Hiperaktív gyerek (ADHD) a logopédusnál

„Régóta olvasom a blogod, mert logopédus hallgató vagyok. Most kell egy előadást tartanom a figyelemzavarról, hiperaktivitásról. De mivel nincs semmi gyakorlatom, nem tudom, hogy velük a logopédia órákon mit lehet csinálni. Például nem ültetem a tükör elé, hanem kézitükörrel hencsereghet a földön. Ilyesmi tanácsokat tudnál adni?”

Ahogy telik az idő, egyre inkább olyan vagyok, mint Mrs. Marple: mindenről egy korábbi tanítványom jut eszembe. A kérdésről Gauthier jutott eszembe, aki a legelső francia nyelvű, belga tanítványom volt, és akinek nem kicsit köszönhetem, hogy ma azt csinálom, amit. Ő egy nagyon cuki, szeplős, hiperaktív fiúcska volt, akinek a szemei sem álltak jól, és akinek a szülei – mikor eljöttek a rendelésemre – felváltva bőgtek, miközben mesélték a gyerek körüli megpróbáltatásaikat. Őt például kézzel és lábbal magamhoz kulcsolva szocializáltam a tükör előtti pöszeterápiára.

A mozgékonyság a gyermeket érő ingereket is mozgóvá teszik, aminek következtében a figyelem fluktuálni (gyorsan, szabálytalanul változni) kezd. Ilyen feltételek mellett a tanulás nagyon esetlegessé válik, az agy önkényesen fogja az ingereket feldolgozni.

Nagyon változatos tünetei lehetnek annak, ami miatt egy hiperaktív gyermek logopédiai terápiára szorulhat. Lehet pösze, megkésett beszédfejlődésű, lehet beszédkényszere, értési problémája stb. Legvalószínűbben a beszéde lesz maszatos és hadarásszerű.  Mondjuk nincs konkrét hanghiba, de az egész olyan elkent, érthetetlen. A tanulásban, általában az olvasástanulás kezdeti szakaszában olvasási nehézségei vannak (b-d keverés), és az általam a figyelemzavaros gyermekek triászának tartott tünetegyüttes tapasztalható, mely a grafomotoros gyengeségben, az utasításértés gyengeségében és a koncentrációs gyengeségben nyilvánul meg (szelektív figyelem, megosztott figyelem, a gátlás zavara stb.). Továbbá az olvasáshoz szükséges ritmikus szemmozgás üteme is megbomolhat, megakadályozva a síklapon való jó tájékozódást és az olvasás közbeni helyes sorváltás kialakulását. Kapásból ennyi minden jutott eszembe, amivel a terápia során foglalkozni lehet és kell is – külön-külön, szinte minden tünettel.

De ha egy klasszikus beszédterápiára gondolunk, egy pöszeterápiára, amihez tükör is kell, akkor én semmi esetre sem adnék tükröt a gyermek kezébe, amivel ő világgá indulhat. Részben azért, mert a tükör egy veszélyes eszköz, és baleset lehet a vége. Részben pedig azért, mert a finom beszédhibák fejlesztéséhez a figyelmet oda kell irányítani a kérdéses részletekhez, hogy a megfelelő mozgássort ki tudjuk javítani (kóros mozgás leépít, jó kialakít). Ha röptében menne a dolog, akkor a gyermek valószínűleg nem szorulna logopédusra, spontán javulna a beszédhibája. A gyereket meg kell tanítani figyelni. Általában minden hiperaktív gyermek jobb figyelmi- és összerendezettségi szintre képes kétszemélyes helyzetben, mint amit önmagától produkál.

Tudni kell, hogy általában a hiperaktív gyermekek is képesek ideig-óráig nyugton maradni, és a kétszemélyes helyzet kiválóan alkalmas arra, hogy ezt begyakoroljuk velük, és egyre hosszabb idejű megülésre biztassuk. Itt az lesz a megoldás, hogy kezdetben nem tükör előtt gyakorolunk (az én tapasztalatom az, hogy a hiperaktív gyerekek nem szeretik saját tükörképüket), hanem játékokkal, színes hívóképekkel, és a logopédus szembe ülve (akár a földön is) mutatja elő és csinálja a gyermekkel a feladatokat. Korrigálás során, ha a gyermeknek nehézsége van, akkor megérintjük kézzel a kritikus területeket (pl. a púpot a felső fogsor mögött), a kinesztetikus-taktilis érzékelésre támaszkodva. Amikor már elfogadja a tükör előtti ülés helyzetét, akkor folyamatosan vezetjük be a használatot, egyre hosszabb alkalmazási idővel. Pl. kezdjük 1-2 perc tükör előtt üléssel, majd fokozatosan nyújtjuk az ott töltött időt, és csak a legszükségesebb feladatokat végeztetjük előtte, de akkor elvárjuk, hogy maximálisan koncentráljon a feladatára. Fel is lehet jegyezni a napi teljesítményeket, biztosak lehetünk benne, ha van konkrét támpont, a következő alkalommal felül akarja és fogja is múlni önmagát. Sok játékot alkalmazzunk, lehetőleg mozgásosat, mert köztudomású, hogy a monotóniát is nehezen tűrik, és folyamatos szórakoztatásra vágynak. Ha korlátozódnak a mozgásukban, verbálisan válhatnak agresszívvé. Nem szokatlan a terápia során a szópárbaj. Ezt rögtön az elején kiprovokálja a nebuló, utána megnyugodnak a kedélyek, folytatódik a munka a legnagyobb egyetértésben. Tekergethetnek a kezükben különböző, erre a célra kifejlesztett tárgyakat is, a fölösleges energia levezetésére. Nagyon szeretik a Fújó lottót, ami a logopédiai terápiában nagyon hasznosnak bizonyult, és a korábbi cikkemben (http://logopedia.postr.hu/lotto) feltüntetett tényezők mellett még a helyes ceruzatartáshoz szükséges csippentő mozgást is gyakoroltatja az állatok letakarásakor.


Fújó lottó

Megengedhetjük, hogy bizonyos időközönként fusson egy-két kört. (Azok a tanárok, akik a mi iskolánkban megengedik, hogy a feladat elvégzése után a gyermek elhagyhassa a helyét az osztályteremben és játsszon, sokkal jobban boldogulnak, és kevesebbet panaszkodnak a kollégáiknak. Szintén hasznos a tanóra során olyan papír-ceruza fejlesztőfeladat adása, ami kimutatottan csökkenti a hiperaktivitás tüneteit. A tanóra elején, hogy összerendezze a gyermeket a feladatvégzésre, és a tanóra végén is, hogy legyen türelme kivárni, amíg a többi is befejezi a munkát.)

Az artikulációs mozgásokat kapcsolhatjuk nagymozgásokhoz is. Én például a nyelvvel való liftezést szoktam velük állva végeztetni, és a karokat emeltetem a fej fölé, illetve engedtetem le közben. Ha a karjait nem tudja tónusosan, koordináltan megtartani, hogy ne essen szét a mozgás, labdát adok a kezébe. De a szótagrögzítés során vagy az automatizálandó szavak gyakorlása közben dobhatunk egymásnak labdát is, „Labda viszi a szót” játékot játszva. A nyelvhegy mobilizálását, a kanálnyelvet végeztethetjük Zizi cukorral. Mindjárt menni fog az addig elvégezhetetlen, és sírásig hárított feladat.

A bajuszgyakorlatot pedig ropival: az orrunk alatt, a nyelvünk hegyével megtartunk egy ropit 10-20 mp-ig, amit utána elrágcsálhatunk. Az evés mindig a terápia fénypontja. A jutalmazásnak is fontos szerepe van, csak arra kell vigyázni, hogy valóban egy önmagához mérhetően értékelhető teljesítmény előzze meg, ne legyen ez egy kikövetelt gesztus, ami a gyerek szerint jár neki. Mert hát köztudomású, hogy gyakran a narcizmus (túlzott önszeretet) bűne is megkísérti a hiperaktív alanyunkat.

Jutalmazó játék is lehet a terápia levezetése, amit a gyermek választhat ki. Érdemes a terápia hosszát a gyermek tűrőképességéhez igazítani. Inkább többször legyen kevesebb ideig tartó foglalkozás, mint 1-2 hosszú időtartamú, és semmiképpen ne haladja meg a 30 percet egy alkalom. Az idő strukturálása a foglalkozás során tovább növeli a hiperaktív gyermek kitartását. Ha tudja, meddig kell koncentráltan figyelnie egy-egy feladatra, hány feladatból áll egy óra, akkor már az elején belátja, hogy mint minden jónak, egyszer a logopédia órának is vége lesz. Ennek ténye is csökkenteni fogja a motoros nyugtalanságának mértékét. Én konkrét számokat szoktam a gyermekeknek mondani. Például: 100-at fogunk csettinteni, de húszasával megállunk pihenni. Az első húsz alatt sétál a paci, lassan csináljuk, csitt-csatt-csitt-csatt (figyelünk, hogy a kerekítés-terpesztés mozdulatokat maximálisan kivitelezze, mert szereti elkenni és kihagyni az artikulációs sorokat), majd a pihenést az ajkak pergetése jelzi (prrrr). A lovacska galoppozva nekiiramodik, később hegynek felfele megy, akkor megint lelassul.

Az útvonalat le is lehet rajzolni, a jobb megértés végett, és kézbe is lehet adni egy lovacskát. Van, amikor azt mondom inkább, hogy a ropit az orrod alatt 20 másodpercig tartsd meg. Ilyenkor számolhatok is, de stopperrel is mérhetem az időt. Stopperezni minden gyermek szeret, ezért ő is kezelheti az órát. Versenyhelyzetben érzik igazán magukat elemükben, így gyakran versenyzünk. Ki tudja hosszabb ideig megtartani a nyelvvitorlát, te vagy én? Pláne, ha van egy konkrét felkínált jutalom, mindenképpen meg fognak próbálni legyőzni, elfelejtve, hogy tulajdonképpen utálják az egészet, és mehetnékjük van.

Szóval a mesébe ágyazás és az idő strukturálása mindkettő kulcsszó a hiperaktív gyermek óraszervezése során. Nagyon fontosak a ritmusfeladatok, hangszerrel, énekkel, mondókával kísérve. Mivel a figyelemzavaros gyermekek általában okosak, nagyon szeretik törni a fejüket a fonológiai tudatosság fejlesztésére használatos játékokon is (http://logopedia.postr.hu/logico). Ők a feladatot fejben pillanatok alatt elvégzik, a megoldást megmondják, de nincs türelmük a lépéseken végighaladni, amire viszont mi fogjuk kényszeríteni őket. Rímkeresés során le kell tapsoltatni a szót, sokszor a kezüket megfogva, mert a szájával 3 szótagot mond, a kezével viszont egyet tapsol. Rímkeresés: megtalálni és kimondani a keresett rímet, találni hozzá egy hasonlóan végződő másik szót stb.

A figyelmet, a koncentrációt fejlesztő papír-ceruza feladatok csökkentik a hiperaktivitás tüneteit, ezért ilyen feladatokkal kell a gyermek fejlesztését bevezetni. Ilyenek lehetnek a labirintusok (bemozgatják a frontális lebenyt, gyakoroltatják a pásztázó szemmozgást, szem-kéz koordinációt), pontösszekötők, 7 különbség játékok, adott inger szelektálása (pl. az összes delfin kiszínezése, áthúzása), a végtelen jel folyamatos rajzoltatása adott ideig (vagy csak kézzel, a levegőbe), forgószéken megpörgetni a gyereket. Figyelmet erősítő motiváló játékkal is lehet kezdeni a foglalkozást, a Bataflash kártya is egy ilyen játék (http://logopedia.postr.hu/bataflash).

Az eszközök változtatása, a számítógép használata mind segítik a gyermeket lekötni, és a terápia folytatására motiválni. A halk háttérzene relaxál, és indirekt módon koordinálja a mozgásukat – átvéve a ritmust. Kiegészítő terápiaként javasoljuk és elvárjuk a mozgásterápiát. A tónusszabályozás javítja a figyelem minőségét, de a figyelem is visszahat a tónusszabályozásra. Napi sportolásra biztatjuk a gyereket, szülőt.

Az I. kerületi Nevelési Tanácsadó munkatársai például az Elfelejtett szavak (http://logopedia.postr.hu/elfelejtett) cikkemben bemutatott játékötletet (ami a figyelem fejlesztését célozta meg) dolgozták át pöszeterápiára. A figyelem, emlékezet, keresztcsatornák fejlesztése mellet így vált alkalmassá a beszédhangok automatizálására is (például az egy táblán szereplő képek mindegyike sz hanggal kezdődik). De a Képes beszédlottó tábláit is használhatjuk az elfelejtett szavak szabályának megfelelően.

Ne mi futkossunk a hiperaktív gyermek után a feladattal, és ne vegyük át a nyugtalanságát, hanem nekünk magunknak kell nyugalmat árasztani és megnyugtatni a gyermeket (szeretetteljes, de határozott légkörben). Folyamatosan feszegetni kell a határait, sok apró trükkel. A gyermeket kifigyelve, ő maga fogja a működéséhez szükséges kulcsot tálcán átnyújtani nekünk. Plusz, nekem van még a pöszeterápiához egy titkos hozzávalóm, amivel hamarosan jelentkezni fogok, már alig bírom magamba tartani.

Ne felejtsük el, hogy a hiperaktív, autista, mutista gyermek nagyon sokat vesz ki az emberből. Lehetőleg mindegyikből csak egyet szervezzünk be egy napra. Amennyiben kénytelenek vagyunk többet ellátni, ne tegyük őket egymás utánra. Azért a saját türelmünk határait se feszegessük fölöslegesen. Többet ésszel, mint erővel!

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

A kétnyelvűség stimulálja az agyat

Egy új kutatás szerint a kétnyelvűség stimulálja az agyat, és segíti, hogy jobban kezelje az információkat. A Brain and Language tudományos folyóirat szerint a kétnyelvűek agya az egynyelvűekénél gyorsabban kezeli az információt – folyamatosan zsonglőrködve a szavakkal –, és az adatokat jobban asszimilálja.

A Northwestern egyetem kutatói egy- és kétnyelvű önkéntesektől azt kérték, hogy azonosítsanak be két képet, amelyeknek a neve hasonló hangzású (clown and cloud), miközben MRI-vel követték az agyműködésüket. A kétnyelvűek könnyebben ismerték fel a képeket, mint az egynyelvűek. A kétnyelvűek – tudatosan vagy sem – folyamatosan válogattak a két nyelv között, ami azt jelenti, hogy az agyuk állandó trenírozás alatt áll, mintha szüntelenül keresztrejtvényt fejtenének vagy Sudokut töltenének ki. A kétnyelvűség állandó készenlétben tartja az agyat, és megvéd a leépüléstől.

Az Edinbourgh Egyetem munkatársai 2013-ban közölték, hogy a kétnyelvűség 5 évvel késlelteti a demenciák különböző formáinak bekövetkeztét, így például az Alzheimer-kórét is. De a tudósok azt is kimutatták, hogy a két vagy több nyelvet beszélőknek határozottan jobb kognitív képességei vannak korosztályuk átlagánál. A legszembetűnőbb különbséget az általános intelligencia és az olvasási képességek területén mérték, akármilyen életkorban is sajátították el a második nyelvüket.

A cikk tanulsága: Soha nem késő elkezdeni idegen nyelvet tanulni, és ennek jótékony hatásait a tanulás kezdetétől számított 6 hónap múlva élvezni.

Forrás: http://www.topsante.com/medecine/troubles-neurologiques/alzheimer/prevenir/le-bilinguisme-stimule-le-cerveau-73375

Egy másik cikk a kétnyelvűségről, mint „edzőtermi gyakorlatról”: http://www.livescience.com/48721-bilingual-brain-bodybuilders.html (magyarul ugyanez)


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

A dadogó virtuóz

A dadogás a beszélgetőtárs jelenlétében történő expresszív beszéd funkcionális zavara, ami a beszédritmus megbomlásában nyilvánul meg. Amikor az egyén pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de az önkéntelen ismétlések vagy bizonyos hangok fonálási idejének meghosszabbítása vagy a leblokkolások megakadályozzák ebben.

A dadogás kiindulópontja a beszédszervek perifériáján egy koordinációhiány megléte. Többnyire pszichés tünetek kísérik, mint például izgatottság, félelem, kényelmetlenség érzése.

Két és fél éves korban beszéd közbeni gyakori hezitációk formájában jelentkezik. Négy éves kortól a beszéd megkezdése előtti gyakori hangismétlések formájában jelentkezik (inkább auditív tünet), vagy a gyermek leblokkol a mondat kezdeténél (inkább vizuális).

Előfordulása háromszor gyakoribb olyan családokban, ahol a szülők valamelyike szintén dadogott. Az átlagpopulációnál való előfordulásánál gyakoribb továbbá ikrek, kétnyelvűek, nyelvfejlődési zavar és késés, értelmi fogyatékosság és agysérülés jelenlétének esetében. Hallássérülés esetén viszont az átlagpopulációnál kevésbé gyakori az előfordulása.

Ezzel a kis elméleti kitérővel kívántam felkonferálni a megnézésre ajánlott videót. A rövid videóból kiderül, hogy Miroslav anamnézisében két kockázati tényező is jelen van egyidejűleg. Az egyik a kétnyelvűség, a másik az anyai dadogás. Nagyon érdekes lehet szakembernek, érintettnek és komolyzenét kedvelőnek egyaránt. Mikor tanultam a dadogásról, és tanították, hogy a dadogó személy éneklés közben nem dadog, tudomásul vettem, nem sokat filozofálgattam rajta. Elsajátítottam, aztán kész, még csak el sem képzeltem a helyzetet.

Azt, amit a videó nyújt, azt el sem tudtam volna korábban képzelni. Mindenesetre irigylem a most tanuló logopédusokat, annyival könnyebb dolguk van. A videó alanyát részben csodálom, részben sajnálom. Sajnálom, mert áldozata a hatásvadász filmkészítőknek, akik a kontraszt megteremtése érdekében a legszemélyesebb fájdalmas élményét tárattatják ország-világ elé, kicsit olcsó vásári stílusban. Nézőként nagyon kényelmetlenül éreztem magam ilyen bensőséges kitárulkozás láttán. Sajnáltatták Miroslavot, hogy aztán a mennybe emeljék őt, a csodálatos operaénekesi teljesítményén keresztül. A videó jól példázza, hogy a dadogás terápiájához logopédiai terápián kívül egy pszichés megsegítés is szükséges. A pszichés trauma az elsődleges, de a tünetválasztás sem esik véletlenül a beszédre, lennie kell egy veleszületett beszédgyengeségnek is.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (1),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (3),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (13),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (4),játék (39),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (14),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (2),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (13),olvasásfejlesztés (4),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (8),szókincsfejlesztés (10),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com