Figyelem, jobban akarok figyelni!

Az információk tárolásának első lépcsője a figyelem. A praxisomban egyre több figyelemzavaros gyermek bukkan fel. Szándékosan írom, használom a figyelemzavar fogalmat, és nem például a figyelemhiányt. A tanítványaim közül sokan részben nem tudnak figyelni, de a figyelmi kapacitásuk nem átfogóan korlátozott. Van, amire nem elég a figyelmük, és van, amire túlzottan is képesek fókuszálni. Ha egy gyermek egész nap tud intenzíven számítógépes játékot játszani, de a tanórán képtelen figyelni, akkor a jelenséget nem hívnám figyelemhiánynak, de mindenképpen figyelemzavarnak tekintem. Szóval, szó sincs arról, hogy a gyermekek általában ne lennének képesek figyelni, csak figyelmi kapacitásuk túlzottan függ a célingertől, az egyéni vágyaktól. Ezért meg kell tanítani ezeket a gyermekeket figyelmi kapacitásuknak általános kiterjesztésére, hogy képesek legyenek egy átlagosan harmonikus figyelmi teljesítményre a mindennapi életük során. Képesek legyenek figyelni a környezetükre és saját magukra, valamint az információk befogadására, feldolgozására. Vagyis nem csak azokra, amik kifejezetten érdeklik. De nem leszek szigorú, azokra a célingerekre, amik kifejezetten érdeklik, figyelhetnek kicsit jobban. Viszont a kiegyensúlyozott teljesítményt az éri el, aki képes a figyelmének szándékos irányítására.

A fejlesztés során nem elég nekem motiváltnak lennem, a hatékonyság érdekében akkor teszek jót, ha a gyermeket is motiválttá teszem a fejlődésre. A gyermek motiválása a fejlesztés része, nem várhatjuk el automatikusan. Ilyen motiváló tényező például a játékosság, a színes és változatos szemléltető eszközök, a jó személyes kapcsolat. No meg az adott gyermek érdeklődési köre. Annak megismerése, figyelembe vétele és a személyes motiváció felhasználása a terápia során, maga az adu ász. Tehát a fejlesztés sikerességéhez nincs szükségünk a bölcsek kövére, annál inkább a gyermek behatóbb ismeretére.

Könnyű dolog jól figyelni? Egyáltalán nem! Mert a figyelem gyakran elkalandozik, minden pillanatban rengeteg új gondolat áraszthat el minket. Fárasztó dolog figyelmesnek lenni, és nem a mi hibánk, ha elkalandozik a figyelmünk, de tanulnunk kell hatékony trükköket (nekünk kell tanítani a gyermekeknek) a figyelmi intenzitás ingadozásának kezelésére.

Tanulás során nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, miért is kell figyelnünk. Hogy megjegyezzük az órai anyagot, mert dolgozatot írunk belőle... stb. Amikor például a szomszédja beszélgetni kezd, akkor automatikusan figyelemmegosztásra kényszerül a tanuló, és nagyon nehéz a figyelmet megosztani több hasonló inger között. Ezért fontos, hogy amilyen gyorsan csak lehet, válaszoljon a szomszédjának, majd forduljon teljes figyelmével a tanóra felé, tudatva, hogy figyelni szeretne. Ezek szerint egy tanár esetleg nem tud elég körültekintő lenni akkor, amikor váltogatás nélkül, rászólással szankcionál minden megszólalót – lehet, hogy egy tanuló csak az őt érő, őt zavaró figyelmi ingert akarja kiküszöbölni egy gyors válasszal. Itt persze nem könnyű disztingválni, és ez a téma egy külön cikket is megérne.

Sokféle figyelem van: éberség, szelektív figyelem, megosztott figyelem, koncentráció. A figyelemfáradás kezeléséhez ismernünk kell a figyelmi típusokat, és gyakorlottakká kell váljunk a megfelelő figyelem alkalmazásában. Például mikor a tanár az elmondottakhoz kapcsol néhány konkrét példát, akkor a koncentrációról a szelektív figyelemre válthatunk (megpihenünk), és fordítva, teljes üzemmódba kapcsolunk ismét, ha új információk osztályozásába fog.

Ahhoz, hogy megjegyezzünk valamit, először figyelmet kell rá fordítani. Ha az információ újszerű, meglepő, akkor semmi teendő nincs vele, az agy nagyon gyorsan feldolgozza a váratlan, meghökkentő információt.

Néha magunknak kell eldöntenünk, hogy mire mennyi figyelmet fordítunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy az információ feldolgozódott. Ez annál könnyebben működik, minél motiváltabbak vagyunk a feladatmegoldásra, és ismerjük előre az utasítást, hogy mire is kell figyelmet fordítanunk.

A következőkben bemutatott feladatok során minden feladatra figyelmet kell fordítanod!

A megfigyelőkészség vizsgálata és fejlesztése

A következő feladatok mindegyike tesztelésre és terápiára is alkalmas. Az utasítás az, hogy 30 másodpercig jó alaposan meg kell figyelni egy képet, majd a kép letakarása után válaszolni kell a kérdésekre. A válaszok kiértékelése meg fogja mutatni, mi az, amit jól figyeltél meg, és melyek azok az információk, amelyek nem dolgozódtak fel.

Irányítja a megfigyelést, ha a kérdéseket a képnézegetés előtt és után is megkapja a gyermek. Ha egyébként nehéznek bizonyul a feladat, így lehet könnyíteni rajta és több sikerélményt biztosítani.

A feladatok a figyelemfejlesztés mellett fejlesztik a beszédkészséget: a szókincset, a mondatalkotást, a történetmesélést.

(Az itt felhasznált képek, meseillusztrációk a Pinterestről és egyéb publikus forrásokból vannak felhasználva, forrásmegjelöléssel. Az elkészített, letölthető feladatlapok minták, amikhez hasonlót bárki gyorsan tud maga is készíteni.)

Letölthető (PDF) feladatlapok

Tetszik? Jelöld be, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Klimt és Mondrian – no nem a Szépművészeti Múzeumban, hanem a francia óvodában

A logopédiai terem a francia óvodában, egy eldugott kis sarokban van. Nagyon kellemes kis sarok. Mikor onnan elindulok az iskola felé, hogy foglalkozásra vigyem a gyermekeket, balra először a kiscsoport terme mellett megyek el, majd a középsősök terme mellett. Maximum 20 lépés a szűk folyóson, de ez a folyosó olyan, mintha egy múzeumban lennék. Folyamatosan jobbra és balra tekintgetek, hogy gyönyörködjek a legkisebbek munkáiban. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy műremekek között sétálgatok. Katalin és Virginie vezetik a csoportokat, mindkét óvónő kis- és középső vegyes csoportokat oktat.

És akkor lássuk, hogy mit hozott az ősz a faliújságra.

Piet Mondrian: Composition en rouge, jaune et bleu

Virginie csoportja Piet Mondrian (holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője) stílusában, grafomotorosan, a vízszintes és a függőleges vonalakat gyakorolta, valamint egy behatárolt terület színnel való kitöltését. Verbálisan pedig a színek nevét: piros, kék, sárga, fekete. Használt eszközök: ecset és vízfesték.

Korábban nemhogy nem tudtam, ki is az a Mondrian, hanem szó szerint most nyílik alkalmam először művészetének beható tanulmányozására – két logopédiai óra között, futtában, az óvodások tolmácsolásában. Nagyon tartalmasak és üdítőek számomra ezek a lopott pillanatok. Innen is látszik, hogy a minőségi oktatás reciprok tevékenység, mindenki tanít mindenkit.

Gustav Klimt (szecessziós festő) – több kiállítását volt alkalmam megcsodálni különböző gyűjteményekben, többek között 2012-ben Bécsben, és leginkább nőalakok festőjeként volt jelen a tudatomban.

Gustav Klimt: Bükkerdő

Klimt tájképfestészete számomra szintén az oviban képiesült. Virginie óvó néni gondolt egy merészet, és az őszi séta és termésgyűjtés a parkban programja után elővette Klimt Bükkerdő (1902) című alkotását. Ezt reprodukáltatta az ovisokkal.

A használt technika: Marokra fogott 3 ecsettel, pointilista stílusban (pöttyözve) töltötte ki a teret és alapozta meg a hátteret. A fatörzsek többnyire csíkokra tépett újságpapírból voltak, máshol meg határozott ecsetvonásokkal húzott álló egyenesek. Volt, aki a talajt ragasztott őszi avarral oldotta meg. Így születtek a szebbnél szebb műalkotások.

Nem ősz az ősz szép pirosra érett almák nélkül. Ezért a foglalkozások során Virginie tanítványai érett almákból is csináltak egy kosárravalót, ujjfestés technikával.

Mit is mondhatnék? Ez a történet komplexebb már nem is lehetne.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Melyiket válasszam: feladatlap, számítógép vagy társasjáték? – A Blokus játék

Olvastam egy nagyon érdekes pszichológiai tanulmányt, ami többek között azt vizsgálta, hogy a mentális forgatás fejlesztése papír-ceruza vagy számítógépes játékokkal hatékonyabb (PDF - Ördögh Tímea Orsolya: A mentális rotáció fejleszthetősége és összefüggése az intelligenciával). A tanulmány szerint a lényeg a feladatokkal/számítógépes játékokkal való konfrontáció, az eszközválasztás nem mutatott ki szignifikáns különbséget a hatékonyságban. Minkét eszköz használata szignifikáns fejlődést mutatott ki. Nagy kár, hogy nem illesztettek egy társasjátékkal fejlesztett kontrollcsoportot is, hogy tudományos megalapozottsága legyen annak, amit gondolok. Általában a helyesen megválasztott társasjátékok a célzott képességeket ugyanúgy fejlesztik, mint a papír-ceruza feladatok vagy informatizált unokatestvéreik, csak még bizonyos pluszt is nyújtanak. Például a papír-ceruza feladatok olyan iskolás jellegűek, ezzel szemben a társasjátékok indirekt fejlesztők. A játékok nagyszerű motiváló eszközei a tanulásnak, míg az iskolában sikertelen gyermeket a feladatlap elrettentheti. Gereben Katalin tanárnőtől tudom, és azóta nap mint nap tapasztalom, hogy „a motiváció nagy Úr!”.

A számítógépes játékok a mai gyermekek toplistáján helyezkednek el, maga az eszköz használata is egy motivációs tényező. De a társasjátékoknak a számítógéppel szemben is van egy nagy előnyük: jellegüknél fogva fejlesztik a szociális kompetenciát – az együttműködést (alkalmazkodás, kivárás), a versenyhelyzetet, segít kezelni a vesztés okozta frusztrációt. A társasjáték játszása során az új helyzetekhez való alkalmazkodás folyamatos stratégiaváltásra készteti a gyermeket, ami segíti a decentralizációt (azaz, hogy saját elképzelésétől elvonatkoztatva vegye figyelembe mások tevékenységét, és ehhez stratégiaváltással sikeresen alkalmazkodjon). A felek folyamatosan, verbálisan is tartják a kapcsolatot, ezáltal fejleszti ezt a kompetenciát is. Tehát szociális szempontból pont az ellenkező hatást éri el, mint a számítógép, nem izolál, hanem közösségbe illeszt. Természetesen a papír-ceruza feladat, a számítógépes játék és a társasjáték is nagyon hasznos a gyermek számára, a problémás gyermekek fejlesztése során mindhármat kombinálom, szükségesség szerint. De én társasjátékpárti vagyok. A fejlesztendő gyermekek már egyre kevésbé ismerik ezeket a játékokat, és hatalmas élmény számukra, ha az órán előveszünk egyet-egyet.

A Blokus játék, amiről írni fogok, sok más játékommal együtt a jó logopédus-szülő kapcsolat eredményeképpen került a látóteremben. Egy spanyol pszichológusnő ajánlotta  (majd egy évtizeddel ezelőtt), és adta kölcsön kipróbálásra. Az a játék, amit most használok, az okosjatek.hu ajándéka, nagyon köszönöm nekik a lehetőséget!


A játék 7 éves kortól ajánlott 4 játékos számára, de a számos játékvariáció alkalmassá teszi, hogy két-három ember is játszhassa.

A játék tartozékai: egy nagyobb méretű, négyzet alakú műanyag tábla, és különböző számú négyzetekből összeállított műanyag alakzatok.

A játékszabály: A játékosoknak egymás után le kell tenniük egy-egy alakzatot, szigorúan a nagy tábla sarkába helyezéssel kell kezdeniük. Az egyetlen szabály a továbbiakban az, hogy minden alakzatnak kapcsolódnia kell a játékos valamelyik saját alakzatához, de csak a letett alakzatok sarkaival érintkezhet az új. A többi játékos alakzataira vonatkozóan nincs megkötés, azokkal bárhogyan érintkezhetnek. Amikor valaki nem tud tenni, akkor kimarad a játékból. A játéknak akkor van vége, amikor egyik játékos sem tud több alakzatot letenni. Ekkor a játékosok megszámolják a maradék alakzataikon szereplő kis négyzeteket, és az a játékos nyer, akinek a legkevesebb marad.

A minta játékban kék nyert, mert elfogytak az alakzatai. A sárga lett a második, neki 8 négyzete maradt.

Ezt a játékot én olyan gyermekek fejlesztése során veszem elő, akiknek a téri-vizuális, vizuo-konstrukciós, mentális forgatási képességei gyengék. A téri vizualizáció azt jelenti, hogy el tudjuk képzelni a tárgyak mozgását, az orientáció meg azt, hogy saját perspektívánkból képzeljünk el tárgyakat. A vizuokonstrukciós képesség pedig az a képességünk, hogy adott modellt reprodukálni tudunk vagy formák (adott részek) segítségével, vagy grafikusan képesek vagyunk azt ábrázolni.

A téri képességek két fontosabb alkotóeleme a téri percepció és a mentális rotáció (már 5 éves korban megjelenik). Valamit jó szinten észlelnünk kell, hogy műveletet tudjunk vele végezni, azaz el tudjuk forgatni. A mentális forgatásnak fontos szerepe van a tárgyak azonosításában, a tájékozódásban, a matematikában.  Előfeltétele a sorbarendezés és a konzerváció (azaz az emlékezetben való megőrzés). A fejlesztés során nem csak úgy nekiesünk a Blokus játéknak, hanem többek között sorbarendezéssel előkészítünk (tájékozódunk térben, időben – a korábbi cikkeimben is található letölthető anyagokkal: Az én hetem - az én játékom, Scenario és képregény-játékok), és fejlesztjük az emlékezetet is. Ezen előfeltételek hiányában a mentális rotáció nem valósulhat meg. Viszont ezek a képességek gyakorlással jól fejleszthetőek. Azok a gyermekek, akik fejlesztik téri képességeiket, könnyebben képesek saját megoldási stratégiákat kiötleni, ezáltal fejlődik az általános matematikai problémamegoldó képességük.

Tehát a Blokus játék hatása: a gyakoroltatás során stratégiatanulás történik (mentális reprezentációk alkotása, forgatás), ami hatással van az általános matematikai problémamegoldásra. A Blokus játék erényei közül továbbá megemlíthetem, hogy a játékszabály egyszerű, nem rettenti el a gyermeket, a feladatok komplexitási foka folyamatosan, de észrevétlenül növekszik, viszonylag rövid időtartama (20-30 perc) alkalmassá teszi a fejlesztőórába illesztését.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Szemtorna a gyorsabb olvasásért

Korábbi posztomban bemutattam a 140 játék, hogy gyorsabban olvassunk, 7-11 éves gyermekek számára (Yak Rivais)  című feladatgyűjteményt, és elkezdtem pár olvasásfejlesztő játék ismertetését. Ebben az írásomban további játékos olvasásfeladatokat mutatok be.

„Perifériás látás, fixációszélesség fejlesztése: az olvasás sebességének növelésében van szerepe. A látótér tágítása biztosítja, hogy egy pillantással minél többet lássunk meg a szövegből, anélkül, hogy a szemünk elmozdulna a fixációs pontról.” – idézet a 140 játék című cikkemből.

Egy kis szakmai kitérő:

A sorozat első két elemének látogatottsága meggyőzött arról, hogy a téma közérdekű, másokat is foglalkoztat. Nagyon élvezem az írást is, és azt is, hogy hogyan szintetizálódnak nyomában fejemben a gondolatok. Semmi olyat nem tudok, amit nem tudtam már évek óta, de ebben a pillanatban már máshogy tudom. Ha holnap felveszek egy olvasási tesztet, a fejlesztési célkitűzéseket már pontosabban fogom megjelölni, jobban fogom érteni a hibák természetét. És ez jó, mert a gyerek azt kapja egyből, amire szüksége van, és nekem is jó, mert magabiztosan jobban tudok a gyermekre fókuszálni, és kevésbé kell magamra a terápiás folyamat során. Leginkább azokat a gyermekeket látom tisztábban, akik különböző mértékben figyelemzavarosak és ezzel együtt olvasási problémával is küzdenek. Olvasásuk nehézkes és lassú (az idő meghosszabbításával kompenzálják szórt figyelmüket), hibázásaik nem konzekvensek, és az olvasási folyamat során a balról-jobbra haladás nem szemmozgással, hanem fejmozgással, vagy rosszabb esetben az egész testtel való elmozdulással valósul meg. Gyakran az olvasás-írás során negligálják az ékezeteket, illetve átugornak sorokat is, vagy egyszerűen elvesznek a szövegben. Konkrétan, mire a gyerek a sor végére ér, majdhogynem kiesik jobboldalon a padból. Itt arról van szó, hogy a gyermek a szemmozgás rugalmatlanságát kompenzálja, lassítván egyrészt a teljesítményét, másrészt fölöslegesen kifárasztja magát, harmadrészt frusztrálja a padszomszédját, mert rámászik – a mások túlzott közelségét a gyermekek nehezen tolerálják. Nekem, logopédusként ez egy diagnosztikus támpont, a feladat nehézségi fokmérője. Mikor a gyermek mellett ülök fejlesztés közben, és egyszer csak azt veszem észre, hogy egyre közelebb húzódik hozzám, és már össze is érünk, akkor tudom, hogy a feladat nehezedik számára, és oltalmat keres (inkvizítor és védelmező lovag vagyok egy személyben).


Jöjjön hát néhány feladat, melyek a vizuális észlelést és a szemmozgást is fejlesztik, és hogy még mi mindent, azt a későbbiekben részletezem.

Melyik ékezetről van szó? játék

Egy A/4-es lapot a felnőtt négy részre oszt, és beírja a következő ékezeteket:

A gyermek az olvasmányából kikeres bizonyos számú szót, amik az adott ékezethez tartoznak, és megmondja a felnőttnek, hová kell beírnia. Megfelelő gyakorlás után szerepcserével is játszható.

Mennyi ékezet? játék

A gyermeknek úgy kell végighaladni a sorokon, hogy csak az ékezetek számát kell hangosan kimondania.

„Az ökör már igen idős volt, mégis minden reggel igába kellett hajtania a fejét, és (14)
keményen dolgoznia. (2)” (Aesopus-meséi: Az egér és az oroszlán, T.K.K)

Kerestethetjük a sorokban található ékezeteket típus szerint is.

A feladattípus célja: fejleszti a kereső olvasást (skipping), a (gyakorta elfelejtett) ékezetek észlelését, a figyelmet valamint a helyesírást is. Továbbá a tekintetet a betűkarakterek felső részére irányítja, ami segíti a szó egészbeni felfogását, párhuzamosan az értelmezést vonja maga után, és mindezek hatására gyorsul az olvasás tempója.

Sorvégek menti ugrálás játék

A felnőtt soronként (nem túl gyorsan) felolvas egy szót hangosan (a mondatokból kiemelve). A szavakat lefele haladva a sor bal, majd a következő sor jobb oldalról választja ki, így haladva cikcakkban lefele. Majd váratlanul félbeszakítja az olvasást, és a gyermeknek meg kell mutatni az utolsó elhangzó szót. Időt kell hagyni a megtalálásához, ideális az lenne, ha azonnal rámutatna. Később szerepcsere. Mikor a gyermek választja és olvassa a szavakat, figyelni kell, hogy ne csak névelőket illetve rövid szavakat válasszon. Stopperrel mérhetjük az időt.

„Az összenőtt szemöldökű gázt adott. Megnyomta a lapátfülűt,
a lapátfülű a fekete szeműt, a fekete szemű a szőkét, a szőke
a veres képűt, a veres képű a napszemüvegest, a napszemüveges
az aranyfogút, az aranyfogú a piszét, a pisze a nagy orrút, a nagy
orrú a kefehajút, a kefehajú a pepitasapkást, a pepitasapkás a
bajuszost, a bajuszos Kobakékat, Kobakék pedig Fricit.”

(Hervay Gizella: Kobak könyve, Koinónia, 2002.)

A feladattípus célja: a fixáció szélesítése, a viszonyítási pontok gyors megtalálása.

A következő játék az előbbi bővített változata. A játék során a felnőtt minden sor első és utolsó szavát olvassa fel hangosan. A gyermek a szemével követi az elhangzottakat, és megmutatja, melyik szónál állt meg a felnőtt. Stopperrel mérhetjük az időt, és a motiváció fenntartásához szerepcserével játsszuk. Az olvasás iránya fentről lefele és balról jobbra halad, de a játék változata lehet, ha lentről fölfele haladunk, esetleg jobbról-balra (jól bemozgatja a szemeket minden irányban).

Kedves kenguruk, küldök nektek füvet. És ha jó leszek,
Mama vesz nekem egy háromkerekű biciklit, akkor azt
átszerelem
. Szerelek egy kétkerekű biciklit belőle, és a
harmadik
kereket elküldöm nektek játszani.

Karikázzatok jól! Kobak

(Hervay Gizella: Kobak könyve, Koinónia, 2002.)

A feladattípus célja: szemmozgásfejlesztés, nagy vízszintes pásztázás; kontextus (jelentés) nélküli viszonyítási pont (kulcsszó) gyors megkeresése és megtalálása; sorváltás begyakorlása.

A megfelelő szempillantás játék

Előre beszéljük meg a gyermekkel, hogy csak 2 vagy 3 vagy 4… stb. betűszámú (karakter) szavakat fog a lehető leggyorsabban felolvasni. A betűket megszámlálni közben tilos.

„Itthon nem kell tanulni, mert mindent megtanultunk az iskolában, és egész délután úszkálhatunk a tető-fürdőmedencében, és napozhatunk a tetőteraszon. Mozgólépcsőn jövünk le este vacsorázni, és ágyból nézzük a televíziót.”

(Hervay Gizella: Kobak könyvek, Koinónia, 2002.)

A feladattípus célja: a szavak terjedelmének a beazonosítása, fixációszélesség rugalmas alakítása

A leghosszabb szó megtalálása

Cél az adott oldalról a leghosszabb szavak megtalálása, a betűk megszámlálása nélkül.

„Itthon nem kell tanulni, mert mindent megtanultunk az iskolában, és egész délután úszkálhatunk a tető-fürdőmedencében, és napozhatunk a tetőteraszon. Mozgólépcsőn jövünk le este vacsorázni, és ágyból nézzük a televíziót.”

A játék egy változata lehet, hogy kikeresünk egy jó hosszú szót, és a gyermeknek kell egy hasonló hosszúságút találni becsléssel, a betűk megszámlálása nélkül: „Keress a szövegben a «megtanultunk»-hoz hasonló hosszúságú szavakat!”

„Itthon nem kell tanulni, mert mindent megtanultunk az iskolában, és egész délután úszkálhatunk a tető-fürdőmedencében, és napozhatunk a tetőteraszon. Mozgólépcsőn jövünk le este vacsorázni, és ágyból nézzük a televíziót.”

A feladattípus célja: fixációszélesség növelése.

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (40),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (15),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (2),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (6),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (8),szókincsfejlesztés (10),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com