Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A pragmatikáról

Feladatlap kommunikációfejlesztésre - letöltés

Az, hogy gyermeknek keresek feladatot vagy feladatnak keresek gyermeket, az nagyon esetleges. Szorgalmi időszakban az előbbi, viszont mikor a nyári szünetben csak úgy, minden cél nélkül szörfözök az interneten, akkor az utóbbi eset fordul elő. Mára már az egyik hobbimmá vált gondolkodni a talált feladatok fejlesztési hatásáról, nem tudom megunni. Mikor a feladat fejlesztő hatása már nyilvánvaló, akkor egy külön kihívás számomra az elméleti hátteret végiggondolni vagy kihámozni azt a gyógypedagógiai szakirodalomból. Most ez utóbbi történt. Bár azonnal felismertem a feladat gyakorlati hasznát, a hozzá tartozó elméletgyártás napokat vett igénybe.

A most bemutatott feladat eredete ismeretlen, csupán annyit tudok, hogy abba a könyvtárba mentettem, ahova a Blog d’Alexandre-ról mentett anyagaim vannak. Mikor megpróbáltam utánanézni, akkor sajnálattal vettem tudomásul, hogy az említett blog mára már megszűnt. Nagyon kár, nagyon hasznos anyagok voltak rajta a beszédindításhoz, autista óvodás gyermekek kognitív fejlesztéséhez. Elképzelhető tehát, hogy Alexandre és Raphael mamája a szerző, de nem biztos. A francia nyelvű feladatokat a fent letölthető változatban magyarra fordítottam.

A feladatlap kommunikációfejlesztésre alkalmas, ezen belül is a pragmatikai nyelvi szintre hat. Ha vicceskedni akarnék, azt írnám, hogy a pragmatika a nyelvi szintek közül az, amelyikről nem sokat hallottunk. A pragmatika tulajdonképpen a nyelv szociális-információs aspektusa. A pragmatikai kompetencia egy egyénnek az a választási képessége, hogy a tartalom (miről beszélünk), a forma (hogyan beszélünk) és a funkció (miért beszélünk róla) függvényében kontextuálisan a legmegfelelőbb közlést hozza létre, specifikus nyelvi képességekre és általános kognitív képességekre (általános információkezelés, következtetések levonása, információk integrálásának képessége, szándéktulajdonítás, mások perspektívájába való helyezkedés) támaszkodva.

A kommunikáció legalább két személynek (beszélő, hallgató) az interakciója, akik információt (tények, érzelmek, vélemények, a felek viszonyáról további információt) cserélnek. A pragmatikának a 4 tengelye: szándékosság (beszédaktus, tudatelmélet, nyelvi funkciók), szabályozott csere (szerepcsere, téma, beszélgetési rutinok, visszatérési stratégiák), alkalmazkodás (a kontextushoz, a hallgatóhoz, az üzenethez), az információk szervezése (összetartás, helytállóság).

Jó pragmatikai képességre azért van szükségünk, hogy önálló kommunikációra legyünk képesek. Azoknak a személyeknek, akiknél a pragmatikai nyelvi szint működése zavart, kommunikációs feladatokat kell felajánlani, bármilyen patológiában is szenvednek. Két nevezetesebb patológia, amelyben pragmatikai zavar előfordulhat: a diszfázia (a diszfáziákban fellelhető pragmatikai hiányosságok, mint például a kommunikációs helyzethez alkalmazkodó nyelvi megfelelés hiánya) és az autizmus spektrumzavar.

A bemutatott feladatok a pragmatika szintjei közül legalább kettőt (alkalmazkodás és szabályozott csere tengelyeket) céloz meg és fejleszt (a kontextushoz, a beszélőhöz és az üzenethez való alkalmazkodást, a szerepcserét, a beszélgetési rutinokat), továbbá gyakoroltatják a szándéktulajdonítást – konkrét, hétköznapi szituációkat bemutató analóg feladatokon keresztül. Olvasni tudó gyermekek számára ez egyben olvasási gyakorlat is, akár önállóan is megoldathatjuk. További erénye a feladatnak, hogy fejleszti a szintaktikai tudatosságot is. Olvasni nem tudó, fiatalabb gyermek vagy súlyosabb patológiák esetében mondat-, beszédértési feladat is egyben. A maga egyszerűségében nagyszerű feladat, sajnálom, hogy nem én találtam ki.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Blogos díjat kaptunk

A Logopédia mindenkinek LIEBSTER AWARD díjat kapott, nem is akárkitől, a Gyereketető blogtól.

A díj a bloggerek között vándorol, egymásnak adják a kölcsönös megbecsülés kimutatására, egymás munkájának az elismerésére. Az én munkámat a Gyereketető bloggere ismerte el – nagy megtiszteltetés ez számomra, hiszen a Gyereketető egy nagy erejű és -hatású komplex blog. Köszönöm Sárosdi Virág!

A díjjal jár, hogy válaszoljak minimum öt kérdésre, illetve, hogy adjam tovább az elismerést öt másik bloggernek (akiknek majd szintén erre az öt kérdésre kell válaszolniuk). Az én válaszaimat itt találjátok, az általam ajánlott oldalakat pedig a  bejegyzés végén. Szívből ajánlom, hogy látogassatok el az ő oldalaikra is.

Kérdés: Miért tartod fontosnak a blogod?

Válasz: Szeretem megosztani a szakmai gondolataimat, amik éppen foglalkoztatnak.

Kérdés: A blogod neve bulváros, személyes vagy hiteles?

Válasz: Komolykodó :-)

Kérdés: A témákat terv szerint írod vagy az élet hozza?

Válasz: Kezdetben terveket készítettem, amikhez ragaszkodtam. Ma már engedek a pillanatnyi hangulatomnak.

Kérdés: Képeid a témához keresed vagy fordítva?

Válasz: A blog egyik célja, hogy saját képi anyaggal dolgozzon. Mielőtt a blog elindult volna, azelőtt 1-2 évvel már felvettünk hozzá több óra videóanyagot.

Kérdés: Mit közvetítsen a blog: értéket, információt?

Válasz: Igyekszem tudományos lenni, követni a legújabb kutatásokat.

Kérdés: Mi adta az ötletet, hogy pont ezzel a témával foglalkozol?

Válasz: Szeretem a hivatásomat, speciális a munkavégzésem, gondoltam, hogy ez másokat is érdekelhet.

Kérdés: Ha egyetlen dolgot – szakmát, művészetet, képességet, stb. – kérhetnél, amiben te lehetsz a világon a legsikeresebb, mi lenne az?

Válasz: Nem sikert akarok, jól akarom a dolgaimat végezni. Mindig kicsit jobban, mint tegnap.

Kérdés: Mikor gondoltad azt először, hogy az internet nyilvánosságával is megosztod a gondolataidat?

Válasz: A Julie & Julia film nézése közben. Mindig is írással akartam foglalkozni, de ez a film döbbentett rá, hogy a blog az én műfajom.

Kérdés: Mi volt a legkedvesebb visszajelzésed a munkáddal kapcsolatban?

Válasz: Amikor egy szintén blogger gyógypedagógus hallgató dolgozatot írt az oldalamról a Bevezetés a logopédiába c. tantárgya teljesítéséhez.

Kérdés: Születtek-e új kapcsolatok a blogon keresztül?

Válasz: Igen, így ismertem meg pl. a Gyereketetőt is. De nem vagyok nagyon közvetlen a neten, az életben annál inkább.

Az én díjazottjaim:

Tanárblog – az IKT portál

Dyscalculiaport

Szubjektív diákmagazin

Az oldalaik bemutatásához kérem őket, hogy válaszoljanak a következő kérdések közül minimum 5-re:

  1. Miért vagy motivált a blogolásra?
  2. Mi adta az ötletet, hogy pont ezzel a témával foglalkozol?
  3. Miben különleges az, amit csinálsz?
  4. Honnan származnak a posztjaid témaötletei?
  5. Nem okoz problémát megosztani a tudásodat/gondolataidat haszon nélkül idegenekkel? Miért nem?
  6. Alakult-e ki szorosabb együttműködés más szakmai blogokkal?
  7. Mennyi idődet veszi igénybe a blogolás?
  8. Marad-e időd más blogok olvasására?
  9. Mi számodra a blogolás legfontosabb hozadéka?

Mi az, amire leginkább büszke vagy a munkáddal kapcsolatban? Mit könyvelhetsz el legnagyobb sikerként?

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Beszédovi

Remélem, emlékeznek még a Beszédindítás cikkeimre (1 * 2 * 3) (én már alig, egy éve is múlt, hogy posztoltam őket). Ha már a beszéd szerencsésen megindult, az intenzív szókincs-elsajátítás szakasza következik – természetesen továbbra is a főfogalmi kategóriák elvét követve. Ebben a posztban a testrészek témakörét járom körül, és ajánlok hozzá játékot/feladatot is.

Kívülállók most nagyon meglepődhetnek, hogy miért is kellene a testrészek neveit külön megtanítani, hiszen az pofonegyszerű, minden gyermek tudja. Ha máskor nem, a fürdetések alkalmával az anyuka biztosan elismételi a születés pillanatától naponta a gyermekének, hogy most éppen melyik ennivaló testrészét mosdatja. Ennek ellenére bizonyos kórképekben, mint pl. nyelvfejlődési zavar, autizmus spektrumzavar stb.megtanításuk, körüljárásuk, fogalomtisztázásuk nélkülözhetetlen. Fontos szavak ezek fogalmi szinten is, de a testtudatunkhoz is nélkülözhetetlenek, valamint a test és a tér viszonyának a meghatározásához is.

Az első két képgyűjtemény alapvetően lottójáték. Egyéniben és kiscsoportban is kiválóan alkalmazható (akár idegennyelv-tanítás során is).

Lottójáték 1 (PDF)

Lottójáték 2 (PDF) 

A PDF dokumentum kinyomtatása után az azonos képcsoportok közül az első sorozatból kis képeket kell csinálni, a második változatban egyben maradnak a képek, ez lesz a játék táblája. Ilyen táblát vagy táblákat kapnak a játékosok. A kicsi kártyák közül vagy a gyerekek húznak vagy a felnőtt választ nekik egyenként.

A gyermekek fejlettségi szintjétől függően kérhetjük, hogy a húzott testrészt egyeztesse (a tábláján), mondja meg a megmutatott testrész nevét – vagy mindkettőt (egyeztessen és nevezzen meg önállóan). De a hívóképen szereplő testrészeket saját magán is megmutathatja (ezt nagyon szeretik a gyerkőcök). De különbözőképpen is strukturálhatjuk a képeket. Pl. taníthatjuk külön csak a fej, a törzs részeit stb. Nagyon meglepődne a kedves olvasó, ha tudná, hogy az óvodás gyermekek testre vonatkozó szókincse mennyire hiányos, csupán az alapszavakra korlátozódó.

Ezekért a feladatokért azonban még nem ragadtam volna tollat. Az interneten találtam egy kis vicces videót, ami a testünkkel kibocsájtott hangokat mutatja be. Ebből készítettünk egy hanglottót, melynek lényege, hogy a hallott testzörejt kell a megfelelő testrésszel, akcióképpel egyeztetni, le is lehet utánoztatni. Bár még magam sem próbáltam ki ezt a játékot, biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni a gyerekeknek. A pukizás, böfögés, hányás hangjának meghallásakor például biztosan nevetésbe fog fulladni a játék.

Hanglottó képek (PDF)

Hanglottó hang (mp3) - jobb kattintás, majd letöltés

A klasszikus hanglottó játékszabálya: Ki kell osztani a játékosok között a képeket tartalmazó táblákat, majd el kell indítani a hanganyagot. A játékhoz kellenek még zsetonok is. Aki felismer egy hangot, a tábláján lévő képre rátesz egy zsetont. Az a játékos nyer, akinek hamarabb kerülnek letakarásra a táblán lévő képei.

A játékot egy vagy több személy játszhatja (én 8 fővel is játszottam). Négyéves kortól ajánlott (patológia függvényében).

A hanglottó jól egészíti ki az előző játékokat, segít bevésni a testrészek neveit, de alkalmas a testrészekkel kapcsolatos cselekvések neveinek megtanítására is, gyakoroltatja a mondatalkotást, megszilárdítja a testtudatot.

Nem utolsó sorban alkalmasak ezek a játékok a figyelem, az emlékezet fejlesztésére (memoriként is játszható), a vizuális megfigyelőképesség fejlesztésére, a keresztcsatornák fejlesztésére (vizuális-akusztikus-kinesztetikus), az értelmi képességek fejlesztésére (generalizáció).

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:


A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés:
www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Zene, tanulás, emlékezet

Tegnap egy érdekes/hasznos román cikket olvastam a zeneterápiáról, gondoltam elmesélem a lényegét azoknak az olvasóimnak is, akik nem beszélik a román nyelvet.  A cikk szerzője prof. dr. Ioan Bradu Iamandescu, a bukaresti Carol Davila Orvosi Egyetem Orvosi és pszichoszomatikus pszichológia tanszékvezetője.

A cikk alapállítása, hogy a zenehallgatásnak csak jótékony hatása van. A fájdalomcsillapító hatása például közismert. A doktor egy zeneterápia kifejlesztője, melynek javított kiadását 2011-ben, nemzetközi kutatómunka eredményeképpen alkotta meg.

Elmondása szerint minden zene hatékonyan fejleszt, de a klasszikus és romantikus zenék jobban aktivizálják az agykérget. CT vizsgálatokkal követték nyomon, hogy Mozart zenéje az agykéreg 99-100%-át aktivizálja. A szimfonikus és a kamarazene hatására általában az agykéreg 90%-a aktivizálódik, míg a könnyűzene és tangó hatására csupán 50%-a. A barokk zenének van a legjótékonyabb hatása, hanghullámainak frekvenciái az agyműködés optimális zónáját érintik. Mikor barokk zenét hallgatunk, a neuronok szert tesznek egy 8-12 ciklus/mp ritmikus aktivitásra, ami csak a zsenik esetére jellemző általános állapot. De a zenehallgató ember is szert tehet erre a működésre, korlátozott mértékben, addig, amíg zenét hallgat. De ennyi is elég, hogy javítsa az egyén emlékezetét.

A professzor úr kifejezetten javasolja elsősorban barokk zene hallgatását a tanulás alatt, Liliana Neagu doktoranduszhallgató kutatásaira alapozva, aki arra a következtetésre jutott, hogy azok a személyek, akik barokk háttérzenét használnak a tanulásukhoz, 40%-kal jobban teljesítenek a memóriatesztekben. Lehetségesnek tartja, hogy a későbbiekben, a tantermekben is használni fogják a halk háttérzenét, ami nem vonja el a gyermekek figyelmét a tananyagról, de óra közben javítja az emlékezetüket.

A barokk zenén kívül javasolja továbbá Mozart, Beethoven, Hydn és Wagner zenéjének hallgatását  is. A klasszikus zenén kívül a kedvenc zenék fájdalomcsillapító hatása is nagymértékű.


prof. dr. Ioan Bradu Iamandescu

A zenehallgatás körülményei is befolyásolják a teljesítményünket: a hangversenyteremben van a legoptimálisabb hatása, hiszen itt 3 fontos faktor ötvöződik: a nagyfokú koncentráció, a zenehangok az egész testre direkt módon hatással vannak és a kollektív érzelem.

A zenének pozitív hatása van az immunrendszerre is, a ritmus felébreszti az ösztönöket, a dallam az érzelmeket, a harmónia az intelligenciát. Ha valaki kórusban énekel vagy hangszeren játszik, az csökkenti a stresszt és komplexebbé teszi a személyiséget.

Mint zeneterápiában járatlan személynek, nagyon érdekes volt olvasnom a fenti gondolatokat. El is határoztam, hogy kipróbálom ősszel a foglalkozásaim során. A különböző terápiák során fogom nézni, hogy hatékonyabb-e az információelsajátítás barokk zenei alapozással. De külön meg fogom figyelni azt is, hogy az emlékezetfejlesztés feladatai során jobban teljesítenek-e a gyermekek, ha zenét hallgatnak közben. És még valamit ki fogok próbálni (ez maradjon még titok), ezt már korábban elterveztem magamban, még évekkel a cikk olvasása előtt, és most nagyon rácsodálkoztam, hogy milyen hasznos ötlet volt. Ha beválik, publikálom.

Prof. dr. Ioan Bradu Iamandescu: „Pe muzică barocă, neuronii capătă un ritm specific geniilor“

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Az integráció kapcsán... (esettanulmány)

Előzmény: Az integráció

A Vakodából a mi "normális" (a Vakodához és a kislány lakásához közeli) 6 osztályos gimnáziumunkba került egy okos, szorgalmas vak kislány. Én lettem az osztályfőnöke, így az integráció oroszlánrésze az én feladatommá vált. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem a 24 fős osztályban. Sokkal többet kellett Petrával foglalkoznom, de úgy, hogy a többiek érdekeit se sértsem. Az első tanév volt a legnehezebb, nekem is rengeteget kellett tanulnom, hogyan is tanítsuk ezt a kislányt. Hogyan magyarázzam meg a társainak, hogy ne törődjenek a hangos Braille írógéppel, de hát engem is zavart... Hogyan menjen Petra A-ból B-be, ha vége egy órának, a tanításnak?

Megbeszéltük, hogy mikor, kik a segítők. A folyosón való közlekedés azért is nehéz volt, mert akkor még nem tudott bottal közlekedni. Kiválasztódtak a segítők, egy nagyon "klassz" fiú is vállalta ezt a szerepet, és ez nagyban megkönnyítette a dolgom.

Eltelt az első év, és én megtanultam, hogy miközben az osztálynak magyarázok egy-egy reakciót - kísérlettel -, addig, vagy utána, esetleg a szünetben Petrának nagyon profi modellekkel tanítom meg. A matektanár nagyon szuper dolgokat készített a geometria ábrázolásához. Egyikünk sem követelte a teljes anyagot, mert ezt is sokkal nehezebb volt elsajátítani ebben a helyzetben. A megtanulható elméleti részeket mindig megtanulta, és értette is. Kértem a szülőket a második évben - és először a tesitanárt -, hogy ne mentsék fel erről az óráról, hiszen itt is segítenek majd a társai. Ezt persze legelőször a lányokkal beszéltem meg, hogy vállalják-e? Ők vállalták, hiszen közben megbarátkoztak. A tesitanár is nehezen, de vállalta. Elég jól működtek a tesi órák is. Petra kapott egy amerikai jótevőtől (aki egyszer az iskolánkban járt) egy olyan számítógépet, ami szinte mindent tudott. Megszűnt a hangos írógép, Petra nagyon jó vázlatokat készített, sokan az ő jegyzeteiből tanulva értek el jobb osztályzatokat. Kialakult az oda-vissza történő segítség, a kislányt még korcsolyázni, táncolni is megtanították a társai. Kitűnően érettségizett, elvégezte a jogi egyetemet. Mondhatnám, hogy teljes siker.

Sikerült egy integráció. De én eleinte nem igazán tudatosan cselekedtem, az intuícióimra hallgattam. Pedig kellett volna egy továbbképzés. Többször bejártam a Vakodába, ahol az összekötő pedagógussal beszélgettem, de nem kaptam konkrét ötleteket, csak dicséreteket. Nem hiszem, hogy nem követtem el egy sor hibát, főleg az elején. Most már tudom, hogy mielőtt ide érkezett ez a kislány, nekem és egy pár kollégámnak meg kellett volna tanulnunk, hogy mit, hogyan csináljunk, hisz ennek komoly módszertana lehet. Mi tettük, amit jónak láttunk, amit itt-ott felcsipegettünk. A "siker" főleg annak köszönhető, hogy Petra nagyon tehetséges lány, akinek fontos volt a tanulás. Mi pedig tényleg mindent megtettünk, hogy meg tudjuk őt tanítani.

Orbán Ágnes, Anna Frank Gimnázium

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Szünidei szösszenet – Az integráció

Valamelyik nap megakadt a tekintetem egy bejegyzésen, miszerint a gyógypedagógusok az enyhébb súlyossági fokú autista gyermekeket is szegregáltan oktatnák. Ez elindított bennem egy gondolatsort a hazai integrációs folyamatokkal kapcsolatban. Nekem hiányzik a Magyarországon korábban megszokott klasszikus gyógypedagógiai iskolarendszer és -hálózat. Hiányzik, hogy egyazon dologról ugyanazt gondoljuk, hiányzik a dolgoknak a jól megfontolt, kidolgozott menete. Hiányzik az empatikus, együttgondolkodó, egymást támogató gyógypedagógus közösség.


Képzéseim során rengeteget tanultam az integrációról. Ma is előttem van Csányi tanárnő megszállottan boldog arca, ahogyan saját külföldi tanulmányútjairól beszélt. És a tanultakra, elmondottakra is jól emlékszem. Pontosan tudom, mi a gyógypedagógus feladata az integráció során. Csak valahogyan azt érzem, hogy nem a gyógypedagógusoknak kellene az integrációt tanítani. Vagy nem csak nekik. Nem tudom, hogy van ez az egyéb pedagógusképzés során, de az a szomorú tapasztalatom, hogy a pedagógusok vajmi keveset tudnak az integrációról és az integrálandó patológiákról.


Mikor logopédus-gyógypedagógusként bekerültem egy nemzetközi iskolába, akkor azt tapasztaltam, hogy a diagnosztikus-terápiás tevékenységem egyrészt kevés, másrészt szociálisan elszigetel a tanári kartól. Hamar felismertem azt, hogy a távolság csökkentéséhez rengeteg többletmunkára van szükség. Nevezetesen arra, hogy napi szinten megosszam speciális gyógypedagógiai tudásomat. Informálni kell a tanítót az adott patológiáról, saját tevékenységemről, a konkrét elvégzett gyakorlatokról, a várható terápiás hatásról stb. Ez odáig vezetett, hogy a tanárok részéről is megindult az információáramlás, tanácskérés. Azonban a jó együttműködés érdekében továbbra is főleg én invesztáltam. Hálás voltam, ha legalább meghallgattak. Kezdetben úgy éreztem magam, mint egy hittérítő: beszélni folyamatosan, felkelteni az érdeklődést, annak ellenére, hogy kezdetben nyilvánvalóan csak udvariasságból hallgattak végig. A személyem iránti érdeklődés vezette őket a tartalmi elfogadásig. Nagyon lassan, de egyszer csak elindult a párbeszéd. Én mondtam valamit, az osztálytanító is reagált valamit, de ezek a közlések kezdetben nagyon lazán kapcsolódtak csak egymáshoz. Aztán megtanultam hosszabban gondolkodni a tanár által mondottakon, elvonatkoztatni a saját nézőpontomtól (nem volt könnyű), és visszavittem, boncolgattam a témát, jó kis folytatásos történetként. Állandóan reagálni kellett, és újramagyarázni, módosítani az elképzeléseinket. Ahol nyitott kapukat döngettem, oda vittem szakirodalmat, könyvcímet, táblázatokat mutogattam.

Az elméleti képzés során itt ér véget happy enddel a történet az integrációról. A gyakorlatban itt kezdődik a probléma. Az eddigi kortesmunkámnak az volt a legnagyobb hozadéka, hogy hitelessé váltam, elkezdték tisztelni a szakmai tudásomat. De a többi, az már nem volt ilyen egyszerű. Vajon elolvassák-e a szakirodalmat, utánamennek-e egy problémának vagy sem. Általában minden pedagógus azt akarja, hogy a gyermek ne olyan legyen, amilyen, hanem olyan, mint a többi. Annyiszor hallottam már, hogy el sem tudom mondani, a következő mondatokat: „tudod, Zsuzsa, nekem huszonvalahány gyermek jár az osztályomba, nem tehetem meg, hogy csak azzal az eggyel foglalkozzak”. Hiába számoltam be minden egyes apró, előretett lépésről (amik korábban az osztályban is gondot jelentettek) nagy örömmel, mindenre általában jött a hideg zuhany: „jó, de ezt meg ezt még mindig nem tudja. Az osztály teljesítményétől elmarad.” És valóban így van, de önmagához képest rengeteget fejlődött. De ez az önmagához képest való mérce még mindig ismeretlen pedagógiai fogalom.

Ezidáig általánosságban írtam a tapasztalataimról, most az érthetőség kedvéért konkrétabb vizekre evezek. Egy gyermek olvasásteljesítménye kapcsán a tanítója nagyon kedvesen azt mondta, hogy nem a munkám minőségével van a baj, hanem a mennyiségével. Több kellene a gyermeknek belőlem. És én hiába magyaráztam, hogy türelem, a gyermek patológiájával járnak egyes dolgok, a képességek fejlődése a viselkedést is javítani fogja. Hogy fejlődési etapokat nem ugrunk át, nem száguldunk rajtuk végig, hanem szép türelmesen, a magunk ütemében gyakorolunk, megélve minden kis siker örömét. De a pedagógus – jót akarva természetesen – nem nyugszik bele, mindenáron gyors megoldást keres. Egy újabb szakembertől (pszichológus) reméli a probléma igazi megoldását. Előveszi a szülőt, és átirányítja. A szülő levonja a következtetést, hogy nem tudtam segíteni, tehát felesleges vagyok. Elveszti a bizalmát, egyelőre bennem. A gyermek elkerül egy más profilú szakemberhez, ahonnan nincs visszajelzés. A helyzet viszont nem lesz jobb, hanem rosszabb. Év végére a szülő elveszti a bizalmát az iskolával szemben (tanító, vezetőség). Itt abszolút nincs már a gyógypedagógiai rendszerben megszokott vállvetve küzdés a gyermek integrációjáért. Izolált szakemberek érzik nagyon rosszul magukat, kölcsönösen elvesztve bizalmukat egymás irányába, magukra hagyottan. Mindenki invesztál, nem is keveset, de a végén mindenki frusztrált. Mi történt hát valójában, hol történt a hiba?

  • A gyermek alapproblémája nem lett diagnosztizálva.
  • A szülő nagyfokban hárítja a probléma létezését.
  • A gyógypedagógus nem elég erőszakos, tele van már negatív tapasztalattal.
  • A pedagógus a tantervet tarja szem előtt, és nem a gyermek fejlettségi szintjét és a tanterv ehhez való viszonyát. Hideg integráció a javából.
  • A pedagógus gyors eredményt akar elérni, ez emberileg érthető, másodvéleményhez folyamodik és korrepetitort kér a gyermek mellé.
  • A gyógypedagógus kompetenciája és szakmai ismerete birtokában halálosan megsértődik, kivonul és megszünteti a nagyon fontos koordinátori tevékenységét.
  • A pedagógus kommunikációja vérig sérti a szülőt
  • Év végére BOTRÁNY, miközben tulajdonképpen mindenki tette a dolgát, tudása legjavát adta.

Ez természetesen egy extrém problémás esete az integrációnak. De jól szemlélteti azt, hogy attól, hogy a gyermek bekerül az általános iskolába, nem szűnik meg automatikusan a probléma, az megmarad, és újak is generálódnak. Továbbá arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor integrációról beszélünk, akkor nemcsak a gyermek integrálódik, hanem a gyógypedagógus is. És nem elég, hogy kezdetben önszántából lépi át a határt, ami a fogyatékos személyt a többségi társadalomtól elválasztja, de visszatérve az általános iskolába, elveszti az őt is óvó, értő, szakmai támogató felnőtt környezetet maga körül. Magára hagyottá válik, nincs sem itt, sem ott. A képzésem elején (ami nem ma volt) dr. Gereben Ferencné tanárnőtől hallott „logopédus a végeken” kifejezés mára nem archaizálódott, hanem nagyon is élő, a budai elit fertályon is.


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (41),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (16),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (3),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (7),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (9),szókincsfejlesztés (11),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com