Fejlesztés okostelefonnal – Beszédindítás 3.

Tanulmányaim során sajátítottam el, hogy a természetes beszédfejlődés kezdeti szakaszában, amikor a gyermek elkezd hangokat ciklizálni (szótagot folyamatosan ismételni), visszahallván saját beszédprodukcióját, kézzel-lábbal rúgkapál, erre még többet ciklizál, majd ennek hatására még többet mozog. Szóval beszédöröm = mozgásöröm, és nagy (fejlesztő) hatással vannak egymásra.

Valami hasonló történt K-val is a beszédindítás során. A foglalkozások végén nagy örömmel meséltem a mamának kisfia aznapi produkcióját. Később, mikor már felvettem a telefonomra az aznapi produkciót, akkor illusztráltam is, képpel-hanggal. Korábbi cikkemben (beszédindítás 2.) írtam, hogy a felvételek tulajdonképpen azért születtek, mert a papa nem hitte el, hogy a gyermeke képes beszédet produkálni órán, otthon meg nem. Mivel éppen kéznél volt a telefonom, elkezdtem felvételeket készíteni, és ezeket hazaküldtem.

K általában nem szerette produkálni magát, így kérésre semmit nem ismételt el az órai produkcióból az anya előtt. Ez is a felvételek elkészítésére késztetett. Mikor viszont a mamának mutogattam a videót, ez nagy hatással volt K-ra: egyrészt élvezettel nézegette magát a képernyőn (mint Mary Poppins, a legszebb mosolyokat önmagának küldte), másrészt azonnal késztetést érzett, hogy együttbeszéljen és mindent együttmondjon képernyőbeli saját magával, legyen az szavak megnevezése, mondóka, dal vagy bármi. Egy napon nem lehet említeni a motivációját a velem való együttbeszélésre vagy saját magával való duett esetén. Otthon a gyermek többször lejátszotta magának ezeket a videókat, házifeladat-készítés gyanánt, és spontán gyakorolt, csak úgy, játékból. Ne felejtsük el, hogy egy 3-4 év közötti nembeszélő kisfiú autonóm munkájáról van szó. Természetesen bármilyen telefont azonnal, jó szinten tudott kezelni, a beszédkészség az ő esetében nem korrelált az elektronikai eszközök használatának képességével.

Én is továbbhasználtam a terápián az elkészült videókat. Ha K. nem volt hajlandó megszólalni, már nem fogtam könyörgőre a dolgot, csak bekapcsoltam a kezem ügyébe eső első videót, és már beszéltettem K-t. Ez megalapozta a terápiás óra egész aznapi hangulatát.

Így, egy idő után már elvárás volt a szülők részéről is, hogy felvegyem az újabb produkciókat, sőt, a szülők maguk is küldtek nekem videókat a gyermekük legújabb, meghökkentő produkciójáról. Ez a fajta kapcsolattartás szakember és szülő között, mi lenne más, mint multimédiás kommunikáció (hatékony, tárgyszerű, konkrét tényeken alapuló). Nagyon futurisztikus. Ha belegondolok, hogy bár még nem vagyok öreg, mégis, a szakmám kezdetén egy ócska kazettás magnó volt az elektronika csúcsa a logopédiában – és azóta mi minden történik nap mint nap.

Ez egy képpel, hanggal dokumentált, kutatási igényeknek megfelelő terápia volt. Meg is volt az eredménye a gyermek fejlődésében. A sok rögzített dokumentáció lehetősége akaratlanul is átgondoltabb szakemberré tett. Sokkal többet gondolkodtam a javaslandó fejlesztőanyagon, nagyobb körültekintéssel válogattam ki a feladatokat, ezáltal adott problémára adekvátabbak voltak, a lépések jobban illeszkedtek egymáshoz. Nyomon követhető volt a beszédprodukció tanulási helyzetben illetve spontán helyzetben is, valamint az átvitel fejlesztésből a spontán produkcióba.

A logopédus néni, vagyis én, a terápiás óra bizonyos részeiben úgy festett, hogy bal kezében tartotta a kamerát és vette fel a gyermek produkcióját, jobb kezével meg interveniált a gyermek produkciójában, segítő jobbot nyújtott. Nem mondom, hogy a felvételek minősége nem hagyott kívánnivalót maga után, de az nem a készülékem hibája volt.

Bár az ma még elképzelhetetlen, hogy a napi akár 10 fejlesztésemen egyben kameraman is legyek, azért egyre fontosabb szerepet játszik a mobil az óráimon, már nem csak stopperóraként és időjelzésre használom, mint korábban. Továbbá, ha meglátok egy szakkönyvet, már nem toll után kapirgálok a táskámban, hanem előkapom a telefonomat, és klikk, ha látok egy új feladatlapot szintén lefotózom. De lefotózom a gyermekek érdekesebb munkáját is, vagy ha például tollbamondás során nem papírt és ceruzát használok, hanem nagyméretű színes betűkkel rakjuk ki a leírandó szöveget.

Eddig a színes betűkkel való manipulációt azért nem preferáltam, mert bár a gyermekek nagyon szerették, úgy múlt el az óra, hogy semmilyen nyomot nem hagyott maga után. Én meg köztudomású, szeretek dokumentálni. Most meg legalább egy képecske marad utána, de azt akár ki is lehet nyomatatni, és a füzetbe is be lehet ragasztani.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Azok a mágikus első szavak: zsiváf, efelán – Beszédindítás 2.

A beszédindítás cikkemhez logopedia.postr.hu/beszedinditas  használt képek egyik tanítványomról készültek. Az első fotó egy videóról lett kiemelve. Mikor kerestem az illusztrációt, akkor akaratlanul is végignéztem, -hallgattam a videót.

A következő zajlott rajta:

Ciklizált mosolyogva: „pliplipliplipli”.
„Mondjad szépen: zsiráf!”
„Zsiváf” és utána „plipliplipliplipli”.
Dugdosom az elefánt kártyáját a kezébe. „Mondjad: elefánt!”
„Efelán” vagy valami hasonló... és „pliplipli”... stb.

Szóval nem egy tanítványom volt, akinél a beszédindulásnak ez volt a kezdeti menete. És ez természetesen a normális beszédfejlődés menete is, hogy a ciklizált hangsorokból alakulnak ki a szavak, csak sokkal korábban, általában 8-9 hónap körül, és spontán módon, nem dresszírozásra.

K. esetében a terápia hatására kezdetben egy nagyon intenzív halandzsabeszéd alakult ki, amiből lassan differenciálódtak az értelmes szavak. (A szülőkkel ellentétben ezeknek a halandzsáknak nagyon szoktam örülni, mert folyamatos használata a fonológiai hurkot járatja be.) Az első értelmes szavakat a terápián már jól használta képek megnevezésére, amikor otthon még mindig nem szólt egy szót sem. A terápián nekem igyekezett értelmes szavakat mondani, de magának továbbra is halandzsázott, valahányszor elfordult tőlem. Ezért születtek a kis videók is. A terápiára K-t a mama hozta, a papa meg nem hitte el, hogy K azokat produkálja az órán, amiket, így felvettem a telefonommal a produkciót és hazaküldtem a papának. Volt nagy meglepetés, bár én jobban szoktam örülni, mint ők. Én minden apró teljesítményét megbecsülöm a gyermeknek, és nem vagyok olyan telhetetlen, hogy azt várjam, hogy egyből összetett mondatokban beszéljen az a szegény, ezidáig nem beszélő gyermek.

3-4 hónapig mondókáztam is K-val a foglalkozások során, de hosszú ideig semmilyen reakciója nem volt rá, néha elmosolyodott egy csiklandozós résznél, de az is nagyon halvány volt reakciónak. Nagyon kegyetlen érzés válaszreakció nélkül újra- és újracsinálni a dolgokat, esetemben mondókázni. Bátran állíthatom, hogy annál már a nyílt visszautasítás és folyamatos ellenkezés is jobb. Egyik órán azonban csoda történt. K meglátott egy lovat, és rögtön hibátlanul elmondta a tanultak közül a lovacskával kezdődő mondókát, és ezt még hetekig ismételte, valahányszor meglátott. Később kiderült, hogy az összes tanult mondókát kívülről fújja. Mintha biztosra akart volna menni, hogy csak akkor szólal meg, ha már elég jónak ítéli meg a teljesítményét.

Volt olyan esetem is, hogy 3 éves nembeszélő gyermeket hoztak a rendelésemre, és mikor megkértem, hogy mondja meg ennek meg ennek a képnek a nevét, akkor azt magától értetődően mondta meg.

A szülők soha nem hallották a gyermeket beszélni, én meg nem értettem, hogy miért aggodalmaskodnak a szülők. Az, ami a gyermeket hirtelen a beszédre motiválta, az egy mágneses könyv volt, és a mágnesfigurák felragasztása a könyvlapokra fakasztotta hirtelen beszédre A-t, legalábbis szerintem.

Sokszor az az érzésem, hogy ezekre a gyerekekre valamiért nagy nyomásként helyeződik a beszéd. Akkor szólalnak meg, mikor találnak egy közvetítő személyt, aki megérti őket, aki valahogyan máshogy próbálja őket beszédre késztetni, nem direkten. Gyakran tapasztalom, hogy a beszédprodukciót hatalmas, jelentőségteljes sóhajok előzik meg.

A két gyermek esetében közös tényező, hogy mindkét család háromnyelvű (egyik nyelv sem a magyar), mindkét gyerek kisfiú, mindkettőnek problémája volt az önbizalmával tanulási helyzetekben. Amikor valamit csináltak, és beavatkoztam segítségnyújtás céljából, azon nyomban feladták a feladat végrehajtására irányuló további próbálkozást. Átengedték nekem. Az is a terápia része volt, hogy megtanítsam őket együttműködni a feladatvégzés során. Hogy megértsék, nem megoldani akarom helyettük a feladatokat, csak egy pici segítséget akarok adni, ami előreviszi a dolgokat a megoldás felé.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Pöszeterápia Varró Danival

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én már készülök a tanévkezdésre. Na, nem várom, csak inspirálódom, amivel kezdetét veszi a lassú ráhangolódás. A közösségi oldalon az ismerőseim körében több szó esett mostanában Varró Daniról. Alig vártam, hogy hazaérjek a nyaralásból, és lekapjam a polcról a „Túl a Maszat-hegyen” kötetét (Magvető, 2003). Rögtön megihletett. Így van ez, egyszer költő, máskor múzsa!

A „Szösz néne” című vers (42-43.old.) nagyon megtetszett. Gyermekeknek az „sz” hang automatizálására fogom használni a pöszeterápia során. Leginkább a harmadik verszakot kedvelem, és javaslom önálló használatra is óvodás és alsó tagozatos gyermekek esetében.

Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén,plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Felnőttek és nagyobb gyermekek számára az „sz”hang automatizálására és beszédtechnika gyakorlatként egyaránt kiváló. Kipróbáltam a harmadik versszakot egyszuszra elmondani. Hát, éppen hogy a végére értem – hála Ságodi Gabriella csodálatos beszédtechnika óráinak. A tanévkezdésig lesz időm begyakorolni...

Varró Zsuzsa illusztrációja a könyvből

A teljes vers

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Beszédindítás: Főfogalom alá rendezés és megnevezés

A kapcsolódó letölthető, azonnal használható segédanyagok a cikk végén

Az egyes diszfáziák, súlyosabb megkésett beszédfejlődés, autizmus spektrumzavar patológiák fejlesztései mindig is a kedvenceim közé tartoztak. Nemcsak azért, mert ezekből nagyon jól szerepeltem a vizsgákon, szigorlatokon, államvizsgán. Gondolom, az elméleti elmélyülésem vonta maga után a gyakorlati érdeklődésemet. Találkozni egy nembeszélő gyermekkel, az maga a csoda számomra. Bár ma már vagyok annyira rutinos, hogy egy adott periódusban csak egy ilyen esetet vállalok be fejlesztésre – fizikailag és lelkileg is egyaránt igénybe vevő feladatról van szó, mely nagyon szoros együttműködést jelent a családdal. A nembeszélő gyermekkel az ember egy egész családsorsot ismer meg intenzíven, és annak lesz aktív részese. Ma is magam előtt látom, ahogyan ezek a kisgyermekek megjelennek nálam a szüleikkel, és minden egyes prekoncepciómra emlékszem velük kapcsolatban.

Csak egy-kettőt említek meg közülük, nagyon tanulságosak:

Aggódó pedagógus anyuka telefonál, hogy a 3 éves kislánya nem beszél, aktuálisan nagyon hisztis, sokat sír, általánosan rossz a hangulat a családban, mikor hozhatja? Na, gondoltam magamban, egy újabb autista kisgyermek... Nem az volt, hanem egy krónikus fülgyulladásból eredő átmeneti hallászavar következtében fellépő súlyos megkésett beszédfejlődés. A magatartási probléma a fülfájásból eredt, amit a gyermek nem tudott kommunikálni, és ami a rutinvizsgálatokon nem derült ki.

Két évvel később egy újabb anyuka telefonja érkezett az év vége felé, hogy elhozná a nembeszélő, beteg fiacskáját. Anyukának elmesélem, hogy év vége van, tele van a naptáram, és nem tudok belevágni egy ilyen komplikáltnak tűnő esetbe. Anyuka megérti, és abban a pillanatban mikor elköszön, visszakérdezek, hogy milyen betegsége van a kisfiának? Rákos, jön a rövid válasz. És ezzel a kocka el is volt vetve. Természetesen már másnapra adtam időpontot...

Ebben az esetben még prekoncepcióm is alig-alig volt a probléma természetét illetően. Leginkább arra gondoltam, hogy a sok kórházban tartózkodás, a kezelések, az operációk megpróbáltatásainak következménye a beszédfejlődés elmaradása. Azután találkoztam a gyermekkel, barátságot kötöttünk, és anélkül, hogy a prekoncepciómat elvetettem volna, bekúszott a gondolataim közé az is, hogy autizmus...

Ezeket a gyermekeket és az összes többi társukat meg kell tanítani beszélni, nincs mese. Az idő múlásával felhalmozódó tapasztalatok semmit nem változtatnak a dolgokhoz való kezdeti hozzáállásomon, ami leginkább a kétségbeesés. Hogyan és mikor fog ez a gyermek megszólalni? Miközben a szülőket nyugtatgatom és türelemre intem, jómagam meg vagyok győződve arról, hogy ezek a gyermekek soha nem fognak megtanulni beszélni. LEGINKÁBB ÉN MAGAM LEPŐDÖM MEG A LEGJOBBAN, MIKOR MÉGIS MEGSZÓLALNAK. Egy rövid zárójeles megjegyzés, hogy az első szavaik között van az, hogy Zsuzsa, annak ellenére, hogy a zs hang a közismerten nehezebben fonálható hangok közé tartozik.

A beszédindítás, szókincsbővítés folyamatában fontos szerep jut az egyes fogalmi kategóriáknak.

Az egyes fogalmi kategóriákat lottójátékkal gyakoroltatom be a gyerekekkel. Ez egy adott feladatlap két példánya, és az egyik képkockákra van vágva. A képegyeztetés fázisával kezdünk, amikor meggyőződöm a gyermek passzív szókincsének a tartalmáról. A képegyeztetés két szempontból is fontos.  A különböző patológiák okán nembeszélő gyermekeknek gyengébb lehet a vizuális észlelése és a figyelme is. Ezeknek a fejlesztésére is alkalmasak a jól strukturált feladatlapok. Hagyjunk időt a gyermeknek ezekhez a feladatokhoz való adaptációra (nem elfelejtve, hogy nagyon zsenge életkorú gyermekekről beszélünk). Amennyiben már a képegyeztetés is nehézkes, én visszalépek egy szinttel, és formaegyeztetéseket végzek.

Szóval a feladatlap részben fejleszti a vizuális figyelmet és az észlelést, részben pedig meggyőződhetünk arról, hogy az illető kategória szavai benne vannak-e a gyermek passzív szókincsében. Amennyiben az értés is problémás, ezen a szinten folytatjuk a fejlesztést. Ha a passzív szókincs rendben van, akkor megpróbáljuk az aktivizálást. A képeket egyeztetve kimondjuk a hozzájuk tartozó szavakat. (A hottentottán beszélő gyermekek esetében tapasztaltam, hogy fontos nekik ez a feladat, mert gyakran itt szembesülnek először – „aha” élményt szerezve –, hogy egy adott képhez egy jól meghatározott hangsor tartozik.) Először előmondjuk a gyermeknek a szavakat, és amennyiben partner, együttmondjuk vele  később már önállóan nevezheti meg őket. Én ragaszkodni szoktam kezdetben a balról jobbra és föntről lefele tartó haladási irányhoz. Ezzel egyúttal a sokkal későbbi olvasáshoz szükséges szemmozgást trenírozzuk. Másrészt strukturáljuk a feladatmegoldás menetét, kiszámíthatóvá tesszük a gyermek számára. Az automatikus szóelőhívás, szókincs-aktivizálás fázisában már mehet az össze-vissza megnevezés. Valahogy kiemelt szerepe van a bevésésben annak az apró kézmozdulatnak is, ahogyan az egyforma képek egymásra kerülnek. Az a tapasztalatom, hogy a lottójátékos forma meggyorsítja az egyes szavak bevésését és előhívását. Sokkal gyorsabban tanulják meg a gyermekek ezeket a szavakat képegyeztetéssel, mintha csak egy példány lenne belőlük, és rámutatással neveztetnénk meg. Mint ahogyan azt is tapasztalom, hogy ha egyazon fogalmi kategória szavaival dolgozunk egyszerre, kiépíti és megszilárdítja a szemantikai hálójukat, és meggyorsítja a szóbevésést / szófelidézést – sokkal megbízhatóbban, mint a random módon prezentált szavak. Kis könyvtárat próbálunk a fejükben elrendezni, az egyes fogalmi kategóriák lexikonokként fognak kívülről bekerülni.

A legvégén keverjük az egyes kategóriák szavait, így ellenőrizve a szavak automatizálódását. Ha a gyermekkel válogattatjuk ki az egyes kategóriákhoz tartozó képeket, a nyelvfejlesztés mellett fejlesztjük a logikai készségét és a fókuszált figyelmét is. Külön feladat lehet az egyes kategóriák képeinek bemutatásakor a fogalmi kategóriák megnevezése. Tapasztalatom szerint az autizmus spektrumzavarban küzdőknek ezzel van a legtöbb problémájuk, a generalizációval.

Az egyes feladatlapokat beteszem a gyermek dossziéjába, hogy otthon is tudjanak gyakorolni. A dokumentáció szerintem nagyon fontos, mert így látványos az elsajátított tartalom. Evidensek az automatizálandó feladatok, és nyilvánosak azok a részek is, amit még újra elő kell venni gyakorlás céljából. Nem lehet ennyire precízen dolgozni, ha mindig ki kell keresni a rendelőben óra előtt a fejlesztőanyagokat, vagy pláne, ha csak pillanatnyi ötlettől vezérelve dolgozunk: sok akadály kerülhet az ember útjába, pl. nem találom meg, elfelejthetek fontos dolgokat stb. Ezért a költséges volta ellenére igyekszem színesben kinyomtatni a feladatlapokat. A jó minőségű, színes feladatlapok szintén gyorsítják a tanulást. A színes feladatlapokat laminálással tartósítom és alakítom játékká. Így nem rongálódnak meg egykönnyen az agyonhasznált kártyácskák. A szülőket meg bíztatom, hogy amennyiben módjuk van rá, nyomtassák ki színesben. Ha nem tudják, akkor a laminált példányokat kölcsönzöm a gyermek számára, mindaddig, amíg szüksége lehet rá. Természetesen nagyon undok tudok lenni, amennyiben ezeket a kölcsönzött példányokat valamilyen külsérelem éri.

Végül egy utolsó gondolat: érdemes a gyermek nemét, életkorát, érdeklődési körét figyelembe venni a kategóriák prezentálási sorrendjét illetően. Egy jól eltalált első feladat csodákat tehet. Zenészcsaládból származó tanítványom nagyon szeretett a hangszerismeretével villogni, míg a 3 év körüli kisfiúk esetében nem nagyon lehet melléfogni, ha a közlekedési eszközökkel vágunk bele. Ezek további alkategóriákra bonthatóak: vízen, földön, levegőben.

A kategóriák elsajátítására álljon a rendelkezésükre néhány feladatlap. Ezek a grafikailag szép képek nem tökéletes szerkesztésűek, mert én azt szeretem, ha egy oldalon csak egy kategória képei vannak elhelyezve, így kicsit kell még velük dolgozni: Kinyomtatni, kivágni, átrendezni, laminálni. De megéri! Jó kipróbálást!


A fontosabb kategóriák képeinek letöltése (PDF)

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

1 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (40),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (15),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (2),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (6),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (8),szókincsfejlesztés (10),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com