Egy pedagógiai innováció margójára – karácsonyi könyvajánló

Ugyan mostanában nincsen túl sok időm, de mégis belelapoztam egy könyvbe, és azóta csak ez foglalkoztat. Ilyenkor mindig úgy érzem, feltétlenül meg kell osztanom a tapasztalataimat másokkal is. És hát hol máshol oszthatnám meg ezeket, mint itt, a blogomon. Egy promócióban láttam meg a szóban forgó könyvet, és azonnal megkívántam. Ha megkívántam, meg is szereztem.

A szóban forgó kiadvány Prievara Tibor angoltanár, A 21. századi tanár című könyve. Két felsőoktatási gyógypedagógiai képzésben is részt vettem, de az soha nem fordult még elő, hogy egy pedagógiai témájú könyvet szívesen lapozgattam volna önszántamból – dög uncsi volt az összes. Minden sorukat utáltam.

És hogy miért is keltette fel az érdeklődésemet a könyv? Az író a tanarblog.hu-nak az egyik szerzője, és elég sokat hallottam Prievara Tibor egyéni nyelvtanítási stílusáról tanítványtól, szülőtől, kollégától egyaránt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet.

A könyv témája egy pedagógiai paradigmaváltás, melynek minden fontosabb mozzanatáról részletesen beszámol a szerző. Külön erőssége a változásokat kísérő lélekábrázolás. Nagyon szokatlan, hogy egy reformer ilyen nyíltan ír a megélt mindennapjairól, közte a kudarcairól is. Ez utóbbi annak a jele, hogy Tibor egy szenvedélyes tanár, akinek a munkája a hobbija is, tevékenysége teljesen leköti a figyelmét (legalább a munkára fordított idejét, de bizonyosan sokkal többet is). Személyisége játékos, és ezt a játékosságot hasznosítja a mindennapi oktatás során („gamification”). A fiatalokkal, akiket tanít, nagyon empatikus. A tanítást/tanulást egy folyamatnak tekinti. Egyszerre van benne a folyamatban, és szemléli kívülről is, korrigálva azt. Tudós tanárról beszélhetünk, mert rendszerben gondolkodik, és mert csak azok a tanárok mernek a hiányosságaikról, megélt kudarcaikról nyilatkozni, akik magabiztos tudással rendelkeznek. Munkáját valószínűleg elsősorban az önmaga szórakoztatására tökéletesíti, nem fél kísérletezni, és ezáltal hat nagyon pozitívan széles tömegekre.

Amiért konkrétan olvasni kezdtem a könyvet, az az volt, hogy a promotálásban elhangzott, hogy lesz benne szó az osztályteremben való differenciálásról, másrészt Nádori Gergely (szintén tanarblog.hu szerző) utószaváért.

A jó (és integráló) oktatás kulcsa a differenciálás, csak éppen nagyon kevesen tudják, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mikor egy team-megbeszélés során, konkrét gyermek kapcsán felvetem a tanároknak lehetőségként, akkor lelkesen mindig egyetértenek az elvben, de a többi gyermek érdekeire hivatkozva végül visszautasítják ezt a lehetőséget.

A differenciálást általában úgy képzeljük el, hogy minden gyermek a tudásának megfelelő feladatot végez a tanórán. De a gyakorlatban nagyon nehéz ezt megvalósítani. Egyszerre kell jelen legyen egy nagy adatbank, ami minden elképzelhető tudásszinthez igazodik, és pillanatokon belül előhívhatóvá válik, másrészt a pedagógus folyamatos analizáló jelenléte, aki azonnal beavatkozik, mihelyst szükségesnek látja. Barátnőm és volt kollégám Gulyás Éva, egy németországi integráló iskolában dolgozik, sok menekült gyermek is tanul náluk. Ők például úgy hoztak létre egy használható adatbankot, hogy több iskola állt össze, és folyamatosan megosztják egymással az innovációs tevékenységük termékeit. Nem is hagyományos osztályteremben tanulnak, hanem egy nagy közös térben, ahol nincs frontális osztálymunka, mindenki a saját testreszabott feladatait végzi. Magyarországon rendszerszinten ennek még a lehetőségétől is egyelőre nagyon messze vagyunk.

Nagyon érdekes, hogy az én olvasatom szerint Prievara Tibor nem a differenciálás szándékával kezdte megreformálni az oktatás menetét, hanem az értékelés folyamatának a megváltoztatási szándéka vezette őt a tantárgyi differenciáláshoz. Először kidolgozott egy pontrendszert (értékelési rendszert), majd azt megreformálta (az adott körülményekhez adaptálta). Az értékelés megváltoztatása a tanulók jobb motiválását hivatott szolgálni, továbbá – nagyon korszerűen – nem a tudást akarta mérni, hanem az adott periódus alatti fejlődést. Közben létrehozott egy internetes adatbázist a felhasználható tartalmakkal, és arra bátorította a tanulóit, hogy arról tanuljanak, amiről csak akarnak. Szabadon kutakodjanak az Interneten, de bátran használhatják a megajánlott anyagot is. A munkának ebben a fázisában döbbent rá a szerző, hogy a tanulók nagy részének nincsen semmilyen érdeklődési köre, és hogy nem tudnak hatékonyan élni ezzel a nagy szabadsággal – erre a problémára keresett tehát választ.

Ezek a megváltozott körülmények alapjaiban változtatják meg a tanár-diák viszonyt is. A tanár nem egy felsőbbrendű pozícióban, minden titkok tudójaként van jelen, hanem szerepe az irányítás, a munkafolyamatok koordinálása, tanulótárs stb. Sokszor még az is volt az érzésem, hogy egy terapeuta szerepében tetszeleg, ami nagy érzelmi invesztíciót feltételez. Egy biztos, a változás meggyengítette a tanár tanulási folyamatok felett gyakorolt ellenőrző szerepét. Viszont Prievara Tibor a rendszer minőségellenőrzését a diákokra is bízta, folyamatosan kérdőíves felméréseken tájékozódott a diákok véleményéről. Így tehát a tanár-diák interakció a rendszer felállításában és jobbításában is folyamatosan jelen volt.

(Nem tudom, hogy tudatosan, de az egésznek olyan egzisztencialista szaga van: tapasztalaton alapuló vizsgálódás, a személyiség előtérbe állítása, és a szabadság, a szabad választás, mint központi kategória.)

Az önállóságnak ebben a folyamatban nincsen határa, a szerző odáig merészkedik, hogy a dolgozatok összeállítását is a diákokra bízza. Három alapvető hozzáállást tapasztalt a diákok részéről, amik akár egyszerre lehetnek jelen egy tanulónál: a megúszó, a perfekcionista és a felületes (ez a működés valószínűleg a figyelemzavaros gyermekekre jellemző).

Végezetül nekem, mint logopédusnak is nagyon tanulságos és sok ötletet adó volt ez a könyv. Nem utolsó sorban segíteni fog érvelni, mikor team-megbeszéléseken kell részt vennem. De ajánlom azoknak a pedagógusoknak, akik azon törik a fejüket, hogy milyen változásokat kellene tenniük egy eredményesebb oktatás érdekében, továbbá azok az innovatív pedagógusok is bátran forgathatják összehasonlításképpen, akik kíváncsiak egy kolléga megvalósult sikeres projektjére. Melegen ajánlott a könyv egyetemen oktatók számára is.

A könyv utószavát Nádori Gergely írta. Nagyon érdekes, önálló ez az írásmű, ami a tanárszerepről, a tanításról, a tanulókról, a motivációról és ezek összefüggéseiről ír. Csak néhány gondolatot emelnék ki belőle, amiket én magam is hasonlóan gondolok. Nagyon fontosak az egyedi esettanulmányok egy adott munka végeztével. Nagyon fontos megállni, önmagunk számára összefoglalni, mi is történt tulajdonképpen az adott munkafolyamatban, és ezt a gyakorlati megvalósulást más kontextusba helyezni, összevetni az elmélettel. Továbbá azt írja Nádori Gergely, hogy a jó tanítás egyik fontos eleme a bátorság. Érdekességként említem, hogy egy korábbi előadásomban, mikor a többnyelvű logopédus kompetenciáit taglaltam egy esettanulmány végeztével, én is ezt emeltem ki legfontosabb tulajdonságként. Meg is mosolyogtak érte Firenzében. Szó esik az utószóban a pedagógus mintákról is, arról, hogy ki is a jó tanár. Mikor elvégeztem a tanulmányaimat, az volt az ars poeticám, hogy én mindent máshogy fogok csinálni, mint ahogyan a tanáraim tették. Ma legalább 16 éves munkatapasztalattal a hátam mögött azon veszem észre magam, hogy a volt osztályfőnököm (matektanár) tanulási stratégiáit magyarázom a tanítványaimnak, vagy esetismertetés közben gyakran idézem felsőoktatásbeli tanáraimat, legutóbb Csapó Benőt. Azt hiszem, nekem mégis jó tanáraim voltak. Büszke vagyok arra is, hogy a kortárs ismerőseim között is több nagyszerű tanáregyéniség található.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Cuccok, amik eltűnnek

A mi sulinkban évente van egy vagy több alkalom, amikor az elkallódott tárgyakat kiteszik az aulába, és a családok teljes létszámban megjelennek, hogy a kollektív emlékezetre hagyatkozva a legtöbb elveszettnek hitt ruhát megtalálják. Az elveszett ruhák szépen meg is töltik az aulát. Elég általános, hogy a gyermekek széthagyják a cuccaikat, nem kis fejtörést okozva ezáltal a szüleiknek.

A jobb érthetőség kedvéért következzen néhány példa, amit az élet tárt elém. Petike például a februári hidegben megérkezett logopédiára, és mikor onnan indult volna haza, nem találtuk a kabátját. Megesküdött, hogy aznap kabát nélkül jött iskolába. A másik cuki kisfiú, amikor visszaküldtem a kabátjáért, kabát nélkül jött vissza, mondván, hogy nem találja sehol. Elmentünk megkeresni… Ezek a potyautak csak azért nem idegesítenek, mert zsírégetésként fogom fel. Majd az osztályterem előtti fogason egyetlen kabát volt, a Janika kabátja, igaz, nem az ő fogasára akasztva.

Van olyan szülő is, aki úgy oldja meg az elvesztett írószerek problémáját, hogy nem pótolja. Így a gyereknek nincs megfelelő ceruzája, ragasztója stb. És hogy miért érinti ez a téma közvetlenül a logopédust? Mert logopédián is napi szinten többször fordul elő, hogy a gyermekek ott hagyják a különböző cuccaikat, amit aztán a hordár (én) szállíthat utánuk. Kedden fordult elő, hogy szóltam Pirinek, hogy szedje össze a cuccait. Komótosan összepakolta a tolltartóját, a mappáját. Még arra is volt gondja, hogy a szünet előtt nálam felejtett radírt visszakérje. Aztán, mikor visszakísértem az osztályterembe, másik épületszárny másik emeletén jutott eszébe, hogy nálam felejtette a kabátját.

Ezért is tetszett meg az ötlet (nem saját), hogy kis emlékezeti mankót készítsek a figyelemhiányos gyermekeknek. Mindennap hazamenetel előtt, mielőtt elhagyják a tantermet, ez segít leellenőrizni, hogy minden dolgát összepakolta, felvette. Extrém dolognak tűnhet, hogy a kabátra emlékeztetni kell egy gyereket, de a fenti sorok mutatják, hogy nagyon is előfordul.

Cuccok, amiket sose felejts az iskolában

Letöltés (docx)

Cuccok, amiket sose felejts a logopédusnál

Letöltés (docx)

A kis könyvjelzőt a gyermek kezébe lehet adni indulás előtt, de még praktikusabb az osztályterem ajtajára belülről ragasztani, tömeges használat céljából. Készítettem egy külön változatot, amit a logopédiai foglalkozás befejezése után lehet alkalmazni, a terem elhagyásakor. Ezek olyan kis segítségek, amikkel nagyon sok idegeskedést és a gyermek szidását is megspórolhatjuk, továbbá stratégiát nyújtunk a gyerekeknek, hogyan is kell rendszereznünk a gondolatainkat, a tárgyainkat. Hiszem, hogy csak rövid ideig fogják használni a gyerekek, és utána többé nem lesz rá szükségük.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Az öltöztető maci

Mindannyian szeretjük a macikat, nagyon cukin vannak ábrázolva a könyvekben, a plüss figurák imádnivalóan puhák. A gyermekek egyik kedvenc állata, a szerelmesek egyik kedvenc beceneve. Akkor pont öltöztetni miért ne lehetne? Hát persze, hogy lehet. Igaz, hogy a gyermekirodalomban (mesék, filmek, játékok) ábrázolt macikának nagyon kevés köze van a barnamedve vagy mondjuk a grizzly valós személyiségéhez. De ez semmit nem von le a nimbuszából, a macikultusz legalább száz éve töretlenül tartja magát az élvonalban.

A következő játék, amit ajánlani fogok, az egyszerre vizsgálóanyag, azaz teszt, és terápiás eljárás is. Ez idáig még egyetlen másik játék sem tudta nálam betölteni ezt a kettős funkciót. Amint megláttam, megszereztem, és mihelyst megszereztem, rögtön hozzácsaptam a vizsgálati protokollhoz. Megsúgom, ez nem csak a logopédus eszköztárának nélkülözhetetlen kelléke, hanem a többi pedagógusé is az lehet: mozgásfejlesztőknek, óvónőknek, fejlesztőpedagógusoknak, tanító néniknek, dadusoknak és asszisztenseknek, szülőknek és nagyszülőknek is szükségük lehet belőle egy-egy példányra. Miért is? Mert ez a játék, ami egyben egy puzzle is, alkalmas a finommotoros képességek szűrésére, a terápiás hatása pedig: részben a finommotoros képességeket fejleszti, de ezen túl elősegíti az önállósodás folyamatát (öltözködés) és a szem-kéz koordináció kialakulását/gyakorlását is.

Mikor én voltam óvodás, akkor a cipőfűző megkötése az iskolaérettségi vizsgálat szerves része volt. Ezen kívül még arra emlékszem, hogy Lukács doktor néni megkérdezte, hogy hány lába van a lónak. Jelenleg az óvodában az óvónők elintézik ezt a kérdést azzal, hogy a mai gyermekek általában nem tudnak cipőt kötni. Tényleg nem tudnak! Legfeljebb a szülők tépőzáras cipőt vásárolnak a gyermekeiknek, és kész. Amikor pedig az írástanulás környékén beüt a probléma, akkor pánikba esünk, és senki nem vél összefüggést találni a cipőfűzés és a vonalvezetés között. Pedig van. Kissé költséges és fölösleges megoldásnak tűnik logopédussal megtaníttatni a gyermeket cipőt fűzni, mikor ezt bárki maga is megteheti. És tessék elfogadni, hogy nagyon is fontos tevékenységről van szó!

Ha érdekel, hogy hogyan lehet vele játszani, érdemes megnézni ezt a kis videót:

A vizsgálat során megkérem a gyermeket, hogy az összes elemet nyissa illetve bontsa ki. A cipőfűző zsinórját nem elég kibontani, hanem azt ki is kell fűzni. Stopperrel mérhetjük az időt. Majd megkérjük a gyermeket, hogy most mindent kapcsoljon be, húzzon fel, fűzzön be, kössön össze. Már maga az utasítások feldolgozása is egy komplett beszédfejlesztés. A visszacsinálás lesz a problémásabb és lassúbb rész, ezt biztosan állíthatom. A hozzám járó gyermekeknek az övvel és a fűzés-kötéssel van általában problémája. Nem találtam gyermeket 8 éves kor alatt, aki hibátlanul végigcsinálta az egyes feladatokat. A mozgásproblémán túlmenően meg fognak mutatkozni az irányproblémák (öv, fűzés), és a tervezés-szervezés, kivitelezés szekvenciáinak nehézségei is. A fűzés-kötés esetében az egymást keresztező vonalak jelentenek gondot. Sokkal jobb az óvodában ezzel bíbelődni, mikor még van idő a korrekcióra, mint az l betű írástanulása során. Aki nem tud keresztezni, az így fogja az l betűt írni keresztezés helyett.

Utolsó lépésként visszarakatjuk az elemeket a maciformába, és akkor ér minket a meglepetés, mikor az egyszerű formákat a gyerekek nem tudják visszahelyezni, és stratégiaként a próba-szerencse beforgatással próbálkoznak. És megtapadnak a hibás stratégiánál, nem tudják korrigálni az elképzelést.

Szerencsére a gyerekek élvezettel fognak a játékkal foglalatoskodni, nem fogják tudatosan megélni a nehézségeiket, és játékosan, észrevétlenül gyakorolják be az oly fontos készségeket. Akinek nagyon nehéz, az nem fogja magától levenni a polcról, oda kell egy családtag vagy szakember bátorító segítsége. A játék terápiás funkciója akkor fejeződik be, amikor a gyermek az összes műveletet rutinszerűen és gyorsan elvégzi.

A játék megvásárolható itt: Melissa & Doug: Gombos, csatos, zippzáras készségfejlesztő játék

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Az almafától az L betűig - a függőleges vonal tantárgy-pedagógiája

Első saját konkrét élményem a függőleges vonallal, azaz az álló egyenessel kapcsolatban az iskola első osztályához kapcsolódik. Akkor, amikor Gyöngyi tanító nénim az írás-előkészítés periódusában előírt néhány magasabb és alacsonyabb álló egyenest a füzetembe, és nekem folytatnom kellett a sort. Ahogy valószínűleg sok más gyerek, én is a betűformázás tanulásakor foglalkoztam először a betűelemek ábrázolásával, gyakorlásával. Szakmai pályám során egyre inkább bebizonyosodik, hogy az óvódáskorú gyermekek elég nagy hányadának nem elegendő indirekt módon (gyurmázás, gyöngyfűzés, barkácsolás, rajzolás) előkészülni az írás tanulására. Ez csak szükséges, de nem elégséges előfeltétele az írásnak ennél a gyerekcsoportnál.

Mikor a szerkesztőmnek először említettem, hogy miről is fog szólni a soron következő bejegyzésem, akkor beleegyezően bólintott, és azt mondta, hogy írjak arról is, hogy miért fontos az álló egyenes, mi a szerepe. Azon vettem észre magam, hogy zavartan kutakodok a hosszú távú emlékezetemben valami frappáns magyarázat után, de nem találok ilyet. Meg kell tanítani rá a gyereket, és kész! Akárhogy is legyen, az álló egyenes gyakorlása az írás-előkészítés folyamatában a legelső helyen van, de az ábrázolás folyamatában is előkelő helyet foglal el. Ahhoz, hogy a gyermek el tudja sajátítani az L, B, H, K, F, J… stb. betűk írott formáját, képesnek kell lennie egy korrekt, fentről lefele haladó álló egyenes megrajzolására.

Virginie, a francia óvoda középső csoportjának óvó nénije nem bízza a véletlenre a függőleges vonal tanítását. Tudományos és művészeti szempontból komolyan előkészítve oktat. A könyvek ára, amik alapján halad, 185 euró (Pack Graphic'arts, Pack Traces à suivre), ezeket a saját költségére vette. Amikor belelapozhattam, azonnal elcseréltem volna rá a lelki üdvösségemet.

A most középső csoportos gyerekek, akiket Virginie tanít, mennyivel szerencsésebbek, hogy az álló egyenessel nem az első osztályban találkoznak először, az írás munkafüzet lapjain. Virginie semmit nem bízott a véletlenre. Aprólékosan, hierarchikusan és komplexen felépített tevékenységsorozatról van itt szó, széles spektrumú hatással. Mert hogyan is történt náluk?

Először is, a festőállványon függőleges síkban ismerkedtek a függőleges vonallal. A lap tetejére ecsettel vittek fel hígított festéket, és azt lefele csorgatva figyelték meg, hogy milyen nyomot hagy. Ez a feladat komplexen fejleszti a (fentről lefele tartó) folyamatos szemmozgást és a szem-kéz koordinációt is. Sok szempontból könnyített feladatról van szó: maga a függőleges felületen való munka, a grafomotorika minimalizálása (csak a festékpöttyöt kell megfelelően elhelyezni, utána az teszi a maga dolgát, és lecsorog), ekkor a teljes grafomotoros tevékenység kiiktatódik, a szemmozgáson van a hangsúly. A tevékenység a gyermeket a jó megfigyeléshez segíti, és mivel könnyűnek ítéli meg a folyamatot, valószínűleg a pozitív élmény jobb grafomotoros teljesítményre is fogja sarkallni.

Itt azonban nem álltak meg. Színes papírból csíkokat vágtak, és ezeket a csorgatott álló egyenesek közé ragasztották. Finommotoros/manuális tevékenységek sokasága: eszközhasználat (ecset, olló), ragasztás stb.

Eddig tartott a grafomotoros fejlesztés/előkészítés, utána következett a vizuális nevelés két tematikához kapcsolódóan: Őszi erdő és a szüret előtt álló Almafa. Itt két tantárgy, a vizuális nevelés és a természetismeret kapaszkodtak össze. A gyermekek megfigyelték a természetben található álló egyeneseket, és az évszaknak megfelelően választottak tematikát. Ezt először a teljes integritásában dolgozták fel (őszi erdő), majd kiemeltek egy elemet (egy fa), és azt a maga részleteiben, aprólékosan dolgozták ki. Az általánostól haladtak a konkrét felé. Természetesen az egész folyamat megannyi lehetőséget biztosított a tematikához kapcsolódó szókincsfejlesztésre, a beszélgetésre.

Őszi erdő: Az állványra rakott papírlapokra a gyermekek függőleges vonalakat festettek a fatörzsek ábrázolására. A munka a továbbiakban vízszintes síkban folytatódott, a fa lombozatát kör alakú szivacsokkal nyomdázva ábrázolták, majd az egészet egységesítve összemosták. Jellemző volt az őszi időszaknak megfelelő színhasználat (sárgás-barnás-vöröses tónusok használata).

Az almafa elkészítése 3 különböző alkalommal, összesen 30 percig tartott. Az első alkalommal történt az alapok felvitele, durva mosogatószivacs-kockákkal, nyomdatechnikával. A második alkalommal történt az előrajzolt almafa megfestése. A harmadik alkalommal pedig az almafa kivágása, és a fűszálakhoz használt papír hajtogatása és vágással kirojtozása, és a mű összeállítása.

 

A kész mű láttán annyira hihetetlen, hogy ezek 4 év körüli gyermekek önálló alkotásai. A változatos finommotoros technikák alkalmazása komplex fejlesztőhatást jelentett. Grafomotoros előkészítést, a szépérzék fejlődését, az ábrázolásra való igényt, a tér érzékelését és a maximális motiváció fenntartását biztosították.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Nyomot hagyni – grafomotoros fejlesztés

Iskolában dolgozni a legjobb dolog a világon. Nagyon téves gondolat az, hogy a logopédiai terápiát oktatási intézményen kívül, egy másik intézményben kell megoldani, anélkül, hogy a gyermekkel foglalkozó szakemberek kapcsolatba lennének egymással. Sokkal hatékonyabb, ha a tanító és a logopédus együtt dolgozik. Az egyik mondja, hogy mit nem tud a gyerek, a másik megmagyarázza, hogy ez miért van így, és megoldást kínál rá. Nem öncélúan fejleszt, hanem úgy, hogy a gyermek jobban boldoguljon az iskolában/óvodában. Bár ezek a különböző szakmák közötti párbeszédek nagyon fáradságosak és frusztrálóak minden fél számára, mégis azt gondolom, hogy ha komolyan gondoljuk az integrációt, akkor nélkülözhetetlenek. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy én egyre kevésbé érzem frusztrálónak ezeket a párbeszédeket, és egyre inkább nyitott fülekre találnak a gondolataim. Nekem többek között az is nagyon hasznos, hogy látom a pedagógus kollégákat dolgozni. Nem a saját elképzeléseimben vagyok belemerülve egész nap, hanem folyamatosan új szakmai (és kulturálisan más) ingerek érnek.

Meixner Ildikó mondta a diszlexia reedukáció kapcsán, hogy egyszerre kell a gyermeket fejleszteni és oktatni. Az arányok megtalálása az érdekes. Kezdetben több a fejlesztés, kevesebb az oktatás. Majd, ahogy a gyermek szépen fejlődik, úgy egyre inkább az oktatáson (a tananyag pótlásán) lesz a hangsúly. Na de elég nehéz egy fejlesztő szakembernek kívülről eldönteni, hogy milyen oktatási hiányosságai vannak a gyermeknek, és nehéz a fejlesztés során a helyes arányokat megtalálni.

Adott esetben nem kell érte többet tennem, mint hogy végigmegyek a folyóson, nyitva tartom a szemem, és pillantgatok jobbra-balra.

Az, amit mostanában láttam, az maga volt a csoda, nem viccelek. Azok az ingerek, amik értek, tágra nyitották a szemeimet, és alaposan megdolgoztatták az agyamat.

Mikor a napokban az óvoda folyosóján áthaladtam, már érezhető volt az őszi szünet közeledte. Nagy volt a sürgés-forgás a kis- és középső csoport háza táján. Részben a folyosót dekorálták az óvó nénik és a dadusok, részben meg készítették hazavitelre a gyermekek elkészített munkáit. Persze a mostanában szokatlan nyüzsgés jobban magára vonta a figyelmemet. Csak úgy záporoztak a kérdéseim a kollégákra: Hogy csináltátok? Mennyi idő alatt? Milyen technikát alkalmaztatok? Élvezték a gyerekek? Lefotózhatom? Rögtön létrejött egy folyamatos inter(kulturális)diszciplináris párbeszéd, ami mindkét fél számára nagyon hasznos, de a legtöbbet belőle a gyerekek profitálják.

Ebben a cikkben Katalin óvó néni és a kiscsoportos gyermekek munkáit fogom bemutatni. Rögtön látszani fog, hogy olyan adekvát, életkornak, gyermeki léleknek megfelelő, fejlesztésorientált oktatásban részesülnek ezek a gyerekek, hogyha bármilyen probléma mutatkozna a későbbiekben, itt oktatási hiányosságok pótlásáról szó sem lehet, csakis fejlesztésre kerülhet sor. De az is a tapasztalatom, hogy az ebből a csoportból indult gyerekek az óvodai ciklus alatt grafomotorosan előkészülnek az iskolára.

Lefogadom, hogy sokan meg fognak lepődni azon az állításomon, hogy a vizuális-grafomotoros nevelés a nulladik kilométernél nem úgy kezdődik, hogy a gyerek kezébe nyomunk egy ceruzát. Katalin koncepciója az, hogy addig nem is adunk ceruzát, ecsetet (nem marokra foghatót), amíg a helyes eszköztartás nem alakul ki. Nagyon hasznos gondolat.

Na de akkor mit is csináltak ezek a kiscsoportosok? Nyomot hagytak!


Kattints a nagyobb méret megnyitásához

A munkáikból Katalin csinált egy csinos füzetecskét. Mikor belelapozott a füzetbe, azonnal láttam, hogy ezt meg fogom osztani az olvasóimmal, minél hamarabb, annál jobb. A gyerekek a kezüket és különböző tárgyakat mártottak festékbe, és azokkal nyomdáztak a rajzlapra vagy például az autó esetében végiggurították a papíron, és rácsodálkoztak, hogy milyen nyomvonalat produkál. Ezen kívül mártottak legót, clipót, parafadugót is. A középső csoportosok még villával is karistolták a papírt. Életkornak megfelelő, kompex fejlesztés, az biztos. Megismerték a színeket, fejlődött a beszédkészségük, tanultak pár új szót a technikához kapcsolódóan. Ügyesedett a figyelmük, a látásuk és a kezecskéjük is. Alkottak! A periódus végén, amikor már megszülettek a művek, akkor Katalin gondolt egyet, a gyerekek elé tette a kész munkákat és a használt eszközöket, és össze kellett párosítani, megtalálva, hogy melyik rajz milyen eszközzel készült. Ekkor már az emlékezetüket is fejlesztette, és tanulástechnikai szempontból is lefektette az alapokat (asszociáció, rendszerezés, ismétlés).

Elsősorban nem a feladatok újszerűsége kápráztatott el, mert izoláltan egy-egy feladat a látóterünkben van egy ideje. Inkább az oktatás tervezettsége, a számos változatos eszközzel való gyakorlás, a témában való elmélyülés, az esztétikus végproduktum megszerkesztése.

Nos, az illusztrált feladatok a logopédiai grafomotoros terápián is megállják a helyüket, az előkészítő szakaszban, fiatal életkorban.

Akit a téma érdekel, üzenem, hogy hamarosan megtudhatják, mit csinált Virginie osztálya (középső csoport) az említett periódusban. Ha sokakat érdekel, akkor a következő periódus munkái is megosztásra kerülnek.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Melyiket válasszam: feladatlap, számítógép vagy társasjáték? – A Blokus játék

Olvastam egy nagyon érdekes pszichológiai tanulmányt, ami többek között azt vizsgálta, hogy a mentális forgatás fejlesztése papír-ceruza vagy számítógépes játékokkal hatékonyabb (PDF - Ördögh Tímea Orsolya: A mentális rotáció fejleszthetősége és összefüggése az intelligenciával). A tanulmány szerint a lényeg a feladatokkal/számítógépes játékokkal való konfrontáció, az eszközválasztás nem mutatott ki szignifikáns különbséget a hatékonyságban. Minkét eszköz használata szignifikáns fejlődést mutatott ki. Nagy kár, hogy nem illesztettek egy társasjátékkal fejlesztett kontrollcsoportot is, hogy tudományos megalapozottsága legyen annak, amit gondolok. Általában a helyesen megválasztott társasjátékok a célzott képességeket ugyanúgy fejlesztik, mint a papír-ceruza feladatok vagy informatizált unokatestvéreik, csak még bizonyos pluszt is nyújtanak. Például a papír-ceruza feladatok olyan iskolás jellegűek, ezzel szemben a társasjátékok indirekt fejlesztők. A játékok nagyszerű motiváló eszközei a tanulásnak, míg az iskolában sikertelen gyermeket a feladatlap elrettentheti. Gereben Katalin tanárnőtől tudom, és azóta nap mint nap tapasztalom, hogy „a motiváció nagy Úr!”.

A számítógépes játékok a mai gyermekek toplistáján helyezkednek el, maga az eszköz használata is egy motivációs tényező. De a társasjátékoknak a számítógéppel szemben is van egy nagy előnyük: jellegüknél fogva fejlesztik a szociális kompetenciát – az együttműködést (alkalmazkodás, kivárás), a versenyhelyzetet, segít kezelni a vesztés okozta frusztrációt. A társasjáték játszása során az új helyzetekhez való alkalmazkodás folyamatos stratégiaváltásra készteti a gyermeket, ami segíti a decentralizációt (azaz, hogy saját elképzelésétől elvonatkoztatva vegye figyelembe mások tevékenységét, és ehhez stratégiaváltással sikeresen alkalmazkodjon). A felek folyamatosan, verbálisan is tartják a kapcsolatot, ezáltal fejleszti ezt a kompetenciát is. Tehát szociális szempontból pont az ellenkező hatást éri el, mint a számítógép, nem izolál, hanem közösségbe illeszt. Természetesen a papír-ceruza feladat, a számítógépes játék és a társasjáték is nagyon hasznos a gyermek számára, a problémás gyermekek fejlesztése során mindhármat kombinálom, szükségesség szerint. De én társasjátékpárti vagyok. A fejlesztendő gyermekek már egyre kevésbé ismerik ezeket a játékokat, és hatalmas élmény számukra, ha az órán előveszünk egyet-egyet.

A Blokus játék, amiről írni fogok, sok más játékommal együtt a jó logopédus-szülő kapcsolat eredményeképpen került a látóteremben. Egy spanyol pszichológusnő ajánlotta  (majd egy évtizeddel ezelőtt), és adta kölcsön kipróbálásra. Az a játék, amit most használok, az okosjatek.hu ajándéka, nagyon köszönöm nekik a lehetőséget!


A játék 7 éves kortól ajánlott 4 játékos számára, de a számos játékvariáció alkalmassá teszi, hogy két-három ember is játszhassa.

A játék tartozékai: egy nagyobb méretű, négyzet alakú műanyag tábla, és különböző számú négyzetekből összeállított műanyag alakzatok.

A játékszabály: A játékosoknak egymás után le kell tenniük egy-egy alakzatot, szigorúan a nagy tábla sarkába helyezéssel kell kezdeniük. Az egyetlen szabály a továbbiakban az, hogy minden alakzatnak kapcsolódnia kell a játékos valamelyik saját alakzatához, de csak a letett alakzatok sarkaival érintkezhet az új. A többi játékos alakzataira vonatkozóan nincs megkötés, azokkal bárhogyan érintkezhetnek. Amikor valaki nem tud tenni, akkor kimarad a játékból. A játéknak akkor van vége, amikor egyik játékos sem tud több alakzatot letenni. Ekkor a játékosok megszámolják a maradék alakzataikon szereplő kis négyzeteket, és az a játékos nyer, akinek a legkevesebb marad.

A minta játékban kék nyert, mert elfogytak az alakzatai. A sárga lett a második, neki 8 négyzete maradt.

Ezt a játékot én olyan gyermekek fejlesztése során veszem elő, akiknek a téri-vizuális, vizuo-konstrukciós, mentális forgatási képességei gyengék. A téri vizualizáció azt jelenti, hogy el tudjuk képzelni a tárgyak mozgását, az orientáció meg azt, hogy saját perspektívánkból képzeljünk el tárgyakat. A vizuokonstrukciós képesség pedig az a képességünk, hogy adott modellt reprodukálni tudunk vagy formák (adott részek) segítségével, vagy grafikusan képesek vagyunk azt ábrázolni.

A téri képességek két fontosabb alkotóeleme a téri percepció és a mentális rotáció (már 5 éves korban megjelenik). Valamit jó szinten észlelnünk kell, hogy műveletet tudjunk vele végezni, azaz el tudjuk forgatni. A mentális forgatásnak fontos szerepe van a tárgyak azonosításában, a tájékozódásban, a matematikában.  Előfeltétele a sorbarendezés és a konzerváció (azaz az emlékezetben való megőrzés). A fejlesztés során nem csak úgy nekiesünk a Blokus játéknak, hanem többek között sorbarendezéssel előkészítünk (tájékozódunk térben, időben – a korábbi cikkeimben is található letölthető anyagokkal: Az én hetem - az én játékom, Scenario és képregény-játékok), és fejlesztjük az emlékezetet is. Ezen előfeltételek hiányában a mentális rotáció nem valósulhat meg. Viszont ezek a képességek gyakorlással jól fejleszthetőek. Azok a gyermekek, akik fejlesztik téri képességeiket, könnyebben képesek saját megoldási stratégiákat kiötleni, ezáltal fejlődik az általános matematikai problémamegoldó képességük.

Tehát a Blokus játék hatása: a gyakoroltatás során stratégiatanulás történik (mentális reprezentációk alkotása, forgatás), ami hatással van az általános matematikai problémamegoldásra. A Blokus játék erényei közül továbbá megemlíthetem, hogy a játékszabály egyszerű, nem rettenti el a gyermeket, a feladatok komplexitási foka folyamatosan, de észrevétlenül növekszik, viszonylag rövid időtartama (20-30 perc) alkalmassá teszi a fejlesztőórába illesztését.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Halló, jó napot kívánok, a kisfiam nem tudja helyesen mondani az „r betűt”, tudna nekünk segíteni?

Nem ritkán keresnek meg a címben elhangzott szavakkal a szülők. Nagyon sokáig komolyan vettem, ma már komoly fenntartással kezelem ezt az állítást. Gyakorlatilag szinte nem is láttam olyan gyereket, akinek csak az r hangja lett volna problémás. Magamban mindig azt mondom, hiszem, ha látom.

 

A konkrét eset, ami a közelmúltban történt velem, nagyon tanulságos, ezért is osztom meg az olvasóimmal. A mama szintén azzal jelentkezett, hogy nincs r hang, de azt is mondta, hogy a logopédus, aki a gyermeket kezelte, azt mondta, hogy mindene megvan hozzá, csak nem jön ki belőle az r hang, nem tudni, miért. A mamát nagyon komolyan vettem, mert volt szerencsém a tágabb családjához, és szinte úgy kedveljük egymást, mintha rokonok lennénk. A volt kis páciensem szinte az egyetlen tanítványom, akinek a ráfordított idő és a befektetett munka ellenére sem tudtam az r hangját automatizálni. Mikor feladták, akkor ott tartottunk, hogy 20 másodpercig szépen pörgött a nyelve, és a tr-es, dr-es hangkapcsolatokat is jól kivitelezte, valamint a szóvégi r hangokat jól fonálta. Rögtön beugrott, hogy van egy öröklött beszédgyengeség a családban.

Mikor a mama másodszor hozta el a cikk főszereplőjét, akkorra megérkezett a jelenlegi logopédus cetlije, amin a gyermek adatai mellett az volt feltüntetve, hogy r-j hangcsere miatt logopédiai ellátásra szorul.

És akkor következzen a vizsgálat során szerzett tapasztalataim rövid leírása:

Artikuláció vizsgálata: Izolált ejtés során hangtorzítások voltak tapasztalhatóak: az m hang fog-ajak képzésű, az l, t, n, d felső nyelvállású hangok interdentális képzésűek. A gy, ö hangok jobb oldali, laterális torzítással képzettek. A szavak képekről való felidézése során az l, n, t, d hangok konzekvens interdentális képzése tapasztalható. Az r-j paralália leírható, az r hang hiányzik.

Az interdentális képzés hátterében mozgáskoordinációs nehézség feltételezhető: az áll-, nyelvmozgás még nem vált le. A nyelv függőleges mozgatását vízszintessel helyettesíti. Az ajak-, arcizmok kevésbé tónusosak.

Beszédhangok megkülönböztetése: A beszédhangok megkülönböztetése nem automatikus, bizonytalan (GMP17, 23/16 jó választ adott). A beszédhangok időtartamát nem észleli helyesen.

Azt tanácsolom magunknak, hogy nézzünk bele minden esetben a gyermek szájába, és az artikulációs mozgásokat is térképezzük fel. Nem annyira az artikulációs vizsgálatnak a képanyagán van a hangsúly, mint a gyermek produkcióján. Gyakorlatilag az első pár perc beszélgetés során kiderül, hogy a gyermeknek milyen hangproblémái vannak. Minden esetben meg kell próbálni megkeresni az okát, és okokra ható, célzott terápiát kell ajánlani a páciensnek. Nem tudom, mire alapozta a logopédus a feltételezését, hogy „mindene megvan a gyermeknek az r hang fonálásához”, hacsak nem a szájára és a nyelvére gondolt. Amikor a gyermek az r helyett a j hangot használja, akkor nem is kell a praxisokat vizsgálnom, tudom, hogy a nyelvemelés problémás. Kicsit jobb a helyzet, és ott valóban már van progresszió, ha r-l paraláliáról beszélünk.

Tanulság: a szülőnek mondjuk meg az igazat, hol tart a gyerek, mit csinálunk, és mi otthon a teendő. Lehetőleg ne vezessük félre a szülőket.

Az r hang kialakítása nem szülői feladat, ha magától nem alakult ki, akkor sokszor nagyon nehéz kialakítani, szakmunkát igényel, erre vagyunk mi. Hogy a gyermek r hang helyett j-t mond, azt minden laikus hallja, az nem egy szakvizsgálat eredménye. De hogy miért teszi ezt, az az érdekesebb. És mi van a többi hanggal? Az esettanulmány alanyának minden rosszul képzett hangja vizuális tünetet ad, egy diplomával rendelkező logopédusnak elégséges beszéd közben szemkontaktust felvenni a gyermekkel, hogy nyilvánvalóvá váljon számára. És akkor nagy valószínűség szerint külön vizsgálat sem kell, hogy biztosak lehessünk benne, hogy egy nyelvlökéses nyelés is van a háttérben.

Illusztráció: kezimunka.network.hu

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Találd ki? Guess Who?

Bár már nagyon régen a látóterembe került ez a játék, ezidáig nem volt alkalmam kipróbálni, így nem is vetettem be a fejlesztésbe. Egy ideje már gondolkodtam róla, de igazából az adta meg a kezdőlökést a kipróbálásához, amikor nyáron Tihanyban láttam két kislányt Találd ki? (Guess Who) játékot játszani, és nem tudták azt abbahagyni. Egyszerre magyarázták nekem a játékszabályt nagy lelkesedéssel. És a játék tulajdonosa a szüleivel is ezt játszotta, már reggeli előtt is.


Egyre több furcsa gyerek kerül a látóterembe – a „furcsát” itt most egyáltalán nem pejoratívan kell érteni, és tudom, hogy nem is a legjobb kifejezés, de nem találok rá jobb szót. Hogy kik is ezek a furcsa gyerekek, és miért címkézem így őket? Nehéz megfogalmazni. Olyan gyerekeket nevezek így, akik bizonyos autisztikus tünetekkel rendelkeznek, de autistáknak mégsem nevezhetőek. (Az autizmus spektrumzavar fogalmának bevezetése tágította a kereteket ugyan, lehetőséget biztosított a nagyfokú variabilitás érzékeltetésére, de a bizonytalanságérzetemet is fokozta.) Inkább egzekutív funkciózavarral küzdenek ezek a gyermekek, hiszen kognitív és magatartási, szociális tüneteik/problémáik egyaránt vannak. Bár egyazon címkével illetek magamban több gyermeket, tüneteik egyszerre nagyon hasonlóak és nagyon különbözőek.

Ezen gyerekek szüleinek úgy szoktam magyarázni, hogyha egy skála egyik végpontján vannak a hiperaktív gyermekek, a másik oldalán az autista gyermekek, akkor az adott gyermek attól függően, hogy a skála mely adott pontján helyezkedik el, lesz inkább egyik vagy inkább a másik. Minél inkább a skála közepére helyezi a gyermeket a teljesítményprofilja, annál inkább érzékelhető mindkét patológiának a hatása. Annál kevésbé lesz egyértelmű, hogy pontosan hogyan is diagnosztizálható. Természetesen (szerencsére) nem logopédiai kompetencia egyik diagnózis felállítása sem, hanem szakorvosi. De azért minél inkább tisztán látunk egy gyermek ügyében, annál inkább lesz hatékony a fejlesztés. Meg ezek súlyos, egész életpályát befolyásoló diagnózisok, nem árt csínján bánni velük. Annak ellenére, hogy nem a gyógypedagógus mondja ki a végső szót a patológia diagnózisának felállításában, igenis komoly szerepe van a diagnózis folyamatában.

Ha most a kedves olvasó egy kicsit értetlenkedik, és összezavarodik, hogy most pontosan mire gondolok, akkor pont azt érzi, mint én gyakorta, amikor egy-egy különlegesebb gyermeket diagnosztizálnom kell.

Hát, ezeknél a gyermekeknél gondoltam bevetni a Találd ki? játékot.


A játék két függőleges táblával rendelkezik, melyeken egyenként 24 nyitható-csukható ablak van. Ebbe a táblába kell becsúsztatni egy 24 emberfejet tartalmazó feladatlapot. A játék szabálya egyszerű. Két játékos játssza, ezek mindegyike kiválaszt magának egy-egy szereplőt. Ezt megjelöli az arra szolgáló műanyag mutatóval, majd egymásnak eldöntendő (igen/nem) kérdéseket feltéve próbálják kitalálni, kire is gondolhatott a másik. A válaszoktól függően kell bizonyos ablakokat becsukni, azokat a személyeket kell letakarni, akik kiesnek a játékból (például: „A kitalálandó személy barna hajú?” „Igen.” Akkor le kell takarni az összes nem barna hajú embert). Az a játékos nyer, aki leghamarabb kitalálja az ellenfele által választott szereplőt.

Azért tetszett meg ez a játék, mert a megcélzott gyerekeknek problémája van a szemkontaktus felvételével vagy a jó minőségű megtartásával, ennek következményeként az arcanalízisük felületes, nem gyakorolják eleget az arcok megfigyelését. Ezáltal nem tudják értelmezni a szociális kapcsolatokhoz nagyon fontos metakommunikatív jeleket. Továbbá ez a hiányosság hatással van a társas élet minőségén keresztül az egyén életminőségére. Prekoncepcióm szerint azt gondoltam, hogy ez egy olyan játék, ami semmi mást nem gyakoroltat, mint megfigyelni a fizimiskákat, és begyakorolni a hozzá kapcsolódó szókincset, és ez nekem elég is lett volna. Például, hogy a haj színe nem sárga, hanem szőke, vagy hogy a bajusz és a szakáll az két különböző fogalom. Egyben nyelvi fejlesztést is végez, gyakoroltatja a gyermekkel a mondatalkotást (állítás, tagadás), a kérdésfeltevést.

A játék két feladatlapot tartalmaz, az egyiken személyek, a másikon állatok vannak, az óvodás, illetve az alsó tagozatos gyermekeket megcélozva. Komolyan kell venni a 6+ korhatárt! A Hasbro oldaláról újabb feladatlapok tölthetőek le, például dinók is, amiket a fejlesztési célcsoport előszeretettel preferál. De nem olyan bonyolult a család tagjainak fotóival személyre szabni a feladatot.

A játék kipróbálása során kiderült, hogy azért nem annyira egyszerű a történet, mint elsőre gondoltam.

A kipróbálások alkalmával született megállapításaim:

  • A gyermekek kivétel nélkül kedvelték a játékot.
  • Az okosabb gyermekek sikeresebbek a játékban.
  • Az okos gyermekek sem szeretnek veszíteni.
  • Fejlesztés során az a legjobb, ha két gyermek játssza, a terapeuta meg nekik asszisztál. A játék nem egyszerű (sőt!), és nehéz úgy megsegíteni a kisgyermeket, ha egyben az ellenfelei is vagyunk.
  • A játék gyakoroltatja a mondatértést.

Milyen nehézségek is jelentkeztek?

  • A gyermek félreérti az utasítást, rossz ablakokat csuk be.
  • A gyermek megérti az utasítást, de rossz következtetést von le, és rossz ablakokat csuk be.
  • Elfelejti, hogy kire gondolt, folyamatosan változtatja az elképzelését, ezúttal tévútra vezeti a játékostársát.
  • A gyermek nem figyel eléggé.
  • A gyermeknek megtetszik az ablakok nyitogatása-csukogatása, és átrendezi önkényesen stb…
  • Fogalompontosítás szükséges, korrigálni kell a mondatalkotást.

Ezért kell lennie egy szabad embernek (játékvezetőnek), aki figyel a játékosokra, és interveniál, ha kell, hogy rendben menjenek a dolgok.

Amikor összeállt a fejemben, hogy eldöntendő kérdések megfogalmazása, igen/nem típusú válaszok adása, következtetések levonása, ezek mind kiegészítői az arctanulmányozásnak, akkor ez a felismerés egyből kiszélesítette számomra a játék fejlesztő hatását.

Neuropszichológiai szempontból: A játék megdolgoztatja a prefrontális kérget, ami a modern mentális képességek elengedhetetlen feltétele. Ez kezeli a kétértelmű információkat, általa tud egy személy dönteni. Ilyen igen/nem típusú döntések meghozatala történik végig a játék során, fejlesztve a prefrontáis kérget, mely működteti a magasabb rendű kognitív képességeket, de kezeli az affektív impulzusokat (elfojtja vagy útjára engedi). (Márkus Attila: Számok számolás számolászavarok p.135.) Az egzekutív funkciózavaros személynek nehezére esik az igen/nem típusú döntések meghozatala.

Matematikai fejlesztő szerepe első látásra nekem fel sem tűnt, de a gyermekek a játék során megfigyelnek, vizsgálódnak, elemeznek, meghatároznak, halmazt alkotnak, kiemelnek egy halmazból, vagyis folyamatosan logikai műveleteket végeznek. Az óvodáskorú gyermekek gondolkodási stratégiájának kialakulásához nagyon fontos tényező a fogalmi kategorizáció, azaz a hasonló tulajdonság alapján való csoportosítás. Vagyis a játék a matematika szempontjából előkészít a konkrét műveleti szintre. És akkor még nem is említettem, hogy idegen nyelven is nagyon jó játszani.

Ha csak annyit kaptam volna a játéktól, amennyit előzetesen vártam, már akkor is meg lennék elégedve. Most, hogy végigfuttattam magamban a korábban leírt gondolatokat, le is vagyok nyűgözve.

A játék kipróbálását az Okosjáték tette lehetővé, azáltal, hogy megajándékozott egy példánnyal – köszönet érte!


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Új lehetőségek a diszlexia háza táján

A kollégák közül talán sokan hallottak egy új, számunkra nagyon hasznos betűtípus, a diszlexia karakter létrehozásáról. Valószínűleg azonban még nagyon kevesen használják. A betűtípus megalkotója, Christian Boer (sajnos csak névrokon) diszlexiás holland grafikus. A nemzetközi szakirodalom azt írja a betűtípusról, hogy a diszlexiások legalább 50%-ára jótékony hatással bír. A betűk formája hangsúlyosabb, karakteresebb, alkalmazkodik a diszlexiás egyénekre jellemző percepciós kívánalmakhoz (sajátosságokhoz), például a betűk alsó harmadának megerősítése jellemzi. Ez segíti a rászorulót a betűfelismerésben, a betű egészalakos felfogásban. De ezzel nem merül ki a jótékony hatása.

Az OpenDyslexic betűtípus

A betűk síkbeli elhelyezése, egymáshoz való viszonya és alakja együttesen sokkal olvashatóbb írást eredményeznek, ami a diszlexiás emberek számára jelentősen lecsökkenti az olvasás fáradalmainak mértékét. Az egész szöveg levegősebb, egyszerre érzékelhető jó minőségben az adott betű, és fogható fel a globális szóalak. Ugyanakkora betűméret esetében a diszlexia karakter jelentősen nagyobb méretűnek tűnik.

Ez nekünk, logopédusoknak egyszerre jó és rossz hír is. Jó, mert hatékonyan fogja segíteni az olvasásban a diszlexiás gyermekeket. Rossz hír, mert most kezdhetünk napi több órás gépeléssel átírni a meglévő klasszikus, diszlaxiafejlesztő logopédiai nyomtatott segédanyagokat, megnyújtva a logopédusok amúgy is végtelenül hosszú felkészülési idejét. Ezért nagyon jó lenne, ha az így átírt dokumentumokat valamilyen formában közösen tárolnánk ­– ezt én szívesen koordinálnám. Sokkal hamarabb jutnánk értékelhető mennyiségű, hasznos olvasási segédanyaghoz. Természetesen ez sem lesz a diszlexia 100%-os ellenszere. De azt gondolom, ha technikailag megkönnyíti az olvasást, akkor a gyermekek szívesebben és többet fognak olvasni, és ez a lényeg! A tankönyvkiadóknak meg érdemes lenne mihamarabb felmérni az igényeket, és diszlexiás betűtípus használatával is kinyomtatni a tankönyveket az arra rászorulóknak.

A mintán az Arial és a Dyslexie betűtípus összevetése látható

Itt most a francia ábécé betűivel illusztrálom a bejegyzésemet, hogy mindenki saját maga győződjön meg a hasznosságáról. (a képek nagy méretben is letölthetőek, nyomtathatóak)

A diszlexiás olvasás egyik legfőbb jellemzője, hogy bizonyos betűk keverednek. Elsősorban azok, amelyek egymás tükörképei, forgatottjai (b – d; p – q; b – p, n – u; p – d…) vagy hasonló az alakjuk (h – n – m; l – i).

És hogy konkrétan miben segít a betűtípus?

Néhány példa erre:

Az alsó rész vastagítása megelőzi a forgatásból eredő keveredést.

A betű- és szóközök növelése átláthatóbbá teszi az olvasott szöveget.

A betűk bizonyos részei döntöttek, a tükörképük így eltérő, nem keverednek össze.

 

A betűk farokrésze eltérő, a hasonló betűknél ezeket jobban differenciálják.

Részletesebb ismertető a diszlexia betűtípus jellegzetességeiről ezen a képen található.

Egy rövid ismertető a betűtípus használatának statisztikájáról. 183 fő 8-12 éves diszlexiás gyermeket vizsgáltak francia nyelven, a vizsgálatban Belgium, Franciaország és Kanada vett részt. A vizsgálati eredmények szerint a betűtípus használata 16%-kal csökkenti az olvasási hibák számát, 33%-kal csökkenti a kihagyott szavakat, 65% esetében növelte az olvasási kedvet, 48% esetében csökkentette az olvasás okozta fáradságérzést.

Egy 2012-ben, 72 diszlexiás felnőtten végzett holland vizsgálat eredménye szerint 72%-nál az olvasási tempó fokozódott, 70%-a kevesebb hibával olvasott, 78% szerint pozitívan befolyásolja a mindennapi munkateljesítményét.

Forrás: http://www.auxilidys.fr/

A Dyslexie font betűtípus letöltése otthoni használatra: http://www.dyslexiefont.com/en/order/home-use/

OpenDyslexic betűtípus letöltése: https://opendyslexic.org/

Egy egészen más típusú diszlexia betűkészlet:


A Lexia Readable betűtípus letöltése (közvetlen letöltési hivatkozás)

Akit részletesebben is érdekel a téma, az olvassa el Luz Rello és Ricardo Baeza-Yates tudományos munkáját: Good Fonts for Dyslexia

Kérem, írja ide megjegyzésbe, hogy milyen Facebook oldalról érkezett! Nagyon köszönöm!

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Aki a virágot szereti, rossz birka nem lehet – A Bella útijáték

Ez a játék a Gyümölcsöskerttel együtt érkezett hozzám. Semmivel sem rosszabb játék, sőt. Az útmutatója szerint a fiatalabb korosztálynak (3-6 éves gyermekeknek) való. 3-4 éves gyermekeknek mindenképpen ajánlom, szerintem 5-6 éves korban már túl babás egy átlagos fejlődési szintű gyermeknek. Fejlesztő hatását tekintve alkalmas beszédfejlesztésre, a színek egyeztetésére és neveinek megtanítására, begyakorlására, 3-as körben a mennyiségfogalom elsajátítására. A játék alkalmas a virágok neveinek megtanítására is. A játékidő rövidsége (kb. 10 perc) miatt alkalmas  fejlesztőórán való használatra is. Ebben a játékban a játékostársak ellenfelek, tehát a kisgyermeknek alkalomadtán el kell tudni viselnie a vereség frusztrációját. Alkalmazható a versenyhelyzetre való felkészítésként is.

 

A játéknak, mint ahogyan az mostanában divatos, kerettörténete van. Bella, a birka, szeret egész nap a réten sétálgatni, megfigyeli a szép pillangókat, és virágot szed. A legszebb virágokat vagy a füle mögé teszi, vagy nyakláncot, koronát fon belőle magának és a kis barátainak. A játszó gyermekek a virágszedés tevékenységében nyújthatnak segítséget Bellának.

A játék alkotóelemei: Bella, a birka (fából), egy dobókocka, melynek 5 oldalán számokat jelképező pöttyök vannak (1-3 között), a hatodikon pedig Bella képe. Van még egy mini, hatszögletes játéktábla, ami a mezőt szimbolizálja, és különböző színű virágok kártyái (24 db.).

A játékszabály:

A játék úgy kezdődik, hogy középre tesszük a mezőt szimbolizáló játéktáblát, és Bellát, a birkát egy tetszőleges mezőbe tesszük. A virágok kártyáit összekeverve, lefordítva a tábla köré helyezzük. Két virágot a megfelelő színű mező mellé teszünk.

A játék célja a virággyűjtés. Ehhez dobni kell a dobókockával, és ugyanannyit halad előre Bella a mezőn. Hogyha a mező mellett, amire Bella érkezett, egy vagy több virág van, azokat a dobó játékos elteszi magának, ha nincsen virág, a játékosnak nincs szerencséje. Ha bárányt dobunk, akkor Bella tetszőlegesen áthelyezhető bármelyik mezőbe, amiről beggyűjthetőek a virágok. A begyűjtés után a játékos felfordít egy új virágot, és a megfelelő színű mező mellé teszi le – ha ott már van azonos színű virág, akkor arra.

A játéknak akkor van vége, amikor a virágok mind elfogytak, és a játékosok előtt vannak. Aki a legtöbb virágot gyűjtötte, az lesz a győztes, és Bella megajándékozza őt egy győzelmi virágkoszorúval.

Olivia, a játék tulajdonosa, a játék virágkártyáit memóriakártyaként is játssza. Nagyon jó ötlet, mivel mindegyik virágból több mint 2 van, ezért rátanít a memorizásra is. Nagyobb a valószínűsége, hogy a felfordítások alkalmával párt találnak a gyermekek, ezáltal motiváltabbakká is válnak a párkeresésre, és fejlődik a vizuális emlékezetük.

A szülőkkel és testvérekkel való játék az érzelmi és kognitív fejlesztésnek a legkomplexebb formája. Olivia kétnyelvű családból származik, ezért mikor a papával és a mamával játszik, akkor spontán és szimultán két nyelvet gyakorol. Szemmel láthatóan semmi akadályt nem jelent számára a nyelvváltás. Feltételezhetően egy nyelvi központból aktiválódnak a megfelelő tartalmak.

Beszédindításra, beszédfejlesztésre, a vizuális képességek fejlesztésére, emlékezetfejlesztésre, a matematika világába való bevezetésre egyaránt alkalmas ez a játék.

A társasjáték Bella virágszál néven kapható Magyarországon.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Szuper kis gyümölcsöskert

A nyári szünetben előtérbe kerülnek azok a játékok, melyeket könnyű becsomagolni a nyaraláshoz – utazáshoz tervezték őket. Olcsóak, kis méretűek. Ezek gyakran egy nagy táblás játék egyszerűsített változatai, ahogy a most ajánlott változat is az. Ez a német táblajáték Oliviával és Évivel együtt jött házhoz, a Balatonra, nyaralásunk idején. A játék kisebb gyermekeknek (2-4 éveseknek) ajánlott, elsősorban a szociális kompetencia fejlesztésére.

Az én ellátó körzetemben napról napra nő az olyan kisgyermekek száma, akik kisebb-nagyobb elmaradást mutatnak ezen a területen. A szociális kompetencia fejlesztését célzottan érdemes fejleszteni, nem egyéb területek fejlesztése során, másodlagos ráhatással. A legtöbb társasjáték fejleszti a szociális kompetenciát, már a nevében is benne van, hogy „társas” formában űzendő. De vannak gyermekek, akiket a klasszikus társasjátékokra szocializálni kell, mert előre sejthető, hogy nem fogják egyből venni az akadályt, frusztrálódni fognak.  Ebben a játékban a játékosok nem ellenfelek, hanem szövetségesek. Össze kell fogniuk, ha le akarják győzni közös ellenfelüket, a hollót. A legkisebb gyerekek általában még nincsenek lelkileg felkészülve a vetélkedésre, a legyőzettetésre. Az is elmondható, hogy nehezükre esik az együttműködés más gyermekekkel. Ha te is ismersz ilyen kisgyermeket, akkor bátran vedd elő ezt a játékot, mert neki biztosan hasznos lesz.

A játék kerettörténete:

Ősz van, ideje a szüretnek. Le kellene szüretelni a gyümölcsöt, de a holló is szeretne magának belőle. Ágról-ágra szállva lopkodja a gyümölcsöket. A játékosoknak azelőtt kell leszüretelniük a termést, hogy a holló megdézsmálná azt.

A játék úti változatához tartozik egy mini tábla, amit középre helyezünk, egy fa hollóbábu, minden típusból (szilva, alma, körte, cseresznye) 3-3 darab kartonból készült gyümölcs, egy dobókocka, aminek oldalain 2 holló és a gyümölcsök négy színe (kék, piros, sárga, zöld) szerepel.

A játék menete:

Kitesszük a 12 gyümölcsöt a táblán látható 4 fára. Dobunk a dobókockával. Színdobás esetében leszedünk egy azonos színű gyümölcsöt, és magunk elé tesszük. Ha nincs már ugyanolyan színű gyümölcs, bármelyik másik gyümölcs leszüretelhető.

Holló dobása esetében a holló átrepülhet a következő fára, ahonnan ellophat egy gyümölcsöt. Ezt a gyümölcsöt a holló fészkébe kell rakni. Ha a fán, amire rárepül a holló, nincs több gyümölcs, akkor a holló hoppon marad, nem kap semmit. Ezután a következő játékoson a sor, hogy dobjon.

A játék akkor fejeződik be, amikor az összes gyümölcs le van szüretelve. Ha a holló még az egyik gyümölcsfán van, akkor a játékosok együttesen nyerték meg a partit. Abban az esetben, ha a holló berepül a fészkébe (a sorban az utolsó fa), még mielőtt sikerült volna a gyümölcsöket leszüretelniük, a holló a győztes.

Fiatal gyermekek esetében a játék alkalmas a színek neveinek a gyakorlására is, a számlálás (12), a mennyiségfogalom (3-as körben) és a sorra kerülés (kivárás, nyomon követés, közös figyelem) rutinjának az elsajátítására. Én az autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek, és olyanok esetében fogom használni, akiknek szociális készségeik szemmel láthatóan gyengébbek. De a megkésett beszédfejlődés terápiájában és beszédindításhoz is hatékony segítséget nyújthat ez a 2-3 perces kis játék, jól beilleszthető a foglalkozásba.

A játék táblás változata Magyarországon is kapható.


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

A logopédus könyvespolcára kéredzkedő könyvek

Lassan itt a várva várt vakáció, amit nemcsak a gyermekek, de mi, tanárok is epekedve várunk. Csak persze nekünk, legtöbbünknek a nyár nem fog munka nélkül telni. Nekem például nyáron van időm egy kicsit bogarászni a verses- és mondókás könyvekben, felújítani a repertoáromat vagy éppenséggel leporolni a rég elfeledetteket. Azokhoz a könyvekhez, amiket most bemutatni szándékozok, talán pályafutásom során a legkönnyebben jutottam hozzá. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem Juditot, aki iskolánk magyartanára, hogy nem tudna-e ajánlani valami jópofa új verseskönyvet. Dehogynem – mondta azonnal Judit, és egy kupac könyvet nyomott a karjaimba. Egy valóságos kincsesbányát fedeztem fel bennük. Persze, így, az iskolai év vége felé, nem volt időm, csak belekukkantani, de teszek róla, hogy a nyár folyamán feldolgozásra kerüljön az anyag. A könyvek általában új kiadásúak, a legtöbbjük újdonságokat, új verseket tartalmaz, de van közöttük bőven régi klasszikus is. Arra gondoltam, ha már a szerencse ily módon a nyomomba szegődött, megosztom az olvasóimmal is a könyvlistát, mely nemcsak a logopédus szakembereknek lehet segítségére, hanem a szülőknek is, ha értékes és hasznos olvasmányt keres gyermekeinek, vagy ha csak egy jó kis ajándékot a soron következő születésnapi zsúrra.

Ne felejtsük el: a felsorolt könyvek a nyelvi szintek mindegyikét fejlesztik: fonetikai, fonológiai, lexikai, szintaktikai, pragmatikai szintekre vannak jótékony hatással. Valamint az expresszív beszéden túlmenően a perceptív beszédet is fejlesztik.

Tóth Krisztina: Állatságok

Állatos versikékkel nem nagyon lehet melléfogni, hiszen az állatok mindig lekötik a gyermekek figyelmét. Számomra egyebek mellett azért is érdekes, mert a fantázianevű állatokról szóló versikék mókás körülmények között remek alkalmat teremtenek az álszóismétlésre, ami ugye fejleszti a beszédészlelést is – többek között. Ki is fogom gyűjtögetni a kötetből az érdekes szavakat.

Bartos Erika: Zsákbamacska

Csupa olyasmi van benne, ami az ovisokat nagyon érdekli.

Péter Erika: Verselhetek

Remek versikéket tartalmaz az idői tájékozódás fejlesztésére.

Csiri biri torna-tár 2. - Takács Mari illusztrációival

A nagy- és finommozgások szórakoztató fejlesztéséhez tartalmaz mondókákat, ezáltal komplexé téve a fejlesztést.

Kóc, kóc

Halhatatlan klasszikusok gyermekversei minden alkalomra.

Egy zsák mák, Mondókáskönyv Rippl Renáta rajzaival

Nyulász Péter: Zsubatta, Mondókáskönyv

Donászy Magda: Állatos ABC

Állatok vezetik végig a gyerekeket az ábécén. A kiváló versikék a gyakorolt beszédhangok automatizálására, a spontán beszédbe való transzferálására is alkalmasak.

Jakabosné Kovács Judit – Kállai Nagy Krisztina: Kerekítő 1, Ölbeli játékok, mondókák

Ez egy olyan kis könyvecske, ami használat közben mutatja meg az igazi értékét. Bár kevés kedvemre való mondókát tartalmaz, az a hároméves, kinek beszédindításra használtam, nagyra értékelte. És ez a lényeg! A kisméretű, szép színesen illusztrált könyvecske mondókáit kifejezetten kérik, könnyen megjegyzik a gyermekek, szívesen lapozgatják és idézik fel a benne foglaltakat. Volt értelme, hogy a Forrai könyvből új köntösbe bújtak a mondókák.

Friss tinta! Mai gyermekversek kortárs költők tollaiból

Személyes kedvencem, nem is írok többet róla, mert csak elfogultan nyilatkoznék.

Nyulász Péter: Miazmég? Kitalálós versikék

Az én óvodás koromban a „Sző, fon, nem takács, Mi az?” könyvben található találós kérdések módija járta. A mai gyermekek túl nehéznek találják azokat a találós kérdéseket. Ezért is örültem meg Nyulász Péter könyvének, mert az ő kitalálós versikéit nagyon megszerették a nagycsoportos tanítványaim. Mivel nem okozott számukra nagy kihívást, szívesen törték rajta a fejüket, és könnyen sikerélményhez jutottak. Igazi találós kérdések előkészítéseként vált be nálam. Utána már nem utasították el a gyermekek a nehezebb találós kérdéseket sem, bátran néztek szembe a kihívással.

És hogy kiknél használtam? Általában a beszédértés- vagy az asszociációs nehézséggel küzdő gyermekeknél csaptam fel a könyvet.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

A munkamemória fejlesztése 2 – állatokkal

Előző bejegyzésem a munkamemória fejlesztéséről szólt, számok segítségével. A „hiányzó szám” feladatot végeztettem el egy kisgyerekkel. Múlt pénteken derült ki, hogy a fejben számokkal való műveletvégzés majdhogynem megoldhatatlan feladat számára. Az volt az ötletem, hogy ha vizualizáljuk a feladatot, azzal rátanítjuk, segíteni fogja az igazi feladat végeztetését. Úgy is lett! Azóta egy hét telt el. Háromszor láttam a gyermeket, otthon viszont mindennap gyakoroltak, és már megy a feladat, fejben is természetesen. Nagyon fontos információkhoz jutottam azáltal, hogy számokat és dominó-, dobókocka képeket is mutattam a kisgyereknek. Nem csak a számok megjegyzését segítettem elő, a mentális számegyenest szilárdítgatva, hanem megbizonyosodtam arról, hogy az említett számkörökben rendelkezik a mennyiségfogalmakkal is, és ezt is gyakorolta a feladat során. Tehát a héten mindenki jól dolgozott, ideje viszont előre tekinteni, és új kihívásokat keresni. A vizualizált feladatokról azt a tapasztalatot szereztem, hogy egyrészt konkréttá és megoldhatóvá tették a feladatot a fiú számára, másrészt egyáltalán nem volt könnyebben elvégezhető számára a vizuális támpont által. Majdnem ugyanolyan hosszú volt a feladat megoldási ideje, mintha fejben végezte volna, csak magabiztosabb volt a feladatvégzés során. Viszont, ha végigmentünk a számos és mennyiséges feladatkártyákon, utána fejben már nagyon könnyen megoldhatóvá vált számára. A gyakorlást ebben a stádiumban még nem érdemes beszüntetni, a további cél a feladatmegoldás idejének a lerövidítése, a gyorsaság fokozása.

Mikor a munkamemóriánkat trenírozzuk, akkor azt nem csak az emlékezetünkért teszünk, hanem a tanulásunkért is. Nagyon fontosak ezek a fejben végzendő feladatok ma, mikor az életünket elárasztják a vizuális ingerek. A mentális reprezentációk képzésének gyakoroltatása, az ezekkel való műveletvégzés fejlesztésének fontossága felbecsülhetetlen az élet minden területén, de mi most a tanulásra fókuszálunk.

Egy kis kitérő: Az állatok nagyon hasznos alanyai a fejlesztésnek. Egyszer, Benji nevű tanítványomra gondolva, végigfotóztam a barcelonai állatkertet, a parkban található kőmamuttal együtt. A mamut volt Benjike akkori kedvence, ez inspirálta tettemet. Mikor a fotókat csináltam, akkor még nem tudtam, hogy milyen valutaértékűvé válik a sorozat, és hogy megszereztem a nyugalmamat Benji összes további órájára. Az állatos képek első pillanattól fogva Benji fő motivációs eszközévé váltak. Mikor a foglalkozásokra jött, rögtön be kellett kapcsolni a gépet, és ő fennhangon sorolta a képeket: mamut, gorilla, Zsuzsi, krokodil... Csak azt nehezményezte, hogy nem ültem fel a mamut ormányára fotózkodni, az ott trónoló két darab hároméves helyére. Ezután már bármilyen feladatot elvégzett panaszkodás nélkül, az órára a jó hangulat megalapozódott.

A következő munkamemória-fejlesztő feladatsor most tehát az állatokkal való manipulációra épül.

Rendezd méret szerint csökkenő sorrendbe az állatokat!

maci, méhecske, kakas
kecske, béka, hód
farkas, egér, pók
kígyó, medve, róka
tehén, panda, bálna
cápa, delfin, polip
kenguru, szöcske, nyúl
sas, ló, farkas
szúnyog, denevér, zsiráf, zebra
szitakötő, elefánt, papagáj, krokodil
tigris, cica, skorpió, víziló
csirke, malac, kecske, bivaly
mókus, csiga, hangya, keselyű
kobra, giliszta, kaméleon, aligátor
kacsa, kolibri, veréb, galamb, tukán
róka, farkas, medve, sün, mókus
teknős, gepárd, gazella, gorilla, gerle
fóka, jegesmedve, rénszarvas, pingvin, róka
strucc, pillangó, gyík, százlábú, szamár
boci, gida, csikó, csibe, csacsi
orrszarvú, gazella, gőte, bohóchal, birka

Az állatok képeiből gyűjteményt készítettem saját használatra, ezeket kártyákra vágva használom, segítem a ráhangolódást.

Képek letöltése

Az iskolás gyermekek második osztálytól ugyanezeket az állatokat ábécé sorrendben is visszaadhatják.

Így lesz például a panda, koala grizzlyből grizzly, koala, panda.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

A munkamemória fejlesztése

A cikk végén letölthető feladatlapok vannak

Gyakran mondogatjuk, hogy az emlékezet jól fejleszthető. Hogy mennyire, az majd most fog kiderülni.

Az egyik elsős kisfiú (7 éves) kognitív profilját ellenőrizve a WISC IV intelligenciateszttel kiderült, hogy intelligenciája átlagos, mind a verbális, mind a performációs próbákat tekintve. Viszont majd 1 SD elmaradás tapasztalható, ami a munkamemóriát és a feldolgozási sebességet illeti, az előbb említett teljesítményekhez képest. Ezt egy jó alkalomnak tekintettem, hogy összeállítsak neki egy programot a munkamemóriát fejlesztő feladatokból – mivel én azt tanultam, hogy az okokra ható fejlesztőfeladatok hatására a megcélzott képességrendszer átszerveződése következtében, ideális esetben 1 SD (15 pontnyi) növekedés elképzelhető. Hát, lássunk csodát közösen, hogy mi fog most történni.

Most nem térnék ki a munkamemória fogalmának a tisztázására, akinek kétségei vannak, annak ajánlom, hogy bátran nézzen bele a munkamemóriáról írt korábbi cikkembe: Francia kártya és munkamemória.

Kíváncsi vagyok, hogy ha becsülettel végigrágjuk magunkat az említett feladatokon, az milyen hatással lesz a gyermek munkamemóriáján keresztül az iskolai pályafutására. Az első feladatokat ma fogom elvégezni, még a posztolás előtt, ezért már fogok tudni írni a tapasztalataimról. Mivel nem annyira gyors a feladatokat leírni, az a valószínűbb, hogy a Mamapapataxi feladataihoz hasonlóan sorozatban fognak a feladatok megjelenni. Olvassátok, próbáljátok ki, és ne fukarkodjatok a tapasztalatotok megosztásával, ha nektek is van egy hasonló profilú tanítványotok, akit ki kell húzni mielőbb a csávából.

A munkamemória fejlesztését számos feladatokkal fogom kezdeni. Vágjunk bele!

Hiányzó szám feladat

Mondd meg, melyik szám hiányzik, tudva azt, hogy 1-3 között fogok számokat megnevezni, de nem sorrendben.

1-2, 3-1, 2-3, 1-3, 2-1

Most 1 és 4 között fogok számokat mondani:

2-4-1, 3-1-4, 2-1-3, 1-3-4, 1-3-2, 4-3-2, 4-1-2, 3-1-2, 4-2-3, 1-3-2

Most 1 és 5 között fogok számokat mondani:

4-5-1-3, 2-5-1-4, 3-4-1-5, 1-5-2-3, 3-1-4-5, 5-1-3-2, 5-3-2-4, 5-1-2-3, 5-4-3-1, 1-4-3-5, 1-2-5-4, 4-3-5-2

Most 1 és 6 között fogok számokat mondani:

5-6-3-2-1, 4-6-3-1-2, 3-5-4-1-3, 5-3-1-2-4, 6-3-2-4-5, 2-4-1-5-3, 4-3-2-1-5, 1-5-2-6-3, 4-3-5-1-5, 6-3-2-5-1, 5-4-3-2-6, 1-6-4-5-3, 2-6-3-5-1, 4-6-3-1-2, 4-3-2-5-1, 5-2-4-6-3, 4-3-5-1-2

Most 1 és 7 között fogok számokat mondani:

6-5-2-3-1-7, 5-7-1-4-2-6, 6-1-4-7-3-5, 5-1-7-3-2-6, 4-2-7-5-3-1, 1-6-7-3-2-4, 3-7-5-1-2-4, 6-4-3-2-5-7, 7-3-5-1-2-4, 6-7-2-1-5-3, 6-7-1-3-4-5, 2-6-1-7-4-3, 1-7-5-3-2-4

Most 1 és 8 között fogok számokat mondani:

3-6-8-4-2-1-5, 5-1-2-4-8-7-3, 2-4-6-8-1-3-5, 1-3-5-7-2-4-6, 7-6-5-4-3-2-1, 1-2-3-5-6-7-8, 8-3-4-5-1-6-7, 3-6-5-2-7-8-4

Most 1 és 9 között fogok számokat mondani:

1-2-4-6-5-3-7-8, 4-3-2-5-7-9-6-8, 9-5-3-4-2-1-7-8, 1-3-5-9-2-4-6-8, 1-4-2-3-9-6-5-7, 3-5-4-2-1-6-9-8, 9-8-7-6-5-4-2-1, 2-3-4-5-6-7-8-9

Mikor gépeltem a feladatokat azon nevetgéltem, hogy miközben a számsorokat másoltam, mi mást csináltam volna, mint hogy fejlesztettem a saját munkamemóriámat, hiszen az egyre hosszabbodó számsorokat meg kellett jegyeznem, miközben írtam. Ugyanezt szoktam művelni akkor is, mikor banki átutalás során megkapom a tranzakció végrehajtásához az azonosító kódot. Megpróbálom megjegyezni első látásra, hogy ne kelljen visszanéznem. Én használok egy emlékezeti mankót a numerikus adataim megjegyzéséhez, vizuospaciálisan kompenzálok. Elképzelek egy 3x3-as numpadet magam elé, ezen jegyzem meg a számokat. Sokszor nem is a számokra emlékszem, hanem az alakzatra, amit felvesznek, ahogyan a numpaden elhelyezkednek (pl. betűforma). Nekem ez nagyon hasznos olyan számsorok megjegyzése esetében, amit évente csak párszor használok. Nem jövök zavarba, ha fel kell idézni.

A kipróbálás tapasztalatairól

1-2, 3-1, 2-3, 1-3, 2-1

A feladat utasítását egyből megértette és hibátlanul megoldotta.

Most 1 és 4 között fogok számokat mondani:

2-4-1 (3), 3-1-4 (5; 2), 2-1-3 (4), 1-3-4 (5; 2), 1-3-2 (1; 4), 4-3-2 (1, lassú performáció), 4-1-2 (3, lassú performáció), 3-1-2 (3; 4 jó tempó), 4-2-3 (1, jó tempó), 1-3-2 (2; 4 lassú)

A zárójelben a kisfiú válaszai vannak, több válasz esetén a mondott sorrendben. Itt már látszik, hogy a számsor hosszabbodása már problémákat okoz számára. Vagy hibát vagy a megoldási idő meghosszabbodását eredményezi.

Feladatvégzés közben az ujjait nyújtogatja, és számolgat rajtuk, ezt az előhívásra használja. Nincs mentális számegyenes. Kérésre megpróbálja elképzelni, de ha behunyja a szemét, akkor is nyújtogatja az ujjait. A matematikai képességek konzekvenciáit most itt nem taglalom, mert nem releváns a cikk szempontjából.

Most 1 és 5 között fogok számokat mondani:

4-5-1-3 (2), 2-5-1-4 (3), 3-4-1-5 (2), 1-5-2-3 (4), 3-1-4-2 (5), 5-1-3-2 (4), 5-3-2-4 (1), 5-1-2-3 (4), 5-4-3-1 (2), 1-4-3-5 (2), 1-2-5-4 (3), 4-3-5-2 (1)

Rátanítás számegyenessel, vizuális megsegítéssel, az sem túl gyors. Mondja is és mutatja is a számokat. Szimultán, ahogy a számokat mondom, nem is tudja nézni, lekövetni. Azt a nagyon időköltséges stratégiát használja, hogy először megjegyzi a rövid idejű emlékezetben, és később lemutatja a számegyenesen. Harmadik lépésben megtalálja a keresett számot.

Újból nekifutunk ugyanennek, most számegyenes nélkül. Most 1 helyen hibázik és javít. Sokkal gyorsabb, és egyből jó eredményre jut, azért egyszer elismétli. A végére nagyon elfárad, elfelejti a számokat, lankad a figyelem. Kb. 30 percet gyakoroltunk.

Feladatlapok letöltése (4-es, 5-ös, 6-os, 7-es számsorok)


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Szóvarázsló

Egyre több fórumon kerül terítékre az iskolaérettség kérdése. Nem véletlenül. Nagyon időszerű, hogy szülők és szakemberek összedugják a fejüket, és közös nevezőre jussanak a nagycsoportos óvodásokat illetően. Mikor menjenek iskolába? Meddig maradjanak az óvodában?

Az iskolaérettség elég komplex (testi-lelki-nevelési) fogalom, de az biztos, hogy az egyik legfontosabb nyelvi kritériuma a jó szókincs. Nagyon fontos, hogy egy kisgyermek jó szókinccsel vágjon neki az iskolának, mert ez az oktatás minden területén jókora előnyt jelent számára. Ezért szükséges, hogy még az iskolába lépés előtt segítsük a gyermeket a gazdag szókincs megszerzéséhez.

A kérdés mindig az, hogy hogyan tegyük ezt hatékonyan. Mert tudjuk, hogy aki tehetséges, az észrevétlenül megszerzi magának a szavakat. Maguk a szülők csodálkoznak a legjobban, hogy honnan szedi a gyermek a választékos megjegyzéseit. Akinek meg nehézségei vannak, azt a gyermeket nagyon nehezen lehet hozzásegíteni egy-egy új szó birtoklásához.

Mikor idegen nyelvet tanultam, az volt a koncepció, hogy egy-egy szó tartós bevéséséhez az szükséges, hogy 7 különböző helyzetben találkozzunk vele. Most egy olyan kipróbált szótanulási stratégiát mutatok, amivel garantáltan elsajátítják a gyermekek a tanult szavakat. Ez nem más, mint a Szóvarázsló metodikája. Már a neve is olyan szuggesztív… Bátran ajánlható logopédiai terápiás foglalkozásokra, de az anyanyelvi vagy idegen nyelvi órákon is biztosan megállja a helyét. Külön előnye, hogy csoportos foglalkozás során talán még izgalmasabb a hangulata, mint kétszemélyes helyzetben.

A Szóvarázsló játékban az új szavakat nem csak meg kell neveztetni, hanem különböző manipulációknak vetjük alá őket. Észrevétlenül teszünk a gyermekek fejébe egy szóanalizáló szempontrendszert. A manipulációk mindenkori célja a szó- és fogalmi kapcsolatok létrehozása. Minél több tartós kapcsolata van egy szónak a mentális lexikonban, annál inkább lesz elérhető, felidézhető és rugalmasan használható. Mint általában minden általam prezentált játék, ez is többfunkciós, a szókincsfejlesztésen túl a fonológiai tudatosságot is trenírozza, jótékony hatása van az olvasásra és a helyesírásra is.

Konkrétan mi is a teendő?

Adott egy új szó, a legtöbb esetben ajánlott hozzá képek, szimbólumok társítása. Nekünk, logopédusoknak a vizuális szemléltetés kötelező. Bemutatjuk a szót: mondjuk és mutatjuk is a képét. Az egyszerűség kedvéért az első szó legyen a kagyló.

  • Megkérdezzük a gyermekektől, hogy milyen hanggal kezdődik az adott szó (k).
  • Hány szótagból áll a szó (2). Ha a gyermekek picik, akkor tapsoltassuk le.
  • Mondatunk egy vele rímelő szót: hintaló. Ha nem tud előhívni a gyermek egyet a mentális lexikonjából, akkor alkothat álszót is (maló), lényeg az, hogy a rím stimmeljen.
  • Továbbá megkérjük a gyereket, hogy mondja ki a szót a padszomszédjának vagy tanulótársának.
  • Legvégül megkérjük, hogy alkosson egy mondatot az adott szóval. „Nyáron, a tengerparti nyaralás során, sok szép kagylót gyűjtöttünk.”


Szóvarázsló szókártya angol logopédusoktól

A tanult szavakat gyűjthetjük szódobozokban, ami jól demonstrálja a gyermek szókincsének számszerű növekedését, vagy felragaszthatjuk a falra, hogy a gyermekek szeme előtt legyen. A tanult szavakat elmímelhetjük, elénekelhetjük, elreppelhetjük.

Ugyanezt a metodikát alkalmazom a pöszeterápia során, amikor bizonyos hang begyakorlásához a feladatlap több ismeretlen szót tartalmaz. Itt a gyermek nem tud a helyes artikulációs mozgásokra fókuszálni, ha minden energiáját a szófelidézésre fordítja. Ekkor besegítek, 2-3 szón is végigfuttatva a protokollt.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



1 Tovább

Ujjszopás a helyes artikuláció ellen

Az ujjszopás (cumi, szopis takaró, rongy, plüss állat és végtelen egyéb lehetséges tárggyal), csakúgy, mint a rossz ceruzafogás, nem esztétikai kérdés. Érzelmileg biztosan szüksége van rá a gyermeknek valameddig, de logopédiai szempontból kifejezetten káros. Egyes pszichológusok szerint a gyermek az ujjszopást arra használja, hogy ne érezze magát egyedül, mások szerint konfliktushelyzetet jelez, mely a gyermek és hüvelykujja között manifesztálódik, és ebből a helyzetből végül a gyermek kerül ki győztesen.

Általában az ortodontus (fogszabályzással foglalkozó orvos) irányítja a gyermekeket a logopédiai rendelésre, mondván, hogy a fogszabályozó elkészítése előtt rendezni kell a nyelvlökéses nyelést, hiszen amit éjjel a fogszabályzó behúz, azt nappal a nyelv kilöki a helytelen nyelések alkalmával. A rossz nyelvpozíció folyamatosan a fogszabályzó ellen dolgozik. Ezért rendezni, korrigálni kell a nyelést, lehetőleg a fogszabályozás megkezdése előtt, de nem ritka, hogy azzal párhuzamosan történik a nyelés reedukációja. Mikor a fenti panaszokkal a kisebb-nagyobb páciensek megérkeznek a logopédiai rendelésre, akkor bonyolódik csak a helyzet igazán. Mert kiderül, hogy a nyelési problémán kívül általában interdentális vagy adentális szigmatista is a gyerek. Ami az jelenti, hogy bizonyos hangokat (az sz, z, c-ket) általában a két fogsor közé dugott nyelvvel ejti (interdentális szigmatizmus) vagy például gyakori, hogy a t, d, l hangokat a felső fogsornak nyomott nyelvheggyel (adentális szigmatizmus). Ez utóbbi általában azokra a gyermekekre jellemző, akiknek a metszőfogai nagyobb méretűek. Tehát, nem csak a nyelését kell korrigálni, hanem a hanghibáit is. Az egészre valószínűleg nem lesz elég az a 7-10 alkalom, amit a nyelvlökéses szakirodalom javasol reedukációra. Ha az ember jól belekérdez, akkor az is rögtön kiderül, hogy valamilyen parafunkció is áll mindezek hátterében. A naiv logopédus azt képzeli, hogy ettől a parafunkciótól csak meg kell gyorsan szabadulni, és kész. Erre is van példa, de sajnos a helyzet általában ennél sokkal bonyolultabb. De álljon itt mindjárt egy pozitív példa az önbizalmunk és motivációnk megerősítéséhez.

Volt tanítványom, Audrey, aranyos, nagycsoportos, interdentális szigmatizmussal kezelt kislány jut a témáról elsőként eszembe. Ez is bizonyítja, hogy alapvetően egy optimista személyiség vagyok, nem a sok kudarc, hanem a siker ugrik be elsőre. Pár foglalkozás után anyukája megunta a cumizás körüli huzavonát, és egyszerűen eldugta Audrey cumiját. A gyerek másnaptól megszűnt interdentálisnak lenni, nem vicc! Amit a terápia nem korrigált, csak ideig-óráig, azt a cumi elhagyása pikkpakk automatizált. Ha nem velem történik meg, el sem hiszem, az is biztos. Ez egy viszonylag egyszerű eset volt, a gyermek könnyen túlélte, hogy megfosztották a cumijától, az anyuka elég bátornak mutatkozott, mert konfrontálódni a gyermekével. Sok szülő nem mer, ezért nem akarnak partnereink lenni a beszédfejlesztésben. Audrey problémája könnyen megoldódott. Nem ennyire egyszerű, ha a gyermek nem cumit, hanem például az ujját szopja. Attól ugye nem lehet eldobás/eldugás útján megszabadulni.

A fenti eset után biztosan állíthatom, hogy soha nem szabad egy neuromuszkuláris reedukációt elkezdeni, amíg az ujjszopás vagy egyéb parafunkciók jelenléte fennáll. A kudarc biztosítva van, mert ezek a parafunkciók folyamatosan ellenünk dolgoznak.

Akár az alkalmankénti, tudattalan ujjszopás (pl. az éjszakai) is fenntartja a kóros ajak-, nyelv- és állkapocs-pozíciókat. Pontosan azokat, amelyeket nekünk a logopédiai foglalkozások során korrigálni kell. Népballadai megfogalmazással, tömören: „Ha este felrakták, reggelre leomlék.” Ezért már a telefonos időpontkérés során a logopédusnak meg kell tudakolnia, hogy a gyermek szopja-e az ujját vagy egyéb más dolgot, pl. a takaró csücskét, és mutat-e hajlandóságot annak elhagyására.

Mi a teendő, ha a válasz pozitív, a páciensek együttműködési szándékot mutatnak, milyen segítséget/tanácsot adhatunk a parafunkciók kiküszöbölésére? Az első személyes találkozás során a klasszikus logopédiai vizsgálat helyett javasolt megbeszélni, hogy konkrétan milyen problémákat okoz az ujjszopás. Érdemes ezeket képekkel illusztrálni. Megmutatni a fogsorzáródási rendellenességeket, melyeket az ujjszopás okoz, valamint a korrekció utáni állapotot is illusztrálni, szemléltetni, hogy van megoldás. Természetesen a 10 év fölötti gyermekek esetében számíthatunk jobban a gyermekek belátására. Az 5-6 éves gyermekek is tudatában vannak általában az ujjszopás helytelenségének, ezért gyakran azt hangoztatják, hogy nem szopják, de titokban mégis. A szülő ennek természetesen tudatában van, ennek ellenére mindketten úgy tesznek mintha…

A cél természetesen nem a bűnösség érzésének felkeltése, pont fordítva. Fel kell menteni a gyereket. Hangsúlyozni kell, hogy teljesen természetes, hiszen a csecsemők ösztönösen is ezt teszik. A logopédus a kis páciens szemébe egyenesen nézve azt fogja mondani: „Biztos vagyok benne, hogy neked sikerülni fog!” Így létrejön egy szülő-gyermek-logopédus kooperációs háromszög, akik segíteni fognak a mérleg nyelvét a helyes oldalra billenteni, és ott megtartani.

Cumikat gyűjtenek egy óvodában az idősebb gyerekektől az aranyos manók. "A túl hosszú ideig tartó cumihasználat valóban befolyásolja azt, hogy mennyit és milyen tisztán beszélnek a kisgyermekek" (Jacqui Woodcock, Children’s Speech and Language Therapy Service Manager) Forrás: http://www.signal107.co.uk/news/local/worcestershire-toddlers-to-ditch-their-dummies/

A leszokáshoz: először is, egy speciális helyet kell kialakítani a lakásban, ahova leteszik, remélhetően végleg az eszközeiket: fiók, doboz, polc stb. Azért kell speciális hely, mert a gyerek szereti biztonságban tudni ezeket az eszközöket, és ha szem előtt vannak, vagy ha tudja, hogy hol vannak, nem olyan sokkoló a hiányuk. Az alvós plüssálatkákat is kellő távolságba kell helyezni, amennyiben ezek fenntartják a szopizást (társult helyzetek esetén, azaz amikor a szopizás egy tárgy szorongatásával párosul).

Álljon erre is egy konkrét példa:

Ági, gyermekkorom legjobb barátnője, egy zsebkendő méretű rongyot szopizott. Minél koszosabb volt, annál jobban ragaszkodott hozzá. Az íz és szagélmény fokozása végett gyakran be is csokizta. Megszerezni tőle, hogy kimossák, az anyukájának nem volt egyszerű feladat. Ha jól emlékszem, majdnem 14 éves koráig szopta. A „leszokások” alkalmával bekerült a szopi a vitrinbe, hogy minden arra járó személy szemrevételezhesse, hogy Ági nem hódol többet a szenvedélyének. Innen, igaz kevésbé látványosan, gyakran visszakerült használatra a tulajdonosához. Már komolyabb szándékot jelzett, mikor a szopi befőttesüvegbe került, és azt elvitték a konzervgyárba, hogy tartósan lefedjék. Nem ezekről a lecsavarható kupakokról beszélek, hanem azokról az aranyozott színűekről, amiket a kés fokával kellett felpattintani, és utána már alkalmatlanná váltak a használatra. Természetesen még egy-két alkalommal így is kikerült a szopi a palackból. Végül a tartós leszokást az udvarlók jelenléte hozta meg. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy drága barátnőmet 7 éves korában elütötte az autó, és akkor szenvedett nagyon súlyos, életveszélyes sérüléseket. Ez a trauma tartotta fent valószínűleg nála extrém ideig a szopihasználatot.

A leszokáshoz: másodszor, az érintett fél – segítséggel – csináljon egy naptárat, ahol folyamatosan bejegyzésre kerül, ha nem szopizott a gyermek. A naptárba lehet pl. aranycsillag matricákat ragasztani, sikeres éjszakai, nappali nemszopizás után. A szülő meg megígéri, hogy 10 matrica után valami ajándékkal lepi meg csemetéjét.

 

Az itt letölthető (angol nyelvű) lapon jelölhetőek a cumizás nélküli nappalok és éjjelek. Mintának lehet használni.

A naptárhasználatot telefonos beszélgetések is kísérhetik, amikor a gyermek bizonyos időközökben felhívhatja a logopédusát, hogy elbüszkélkedjen, hogy már megint 10 napig nem cumizott.

A drasztikusabb megoldások közül említeném például a kar befáslizását. Ez úgy működik, hogy alvás közben a kötés könyökre gyakorolt nyomása megakadályozza, hogy a gyermek önkéntelenül a szájába vegye a kezét. Vagy a hüvelykujjizület két oldalára helyezett leukoplasztcsík is megakadályozza, hogy éjszaka az ujj önkéntelenül a szájba kerüljön (jelzőkészülékként funkcionál).

Általában szorgalmi időszakban javasolt a leszokást elkezdeni, nem javasolt iskolai szünetekben, mert az elfoglaltság hiánya gyakran fenntartja a tüneteket, meghiúsítva a leszokási kísérletet.

Az egyik általam tanulmányozott szakirodalom szerint mindezek követése 90%-os sikerrel válik be, az alkalmazás első hetétől számítva.

Pár szót ejtenék még egy kevésbé ismert parafunkcióról. A nyelvszopás jól leépül a nyelvmozgások reedukációja során. A helyes nyelvmozgások begyakorlása során szinte magától abbamarad, egy tónusos és jól pozícionált nyelv sokkal kevésbé ingerlődik szopásra.

A logopédus a munkája során a különböző orofaciális neuromuszkuláris diszfunkciók reedukációjával is foglalkozik, mint: a légzés, az ajkak, a nyelv, az állkapocs, esetleg az egész test helyes pozícióinak kialakítása, a rágás, a nyelés és nem utolsósorban a hangképzés.

Hamarosan a körömrágás, a fogsor és az artikuláció kapcsolatáról is írok.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu



0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (1),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (3),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (13),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (4),játék (39),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (14),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (2),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (13),olvasásfejlesztés (4),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (8),szókincsfejlesztés (10),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com