül és hamarosan meg is szakad a kommunikáció. Valamennyivel sikeresebb a kommunikáció, ha a beszédet nem értő óvodás egy pedagógussal vagy szülővel kommunikál, hiszen felnőttként, tapasztalataink alapján sok olyan jelzést is tudunk értelmezni, amit a gyerektársak nem (metakommunikáció, szövegkörnyezet, segítő kérdésekre adott válaszok). A beszéd nem értése zavarossá teszi a környezettel való együttélést az érintett személy számára. A beszédet nem értő gyermek nem tud elmesélni egy történetet, összefüggéstelen szóhalmaza egy nem szakember számára súlyos értelmi probléma lehetőségét veti fel. A beszédértéshez szükséges kompetenciaterületek tehát:

  • Az utasítások követése
  • A szókincs fejlesztése
  • A fő gondolat megértése
  • A nyelvi gondolkodás, okfejtés (a problémamegoldásra irányuló belső beszéd kialakítása)
  • Következtetések levonása

De természetesen a beszédértés fejlesztésével együtt jár a beszéd használata is, tehát a beszédértést végigkíséri az expresszív beszéd fejlesztése, kéz a kézben járnak. Az általam böngészett szakirodalom (Catherine Delamain, Jill Spring: Parler, écouter et comprendre, 2009, Chenelière Éducation, Québec)

  • leírás (a jelzős szerkezetek gazdagítása),
  • magyarázat (a világos utasítások átadása, a pontosításra váró magyarázatok megalkotása),
  • mesélés (történetek elmesélése és az összefoglaló-képesség kialakítása),
  • predikció – az előre jövendölés (nagyon fontos tevékenység az előzetes információkból megalkotott verbális következtetések gyakorlására),
  • játék a szavakkal (olyan rímekre, ritmusra, alliterációra, hangutánzásra, kétértelműségre irányuló feladatok, amelyek örömet okoznak a gyermekeknek)

típusú feladatokat ajánl a szenzitív beszéd fejlesztéséhez.

Amint újra végigsiklik a szemem a fejlesztendő területeken, részben örülök, hogy a fejlesztési lehetőségek milyen széles palettája adott, részben aggódom, hogy hogyan bogarászom ki a sok mindenből, hogy az adott gyermeknek mire van a leginkább szüksége, és mely feladatokkal fog a leghatékonyabban fejlődni.

Amíg a fenti gondolatokkal megbarátkozunk, és az új távlatokat fel- és kidolgozzuk, addig bemutatok egy könyvet, amit utasítás-, beszédértési nehézségek esetén szoktam használni.

Címe: Észcsiszoló kicsiknek – Négy testvér
Szerzői: Á. Bíró Éva, Csahóczi Erzsébet, Halmos Mária, illusztrátora Koltai Éva, blogom kedves olvasója.
Kiadó: Műszaki Könyvkiadó, 2000

A fejlesztő könyv egy komplexen kigondolt, kidolgozott anyag. A terápián általában egy foglalkozás során egy oldalt szoktam átvenni a gyerekkel, a többi gyakorolnivaló mellett. A vizuális képességek fejlesztésére alapozva fejleszt sok mindent, szókincset (pl. relációs, matematikai szakszókincset), térben-időben való tájékozódást, lateralitást, utasításértést, általános ismereteket, verbális emlékezetet, matematikai ismereteket, gondolkodást. Mivel az egész tartalom a vizuális anyagra támaszkodik, nagyon fontos az igényes, nekem nagyon tetsző grafikai megjelenítés. A gyerekeket motiválóan még inkább bevonja a feladathelyzetbe, nekünk, Dörmögő Dömötörön felnőtt fejlesztőknek pedig tudat alatt okoz jó érzést és elégedettséget.

A következő cikkemben további, a beszédértés fejlesztéséhez használható feladatokat fogok bemutatni.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Legyező olvasólap

Ezt az olvasólapot Anouknak találtam ki, aki egy diszlexiás és figyelemzavaros kislány.

Betűtévesztései nagyjából kimerültek a p-b-d-q betűk tévesztésében. A pontosság kedvéért, nem is annyira tévesztette őket, hanem ezek a betűk azonosítására hosszabb idejű vizuális percepcióra volt szüksége. Olvasása nem volt folyékony, leginkább a hosszabb, nehezen tagolható szavaknál volt tapasztalható egy visszalépés a silabizáló stratégiára, vagy a szókezdő szótagokból találgatta ki a szavakat.

Az innen is letölthető olvasólapon háromszótagos szavak találhatóak egy legyezőformába hajtogatott papírlapon, egy sorban 3 szó. Az olvasás kezdetekor a teljesen összecsukott legyező van a gyerek előtt, majd a szótagokat jobbról-balra kell kihajtani, mintha egy könyvet lapozgatnánk. Így egyszerre mindig csak 1 szótag van a gyerek szeme előtt.

A harmonikus olvasástechnika gyakorlásához találtam ki a feladatlapot. A feladat egyaránt fejleszti a vizuális szintézis folyamatát, a munkamemóriát és az értő olvasást – a szó jelentéséhez való hozzáféréssel. Fejleszti továbbá az olvasó szemmozgást és a sorváltás gyakorlását. Ez utóbbi fejlesztését szolgálják a soronként különböző színek és a sorok árnyékolása.

A munkamemóriát fejleszti, hogy az elolvasott szótagokat a rövid idejű emlékezetben tárolni kell (nem maradnak a gyermek szeme előtt), miközben a gyermek tovább folytatja az olvasást. A szavakat alkotó szótagok folyamatosan vannak leírva, a szavak között nincsenek határok. A gyerek folyamatosan használja a rövid idejű emlékezetét, és folyamatos kapcsolatot kell létesítsen mentális lexikonjával a szavak (értelmének) azonosításához. Nincs vizuális támpont a szó terjedelmét illetően.

A 3 szótag elolvasása után, mikor összeállt a gyermekben az olvasott szó, érdemes hangosan és egyben is kimondatni azt.

A feladatlap elkészítése: Először ki kell nyomtatni, utána körbe kell vágni, majd legyezővé kell hajtogatni. A látható vonalak vannak kívül, és a szótagokat kell befelé, takarásba hajtogatni, tehát a szótagok közepén is van egy hajtás. Az utolsó lapon alul láthatóak a hajtogatási vonalak.  A szavak természetesen átírhatóak, a szótagszámhoz sem kell feltétlenül ragaszkodni – lehet csökkenteni vagy növelni (2 vagy 4 szótagos szavakat is lehet írni).

Alternatív felhasználási javaslat: a szétnyitott olvasólapon különböző színekkel karikázhatják be a gyerekek az egyes fogalmi kategóriák szavait, ezzel trenírozva a lexikai szintet. Hasonló módon lehet színeztetni az azonos nyelvtani kategóriákat is.

A nagy melegben persze legyezgetésre is használható.

Az olvasólap letöltése

A legyező persze gép nélkül is elkészíthető (az eredeti változatom)

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Szeretsz? Nem!

Beszédindítás 4.
Tu m’aimes? Non! Tombe, tombe, tombe au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Non! Reste, reste, reste au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Oui! Remonte, remonte, remonte dans mon bateau!

Azok a mágikus első szavak: zsiváf, efelán” cikkemben ejtettem szót arról az esetről, mikor a nembeszélő (egyébként francia, háromnyelvű) kisfiú hónapokon át tartó passzív mondókázás után szóra fakad, és egyszer csak elmondja az egyik mondókát. Mivel ez a jelenség hatalmas örömöt váltott ki belőlem (volt sok Oh là là és puszik sorozata is), és szemmel láthatóan a kisfiú szeretett nekem örömet szerezni, elismételte, valahányszor csak találkoztunk. Később a gondozóinak is elmondta a mondókát.

Álljunk csak meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el. Tulajdonképpen mi is történt? Ez idáig a gyermek csak halandzsabeszédre volt képes, illetve szavakat tudott mondani. Most akkor tud beszélni vagy nem? Ha tud beszélni, miért csak a mondókát ismétli? Ha nem tud beszélni, hogyan mondja el a mondókákat?

Itt kerül képbe az echolália (visszhangszerű utánzás) fogalma. Főiskolai tanulmányaim során találkoztam először ezzel a fogalommal, megjegyzem, nagyon felszínesen. A Gereben tanárnő szerkesztésében megjelent Diszfázia könyv biztosan érintette a témát. Azt tanultam, hogy a kisgyermek a beszédfejlődés kezdeti szakaszában (egy rövid ideig) gyakran mások kimondott szavait visszhangozza, amíg szókincse nem elég fejlett, és még nem rendelkezik kellő mértékű grammatikai ismerettel. Továbbá, hogy ez a jelenség későbbi fennmaradása leginkább a fogyatékos beszédkórkép, a diszfázia jellemzője, valamint az autizmusé is. Nem tanultam intézményes formában az autizmus spektrumzavarról, úgyhogy ez az ismeretem már a gyakorlati munka hozadéka.

Mikor találkoztam egy echoláló gyermekkel, a jelenséget felismertem: „Aha, echolál!” – mondtam tudálékosan a szülőknek. Majd hozzátettem, hogy nagy a baj. A diagnózis fontos elemeként tekintettem a jelenségre.

Visszatérve az esetemre, a kisfiú valószínűleg a mondókát echolálta, vagyis gestaltosan, az egész mondókát egészben jegyezte meg, egyetlen szóként használva. Mondhatnám azt is, hogy értelmezés nélkül visszhangozta, de ez nem lenne teljesen igaz, mert a képekhez, eszközökhöz társítva hibátlanul idézte fel a megfelelő mondókát, és a mímelésben is konzekvens volt. Erre korlátozott mennyiségben több nyelven is képes volt, a Happy Birthday to You-t például szinte első hallásra megtanulta angolul, franciául és magyarul is. Akkor ez most egy közlékeny természetű echolália vagy kivételes verbális emlékezettel állunk szemben? De ha kivételesen jó a gyerek verbális emlékezete, akkor miért nem használja kompenzálásra a nyelvelsajátítás során? Így morfondíroztam magamban.

Egyszeri találkozásuk konklúziójaként a gyermekpszichiáter nem gondolta autistának a szóban forgó kisfiút. Nem zárhattam ki 100%-os biztonsággal, hogy az ismételt műtéti beavatkozások (a kisfiút áttétes agydaganattal is kezelték), bár direkten nem érintették a beszédközpontot, nem károsították-e valamely beszédterületet. Igaz, a műtéteket végző orvosok következményeket a figyelem-koncentráció területén vártak – legalábbis a szülőknek ezt mondták. A háromnyelvűség tán? Vagy a hospitalizáció (sok kórházban töltött idő, hosszan tartó kezelések) következménye? Vagy mindezen faktorok együttes eredménye a nagyon megkésett beszédfejlődés és a nyelvfejlődési zavar?

A beszédindítás során a beszédfejlődés alakulása erősítette meg bennem az autizmus spektrumzavar diagnózist. A kisfiú örömmel vett részt a foglalkozásokon, megtanult együttműködni, mindketten alkalmazkodtunk egymáshoz, tanulgatta a nyelvet. Ami a legszembetűnőbb volt, hogy a tanultakat nem használta kommunikációra. Mondogatott ugyan dolgokat, ha kedve támadt, és megcsinálta a feladatát. De a megszerzett ismereteit nem használta fel kapcsolatépítésre, és vágyainak/szükségleteinek közlésére. Dühös volt, ha nem értették meg, de nem tett meg minden emberit annak érdekében, hogy megértesse magát.

Egyébként, nemcsak a mondókákat ismételgette, hanem minden mást is, ha kedve támadt. Talán, hogy időt nyerjen a mondottak megértésére. Ki tudja?

Nagyon nehezen értette meg és használta az igen (oui) és a nem (non) szavakat. Azért a nemet az igennél sokkal gyorsabban elsajátította. Kezdetben a szavaim megismétlésével az egyetértését fejezte ki, az igen szót helyettesítette vele. Érdekes, hogy ennek a ténynek nyilvánvalóvá válása is egy mondókához kapcsolódott. Van egy olyan francia mondóka, ami úgy kezdődik: „Tu m’aimes? (Szeretsz engem?)”, erre a válasz kétszer „nem”. Amire az a reakció, hogy akkor ess bele a vízbe és maradj a víz fenekén. Majd harmadjára a gyermek azt válaszolja, hogy „igeeeen”, és akkor az a jutalma, hogy akkor visszajöhet a hajómra. Valahányszor azt kérdeztem tőle spontán, hogy Szeretsz-e?, nem véletlenül, mindig rávágta, hogy nem, és folytatta az előbbi mondókát, illetve várta, hogy én is bekapcsolódjam. Versekben beszélt. Egyszerűen nem tudta kimondani, hogy igen, és kész. Aztán egyszer elkezdte az igent bizonytalanul használgatni. És a legutolsó foglalkozás során, mikor megkérdeztem, hogy szeret-e, meglett a jutalmam, már válaszként csak annyit mondott, OUI (igen).

Egy korábbi tanítványom a közlékeny echolália másik tünetét produkálta. Muris szavakat képzett, úgy, hogy konkrét szavakban megváltoztatott egy-egy hangot, és ezzel szórakoztatta magát, jókat nevetgélve. Érdekes, hogy ezzel a jelenséggel is találkoztam a normál beszédfejlődés során. Ez az attitűd a kifejezetten jó fonológiai tudatosságú gyermekek sajátja, akik 5 éves korukban ilyen nyelvi játékokat találnak ki önmaguk szórakoztatására.

Ha szeretnél még olvasni az echoláliáról, megteheted, ha elolvasod T.O. Daria: Dása naplója című könyvének nyolcadik fejezetét – Nyelv és érintkezés: beszéljünk a beszédről (Autisták Országos Szövetsége).

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra (Pamela Druckerman)

Ez a könyv sokkal több annál, mint amit a címe sugall. Én is, mint sok más pedagógus, leginkább a nyári szünetben érek rá a kedvtelésem szerint olvasgatni. Év közben a szakirodalom böngészése foglalja le leginkább kevéske szabadidőmet. Most úgy esett, hogy majdnem lecsúsztam erről a könyvről, mert mire megkezdődött a szünet, a budapesti Librikből kifogyott a könyv. Viszont, úgy látszik, a Balatonon sokkal kevesebb igény van a francia típusú gyereknevelés tanulmányozására, így aztán a boglári Alexandrában egymásra találtunk, a könyv meg én. Amikor ezt a posztot írom, akkor még csak 95 oldalt olvastam el a könyvből, de máris ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy megosszam olvasóimmal tapasztalataimat. Ha tehetik, olvassák el, még az iskolakezdés előtt!

Annak ajánlom ezt a könyvet, aki a gyermekneveléshez bármilyen oldalról kapcsolódik. Szülőknek, pedagógusoknak és frankofil embereknek egyaránt.

Mivel francia logopédus vagyok Budapesten, számos nehézséggel nézek szembe nap mint nap, olyan dolgokkal, amik a multikulturális hétköznapokból adódnak. Mikor a könyvről először hallottam, elsősorban azért akartam elolvasni, mert egy újabb olyan dokumentumot véltem felfedezni, ami közelebb vihet a francia emberek megértéséhez. Hiszen – feltételezhetően – egy adott kultúra gyermeknevelési szokásai nagyon meghatározóak nemzetfelfogásukban. Másrészt nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy a számos nehézség mellett, ami a francia iskolában osztályrészem, egy valami sokkal könnyebb: sokkal könnyebben kezelhetőek a francia gyermekek, sokkal kevesebb magatartási probléma nehezíti a mindennapjainkat. Gyermeknevelésben a francia szülők nagyon konzekvensek, és többnyire hasonló nézeteket vallanak. Vajon ez véletlen vagy elfogultság? Egyik első meglepetésem az volt, amikor tanítványt vártam egy osztályterem előtt, de a gyerekek még csak akkor vonultak be a szünetről, az osztálytanítójuk vezetésével. A tanító bácsi a tanterembe való belépés előtt elsóhajtotta az élénk kedélyállapotú nebulóknak: „On se calme (megnyugszunk)!” Na, az erre adott válaszreakció már felkeltette az érdeklődésemet. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt mondtam volna napközis nevelő koromban, a gyermekek rám se hederítettek volna. De láss csodát, a gyermekek, mintegy varázsütésre, elhallgattak és néma csendben vonultak be az osztályterembe. Pedig a tanító még csak hangosan sem mondta.

Visszatérve a könyvre, a szerző egy amerikai anyuka-újságírónő, aki Párizsban nevelte a gyermekeit. Igen feltűnő különbséget látott a francia és az angolszász gyermeknevelési modellek között, és ennek akart utánajárni. Ott kezdődött, hogy a francia anyák nem híznak el a terhesség alatt. Miért? – kérdezi a szerzőnő. Irigykedve vette tudomásul azt is, hogy a francia gyermekek életének rutinjai nagyon hamar kialakulnak és simulnak bele a család életvitelébe. 3-4 hónapos koruktól végigalusszák az éjszakát és kialakul a napi 4 étkezésük.

Pamela egy családi nyaralás alkalmával, mikor a „poklok poklát” éli át a kisdedével, és elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra lemond az utazásról, akkor fedezi fel, hogy a francia családok nem osztoznak a kínszenvedéseiben, leginkább nyaraló családok benyomását keltik.

„A Beannel egykorú francia gyerekek elégedetten üldögélnek az etetőszékben, és várják az ételt, vagy épp halat, sőt, zöldséget majszolnak. Semmi visítás és nyafogás. Mindenki egy fogást fogyaszt egyszerre. És az asztal körül nincsenek romok.”

A szerző megállapítása az is, hogy: „A franciák számára a kisbaba aludni tanítása nem a lusta szülő önző stratégiája, hanem az első, döntő fontosságú lecke az önállóságról, és arról, hogyan élvezzük önmagunk társaságát.”

Közérthetően ír többek között Walter Mischelnek a Columbia Egyetem pszichológusprofesszorának híres pillecukorral végzett kutatásáról, mellyel azt vizsgálja, hogyan késleltetik a gyermekek a vágyaik kielégülését.

Kutatásának konklúziója az, hogy azok a gyermekek, akik négyévesen jobban ellenállnak a pillecukornak, képesek a késleltetésre, jobban tudnak koncentrálni és érvelni is, továbbá stressz hatására általában nem omlanak össze.

Itt már kialakult bennem egy kapcsolat a nevelés, viselkedés és tanulás között. Egyre több a bizonyíték, hogy azok a kisgyerekek, akik nem alszanak eleget, nagyobb eséllyel lesznek agresszívek, hiperaktívak valamint tanulási és emlékezetzavarban is szenvedhetnek.

Egy szórakoztató olvasmány keretében két markáns kultúra gyermeknevelési szokásaiba kukkanthatunk bele párhuzamosan. Ha felkeltette az érdeklődésedet, olvassuk tovább együtt!

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

1 Tovább

Teljes tartalomjegyzék

A blog teljes tartalomjegyzéke (legfrissebbek felül)

0 Tovább

Fejlesztés okostelefonnal – Beszédindítás 3.

Tanulmányaim során sajátítottam el, hogy a természetes beszédfejlődés kezdeti szakaszában, amikor a gyermek elkezd hangokat ciklizálni (szótagot folyamatosan ismételni), visszahallván saját beszédprodukcióját, kézzel-lábbal rúgkapál, erre még többet ciklizál, majd ennek hatására még többet mozog. Szóval beszédöröm = mozgásöröm, és nagy (fejlesztő) hatással vannak egymásra.

Valami hasonló történt K-val is a beszédindítás során. A foglalkozások végén nagy örömmel meséltem a mamának kisfia aznapi produkcióját. Később, mikor már felvettem a telefonomra az aznapi produkciót, akkor illusztráltam is, képpel-hanggal. Korábbi cikkemben (beszédindítás 2.) írtam, hogy a felvételek tulajdonképpen azért születtek, mert a papa nem hitte el, hogy a gyermeke képes beszédet produkálni órán, otthon meg nem. Mivel éppen kéznél volt a telefonom, elkezdtem felvételeket készíteni, és ezeket hazaküldtem.

K általában nem szerette produkálni magát, így kérésre semmit nem ismételt el az órai produkcióból az anya előtt. Ez is a felvételek elkészítésére késztetett. Mikor viszont a mamának mutogattam a videót, ez nagy hatással volt K-ra: egyrészt élvezettel nézegette magát a képernyőn (mint Mary Poppins, a legszebb mosolyokat önmagának küldte), másrészt azonnal késztetést érzett, hogy együttbeszéljen és mindent együttmondjon képernyőbeli saját magával, legyen az szavak megnevezése, mondóka, dal vagy bármi. Egy napon nem lehet említeni a motivációját a velem való együttbeszélésre vagy saját magával való duett esetén. Otthon a gyermek többször lejátszotta magának ezeket a videókat, házifeladat-készítés gyanánt, és spontán gyakorolt, csak úgy, játékból. Ne felejtsük el, hogy egy 3-4 év közötti nembeszélő kisfiú autonóm munkájáról van szó. Természetesen bármilyen telefont azonnal, jó szinten tudott kezelni, a beszédkészség az ő esetében nem korrelált az elektronikai eszközök használatának képességével.

Én is továbbhasználtam a terápián az elkészült videókat. Ha K. nem volt hajlandó megszólalni, már nem fogtam könyörgőre a dolgot, csak bekapcsoltam a kezem ügyébe eső első videót, és már beszéltettem K-t. Ez megalapozta a terápiás óra egész aznapi hangulatát.

Így, egy idő után már elvárás volt a szülők részéről is, hogy felvegyem az újabb produkciókat, sőt, a szülők maguk is küldtek nekem videókat a gyermekük legújabb, meghökkentő produkciójáról. Ez a fajta kapcsolattartás szakember és szülő között, mi lenne más, mint multimédiás kommunikáció (hatékony, tárgyszerű, konkrét tényeken alapuló). Nagyon futurisztikus. Ha belegondolok, hogy bár még nem vagyok öreg, mégis, a szakmám kezdetén egy ócska kazettás magnó volt az elektronika csúcsa a logopédiában – és azóta mi minden történik nap mint nap.

Ez egy képpel, hanggal dokumentált, kutatási igényeknek megfelelő terápia volt. Meg is volt az eredménye a gyermek fejlődésében. A sok rögzített dokumentáció lehetősége akaratlanul is átgondoltabb szakemberré tett. Sokkal többet gondolkodtam a javaslandó fejlesztőanyagon, nagyobb körültekintéssel válogattam ki a feladatokat, ezáltal adott problémára adekvátabbak voltak, a lépések jobban illeszkedtek egymáshoz. Nyomon követhető volt a beszédprodukció tanulási helyzetben illetve spontán helyzetben is, valamint az átvitel fejlesztésből a spontán produkcióba.

A logopédus néni, vagyis én, a terápiás óra bizonyos részeiben úgy festett, hogy bal kezében tartotta a kamerát és vette fel a gyermek produkcióját, jobb kezével meg interveniált a gyermek produkciójában, segítő jobbot nyújtott. Nem mondom, hogy a felvételek minősége nem hagyott kívánnivalót maga után, de az nem a készülékem hibája volt.

Bár az ma még elképzelhetetlen, hogy a napi akár 10 fejlesztésemen egyben kameraman is legyek, azért egyre fontosabb szerepet játszik a mobil az óráimon, már nem csak stopperóraként és időjelzésre használom, mint korábban. Továbbá, ha meglátok egy szakkönyvet, már nem toll után kapirgálok a táskámban, hanem előkapom a telefonomat, és klikk, ha látok egy új feladatlapot szintén lefotózom. De lefotózom a gyermekek érdekesebb munkáját is, vagy ha például tollbamondás során nem papírt és ceruzát használok, hanem nagyméretű színes betűkkel rakjuk ki a leírandó szöveget.

Eddig a színes betűkkel való manipulációt azért nem preferáltam, mert bár a gyermekek nagyon szerették, úgy múlt el az óra, hogy semmilyen nyomot nem hagyott maga után. Én meg köztudomású, szeretek dokumentálni. Most meg legalább egy képecske marad utána, de azt akár ki is lehet nyomatatni, és a füzetbe is be lehet ragasztani.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Azok a mágikus első szavak: zsiváf, efelán – Beszédindítás 2.

A beszédindítás cikkemhez logopedia.postr.hu/beszedinditas  használt képek egyik tanítványomról készültek. Az első fotó egy videóról lett kiemelve. Mikor kerestem az illusztrációt, akkor akaratlanul is végignéztem, -hallgattam a videót.

A következő zajlott rajta:

Ciklizált mosolyogva: „pliplipliplipli”.
„Mondjad szépen: zsiráf!”
„Zsiváf” és utána „plipliplipliplipli”.
Dugdosom az elefánt kártyáját a kezébe. „Mondjad: elefánt!”
„Efelán” vagy valami hasonló... és „pliplipli”... stb.

Szóval nem egy tanítványom volt, akinél a beszédindulásnak ez volt a kezdeti menete. És ez természetesen a normális beszédfejlődés menete is, hogy a ciklizált hangsorokból alakulnak ki a szavak, csak sokkal korábban, általában 8-9 hónap körül, és spontán módon, nem dresszírozásra.

K. esetében a terápia hatására kezdetben egy nagyon intenzív halandzsabeszéd alakult ki, amiből lassan differenciálódtak az értelmes szavak. (A szülőkkel ellentétben ezeknek a halandzsáknak nagyon szoktam örülni, mert folyamatos használata a fonológiai hurkot járatja be.) Az első értelmes szavakat a terápián már jól használta képek megnevezésére, amikor otthon még mindig nem szólt egy szót sem. A terápián nekem igyekezett értelmes szavakat mondani, de magának továbbra is halandzsázott, valahányszor elfordult tőlem. Ezért születtek a kis videók is. A terápiára K-t a mama hozta, a papa meg nem hitte el, hogy K azokat produkálja az órán, amiket, így felvettem a telefonommal a produkciót és hazaküldtem a papának. Volt nagy meglepetés, bár én jobban szoktam örülni, mint ők. Én minden apró teljesítményét megbecsülöm a gyermeknek, és nem vagyok olyan telhetetlen, hogy azt várjam, hogy egyből összetett mondatokban beszéljen az a szegény, ezidáig nem beszélő gyermek.

3-4 hónapig mondókáztam is K-val a foglalkozások során, de hosszú ideig semmilyen reakciója nem volt rá, néha elmosolyodott egy csiklandozós résznél, de az is nagyon halvány volt reakciónak. Nagyon kegyetlen érzés válaszreakció nélkül újra- és újracsinálni a dolgokat, esetemben mondókázni. Bátran állíthatom, hogy annál már a nyílt visszautasítás és folyamatos ellenkezés is jobb. Egyik órán azonban csoda történt. K meglátott egy lovat, és rögtön hibátlanul elmondta a tanultak közül a lovacskával kezdődő mondókát, és ezt még hetekig ismételte, valahányszor meglátott. Később kiderült, hogy az összes tanult mondókát kívülről fújja. Mintha biztosra akart volna menni, hogy csak akkor szólal meg, ha már elég jónak ítéli meg a teljesítményét.

Volt olyan esetem is, hogy 3 éves nembeszélő gyermeket hoztak a rendelésemre, és mikor megkértem, hogy mondja meg ennek meg ennek a képnek a nevét, akkor azt magától értetődően mondta meg.

A szülők soha nem hallották a gyermeket beszélni, én meg nem értettem, hogy miért aggodalmaskodnak a szülők. Az, ami a gyermeket hirtelen a beszédre motiválta, az egy mágneses könyv volt, és a mágnesfigurák felragasztása a könyvlapokra fakasztotta hirtelen beszédre A-t, legalábbis szerintem.

Sokszor az az érzésem, hogy ezekre a gyerekekre valamiért nagy nyomásként helyeződik a beszéd. Akkor szólalnak meg, mikor találnak egy közvetítő személyt, aki megérti őket, aki valahogyan máshogy próbálja őket beszédre késztetni, nem direkten. Gyakran tapasztalom, hogy a beszédprodukciót hatalmas, jelentőségteljes sóhajok előzik meg.

A két gyermek esetében közös tényező, hogy mindkét család háromnyelvű (egyik nyelv sem a magyar), mindkét gyerek kisfiú, mindkettőnek problémája volt az önbizalmával tanulási helyzetekben. Amikor valamit csináltak, és beavatkoztam segítségnyújtás céljából, azon nyomban feladták a feladat végrehajtására irányuló további próbálkozást. Átengedték nekem. Az is a terápia része volt, hogy megtanítsam őket együttműködni a feladatvégzés során. Hogy megértsék, nem megoldani akarom helyettük a feladatokat, csak egy pici segítséget akarok adni, ami előreviszi a dolgokat a megoldás felé.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Pöszeterápia Varró Danival

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én már készülök a tanévkezdésre. Na, nem várom, csak inspirálódom, amivel kezdetét veszi a lassú ráhangolódás. A közösségi oldalon az ismerőseim körében több szó esett mostanában Varró Daniról. Alig vártam, hogy hazaérjek a nyaralásból, és lekapjam a polcról a „Túl a Maszat-hegyen” kötetét (Magvető, 2003). Rögtön megihletett. Így van ez, egyszer költő, máskor múzsa!

A „Szösz néne” című vers (42-43.old.) nagyon megtetszett. Gyermekeknek az „sz” hang automatizálására fogom használni a pöszeterápia során. Leginkább a harmadik verszakot kedvelem, és javaslom önálló használatra is óvodás és alsó tagozatos gyermekek esetében.

Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén,plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Felnőttek és nagyobb gyermekek számára az „sz”hang automatizálására és beszédtechnika gyakorlatként egyaránt kiváló. Kipróbáltam a harmadik versszakot egyszuszra elmondani. Hát, éppen hogy a végére értem – hála Ságodi Gabriella csodálatos beszédtechnika óráinak. A tanévkezdésig lesz időm begyakorolni...

Varró Zsuzsa illusztrációja a könyvből

A teljes vers

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Beszédindítás: Főfogalom alá rendezés és megnevezés

A kapcsolódó letölthető, azonnal használható segédanyagok a cikk végén

Az egyes diszfáziák, súlyosabb megkésett beszédfejlődés, autizmus spektrumzavar patológiák fejlesztései mindig is a kedvenceim közé tartoztak. Nemcsak azért, mert ezekből nagyon jól szerepeltem a vizsgákon, szigorlatokon, államvizsgán. Gondolom, az elméleti elmélyülésem vonta maga után a gyakorlati érdeklődésemet. Találkozni egy nembeszélő gyermekkel, az maga a csoda számomra. Bár ma már vagyok annyira rutinos, hogy egy adott periódusban csak egy ilyen esetet vállalok be fejlesztésre – fizikailag és lelkileg is egyaránt igénybe vevő feladatról van szó, mely nagyon szoros együttműködést jelent a családdal. A nembeszélő gyermekkel az ember egy egész családsorsot ismer meg intenzíven, és annak lesz aktív részese. Ma is magam előtt látom, ahogyan ezek a kisgyermekek megjelennek nálam a szüleikkel, és minden egyes prekoncepciómra emlékszem velük kapcsolatban.

Csak egy-kettőt említek meg közülük, nagyon tanulságosak:

Aggódó pedagógus anyuka telefonál, hogy a 3 éves kislánya nem beszél, aktuálisan nagyon hisztis, sokat sír, általánosan rossz a hangulat a családban, mikor hozhatja? Na, gondoltam magamban, egy újabb autista kisgyermek... Nem az volt, hanem egy krónikus fülgyulladásból eredő átmeneti hallászavar következtében fellépő súlyos megkésett beszédfejlődés. A magatartási probléma a fülfájásból eredt, amit a gyermek nem tudott kommunikálni, és ami a rutinvizsgálatokon nem derült ki.

Két évvel később egy újabb anyuka telefonja érkezett az év vége felé, hogy elhozná a nembeszélő, beteg fiacskáját. Anyukának elmesélem, hogy év vége van, tele van a naptáram, és nem tudok belevágni egy ilyen komplikáltnak tűnő esetbe. Anyuka megérti, és abban a pillanatban mikor elköszön, visszakérdezek, hogy milyen betegsége van a kisfiának? Rákos, jön a rövid válasz. És ezzel a kocka el is volt vetve. Természetesen már másnapra adtam időpontot...

Ebben az esetben még prekoncepcióm is alig-alig volt a probléma természetét illetően. Leginkább arra gondoltam, hogy a sok kórházban tartózkodás, a kezelések, az operációk megpróbáltatásainak következménye a beszédfejlődés elmaradása. Azután találkoztam a gyermekkel, barátságot kötöttünk, és anélkül, hogy a prekoncepciómat elvetettem volna, bekúszott a gondolataim közé az is, hogy autizmus...

Ezeket a gyermekeket és az összes többi társukat meg kell tanítani beszélni, nincs mese. Az idő múlásával felhalmozódó tapasztalatok semmit nem változtatnak a dolgokhoz való kezdeti hozzáállásomon, ami leginkább a kétségbeesés. Hogyan és mikor fog ez a gyermek megszólalni? Miközben a szülőket nyugtatgatom és türelemre intem, jómagam meg vagyok győződve arról, hogy ezek a gyermekek soha nem fognak megtanulni beszélni. LEGINKÁBB ÉN MAGAM LEPŐDÖM MEG A LEGJOBBAN, MIKOR MÉGIS MEGSZÓLALNAK. Egy rövid zárójeles megjegyzés, hogy az első szavaik között van az, hogy Zsuzsa, annak ellenére, hogy a zs hang a közismerten nehezebben fonálható hangok közé tartozik.

A beszédindítás, szókincsbővítés folyamatában fontos szerep jut az egyes fogalmi kategóriáknak.

Az egyes fogalmi kategóriákat lottójátékkal gyakoroltatom be a gyerekekkel. Ez egy adott feladatlap két példánya, és az egyik képkockákra van vágva. A képegyeztetés fázisával kezdünk, amikor meggyőződöm a gyermek passzív szókincsének a tartalmáról. A képegyeztetés két szempontból is fontos.  A különböző patológiák okán nembeszélő gyermekeknek gyengébb lehet a vizuális észlelése és a figyelme is. Ezeknek a fejlesztésére is alkalmasak a jól strukturált feladatlapok. Hagyjunk időt a gyermeknek ezekhez a feladatokhoz való adaptációra (nem elfelejtve, hogy nagyon zsenge életkorú gyermekekről beszélünk). Amennyiben már a képegyeztetés is nehézkes, én visszalépek egy szinttel, és formaegyeztetéseket végzek.

Szóval a feladatlap részben fejleszti a vizuális figyelmet és az észlelést, részben pedig meggyőződhetünk arról, hogy az illető kategória szavai benne vannak-e a gyermek passzív szókincsében. Amennyiben az értés is problémás, ezen a szinten folytatjuk a fejlesztést. Ha a passzív szókincs rendben van, akkor megpróbáljuk az aktivizálást. A képeket egyeztetve kimondjuk a hozzájuk tartozó szavakat. (A hottentottán beszélő gyermekek esetében tapasztaltam, hogy fontos nekik ez a feladat, mert gyakran itt szembesülnek először – „aha” élményt szerezve –, hogy egy adott képhez egy jól meghatározott hangsor tartozik.) Először előmondjuk a gyermeknek a szavakat, és amennyiben partner, együttmondjuk vele  később már önállóan nevezheti meg őket. Én ragaszkodni szoktam kezdetben a balról jobbra és föntről lefele tartó haladási irányhoz. Ezzel egyúttal a sokkal későbbi olvasáshoz szükséges szemmozgást trenírozzuk. Másrészt strukturáljuk a feladatmegoldás menetét, kiszámíthatóvá tesszük a gyermek számára. Az automatikus szóelőhívás, szókincs-aktivizálás fázisában már mehet az össze-vissza megnevezés. Valahogy kiemelt szerepe van a bevésésben annak az apró kézmozdulatnak is, ahogyan az egyforma képek egymásra kerülnek. Az a tapasztalatom, hogy a lottójátékos forma meggyorsítja az egyes szavak bevésését és előhívását. Sokkal gyorsabban tanulják meg a gyermekek ezeket a szavakat képegyeztetéssel, mintha csak egy példány lenne belőlük, és rámutatással neveztetnénk meg. Mint ahogyan azt is tapasztalom, hogy ha egyazon fogalmi kategória szavaival dolgozunk egyszerre, kiépíti és megszilárdítja a szemantikai hálójukat, és meggyorsítja a szóbevésést / szófelidézést – sokkal megbízhatóbban, mint a random módon prezentált szavak. Kis könyvtárat próbálunk a fejükben elrendezni, az egyes fogalmi kategóriák lexikonokként fognak kívülről bekerülni.

A legvégén keverjük az egyes kategóriák szavait, így ellenőrizve a szavak automatizálódását. Ha a gyermekkel válogattatjuk ki az egyes kategóriákhoz tartozó képeket, a nyelvfejlesztés mellett fejlesztjük a logikai készségét és a fókuszált figyelmét is. Külön feladat lehet az egyes kategóriák képeinek bemutatásakor a fogalmi kategóriák megnevezése. Tapasztalatom szerint az autizmus spektrumzavarban küzdőknek ezzel van a legtöbb problémájuk, a generalizációval.

Az egyes feladatlapokat beteszem a gyermek dossziéjába, hogy otthon is tudjanak gyakorolni. A dokumentáció szerintem nagyon fontos, mert így látványos az elsajátított tartalom. Evidensek az automatizálandó feladatok, és nyilvánosak azok a részek is, amit még újra elő kell venni gyakorlás céljából. Nem lehet ennyire precízen dolgozni, ha mindig ki kell keresni a rendelőben óra előtt a fejlesztőanyagokat, vagy pláne, ha csak pillanatnyi ötlettől vezérelve dolgozunk: sok akadály kerülhet az ember útjába, pl. nem találom meg, elfelejthetek fontos dolgokat stb. Ezért a költséges volta ellenére igyekszem színesben kinyomtatni a feladatlapokat. A jó minőségű, színes feladatlapok szintén gyorsítják a tanulást. A színes feladatlapokat laminálással tartósítom és alakítom játékká. Így nem rongálódnak meg egykönnyen az agyonhasznált kártyácskák. A szülőket meg bíztatom, hogy amennyiben módjuk van rá, nyomtassák ki színesben. Ha nem tudják, akkor a laminált példányokat kölcsönzöm a gyermek számára, mindaddig, amíg szüksége lehet rá. Természetesen nagyon undok tudok lenni, amennyiben ezeket a kölcsönzött példányokat valamilyen külsérelem éri.

Végül egy utolsó gondolat: érdemes a gyermek nemét, életkorát, érdeklődési körét figyelembe venni a kategóriák prezentálási sorrendjét illetően. Egy jól eltalált első feladat csodákat tehet. Zenészcsaládból származó tanítványom nagyon szeretett a hangszerismeretével villogni, míg a 3 év körüli kisfiúk esetében nem nagyon lehet melléfogni, ha a közlekedési eszközökkel vágunk bele. Ezek további alkategóriákra bonthatóak: vízen, földön, levegőben.

A kategóriák elsajátítására álljon a rendelkezésükre néhány feladatlap. Ezek a grafikailag szép képek nem tökéletes szerkesztésűek, mert én azt szeretem, ha egy oldalon csak egy kategória képei vannak elhelyezve, így kicsit kell még velük dolgozni: Kinyomtatni, kivágni, átrendezni, laminálni. De megéri! Jó kipróbálást!


A fontosabb kategóriák képeinek letöltése (PDF)

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

1 Tovább

Scenario és képregény-játékok

Ez a cikkem szervesen kapcsolódik a két előző posztomhoz (Öröknaptár, Az én hetem), a most bemutatott játék ugyanis ismét az időben való tájékozódással (cselekvés-, történésszabályozás) foglalkozik. A Scenario játékban vagy létre kell hozni egy akciósorozatot az előzetesen meghatározott cél elérése érdekében vagy újra kell rendezni egy akciósorozatot egy bizonyos logika mentén.

A játék utasítása szerint a gyerekeknek vagy 5 kártyát kell logikai sorrendbe rendezniük vagy egy hatos sorozatból ötöt kell időrendbe helyezni, és a hatodikat kell megtalálni, ami kilóg a sorból (kakukktojás). A leírás szerint a játék célja a logikus gondolkodás gyakorlása.

A neuropszichológiai kutatások hozadéka nagyon jelentős a modern logopédiában. Egyrészt az elméleti tudást pontosítják, másrészt lehetővé teszik a differenciált mérőeszközök létrehozását, és ennek következtében az okokra ható terápiák kidolgozását. Mindezeknek óriási szerepe van mind a pontos diagnózis felállításában, mind a hatékony fejlesztésben. Persze ez csak elvileg ilyen egyszerű. A gyakorlatban az van, hogy én például soha nem tanultam még alapszinten sem neuropszichológiát, és a napi gyakorlatban szakmai kapcsolatom sincs ilyen végzettségű szakemberrel. Ismereteimet autodidakta módon szerzem, leginkább az új francia fejlesztőeszközök által. Tehát alkalmazott módon kerül a látóterembe, annak elméleti hátterét magamnak kell kibogarásznom, ha akarom. És én akarom, szerintem meg is éri.

Az egzekutív funkciók: stratégia, tervezés, figyelemfenntartás, mentális flexibilitás, gátlás, mind új fogalmak, amik most gyűrűznek be a gyakorlati munkámba. A diszegzekutív funkciózavar leírása árnyalja a figyelemzavarról szóló tudásomat. Lurija már 1966-ban kiemeli a frontális lebeny cselekvésszabályozásban betöltött szerepét. Négy alapműveletet ír le: a cél megfogalmazása, tervezés, kivitelezés (online kontroll és a lépések részekre tagolása) és ellenőrzés.

Erre az elméleti kitérőre szerintem szükség van ahhoz, hogy megértsük, miért is nélkülözhetetlen a bemutatandó (vagy hasonló) fejlesztőjáték, másrészről hogy megértsük a logikai gondolkodáson túli, fejlesztésben betöltött szerepét.

Az ilyen típusú feladatok nemcsak a logikai gondolkodást stimulálják, hanem meg is dolgoztatják a frontális lebenyt és segítik a gyermeket az orientációban, a cselekvéssorok tagolásában, a tervezésben, szervezésben. Ezeket remélhető módon a spontán tevékenységeibe is át tudja vinni egy idő után, és a kognitív funkciók fejlesztésén túl szerepük lehet a viselkedésszabályozásban is. Tehát a figyelemzavaros gyermek terápiájának szerves részét kell képezze.

Bár ennél többet nem lehetne elvárni egy egyszerű kártyajátéktól, de ez a játék még fontos szerepet tölthet be a beszélt- és írott nyelv fejlesztésében. A gyermek életkorának és hiányosságainak figyelembevételével használható szókincsfejlesztésre, mondatalkotásra, az igeragozás és az igeidők gyakorlására, összefüggő szöveg alkotására, történetmesélésre. Ha mindezt írásban tesszük, az előbbiek mellett fejleszthetjük a helyesírást, a fogalmazókészséget is. És mivel én mindig szeretek nyomot hagyni a gyermek logopédiafüzetében, és azért is, mert szeretem variálni a feladatokat, ezért komoly gyűjteményem van fekete-fehér, nyomatatható képes történetekből – ezek idegennyelv-tanulás során is használhatóak. Az előkészített feladatok egy részét szívesen megosztom az olvasóimmal is – a cikkhez kapott megfelelő számú lájk motiválhat további képek feltöltésére.

Letöltés (doc)

Újabb 34 képsorozat (doc)


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Az én hetem – az én játékom

Az én hetem (Ma semaine) egy Djeco játék. Őszintén csodálom a Djeco játékokat, esztétikai megjelenésük, kivitelezésük, funkciójuk tekintetében egyaránt tökéletesek. A játék az időfogalmak játékos felfedezését ígéri, az időfogalmak, mint a hét napjai, a napszakok (reggel, délben, este), a hétvége, a jeles napok (ünnepek) stb. elsajátítását. Nagy sajnálatomra ezt a játékot nem birtokolom, a barátomtól, Karádi Estelle-től szoktam kölcsönkérni, valahányszor csak valamelyik tanítványomnak szüksége van rá.

A játék a 4-8 éves gyermekek számára ajánlott, én leginkább óvodás gyermekekkel szoktam használni, akik még nem tanultak meg olvasni. A francia gyermekek számára ez különösen fontos, náluk nagycsoportban a hét napjainak (az időben való tájékozódás – időfogalmak) elsajátítása kötelezően előírt tananyag. De amikor kölcsönkérem a játékot az aktuális ovisaimnak, és ott van a szobámban, akkor tapasztalom, hogy bizony az iskolások is milyen szívesen bíbelődnek vele, nekik is nagy szükségük van az idő képi megjelenítésére, no meg a manipulációra is. Ez a játék nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy azokat a gyerekeket, akik folyamatosan a jelenben élnek és nehézségeik vannak visszatérni a múltba vagy előrevetődni a jövőbe, a napi tevékenységeiken keresztül segíti eligazodni az időben.

A játék egy viszonylag nagyobb méretű mágneses, felakasztható falitáblából és mágneses képek tömkelegéből áll, hat témakörben (tevékenységeim, vakáció-hétvége, az otthonom, az iskolában, kivételes pillanatok, események) valamint a mát jelölő mágneses lapocskából. Mindezek segítségével jól megbeszélhetjük és fel is építhetjük az egyes gyerek napi/heti tevékenységének sorozatát. Ezeknek az apró mozgásos tevékenységeknek a szerepe a bevésésben/felidézésben jól ismert. Azzal, hogy átbeszéljük-kirakjuk a gyermek heti programját, tudatosul a gyermekben (gyakran először), hogy mi is történik tulajdonképpen vele. Hogy az események nem véletlenszerűen követik egymást, hanem jól megszervezett sorrendben (differenciálódik, strukturálódik az idő, szekvenciák felfedezése-megjegyzése). Segít megélni, hogy az idő egy körforgás. Mindezek által az események és napok neveinek a keveredő-váltakozó felidézése segíti a gyermeket a napok/ napszakok neveinek bevésésében. A játék funkciója komplex, egyszerre stimulálja a vizuális, verbális csatornákat, az értelmet. A figyelmet és az emlékezetet (pl. az epizodikus, szeriális stb. emlékezetet is) egyaránt fejleszti.

A beszédfejlesztésben betöltött szerepét csak azért emelem ki, mert a „Logopédia mindenkinek” végül is a logopédiáról szól. A játék egyrészt segít megérteni az idővel kapcsolatos szavakat (képek segítségével jelentést tulajdonít az eddig esetleg figyelmen kívül hagyott szavaknak), aktivizálja ezt a szókincset. A hetirend felépítését beszélgetés kíséri, tehát favorizálja a mondatalkotást (a kérdő mondatokét is). Az események felidézése segíti a gyermeket az azokkal kapcsolatos érzelmeik megfogalmazásában.

Nem utolsó sorban az időben való tájékozódás képessége csökkenti a szorongást és az aggodalmat, erősíti a belátás és kivárás képességeit, ezáltal közvetlen hatással bír a gyermek magatartására.

A játék felgyorsítja a tanulást, motiváló erejénél fogva ezen ismeretek elsajátítási idejét lényegesen lerövidíti. És, mint tudjuk, az idő pénz.

Friss élmény a játék alkalmazásával kapcsolatosan:

Egyik nagycsoportos tanítványom az osztályban szeptember óta sikertelenül gyakorolta a hét napjait. A játék elővétele után harmadik(!) alkalommal már nemcsak a hét napjait tudta felsorolni, hanem azonosítani tudta a tegnapot, holnapot, holnaputánt, a hétvége napjait (már a játék nyújtotta vizuális támasz nélkül). Továbbá biztonsággal meg tudta mondani, mely napokon van logopédiája.

Itt természetesen nem arról van szó, hogy M. kétszer félórában megtanult tájékozódni az időben. Inkább arról, hogy a rendszeresen hallott fogalmak tartalommal töltődtek fel, és a vizuális megsegítés, no meg a manipuláció hatására rendszereződtek, integrálódtak, "aha" élményt okozva.

Kapcsolódó cikkem a témában: Miért használok öröknaptárat figyelemzavaros gyerekek fejlesztéséhez? * Scenario és képregény-játékok

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Miért használok öröknaptárat figyelemzavaros gyerekek fejlesztéséhez?

Nem mondok újdonságot figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban [ADHD/TDAH (F)] szenvedő gyermekekkel foglalkozó szakembereknek és az érintett szülőknek, hogy többek között a gyermekek időérzékelése is eltér a kortárscsoportjukhoz képest.

(Ebben a bejegyzésemben szándékosan foglalkozom csupán az időfaktorral. Fel akarom hívni a figyelmet arra a tényre, hogy ezek a komplex patológiák milyen sok területen okoznak elváltozást a kogníció és személyiség területein, a fejlesztő szakembernek pedig ezek mindegyikére kell percepcióval és megoldással is rendelkeznie. Később majd bemutatok pár játékot is, amik mind az időben való jobb tájékozódást segítik elő.)

Úgy is mondhatjuk, hogy az időfaktor elkerüli a figyelemzavaros, hiperaktív gyerekek figyelmét. Képtelenek az időt kifejező fogalmak adekvát használatára és megértésére (nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget nekik). Az időérzékelés szempontjából ezek a gyermekek rövidlátóak, nagyon a jelenben élnek, és nem tulajdonítanak jelentőséget még a közeljövőnek sem. Az időben való tájékozódás zavara az „itt és most” állapotban konzerválja őket, és nem tudnak a jövőre fókuszálni. A tervezés zavara csapdahelyzetet teremt a figyelemzavaros személy számára, mert nem tudja megítélni pillanatnyi tetteinek jövőbeli következményeit. Ez egy tartósan kényelmetlen helyzetet idéz elő, mind a szenvedő fél, mind a környezete számára (család, iskola stb.).

Szándékosan beszélek itt most csak gyermekekről, hiszen ezt a jelenséget az agy megfelelő területeinek eltérő, (alul)működése okozza, de a fejlődés során általában kidolgozódnak olyan kompenzációs technikák, amik az önszerveződést és az önkontrollt, az előrelátást segítik elő. Tehát felnőttkorban már részben eltűnnek a problémák a spontán fejlődés vagy a fejlesztés és spontán fejlődés eredményeként. Annyi bizonyos, hogy a mai kor iskolája, ami sokkal felszereltebb, ahol a tanárok képzettsége jóval magasabb a letűnt korokénál, rendkívüli mértékben intoleráns az ebben a patológiában szenvedő gyermekekkel, és majdhogynem a leghamarabb veti ki magából őket.

Ezért nagyon fontos a figyelemzavaros személyek láthatatlan és önkéntelen képességhiányának fejlesztése, az idő- és térszervezéshez szükséges kompenzációs stratégiák kidolgozása és begyakoroltatása (emlékeztető képek, feljegyzések; rutinok kialakítása).

(Korábbi, a Topoprimo játékot bemutató posztomban volt már szó arról, hogy a nyelvfejlődés során a téri viszonyokat kifejező szavak korábban alakulnak ki, mint az idői viszonyokat kifejezők, és hogy az időben való jó tájékozódás alapfeltétele a térben való tájékozódás kialakultsága.)

Készítsünk öröknaptárt a figyelemzavaros gyermeknek

Az öröknaptár használata mindaddig folyamatos legyen, amíg a gyermek a hét napjait, a hónapok neveit el nem sajátította. Frontális osztálymunka során is használható, valamint az idegennyelv-tanulás során is. Én általában az aznapi dátum beazonosításával kezdem a napi foglalkozást a figyelemzavaros és/vagy diszkalkuliás gyermekekkel (és mindazokkal, akiknek szüksége van rá), és kérem, hogy az öröknaptáron pontosan jelöljék meg az aznapi dátumot. Még számomra is hihetetlen, hogy egy hétköznapi ember számára banális feladat rutinná tétele milyen hosszú időt vehet igénybe, és mennyire nehezen automatizálódik. A gyermekek nagyon kedvelik ezt a tevékenységet, mert egy mozgásos, nem szokványos feladatról van szó. Gyakran azonban az öröknaptár használata mellett szükség van arra, hogy egy klasszikus fali naptárban vagy határidőnaplóban is megjelöljük az aznapi dátumot. Ez utóbbi lehetőséget biztosít időintervallumok kalkulálására. Például: Hányat kell aludni a szülinapodig? Vagy a Mikulás megérkezéséig?

Az én naptáram:

Akik többet akarnak franciául olvasni a figyelemzavarról és hiperaktivitásról:
Colette Sauve: Apprivoiser l'hyperactivité et déficit de l'attention (Hopital Sainte-Justine, 2007)

Azoknak, akiknek megtetszett az ötlet, és tettekre akarják ragadtatni magukat, a naptárkészítés ábrázolt lépései megtalálhatóak itt:

http://www.teteamodeler.com/vip2/nouveaux/decouverte/fiche151.asp 

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Színből, számból szó

Örvendezzünk együtt, hogy már 1500-an látogatjátok a blogom FB oldalát! Ezt egy munkamemória feladatsor közzétételével kívánom megünnepelni. A „Színes szavak” nevű feladat francia változata Peggy Gatignol: Mémoire de travail, Ortho Édition szöveggyűjteményéből származik.


A letölthető, magyarba ültetett feladatlapjaim a cikk végén találhatóak.

A Színes szavak (neuropszichológiai szemléletű) feladatai az információk vizuális, téri és fizikai kezelését teszik egyszerre lehetővé. A feladatok egyaránt elvégeztethetőek szóban és írásban is, így gyakoroltatva nem szokványos módon a munkamemória mellett az olvasást vagy az írást is.

A színes buborékokat tartalmazó lapot a gyermekek elé tesszük, majd 3-8 betűs szavakat olvastatunk velük a következőek szerint: vagy a színeket mondjuk (pl. zöld-fekete-barna), és a gyermeknek kell a megfelelő (ez esetben a „MAR”) szót kiolvasnia a színek neveinek megjegyzésével, vagy a számokat mondjuk (pl. 9-1-7), és ezek megjegyzése után kell kiolvasnia a számokhoz tartozó („MAR”) szót. Végül pedig fordított sorrendben mondjuk a számokat (7-1-9), és a számok sorrendjét megfordítva kell a megfelelő („MAR”) szót megtalálniuk. Ezeket a feladatokat én három foglalkozás során veszem elő. Tapasztalataim szerint a beszédrendellenességgel küzdő gyermekeknek a színekkel nehezebb a szavakat azonosítaniuk, diszes problémákkal vagy matematikai nehézséggel küzdőknek pedig a számokkal nehezebb. A legnehezebb az a feladat, amikor a számok sorrendjét meg kell fordítaniuk, és úgy kell az adott szavakat kiolvasni. Ez nagyon megterheli az emlékezetet, és a feladat szokatlanságát bizonyos gyermekek nehezebben tolerálják. Nem véletlenül marad ez a feladat a harmadik foglalkozásra. Az előző két feladat során valamennyire már adaptálódnak a gyermekek.

A feladattábla

Feladatok színekkel

Feladatok számokkal

A francia munkalapok szerzőjéről néhány szó: Mikor Peggyt megismertem, egy ifjú titán volt a párizsi Pitié-Salpetrière Kórház logopédiai centrumában, részben a kórház neurológiai-idegsebészeti osztályán dolgozott. A bemutatott fejlesztőeszközt is az utóbbi helyszínen kísérletezte ki és állította össze. Alapvetően felnőtt agysérült, operált daganatos betegeknek, a demenciák különböző fajtájával küzdő betegek számára állította össze, az orvosilag bizonyítottan elvesztett (rész)funkcióik kompenzálására. De már a szerző és munkatársai is használták gyermekek és fiatalok fejlesztésére. Én alapvetően tinédzserekkel használom, de a Színes szavak feladatokat már az olvasástanulás 3., 4. évétől kezdve is alkalmazom. A feladatok általában nehezek a gyermekek számára, körültekintéssel használandóak. Természetesen használható neurológiai betegségben szenvedőknek kiegészítő terápiaként, a rehabilitáció során.

Peggy jelenleg egy párizsi egyetem továbbképzőközpontjának a vezetője.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

2 Tovább

Írás-előkészítés

Korábbi cikkemben (Grafomotoros fejlesztés ) Jeanne tanítványom terápiájának előkészítő-bemelegítő gyakorlatait mutattam be. Ezeknek a gyakorlatoknak a célja a helyes eszköztartáshoz szükséges ujjmozgások differenciálása, ügyesítése valamint a könyök és csuklómozgás lazítása volt, a görcsösség kiküszöbölése érdekében. Most következik a foglalkozás második részének leírása, a grafikus kivitelezés gyakoroltatása, az írásmozgás előkészítése.

A bemutatott feladatok célja a stabil kéz- és laza eszköztartás kialakítása és begyakoroltatása. A cikk végén szerepelnek a letölthető, A/4-es lapra nyomtatható minták – a kinagyítás miatt nem nyomdai minőségben, de az átrajzolási feladatokhoz megfelelőek.

A nagy, csúsztatott vonalvezetés gyakorlása – a mozgás közbeni testpozíciók puhítására, hajlékonyabbá tétele érdekében

Használt eszközök:
Papír – kezdetben A/3-as, majd A/4-es lap
Vastag (kb. 1cm átmérőjű) grafitceruza, hasonló vastagságú színes ceruzák (ezeket a Frostig-terápia nyomán szeretem alkalmazni a szivárványrajzolás nevű átírásokhoz). Így ugyanaz a feladatlap több alkalommal is elővehető, minden nap más színt használva.

Ezek a feladatok korrigálják a testtartást, az írásnyomatékot, a mozgás ritmusát, egyenletességét, minimális (játékos) energiabefektetéssel gyors sikerhez juttatják a gyermeket.

Az ábrákat folyamatos vonalvezetéssel, többször kell átíratni, anélkül, hogy a ceruza hegyét felemelnénk a papírról. Az átírandó ábrák nem túl bonyolultak, nem vonják el a gyermek figyelmét a kivitelezés minőségéről.

Az ábrán lévő x megjelölésnél kezdődik el és fejeződik be az átírás, a nyíl iránya a vonalvezetés irányát jelöli. A 9-14. ábrák esetében az átírás megkezdődhet a bal oldalon, lent is. Ezekben az esetekben az ábra alsó része kerül először átírásra.

A terápia kezdetén célszerű a ruha ujját feltűrni, hogy a gyermek közvetlenül érzékelje a kontaktust a papírral és az asztallappal. Mikor a gyermek elhelyezkedik az asztalnál, érintésre megneveztetjük a különböző testrészeit, hogy megbizonyosodjunk azoknak ismeretéről: tarkó, felsőtest, vállak, alkar, könyök, csukló, kéz, ujjak. Majd bemutatjuk és megértetjük az íráshoz szükséges helyes testtartást: laza vállak, könyök az asztalon, a kéz helyes tartását. A reedukáció során, mikor a gyermek már elsajátította az előbbi elnevezéseket és megérti az utasításokat, fokozatosan vezetjük be az ujjak pozíciójának meghatározását.

1. A kar ellazítása – higgadtan, hajlékonyan kivitelezett nagy, széles vonalakkal

Az 1-2 ábra kiviteleztetését megelőzően a terapeuta bemutatja a gyermeknek a feladatot, többször, folyamatosan átírva nagyjából ugyanazon a vonalon az ábrát, anélkül, hogy az indulási pontnál megállna.

Majd a gyermek kezét óvatosan megfogva, megismétli az előbbieket, először ceruza nélkül (az ujjakkal átírva az ábrát), majd ceruzával. (Mikor a gyermek keze nagyon görcsös, gyakran a saját kezemet fogatom meg a gyermekkel átírás közben, annak érzékeltetésére, hogy a laza tartás során sem esik ki a ceruza a kezemből, és nyomot is hagy a papíron.)

Végül megkérjük a gyermeket, hogy egyedül folytassa.

A nehézségek már az első vonalvezetés során jelentkeznek: motoros gyengeség, a téri szerveződés és orientáció zavara, magatartási problémák stb. Tünetei: horpadt vonalak, kilengések, kézremegés; hirtelen, kontroll nélküli impulzív mozdulatok stb.

Az ábrák torzítása annál látványosabb, minél hangsúlyosabb a motoros nehézség.

Pl. a 7-8. ábrák esetében az irányváltás során az alkar hajlítását az alkar nyújtása követi. Ezeknek a mozgássoroknak a kivitelezési nehézsége nagymértékben torzíthatja az ábrát, extrém esetben lehetetlenné válik a keresztezés kivitelezése. Gyakran tapasztalt kompenzációs megoldás a 7-es ábra esetében, hogy a gyermek fentről indulva, a keresztezéshez érkezvén megtorpan, majd jobbra-fel folytatja az ábrázolást, megrajzolván először a felső részt, majd utána az alsót (hóemberszerűen).

Azok a gyermekek, akiknél a téri szerveződés problémás, a komplexebb ábrákat deformálják. Pl. felső íveket alsó ívként ábrázolnak. Vagy kompenzálva, jelentősen lelassítják a vonalvezetést, és görcsösen araszolgatnak az előírt mintán.

Az érzelmi élet zavarát mutathatja a túl precíz és aprólékos kivitelezés, az átírt körök számolgatása és egyéb túlzások megjelenése, mint pl.: kaotikus, rendezetlen vonalak, amik betörnek az ábrák belsejébe, vagy elárasztják az egész papírt – intenzív maszatolás, liliputi vonalak stb. Gyakran sajnos a motoros, orientációs és érzelmi tünetek együttesen jelentkeznek, jelentős vonalvezetési és ezáltal ábratorzulásokat okozva.

A gyermeknek azt mondjuk, addig nem hagyhatja abba az átírásos vonalvezetést, amíg 3-4 ujjnyi vastag nem lesz az ábra. Egyes formák átírási ideje megközelítőleg 45 mp. – kerülendő a monotónia, vagy hogy egyes gyermekek beleragadjanak az általuk preferált rutinba.

A kivitelezés gyorsasága az adott gyermek szükségleteihez alkalmazkodjon. Fokozatosan kell felgyorsítani a lassú tempójú és aprólékos gyermekeket. Lassítani kell azoknak a gyermekeknek a tempóját, akiknek kezdetben a nyugodt munka lehetetlennek tűnik.

A testtartásra vonatkozó utasítások: A gyermekeknek meg kell magyarázni, hogy minél jobban mozog a felsőtest, annál inkább eredményez ingadozó vonalvezetést. A csúsztatott vonalvezetés egyébként maga után vonja a test balról-jobbra, elölről-hátra tartó kilengését, az átrajzolandó forma irányát követően. Ezt tudatosítjuk a gyermekben, és a felsőtest stabil helyzetének elérésére egy laza nyomást gyakorolunk a vállakra, lehetőleg akkor, amikor a legnagyobb a kilengés mértéke.

2. Mozgás közbeni ellazulás elérése

A vállak és az alkar ellazítása: Az alkar könnyed és rendszeres csúsztatása a papíron a vonalvezetés során lazító hatással bír, szabályozza a nyomatékot. A nyomatékkülönbség érzékeltetésére megkérjük a gyermeket, hogy húzzon egyenletesen könnyed, halvány vonalakat, majd erős és sötét vonalakat. A vizuális kontroll is segítheti szabályozni a ceruzanyomatékot. A megfelelő felsőtest-pozíció hatással van a nyomatékra is, hiszen a túlzott előredőlés vonalvezetés közben fokozza a nyomatékot.

A csukló, a kéz és az ujjak: Megmutatjuk a gyermeknek a helyes ceruzatartást, kéz- és ujjtartást. Az ujjtartásra vonatkozóan én azt szoktam mondani, hogy hüvelyk- és mutatóujj közé csippentem a ceruzát, középső ujjal alulról támasztom. Az eszközt nem csak helyesen kell megfogni, hanem törekedni kell a helyes tartás stabilitásának megőrzésére, ami szintén nélkülözhetetlen feltétele az egyenletes vonalvezetésnek.

Ebben a fázisban az igyekezetnek és a figyelemnek a kézre való irányulása miatt regresszió tapasztalható a korábban már elsajátított helyes testtartásban: pl. a vonalvezetés során elemelkedhet a könyök a papírról.

Lassan tanulja meg a gyermek a kettős utasítás értelmében a stabil és laza kéztartás kivitelezését és fenntartását.

A hajlítás-nyújtás (tudatos váltakozó csuklómozgás, zsonglőrködés) begyakoroltatására alkalmas a 9. ábra: (a) a kéz lazán hajlik; (b) majd progresszíven kinyúlik; (c) ismét meghajlik, majd a továbbiakban az ábra befejezéséig nyújt.

Ez a feladat (illetve a 9-14. feladatok) rendkívül nehezek a diszpraxiás gyermekeknek, mert egyrészt már a mozgássorok kivitelezése is nehézséget okoz, másrészt az irányváltások a vonalvezetés során megoldhatatlan akadályokat jelentenek számukra.

Az ujjak pozíciója: A helyes ujjtartás gyakorlásakor ismét regresszió léphet fel: a könyök elemelkedhet az asztaltól, a kézfej befele fordulhat stb. Apránként azonban a gyermekek meg fogják tanulni koordinálni a különböző testrészek helyes pozícióit.

Együttmozgások: Bizonyos gyermekek esetében a csúsztatott vonalvezetés folyamán az ellenoldali kézen vagy egyéb testrészeken (fejen, ajkakon, nyelven stb.) együttmozgások jelentkezhetnek. Az ellenoldali kézen jelen lévő együttmozgások akadályozzák a két kéz jó minőségű koordinációját, ezért ezek leépítésére kell törekednünk. Az ügyetlen vagy lateralizációs problémákkal küzdő gyermekeknél gyakran megfigyelhető ez a jelenség. Ebben az esetben megkérjük a gyermeket annak a testrésznek az ellazítására, ahol az együttmozgások jelentkeznek. Több egymás utáni terápiás foglalkozáson tesszük mindezt. A csúsztatott feladatoknak az egyszerűsége néhány foglalkozás után már lehetővé teszi, hogy a gyermek megossza a figyelmét a grafomotoros kivitelezés és a parazita mozgás felett gyakorolt kontroll között. Kérhetjük a gyermeket, hogy az ellenoldali kezével, melyen együttmozgást tapasztaltunk, fixálja a feladatlapot, hogy ne csússzon el az asztalon.

A feladatok gyakoroltatásának határa: A feladatokat addig végeztetjük, amíg a gyermek képes az átírásokat megfelelő testtartással, laza vonalvezetéssel, biztos, helyes gesztusokkal, megfelelő ritmusban, fékezések és együttmozgások nélkül kivitelezni.

Felhasznált irodalom:
J. de Ajuriaguerra – M. Auzias – A. Denner:
L’écriture de l’enfant, 2 – La rééducation de l’écriture (p. 66-89)

Az ábrák letölthetőek nagy méretben a mintaképre kattintva:

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Grafomotoros fejlesztés

Tündéri tanítványomnak, Jeanne-nak (nagycsoportos óvodás) írtam össze néhány jól ismert feladatot a grafomotoros fejlesztéshez, bemelegítés gyanánt. Gondoltam, megosztom ezeket a fejlesztéssel foglalkozó olvasóimmal is, hátha hasznosnak találják.

A kar és a kéz gyakorlatai, eszközök nélkül:

1. Felemelt kézzel mozgatjuk az ujjainkat (marionettbáb), közben ellenőrizzük az ellenoldali kar esetleges kilengéseit. Majd következik ugyanez a gyakorlat a másik kézzel.

2. Kezek és alkar az asztalon merőlegesen. Széttárjuk (napocska) és összezárjuk (holdacska) az ujjakat. Majd bedugjuk tenyér alá egyszerre az ujjakat, és egyszerre megmutatjuk. Később egyenként bújnak elő az ujjacskák: először a hüvelykujj, majd a mutatóujj… stb.

3. Kezek tenyérrel az asztalon, az ujjak összezárva (holdacska): széttáratni a 2. és 3. ujjat, majd a 3.-at és 4.-et.

4. Kezek tenyérrel lefelé az asztalon: az ujjak egyenkénti felemelése, a csukló és a többi ujj eközben az asztalon marad. Végeztethető szimultán mindkét kézzel, vagy egy-egy kézzel – ilyenkor a másik kézzel segíthetjük a kivitelezést. Az együttmozgások megfigyelése a mozgatott kézen és az ellenoldali kézen is.

5. Kezek és alkar az asztalon, majd egymást követően dobolunk az asztalon az ujjbegyekkel. Először lassabban, később egyre gyorsabban.

6. Egymást követően kell összeérinteni az ujjbegyeket, a hüvelykujjat a mutatóujjal, középső ujjal, gyűrűsujjal és kisujjal, majd visszafele is.

7. Kezek és alkar az asztalon. Gyorsan ki- és befele forgatjuk az alkart, a könyök végig az asztalon marad, nem emelkedik el. Majd a forgatást kiegészítjük azzal, hogy hol a kézfejjel, hol a tenyérrel rácsapunk az asztalra.

A hibákat megfigyeljük és feljegyezzük. Ezek jelentkezhetnek a kivitelezés pontatlanságában, az együttmozgások jelenlétében a dolgoztatott oldalon vagy ellenoldalon, az előírt vagy spontán mozgásritmusban, a kivitelezés tempójában valamint a kezdeményezőkészség szintjén is.

Végül következzen egy-két jópofa, gyurmával végzett gyakorlat:

Eszköz: natúr színű gyurma

1. feladat: A gyermek először gömbölyít magának egy nagyobb golyót (nagyjából 2 cm átmérőjűt). A könyök az asztalon, az alkar majdnem vertikális, a golyó a hüvelyk- és mutatóujj közé lazán csippentve. A mutatóujjat hajlítva görgetjük a golyót a hüvelykujjon a csukló felé, majd a mutatóujjat kinyújtva görgetjük vissza az ujjbegyek felé. Többször megismételtetjük a gyakorlatot. Majd a többi ujjal is végigcsináltatjuk: hüvelykujj-középső ujj, hüvelykujj-gyűrűsujj, hüvelykujj-kisujj. Közben figyelmeztetjük a gyermeket, hogy ne lapítsa szét a golyót. A feladat korrekt végrehajtása során a golyó semmilyen deformitást nem szenved, a könyök és alkar pozíciója sem változhat meg.

2. feladat: Körbe kell forgatni a golyót a hüvelykujj és mutatóujj között, egyik és másik irányban. Kerülni kell a mutatóujj túlzott hajlítását, inkább egy laza nyújtóztatásra kell törekedni. Fix pont körüli körkörös mozgás kivitelezése.

A gyermeknek az mondjuk: „Csinálj egy kört a hüvelykujjadra a golyóval!”

Ez azoknak a gyermekeknek ajánlott elsősorban, akiknek nehézségeik vannak az ívek, görbe vonalak kivitelezésében. Szöges vonalvezetésük során csak a hajlítás-nyújtás mozgásokat használják. Továbbá görbe vonalakat tartalmazó ábrákat kell rajzoltatni velük a terápia során.

Ezek a gyurmagolyós feladatok kezdetben 2-3 percig tartsanak, majd később maximum 5-10 percig, mert jelentős kontrollt igényel a gyermek részéről, ami görcsösséghez vezethet.

A görcsösség kiküszöböléséhez időről-időre ellazíttatjuk az ujjakat, a kezet és a kart, lelógatva a karokat a test mentén.

Az említett feladatok nagyrészben J. de Ajuriaguerra – M. Auzias – A. Denner: L’écriture de l’enfant 2. La rééducation de l’écriture könyvében találhatóak leírva.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

A közlekedési dugó játék – Rush Hour

Ez a nagyon bosszantó nagyvárosi élethelyzet egy nagyon is szórakoztató stratégiai játék neve, amit – más játékokhoz hasonlóan – szintén egy szülő által ismertem meg. Kissé tamáskodva fogadtam a szülő lelkesedését a játék elmesélése során, mert közismert averzióim vannak az autóvezetéssel kapcsolatosan. Így hát csakis a saját korlátaimnak köszönhetően sokkal később került a játék a birtokomba, mint lehetett volna.

Rush Hour

Egy egyszemélyes játékról van szó, ami áll: egy kártyacsomóból, egy táblából és különböző formájú és színű közlekedési eszközökből. A kártyacsomó 40 lapot tartalmaz, nehézségi fokozatok szerint 10 kezdő szintű, 10 középszintű, 10 haladó és 10 szakértő szintű feladvány.

Kártyahúzás után a feladatkártya alapján kell az autópályát megépíteni. Függőleges síkban látható mintából kell a térbe áttenni az autókat. A játék célja: ki kell vezetni a fagyiskocsit a dugóból. A fagyiskocsi, mint központi szereplő, telitalálat, említése máris mosolyt csal a gyermekek arcára, és a legjobb hangulatban gondolkodnak, cselekednek. A fagyiskocsi kivezetéséhez az autókat a meglévő helyzetükben lehet előre-hátra tologatni, helyükről elmozdítani nem lehet. A fagyiskocsi kivezetése komoly logikai feladat, tervezést-szervezést igényel. Az autóknak a pályán való elhelyezése fejleszti a téri tájékozódást, a téri viszonyítás képességét. Az adott feladat komplexitása sokféle képesség mozgósítására alkalmas, az említett téri tájékozódás mellett fejleszti a figyelmet, a logikai gondolkodást, a szerialitást, a mentális flexibilitást, a tanulást, alkalmas a frusztrációtolerancia növelésére.

A kudarcot nehezen viselő gyermekek, akik az első nehézség alkalmával feladják, és lesöprik az összes autót a tábláról, ők is rá tudják venni magukat az újrakezdésre, folytatásra a játék motiváló ereje által. Természetesen a felnőtt/terapeuta igyekszik növelni a gyermek önbizalmát, oldani a feszültségét. Lehet történetet mesélni a gyerekeknek a nagyon is ismerős közlekedési dugókról, beszélgetni velük, hogy miért fontos reggel nyolc körül az iskolabusz útjából elhárítani az akadályokat, vagy hogy miért kell bármikor elsőbbséget adni a rendőrautónak. További segítség lehet az utcák közös megszámlálása, az autók korrekt behelyeztetése. A koordinálatlan kezecskék akaratukon kívül gyakran kimozdítják az autókat a helyükről (örökre dugóban várakozásra kárhoztatva az autó sofőrjét), így a terapeuta felhívja a figyelmet ezekre, és javasolja, hogy újból hasonlítsák össze a feladatkártyával a pályát. Az adott célig lépésről lépésre kell megvalósítani a felállított stratégiát. Ha az nem vezet eredményre, vagy valahol a folyamat véglegesen elakad, akkor menet közben lehet, sőt kell is korrigálni, adaptálódni az új helyzethez, stratégiát váltani.

Annak ellenére, hogy a játék főszereplői az autók, a kislányok is nagyon kedvelik. Ennek a fantasztikus, méltán népszerű játéknak a kitalálója Nob Yoshigahara (1936-2004) puzzle guru volt.

(Rush Hour Traffic Jam Puzzle Jr. 6-8 éves korig, Thinkfun)

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Párok a házban - a Matching House játék

Matching HouseGondolom, senki számára nem lesz újdonság, ha azt mondom, hogy az a játék, amit a 2013-as év első játékaként bemutatok, a tanítványaim zömének a kedvenc játéka, és a játékaim nagy részéhez hasonlóan multifunkcionális felhasználású. Funkcióját tekintve a formafelismerés és a taktilis érzékelés fejlesztésére alkalmas, ezáltal a grafomotoros fejlesztés kezdeti szakaszának nélkülözhetetlen tartozéka. Az információfelvétel, a tanulás szolgálatába egy új csatornát állít, segíti a mentális reprezentáció létrejöttét. Az alapjáték egy gyönyörűen megmunkált nagyobb méretű faházikóból és geometriai formákból áll, ezek párokban találhatóak. A játék elemei természetes anyagból, festett fából készültek. Esztétikus megjelenése és mérete nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek első látásra vonzónak találják, így szívesen emelik le a játékpolcról. A játék lényege, hogy a geometriai formákat betesszük a házikóba egy perselynyílásra emlékeztető résen, majd a háztető két oldalán található lyukba bedugjuk egyszerre a két kezünket, és így próbálunk meg formapárokat találni (formaérzékelés). A ház belsejében való kotorászás teljesen kizárja a vizuális csatornával való kompenzálás lehetőségét, és ezáltal lényegesen hatékonyabbá válik a fejlesztés egy hagyományos tapintós dominójátéknál (aminél viszont könnyen tudnak lesni a gyerekek). Az első hallásra banális feladat egyáltalán nem egyszerű, és gyakran a játékszabály változtatást is igényel (rátanítást), hogy ne haljon el a gyerekek részéről a kezdeti lelkesedés.

Nem egyszerű a párok megtalálása, mert például csillagból van háromféle is. Ezeket elég nehezen lehet külön-külön egy-egy kézzel azonosítani. Én például csalással szoktam, számolgatom a csillagok ágait. Ez ugye egy kompenzációs stratégia, a gyenge taktilis érzékelésemet kompenzálom ekkor matematikai tudásom segítségével. A hatszög és az ötszög, illetve a kör és az ovális is könnyen összetéveszthetőek tapintás útján. Ilyen szabálymódosítás lehet például a ráhangolódás folyamatában, ha a gyermek kihúz a házból egy alakzatot, és utána keresi meg a párját a két keze segítségével. Így már sokkal könnyebb számolgatni is. Ha megvan a pár, akkor a ház tetejére illeszthető antennákra kell felfűzni ezeket, és jöhet a következő játékos. Természetesen a módosítás célja a játékhoz való jobb alkalmazkodást segíti elő, és nem helyettesíti az eredeti felhasználást.

Még egy nagyon extrém játékvariáns lehet a játék beszédfejlesztésre való alkalmazása, az alapformák, színek megismertetésére és neveinek begyakorlására. A beszédindítás folyamatában is gyakran használom a házikót és a formákat is, hiszen a házikóba imádnak a gyerekek bepakolni, majd keresgélni. A formákat csak úgy kiszórom véletlenszerűen az asztalra, és párkeresésre ösztönzöm a még nagyon fiatal és akár nem beszélő gyerekeket (a vizuális és taktilis csatorna együttes ingerlése). De az alakzatok egyszerű párosítása a memóriakártyák játszásának előkészítése is lehet, és ezáltal az emlékezetfejlesztésben lesz fontos szerepe.

Amikor a játékot beszereztem, akkor nagyon előrelátó voltam, és rögtön megvettem a játékhoz illeszthető két kiegészítő dobozt is (Accessories for Matching House). Az egyik különböző textúrájú, dominószerű formákat tartalmaz (Texture), a másik pedig fanégyzeteket, amikbe 1-től 10 darab kitapintható fagolyó van applikálva (Dot-Number). Ezek az alapjátékhoz képest jóval nehezebb fokozatot jelentenek. A különböző anyagok ujjbeggyel való érzékelése a finomabb taktilis érzékelést provokálják, a másik doboz a mennyiségek taktilis felfogását (és itt természetesen nem a golyócskák leszámolására gondolok, hanem a globális mennyiségfelfogásra, az ujjak, tenyerek segítségével). És akkor ez a taktilis érzékenyítés már bele is folyik a matematika előkészítésébe és fejlesztésébe.

Nem véletlenül kerül egy lapra a cikk során már másodszor a taktilis stimulálás és a matematika. A Gerstmann szindróma négy tünetet foglal magába: diszkalkulia, ujjagnózia (ujjak észlelési képességének a zavara), téri tájékozódás zavara és diszgráfia. Többek között Gerstmann szindrómás tanítványomnál is alkalmaztam ezt a játékot, mert mind a diszkalkuliájára, mind az ujjagnóziájára, mind a diszgráfiájára egyszerre lehetett hatni vele, kínált fejlődési lehetőséget. A játék széles spektrumon fejti ki jótékony hatását. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a játék a Gerstmann szindróma gyógyíre.

Egy lyoni konferencián tudtam meg egy belga kollégától, hogy a két kéz együttes használata nagyon fontos szerepet tölt be a domináns kéz kialakulásában és fejlődésében, valamint, hogy az ezen az elven működő terápiának emblematikus képviselője egy magyar hölgy. Sajnos én erről többet nem tudok, úgyhogy, ha valakinek esetleg erről több információja van, megköszönném, ha megosztaná velem.

Matching House (Geo-shapes) / Spielhaus mit formen / Maison a jouer avec formes / Casa da gioco con formine
Santa’s Toys (Santa Factory Co., Ltd., Thailand) www.santafty.com

Egy megtalálási hely: http://blagnac.sezhame.decalog.net/files_omega/00_rubriques/06_nouveautes/ludo_Juillet_2010.pdf

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (41),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (16),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (3),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (7),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (9),szókincsfejlesztés (11),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com