Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A szemantikai háló szövögetése a TwinFit kártyákkal

Két tanítványom is súlyos beszédértési problémával küzd. A legjelentősebb különbség közöttük, hogy az egyik gyermek magyar egynyelvű környezetből érkezett a francia iskolába. A másik családban a szülők különböző nemzetiségűek, és egy választott harmadik nyelven kommunikálnak egymással. Nem is olyan ritka jelenség ez a multikulturális világban. Gyakran van az, hogy két különböző nemzetiséghez tartozó ember angolul kommunikálva szeretnek egymásba és alapítanak családot. A gyerekek születése, beiskolázása aztán megváltoztatja a dolgokat. Hogy miben is, az majd egy másik cikkem témája lesz.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a két esetben jelentkező értési probléma mennyire különböző természetű lehet, még ha a beszéd- és mondatértési tesztek számszerű eredményei hasonlóknak is mutatkoztak.

Szóval, ennek a két gyerkőcnek keresgéltem játékokat a neten, amikor megakadt a szemem a TwinFit termékeken. Azonnal éreztem, hogy jó úton járok. De hogy mennyire jón, arra várnom kellett, míg a postás hazahozta a megrendelt termékeket, és kipróbálhattam őket.

Majd kipróbáltatott és jónak találtatott. Nagyon jónak! Anyagi okokból rendeltem csupán 5 fajtát belőle, no meg a helyhiány is fontos szempont az életemben. Nevük szerint: Funktiona, Instrumenta, Causa, Varia, Assoziativa.

Igazából ez egy memóriajáték, de én csupán nyelvi gondolkodásra, -fejlesztésre akarom használni, ezért nem terhelem meg velük a gyerekek emlékezetét. Szerintem még nem is tudnám ezen a fejlettségi szinten.

A játék célcsoportként a logopédiai ellátásban részt vevő személyeket jelöli meg, külön kiemelve az afáziás gyerekeket. Ajánlják továbbá mindenkinek, akik javítani szeretnék agyi teljesítményüket. Ezzel azért vitatkoznék, annyira azért nem érdekfeszítő a játék egy átlagpolgárnak. A logopédiai terápiában azonban nagyon hasznos.

Használat során a kártyákat felfele fordítva és jól összekeverve teszem az asztalra, mindegyik lap látható. A játékosoknak egymás után kell keresni két, szerintük összetartozó képet. Minden gyermeknek a saját életkori- és teljesítményszintje szerint meg is kell indokolja, hogy miért tartoznak össze. Amennyiben túl nehéz a párkeresés, én megnevezek egy kártyát, és verbális megsegítéssel terelgetem a párja felé, amit már a gyermeknek kell megtalálnia.

A Varia játék egy dolog kétféle megjelenését járja körbe. Például: a tojás lehet lágy is vagy tükörtojás is. Esernyő/napernyő – védelmet nyújtanak. Szemüveg/búvárszemüveg – a maguk módján segítik a látást. Az embernek orra van, az elefántnak ormánya. Nem véletlenül vettem elő legelőször ezt a dobozt, szerintem ez a legkönnyebb, segítette a gyermekek ráhangolódását a feladatokra, azonnal sikerélményhez juttatva őket.

A Funktiona dobozban található kártyák használat alapján csoportosíttatják a tárgyakat. Például: eső ellen használhatunk esernyőt vagy esőkabátot. Részletesen meg lehet vitatni, hogy mikor használjuk egyiket vagy a másikat. Vagy az egérfogó és a cica is megfoghatja az egereket.

Az Instrumenta játék során a cselekvést a hozzá tartozó eszközzel kapcsoltatjuk össze. Példák: ollóval vágják le a hajunkat. Konzervnyitóval nyitjuk ki a konzervet. Gyufával gyújtjuk meg a gyertyát.

Eddig ezt a három játékot próbáltam ki a gyerekekkel, és volt egy kísérletem a Causa játékkal (ok-okozati összefüggések felismerése és megfogalmazása), ami az előbbieknél jóval nagyobb kihívás elé állította a tanítványomat. Talán majd erről is fogok írni.

A játékok vizuális-motoros megtámogatással provokálják a nyelvi gondolkodást (gondolatébresztés, a logikai összefüggések keresése, megtalálása), hogy a feladatok a legfiatalabbak vagy a legsúlyosabb patológiák számára is hozzáférhetőek legyenek.

A játék során aktivizálódik a szókincs, gyakoroltatja a mentális lexikonban való keresést és a precíz hozzáférést az egyes szavakhoz. Továbbá lehetőséget teremt a szintaktikai szint fejlesztéséhez is, hiszen a két kép közötti kapcsolat megfogalmazása remek alkalmat teremt a mondatépítés gyakoroltatására (gondolatok célirányos, adekvát kifejtése).

A terápia során a képekkel manipulálunk, beszélgetünk róluk. A problémásabb képeket azonban le is fénymásolom, ez kerül be a gyermek logopédiai füzetébe. Házi feladat gyanánt ezeket kell összekötnie.

Végül következzen egy kis verbális illusztráció arról, ami az Instrumenta játék során esett meg velünk.

„A telefont bedugjuk a töltőt.”
(Ragozási probléma, mondatalkotási nehézség. A szemantikai kapcsolatot azonban jól megtalálta.)

„Ezek ugyanazok.” (leves, kanál)
(Felismeri az összetartozást, de nem tudja a kapcsolatot megfogalmazni, ezért egyszerűsít.)

„A fésűvel azt csináljuk, hogy lelóg a haja, és visszateszi, ahogy volt.”
(Nagyon szép példája a pontos szóelőhívás-gyengeség körülírással való kompenzálásának.)

„A gyufában tűz van, és a gyertyára tesszük rá a tüzet.”
(Gondolati szinten helytálló, a megfogalmazás nagyon sajátságos. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a kompenzációs stratégiák milyen költségesek, jelentős szótöbblettel járnak. Elvileg azért, hogy a „meggyújtjuk” szót elkerülje a gyermek, egy öt szavas mondat helyett – „gyufával gyújtjuk meg a gyertyát” – egy tizenegy szavas mondatot használ.)

„Rúzs-kolbász, összetartozik.”
(Vizuális hasonlóság – mindkettő henger alakú – alapján jutott téves szemantikai összefüggésre.)

A fenti példák nagyon tanulságosak számomra. A játék kiválóságát igazolja, hogy szemantikailag nem állítja nagy kihívás elé a gyermeket. Gondolkodásra készteti, az értési gyengeség leginkább a gondolkodási idő hosszúságában nyilvánul meg, de nem állítja megoldhatatlan feladat elé a gyermeket. A párok megtalálásával sikerélményhez jutnak, és motiválttá a további feladatmegoldásra. A legnagyobb meglepetést számomra azonban az okozta, hogy akármilyen fokú is a gyermek értési nehézsége, az expresszív beszéd is súlyosan sérült (bár a korábbi tesztek ezt nem mutatták), a legvariábilisabb tünetekkel, és már a szókincs is nagyon gyengének mutatkozott.

Tanulságok:

A legeredményesebb fejlesztés olyan eszközökkel képzelhető el, ami a receptív és expresszív beszédet egyszerre célozza meg. A hibaelemzés elengedhetetlen a terápia során. Ha nem jegyezzük le/vesszük fel az adott beszédprodukciót, akkor csak a legmarkánsabb hibákra fogunk emlékezni (vagy arra sem), nem biztos, hogy segíteni fog a teljesítmény korrekt megítélésében és a terápia irányának a meghatározásában.

Bár az én tanítványaim nem nagyon bírják, ha jegyzetelgetek. El vannak általam kényeztetve, és igénylik a folyamatos szemkontaktust. Ezért mikor versenyt futva az idővel igyekszem a produkált mondatokat leírni, akkor először rám kérdeznek: „Mit írsz?”, majd elkezdik a produkált mondatot vég nélkül echolálni, egyre nagyobb hangerővel, amíg abba nem hagyom az írást…

Mint már megjegyeztem, a gyermekek szívesen játszanak a játékkal. Azt, hogy komoly munkának teszi ki őket, az jelzi, hogy amint újból meglátják a kérdéses dobozt, hamar közlik: „Én ma nem ezt akarom játszani!” Viszont az újabb hasonló doboz felmutatása azonnal cselekvésre ösztönzi őket.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Kipróbálni és megszeretni: a megunhatatlan Quoridor

Fantasztikus játék, az én személyes, mindenkori kedvencem. Azért is nem írtam róla eddig, mert nem akartam elpazarolni, méltóan akartam szólni róla. Most, hogy ennyi ideje nem írtam már, ideje valami igazán érdekessel előrukkolni.

Szép játék, tömörfa a táblája, fából vannak a kiegészítők is, a bábuk és a kerítések. Van belőle asztali és úti változat is. Az asztali változat méltó dísze lehet a legigényesebb nappalinak is. Nekem azonban az úti változat van meg, mert hát különböző helyszíneken látom el a feladataimat, és a célnak ez a változat nagyon is megfelel.

A játékot 2-4 játékos játszhatja, egy parti időtartama 5-10 perc – így tehát minden adottsága megvan ahhoz, hogy ideális fejlesztőjáték legyen. Nem túl hosszú, lehet ketten is játszani, de kiscsoportban is használható. Az egyetlen probléma, hogy egy parti sosem elég, de ez nem is baj, hogy kinek nem baj, az a végére, remélem, kiderül.

A játék kezdetén minden játékos kap egy bábut és 10 kerítést. A játékosok elhelyezik a bábut a saját térfelük rajtvonalára, és kezdődhet a menet.  Az nyer, aki a leghamarabb érkezik meg az ellenfele rajtvonalára. A játék során a játékosok vagy lépnek vagy feltesznek egy kerítést a játéktáblára.

A barikádépítés célja a saját útvonalunk megépítése vagy az ellenség akadályoztatása. De érdemes csínján bánni a kerítésekkel, mert hamar elfogynak. Tilos azonban az utat teljesen lezárni az ellenfél előtt.

A játék a fejlesztendő gyermeket nagy dilemma elé állítja: pikk-pakk nyerjen vagy szép labirintust építsen. Az ezen való morfondírozgatás végigkíséri a partit. Kevesen tudnak ellenállni az építkezés varázsának…

Kinek ajánlom elsősorban? Figyelemzavaros gyermekeknek mindenképpen. Gyors a menete, érdekes, nem játszik a gyermekek amúgy is illékony türelmével.

A labirintusépítés stimulálja a frontális lebenyt, a síkban való tájékozódást is gyakoroltatja,  hatással van a frusztrációtoleranciára – általában növeli a szintjét. Nem mondom, hogy nem esik meg az, hogy egy-egy gyerek, úgy ahogy van, lesöpri a táblát bábustól, kerítésestől. És azt sem ígérhetem meg, hogy a szülő nem fogja faképnél hagyni a gyermekét, mikor szembesül vele, hogy sosem fogja legyőzni csemetéjét. Megtörtént eset. Nekik javaslom több parti gyors egymás utáni lejátszását, előbb-utóbb csak elfárad az a gyerek.

Tehát figyelemzavarban szinte minden érintett területet fejleszt: tervezést-szervezést, intenzív koncentrációt, figyelemmegosztást, téri tájékozódást, gátlást, alkalmazkodást a folyamatosan változó helyzetekhez, a pillanatnyi helyzethez igazodva újabb és újabb feladat-megoldási stratégiák kiötlését és kivitelezését. Fejleszti továbbá a logikai készséget, és jó hatással van az együttműködésre is. Sosem felejtem el az egyik autista tanítványom első találkozását a Quoridorral. Amint lehetett, egy áthághatatlan falat épített kettőnk közé. Nem volt kicsi a szimbólumértéke. A játék szintjén leképeződött a specifikus autista tünet, a gyermek problémája. A Quoridor játék használata a terápia során fel is oldotta ezt a problémát, fokozatosan leomlott a Fal.

Ne tévesszen meg senkit az új változat dobozán található (8+)-os felirat, már az 5-6 éveseknek is a kedvenc játékuk.

Annyira szeretem.


LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Az írott utasítás megértése és kivitelezése

Te meg tudod oldani? Három formát válassz ki a mintaképről: Az első forma színe különbözik a másik kettő színétől, de ugyanolyan alakú, mint a harmadik forma, ami ugyanolyan színű, mint a második.

Az itt bemutatott feladatsort olyan felső tagozatos vagy nagyobb gyerekeknek ajánlom, akiknek szövegértési nehézségeik vannak vagy nehezükre esik az utasítások jó minőségű értelmezése. A feladatokban nagyon egyszerűnek tűnő utasítások alapján kell geometriai formákat sorrendbe helyezni. Az egyes feladatok az utasításértésen túl igénybe veszik a grafomotoros, vizuospaciális, vizuokonstrukciós és matematikai-logikai képességeket is. A 2. feladat a munkamemória fejlesztésére is szolgál. A feladatok forrása az Ortho Motus promóciós anyaga, a kisebb gyerekek részére készített utasításértési feladataikról már írtam itt: http://logopedia.postr.hu/utasitas/

A feladatok szokatlanok lehetnek, így érdemes a fejlesztőnek alaposan átgondolnia a lehetséges válaszokat és a segítő stratégiát. A minták alapján további önálló feladatok is készíthetőek egy kis kreativitással.

További variáns: a mintaképek és a megoldások együttes bemutatása alapján készítse el a gyermek a megfelelő utasításokat (magyarázatfejlesztés).

A magyar változat letöltése (PDF) 

A magyar változat megoldásai (PDF)

Az eredeti, francia nyelvű változat letöltése (PDF)

A kipróbálásról

Bár a feladatsort Samunak gondoltam ki, a szünet miatt úgy esett, hogy végül Dominik próbálhatta ki először.

Nagyon jó volt, neki is nagyon tetszett a feladatsor. Róla annyit kell tudni, hogy egy 13 éves, intelligens, jó logikai-matematikai gondolkodású nagyfiú.

A feladatsort javítással együtt 25 perc alatt oldotta meg egy hibával, a 2. feladat során nem figyelt a fordított betűrendbe sorolásnál. Tehát a továbbiakban újabb munkamemória fejlesztésére alkalmas feladattal kell megkínálnom. A 3-as feladatban még egy új helyes megoldást talált, amire eddig nem gondoltam.

Várom a ti észrevételeiteket is, a tapasztalataitok megosztását, hiszen ettől válik a feladatsor valódi fejlesztőfeladattá.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu

0 Tovább

Beszélni, megérteni

"Két beszélgető óvodás közül, ha az egyik nem érti a beszédet, sérül és hamarosan meg is szakad a kommunikáció."

Ma van a blogom első születésnapja. Boldog szülinapot Logopédia mindenkinek!

Én személy szerint nagyon szeretem írni. Még akkor is, ha egyre ritkábban ragadtatom tettekre magam, a fejemben végtelen cikksorozatok élnek mindenről, amivel foglalkozom: olvasás, diszlexia, diszgráfia, beszédfejlesztés, beszédértés, diszegzekutív funkciózavarok, autizmus spektrumzavar stb. Csak a szigorú szerkesztőm akadályoz meg abban, hogy beharangozzam mindazt, ami eszembe jut, és ami azután valószínűleg a feledés homályába veszne. Ő beszél le arról is, hogy sorozatokat írjak…

Leginkább azokon a patológiákon gondolkodom, amik spontán módon elém sodródnak. Szoktam is mondani: keresem magamnak a bajt? NEM! De a baj megtalál magától is. Ami elsőre megoldhatatlan problémának tűnik, az előbb-utóbb lassú metamorfózis által alakul át érdeklődési területté, tudássá, hogy végül egy gyermek fejlődésében csúcsosodjon ki. Igen, nem írtam el, a szakmám ezen pontján már vannak csúcsok is, még ha mélységből van is több.

Mostani témám a beszédértés témaköre. Két kedves tanítványom is súlyosan érintett a témában, még ha nem is azonos mértékben. Ez egy nagyon érdekes, és a pályakezdők számára valószínűleg egy nagyon félelmetes téma. Miközben írok, mosolygok a jó pár évvel ezelőtti önmagamon, félelmeimen. Remélem, minél többen elolvassák a cikkemet, hogy megspórolják maguknak az indokolatlan izgalmakat.

Ami mostanában leginkább izgat, az az, hogy milyen hangsúlyosan van jelen az utasításértési nehézség a figyelemzavaros kórképben. Egyébként ez a nehézség olyan gyermekeket is érint (és befolyásolja jelentősen az iskolai pályafutásukat), akiknek egyébként kimutatható beszédértési problémája nincs is.

Érdekelnek továbbá az expresszív verbális kompetenciák fejlesztésének nyilvánvaló direkt hatásai az értésre. Itt a szemantikai háló szövögetésére gondolok (a korábbi beszédfejlesztés stádiumában), de nem térek ki rá, mert később terveim vannak vele.

Most a szokásos elméleti kitérő következik pár gondolatban, nevezetesen, hogy mik a beszédmegértés kompetenciaterületei.

Ha valaki nem érti a beszédet, akkor egy párbeszéd során a feltett kérdésekre inadekvát választ ad. Ez nagyon megzavarja a külvilággal való kommunikációt, különösen, ha egyenrangú partnerek a kommunikáló felek. Két beszélgető óvodás közül, ha az egyik nem érti a beszédet, sérül és hamarosan meg is szakad a kommunikáció. Valamennyivel sikeresebb a kommunikáció, ha a beszédet nem értő óvodás egy pedagógussal vagy szülővel kommunikál, hiszen felnőttként, tapasztalataink alapján sok olyan jelzést is tudunk értelmezni, amit a gyerektársak nem (metakommunikáció, szövegkörnyezet, segítő kérdésekre adott válaszok). A beszéd nem értése zavarossá teszi a környezettel való együttélést az érintett személy számára. A beszédet nem értő gyermek nem tud elmesélni egy történetet, összefüggéstelen szóhalmaza egy nem szakember számára súlyos értelmi probléma lehetőségét veti fel. A beszédértéshez szükséges kompetenciaterületek tehát:

  • Az utasítások követése
  • A szókincs fejlesztése
  • A fő gondolat megértése
  • A nyelvi gondolkodás, okfejtés (a problémamegoldásra irányuló belső beszéd kialakítása)
  • Következtetések levonása

De természetesen a beszédértés fejlesztésével együtt jár a beszéd használata is, tehát a beszédértést végigkíséri az expresszív beszéd fejlesztése, kéz a kézben járnak. Az általam böngészett szakirodalom (Catherine Delamain, Jill Spring: Parler, écouter et comprendre, 2009, Chenelière Éducation, Québec)

  • leírás (a jelzős szerkezetek gazdagítása),
  • magyarázat (a világos utasítások átadása, a pontosításra váró magyarázatok megalkotása),
  • mesélés (történetek elmesélése és az összefoglaló-képesség kialakítása),
  • predikció – az előre jövendölés (nagyon fontos tevékenység az előzetes információkból megalkotott verbális következtetések gyakorlására),
  • játék a szavakkal (olyan rímekre, ritmusra, alliterációra, hangutánzásra, kétértelműségre irányuló feladatok, amelyek örömet okoznak a gyermekeknek)

típusú feladatokat ajánl a szenzitív beszéd fejlesztéséhez.

Amint újra végigsiklik a szemem a fejlesztendő területeken, részben örülök, hogy a fejlesztési lehetőségek milyen széles palettája adott, részben aggódom, hogy hogyan bogarászom ki a sok mindenből, hogy az adott gyermeknek mire van a leginkább szüksége, és mely feladatokkal fog a leghatékonyabban fejlődni.

Amíg a fenti gondolatokkal megbarátkozunk, és az új távlatokat fel- és kidolgozzuk, addig bemutatok egy könyvet, amit utasítás-, beszédértési nehézségek esetén szoktam használni.

Címe: Észcsiszoló kicsiknek – Négy testvér
Szerzői: Á. Bíró Éva, Csahóczi Erzsébet, Halmos Mária, illusztrátora Koltai Éva, blogom kedves olvasója.
Kiadó: Műszaki Könyvkiadó, 2000

A fejlesztő könyv egy komplexen kigondolt, kidolgozott anyag. A terápián általában egy foglalkozás során egy oldalt szoktam átvenni a gyerekkel, a többi gyakorolnivaló mellett. A vizuális képességek fejlesztésére alapozva fejleszt sok mindent, szókincset (pl. relációs, matematikai szakszókincset), térben-időben való tájékozódást, lateralitást, utasításértést, általános ismereteket, verbális emlékezetet, matematikai ismereteket, gondolkodást. Mivel az egész tartalom a vizuális anyagra támaszkodik, nagyon fontos az igényes, nekem nagyon tetsző grafikai megjelenítés. A gyerekeket motiválóan még inkább bevonja a feladathelyzetbe, nekünk, Dörmögő Dömötörön felnőtt fejlesztőknek pedig tudat alatt okoz jó érzést és elégedettséget.

A következő cikkemben további, a beszédértés fejlesztéséhez használható feladatokat fogok bemutatni.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Legyező olvasólap

Ezt az olvasólapot Anouknak találtam ki, aki egy diszlexiás és figyelemzavaros kislány.

Betűtévesztései nagyjából kimerültek a p-b-d-q betűk tévesztésében. A pontosság kedvéért, nem is annyira tévesztette őket, hanem ezek a betűk azonosítására hosszabb idejű vizuális percepcióra volt szüksége. Olvasása nem volt folyékony, leginkább a hosszabb, nehezen tagolható szavaknál volt tapasztalható egy visszalépés a silabizáló stratégiára, vagy a szókezdő szótagokból találgatta ki a szavakat.

Az innen is letölthető olvasólapon háromszótagos szavak találhatóak egy legyezőformába hajtogatott papírlapon, egy sorban 3 szó. Az olvasás kezdetekor a teljesen összecsukott legyező van a gyerek előtt, majd a szótagokat jobbról-balra kell kihajtani, mintha egy könyvet lapozgatnánk. Így egyszerre mindig csak 1 szótag van a gyerek szeme előtt.

A harmonikus olvasástechnika gyakorlásához találtam ki a feladatlapot. A feladat egyaránt fejleszti a vizuális szintézis folyamatát, a munkamemóriát és az értő olvasást – a szó jelentéséhez való hozzáféréssel. Fejleszti továbbá az olvasó szemmozgást és a sorváltás gyakorlását. Ez utóbbi fejlesztését szolgálják a soronként különböző színek és a sorok árnyékolása.

A munkamemóriát fejleszti, hogy az elolvasott szótagokat a rövid idejű emlékezetben tárolni kell (nem maradnak a gyermek szeme előtt), miközben a gyermek tovább folytatja az olvasást. A szavakat alkotó szótagok folyamatosan vannak leírva, a szavak között nincsenek határok. A gyerek folyamatosan használja a rövid idejű emlékezetét, és folyamatos kapcsolatot kell létesítsen mentális lexikonjával a szavak (értelmének) azonosításához. Nincs vizuális támpont a szó terjedelmét illetően.

A 3 szótag elolvasása után, mikor összeállt a gyermekben az olvasott szó, érdemes hangosan és egyben is kimondatni azt.

A feladatlap elkészítése: Először ki kell nyomtatni, utána körbe kell vágni, majd legyezővé kell hajtogatni. A látható vonalak vannak kívül, és a szótagokat kell befelé, takarásba hajtogatni, tehát a szótagok közepén is van egy hajtás. Az utolsó lapon alul láthatóak a hajtogatási vonalak.  A szavak természetesen átírhatóak, a szótagszámhoz sem kell feltétlenül ragaszkodni – lehet csökkenteni vagy növelni (2 vagy 4 szótagos szavakat is lehet írni).

Alternatív felhasználási javaslat: a szétnyitott olvasólapon különböző színekkel karikázhatják be a gyerekek az egyes fogalmi kategóriák szavait, ezzel trenírozva a lexikai szintet. Hasonló módon lehet színeztetni az azonos nyelvtani kategóriákat is.

A nagy melegben persze legyezgetésre is használható.

Az olvasólap letöltése

A legyező persze gép nélkül is elkészíthető (az eredeti változatom)

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Szeretsz? Nem!

Beszédindítás 4.
Tu m’aimes? Non! Tombe, tombe, tombe au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Non! Reste, reste, reste au fond de l’eau!
Tu m’aimes? Oui! Remonte, remonte, remonte dans mon bateau!

Azok a mágikus első szavak: zsiváf, efelán” cikkemben ejtettem szót arról az esetről, mikor a nembeszélő (egyébként francia, háromnyelvű) kisfiú hónapokon át tartó passzív mondókázás után szóra fakad, és egyszer csak elmondja az egyik mondókát. Mivel ez a jelenség hatalmas örömöt váltott ki belőlem (volt sok Oh là là és puszik sorozata is), és szemmel láthatóan a kisfiú szeretett nekem örömet szerezni, elismételte, valahányszor csak találkoztunk. Később a gondozóinak is elmondta a mondókát.

Álljunk csak meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el. Tulajdonképpen mi is történt? Ez idáig a gyermek csak halandzsabeszédre volt képes, illetve szavakat tudott mondani. Most akkor tud beszélni vagy nem? Ha tud beszélni, miért csak a mondókát ismétli? Ha nem tud beszélni, hogyan mondja el a mondókákat?

Itt kerül képbe az echolália (visszhangszerű utánzás) fogalma. Főiskolai tanulmányaim során találkoztam először ezzel a fogalommal, megjegyzem, nagyon felszínesen. A Gereben tanárnő szerkesztésében megjelent Diszfázia könyv biztosan érintette a témát. Azt tanultam, hogy a kisgyermek a beszédfejlődés kezdeti szakaszában (egy rövid ideig) gyakran mások kimondott szavait visszhangozza, amíg szókincse nem elég fejlett, és még nem rendelkezik kellő mértékű grammatikai ismerettel. Továbbá, hogy ez a jelenség későbbi fennmaradása leginkább a fogyatékos beszédkórkép, a diszfázia jellemzője, valamint az autizmusé is. Nem tanultam intézményes formában az autizmus spektrumzavarról, úgyhogy ez az ismeretem már a gyakorlati munka hozadéka.

Mikor találkoztam egy echoláló gyermekkel, a jelenséget felismertem: „Aha, echolál!” – mondtam tudálékosan a szülőknek. Majd hozzátettem, hogy nagy a baj. A diagnózis fontos elemeként tekintettem a jelenségre.

Visszatérve az esetemre, a kisfiú valószínűleg a mondókát echolálta, vagyis gestaltosan, az egész mondókát egészben jegyezte meg, egyetlen szóként használva. Mondhatnám azt is, hogy értelmezés nélkül visszhangozta, de ez nem lenne teljesen igaz, mert a képekhez, eszközökhöz társítva hibátlanul idézte fel a megfelelő mondókát, és a mímelésben is konzekvens volt. Erre korlátozott mennyiségben több nyelven is képes volt, a Happy Birthday to You-t például szinte első hallásra megtanulta angolul, franciául és magyarul is. Akkor ez most egy közlékeny természetű echolália vagy kivételes verbális emlékezettel állunk szemben? De ha kivételesen jó a gyerek verbális emlékezete, akkor miért nem használja kompenzálásra a nyelvelsajátítás során? Így morfondíroztam magamban.

Egyszeri találkozásuk konklúziójaként a gyermekpszichiáter nem gondolta autistának a szóban forgó kisfiút. Nem zárhattam ki 100%-os biztonsággal, hogy az ismételt műtéti beavatkozások (a kisfiút áttétes agydaganattal is kezelték), bár direkten nem érintették a beszédközpontot, nem károsították-e valamely beszédterületet. Igaz, a műtéteket végző orvosok következményeket a figyelem-koncentráció területén vártak – legalábbis a szülőknek ezt mondták. A háromnyelvűség tán? Vagy a hospitalizáció (sok kórházban töltött idő, hosszan tartó kezelések) következménye? Vagy mindezen faktorok együttes eredménye a nagyon megkésett beszédfejlődés és a nyelvfejlődési zavar?

A beszédindítás során a beszédfejlődés alakulása erősítette meg bennem az autizmus spektrumzavar diagnózist. A kisfiú örömmel vett részt a foglalkozásokon, megtanult együttműködni, mindketten alkalmazkodtunk egymáshoz, tanulgatta a nyelvet. Ami a legszembetűnőbb volt, hogy a tanultakat nem használta kommunikációra. Mondogatott ugyan dolgokat, ha kedve támadt, és megcsinálta a feladatát. De a megszerzett ismereteit nem használta fel kapcsolatépítésre, és vágyainak/szükségleteinek közlésére. Dühös volt, ha nem értették meg, de nem tett meg minden emberit annak érdekében, hogy megértesse magát.

Egyébként, nemcsak a mondókákat ismételgette, hanem minden mást is, ha kedve támadt. Talán, hogy időt nyerjen a mondottak megértésére. Ki tudja?

Nagyon nehezen értette meg és használta az igen (oui) és a nem (non) szavakat. Azért a nemet az igennél sokkal gyorsabban elsajátította. Kezdetben a szavaim megismétlésével az egyetértését fejezte ki, az igen szót helyettesítette vele. Érdekes, hogy ennek a ténynek nyilvánvalóvá válása is egy mondókához kapcsolódott. Van egy olyan francia mondóka, ami úgy kezdődik: „Tu m’aimes? (Szeretsz engem?)”, erre a válasz kétszer „nem”. Amire az a reakció, hogy akkor ess bele a vízbe és maradj a víz fenekén. Majd harmadjára a gyermek azt válaszolja, hogy „igeeeen”, és akkor az a jutalma, hogy akkor visszajöhet a hajómra. Valahányszor azt kérdeztem tőle spontán, hogy Szeretsz-e?, nem véletlenül, mindig rávágta, hogy nem, és folytatta az előbbi mondókát, illetve várta, hogy én is bekapcsolódjam. Versekben beszélt. Egyszerűen nem tudta kimondani, hogy igen, és kész. Aztán egyszer elkezdte az igent bizonytalanul használgatni. És a legutolsó foglalkozás során, mikor megkérdeztem, hogy szeret-e, meglett a jutalmam, már válaszként csak annyit mondott, OUI (igen).

Egy korábbi tanítványom a közlékeny echolália másik tünetét produkálta. Muris szavakat képzett, úgy, hogy konkrét szavakban megváltoztatott egy-egy hangot, és ezzel szórakoztatta magát, jókat nevetgélve. Érdekes, hogy ezzel a jelenséggel is találkoztam a normál beszédfejlődés során. Ez az attitűd a kifejezetten jó fonológiai tudatosságú gyermekek sajátja, akik 5 éves korukban ilyen nyelvi játékokat találnak ki önmaguk szórakoztatására.

Ha szeretnél még olvasni az echoláliáról, megteheted, ha elolvasod T.O. Daria: Dása naplója című könyvének nyolcadik fejezetét – Nyelv és érintkezés: beszéljünk a beszédről (Autisták Országos Szövetsége).

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra (Pamela Druckerman)

Ez a könyv sokkal több annál, mint amit a címe sugall. Én is, mint sok más pedagógus, leginkább a nyári szünetben érek rá a kedvtelésem szerint olvasgatni. Év közben a szakirodalom böngészése foglalja le leginkább kevéske szabadidőmet. Most úgy esett, hogy majdnem lecsúsztam erről a könyvről, mert mire megkezdődött a szünet, a budapesti Librikből kifogyott a könyv. Viszont, úgy látszik, a Balatonon sokkal kevesebb igény van a francia típusú gyereknevelés tanulmányozására, így aztán a boglári Alexandrában egymásra találtunk, a könyv meg én. Amikor ezt a posztot írom, akkor még csak 95 oldalt olvastam el a könyvből, de máris ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy megosszam olvasóimmal tapasztalataimat. Ha tehetik, olvassák el, még az iskolakezdés előtt!

Annak ajánlom ezt a könyvet, aki a gyermekneveléshez bármilyen oldalról kapcsolódik. Szülőknek, pedagógusoknak és frankofil embereknek egyaránt.

Mivel francia logopédus vagyok Budapesten, számos nehézséggel nézek szembe nap mint nap, olyan dolgokkal, amik a multikulturális hétköznapokból adódnak. Mikor a könyvről először hallottam, elsősorban azért akartam elolvasni, mert egy újabb olyan dokumentumot véltem felfedezni, ami közelebb vihet a francia emberek megértéséhez. Hiszen – feltételezhetően – egy adott kultúra gyermeknevelési szokásai nagyon meghatározóak nemzetfelfogásukban. Másrészt nem olyan régen tudatosodott bennem, hogy a számos nehézség mellett, ami a francia iskolában osztályrészem, egy valami sokkal könnyebb: sokkal könnyebben kezelhetőek a francia gyermekek, sokkal kevesebb magatartási probléma nehezíti a mindennapjainkat. Gyermeknevelésben a francia szülők nagyon konzekvensek, és többnyire hasonló nézeteket vallanak. Vajon ez véletlen vagy elfogultság? Egyik első meglepetésem az volt, amikor tanítványt vártam egy osztályterem előtt, de a gyerekek még csak akkor vonultak be a szünetről, az osztálytanítójuk vezetésével. A tanító bácsi a tanterembe való belépés előtt elsóhajtotta az élénk kedélyállapotú nebulóknak: „On se calme (megnyugszunk)!” Na, az erre adott válaszreakció már felkeltette az érdeklődésemet. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt mondtam volna napközis nevelő koromban, a gyermekek rám se hederítettek volna. De láss csodát, a gyermekek, mintegy varázsütésre, elhallgattak és néma csendben vonultak be az osztályterembe. Pedig a tanító még csak hangosan sem mondta.

Visszatérve a könyvre, a szerző egy amerikai anyuka-újságírónő, aki Párizsban nevelte a gyermekeit. Igen feltűnő különbséget látott a francia és az angolszász gyermeknevelési modellek között, és ennek akart utánajárni. Ott kezdődött, hogy a francia anyák nem híznak el a terhesség alatt. Miért? – kérdezi a szerzőnő. Irigykedve vette tudomásul azt is, hogy a francia gyermekek életének rutinjai nagyon hamar kialakulnak és simulnak bele a család életvitelébe. 3-4 hónapos koruktól végigalusszák az éjszakát és kialakul a napi 4 étkezésük.

Pamela egy családi nyaralás alkalmával, mikor a „poklok poklát” éli át a kisdedével, és elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra lemond az utazásról, akkor fedezi fel, hogy a francia családok nem osztoznak a kínszenvedéseiben, leginkább nyaraló családok benyomását keltik.

„A Beannel egykorú francia gyerekek elégedetten üldögélnek az etetőszékben, és várják az ételt, vagy épp halat, sőt, zöldséget majszolnak. Semmi visítás és nyafogás. Mindenki egy fogást fogyaszt egyszerre. És az asztal körül nincsenek romok.”

A szerző megállapítása az is, hogy: „A franciák számára a kisbaba aludni tanítása nem a lusta szülő önző stratégiája, hanem az első, döntő fontosságú lecke az önállóságról, és arról, hogyan élvezzük önmagunk társaságát.”

Közérthetően ír többek között Walter Mischelnek a Columbia Egyetem pszichológusprofesszorának híres pillecukorral végzett kutatásáról, mellyel azt vizsgálja, hogyan késleltetik a gyermekek a vágyaik kielégülését.

Kutatásának konklúziója az, hogy azok a gyermekek, akik négyévesen jobban ellenállnak a pillecukornak, képesek a késleltetésre, jobban tudnak koncentrálni és érvelni is, továbbá stressz hatására általában nem omlanak össze.

Itt már kialakult bennem egy kapcsolat a nevelés, viselkedés és tanulás között. Egyre több a bizonyíték, hogy azok a kisgyerekek, akik nem alszanak eleget, nagyobb eséllyel lesznek agresszívek, hiperaktívak valamint tanulási és emlékezetzavarban is szenvedhetnek.

Egy szórakoztató olvasmány keretében két markáns kultúra gyermeknevelési szokásaiba kukkanthatunk bele párhuzamosan. Ha felkeltette az érdeklődésedet, olvassuk tovább együtt!

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

1 Tovább

Teljes tartalomjegyzék

A blog teljes tartalomjegyzéke (legfrissebbek felül)

0 Tovább

Fejlesztés okostelefonnal – Beszédindítás 3.

Tanulmányaim során sajátítottam el, hogy a természetes beszédfejlődés kezdeti szakaszában, amikor a gyermek elkezd hangokat ciklizálni (szótagot folyamatosan ismételni), visszahallván saját beszédprodukcióját, kézzel-lábbal rúgkapál, erre még többet ciklizál, majd ennek hatására még többet mozog. Szóval beszédöröm = mozgásöröm, és nagy (fejlesztő) hatással vannak egymásra.

Valami hasonló történt K-val is a beszédindítás során. A foglalkozások végén nagy örömmel meséltem a mamának kisfia aznapi produkcióját. Később, mikor már felvettem a telefonomra az aznapi produkciót, akkor illusztráltam is, képpel-hanggal. Korábbi cikkemben (beszédindítás 2.) írtam, hogy a felvételek tulajdonképpen azért születtek, mert a papa nem hitte el, hogy a gyermeke képes beszédet produkálni órán, otthon meg nem. Mivel éppen kéznél volt a telefonom, elkezdtem felvételeket készíteni, és ezeket hazaküldtem.

K általában nem szerette produkálni magát, így kérésre semmit nem ismételt el az órai produkcióból az anya előtt. Ez is a felvételek elkészítésére késztetett. Mikor viszont a mamának mutogattam a videót, ez nagy hatással volt K-ra: egyrészt élvezettel nézegette magát a képernyőn (mint Mary Poppins, a legszebb mosolyokat önmagának küldte), másrészt azonnal késztetést érzett, hogy együttbeszéljen és mindent együttmondjon képernyőbeli saját magával, legyen az szavak megnevezése, mondóka, dal vagy bármi. Egy napon nem lehet említeni a motivációját a velem való együttbeszélésre vagy saját magával való duett esetén. Otthon a gyermek többször lejátszotta magának ezeket a videókat, házifeladat-készítés gyanánt, és spontán gyakorolt, csak úgy, játékból. Ne felejtsük el, hogy egy 3-4 év közötti nembeszélő kisfiú autonóm munkájáról van szó. Természetesen bármilyen telefont azonnal, jó szinten tudott kezelni, a beszédkészség az ő esetében nem korrelált az elektronikai eszközök használatának képességével.

Én is továbbhasználtam a terápián az elkészült videókat. Ha K. nem volt hajlandó megszólalni, már nem fogtam könyörgőre a dolgot, csak bekapcsoltam a kezem ügyébe eső első videót, és már beszéltettem K-t. Ez megalapozta a terápiás óra egész aznapi hangulatát.

Így, egy idő után már elvárás volt a szülők részéről is, hogy felvegyem az újabb produkciókat, sőt, a szülők maguk is küldtek nekem videókat a gyermekük legújabb, meghökkentő produkciójáról. Ez a fajta kapcsolattartás szakember és szülő között, mi lenne más, mint multimédiás kommunikáció (hatékony, tárgyszerű, konkrét tényeken alapuló). Nagyon futurisztikus. Ha belegondolok, hogy bár még nem vagyok öreg, mégis, a szakmám kezdetén egy ócska kazettás magnó volt az elektronika csúcsa a logopédiában – és azóta mi minden történik nap mint nap.

Ez egy képpel, hanggal dokumentált, kutatási igényeknek megfelelő terápia volt. Meg is volt az eredménye a gyermek fejlődésében. A sok rögzített dokumentáció lehetősége akaratlanul is átgondoltabb szakemberré tett. Sokkal többet gondolkodtam a javaslandó fejlesztőanyagon, nagyobb körültekintéssel válogattam ki a feladatokat, ezáltal adott problémára adekvátabbak voltak, a lépések jobban illeszkedtek egymáshoz. Nyomon követhető volt a beszédprodukció tanulási helyzetben illetve spontán helyzetben is, valamint az átvitel fejlesztésből a spontán produkcióba.

A logopédus néni, vagyis én, a terápiás óra bizonyos részeiben úgy festett, hogy bal kezében tartotta a kamerát és vette fel a gyermek produkcióját, jobb kezével meg interveniált a gyermek produkciójában, segítő jobbot nyújtott. Nem mondom, hogy a felvételek minősége nem hagyott kívánnivalót maga után, de az nem a készülékem hibája volt.

Bár az ma még elképzelhetetlen, hogy a napi akár 10 fejlesztésemen egyben kameraman is legyek, azért egyre fontosabb szerepet játszik a mobil az óráimon, már nem csak stopperóraként és időjelzésre használom, mint korábban. Továbbá, ha meglátok egy szakkönyvet, már nem toll után kapirgálok a táskámban, hanem előkapom a telefonomat, és klikk, ha látok egy új feladatlapot szintén lefotózom. De lefotózom a gyermekek érdekesebb munkáját is, vagy ha például tollbamondás során nem papírt és ceruzát használok, hanem nagyméretű színes betűkkel rakjuk ki a leírandó szöveget.

Eddig a színes betűkkel való manipulációt azért nem preferáltam, mert bár a gyermekek nagyon szerették, úgy múlt el az óra, hogy semmilyen nyomot nem hagyott maga után. Én meg köztudomású, szeretek dokumentálni. Most meg legalább egy képecske marad utána, de azt akár ki is lehet nyomatatni, és a füzetbe is be lehet ragasztani.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Azok a mágikus első szavak: zsiváf, efelán – Beszédindítás 2.

A beszédindítás cikkemhez logopedia.postr.hu/beszedinditas  használt képek egyik tanítványomról készültek. Az első fotó egy videóról lett kiemelve. Mikor kerestem az illusztrációt, akkor akaratlanul is végignéztem, -hallgattam a videót.

A következő zajlott rajta:

Ciklizált mosolyogva: „pliplipliplipli”.
„Mondjad szépen: zsiráf!”
„Zsiváf” és utána „plipliplipliplipli”.
Dugdosom az elefánt kártyáját a kezébe. „Mondjad: elefánt!”
„Efelán” vagy valami hasonló... és „pliplipli”... stb.

Szóval nem egy tanítványom volt, akinél a beszédindulásnak ez volt a kezdeti menete. És ez természetesen a normális beszédfejlődés menete is, hogy a ciklizált hangsorokból alakulnak ki a szavak, csak sokkal korábban, általában 8-9 hónap körül, és spontán módon, nem dresszírozásra.

K. esetében a terápia hatására kezdetben egy nagyon intenzív halandzsabeszéd alakult ki, amiből lassan differenciálódtak az értelmes szavak. (A szülőkkel ellentétben ezeknek a halandzsáknak nagyon szoktam örülni, mert folyamatos használata a fonológiai hurkot járatja be.) Az első értelmes szavakat a terápián már jól használta képek megnevezésére, amikor otthon még mindig nem szólt egy szót sem. A terápián nekem igyekezett értelmes szavakat mondani, de magának továbbra is halandzsázott, valahányszor elfordult tőlem. Ezért születtek a kis videók is. A terápiára K-t a mama hozta, a papa meg nem hitte el, hogy K azokat produkálja az órán, amiket, így felvettem a telefonommal a produkciót és hazaküldtem a papának. Volt nagy meglepetés, bár én jobban szoktam örülni, mint ők. Én minden apró teljesítményét megbecsülöm a gyermeknek, és nem vagyok olyan telhetetlen, hogy azt várjam, hogy egyből összetett mondatokban beszéljen az a szegény, ezidáig nem beszélő gyermek.

3-4 hónapig mondókáztam is K-val a foglalkozások során, de hosszú ideig semmilyen reakciója nem volt rá, néha elmosolyodott egy csiklandozós résznél, de az is nagyon halvány volt reakciónak. Nagyon kegyetlen érzés válaszreakció nélkül újra- és újracsinálni a dolgokat, esetemben mondókázni. Bátran állíthatom, hogy annál már a nyílt visszautasítás és folyamatos ellenkezés is jobb. Egyik órán azonban csoda történt. K meglátott egy lovat, és rögtön hibátlanul elmondta a tanultak közül a lovacskával kezdődő mondókát, és ezt még hetekig ismételte, valahányszor meglátott. Később kiderült, hogy az összes tanult mondókát kívülről fújja. Mintha biztosra akart volna menni, hogy csak akkor szólal meg, ha már elég jónak ítéli meg a teljesítményét.

Volt olyan esetem is, hogy 3 éves nembeszélő gyermeket hoztak a rendelésemre, és mikor megkértem, hogy mondja meg ennek meg ennek a képnek a nevét, akkor azt magától értetődően mondta meg.

A szülők soha nem hallották a gyermeket beszélni, én meg nem értettem, hogy miért aggodalmaskodnak a szülők. Az, ami a gyermeket hirtelen a beszédre motiválta, az egy mágneses könyv volt, és a mágnesfigurák felragasztása a könyvlapokra fakasztotta hirtelen beszédre A-t, legalábbis szerintem.

Sokszor az az érzésem, hogy ezekre a gyerekekre valamiért nagy nyomásként helyeződik a beszéd. Akkor szólalnak meg, mikor találnak egy közvetítő személyt, aki megérti őket, aki valahogyan máshogy próbálja őket beszédre késztetni, nem direkten. Gyakran tapasztalom, hogy a beszédprodukciót hatalmas, jelentőségteljes sóhajok előzik meg.

A két gyermek esetében közös tényező, hogy mindkét család háromnyelvű (egyik nyelv sem a magyar), mindkét gyerek kisfiú, mindkettőnek problémája volt az önbizalmával tanulási helyzetekben. Amikor valamit csináltak, és beavatkoztam segítségnyújtás céljából, azon nyomban feladták a feladat végrehajtására irányuló további próbálkozást. Átengedték nekem. Az is a terápia része volt, hogy megtanítsam őket együttműködni a feladatvégzés során. Hogy megértsék, nem megoldani akarom helyettük a feladatokat, csak egy pici segítséget akarok adni, ami előreviszi a dolgokat a megoldás felé.

LIKE-olj, hogy értesülj az újabb cikkekről:

0 Tovább

Boér Zsuzsa, logopédus-gyógypedagógus blogja



LIKE-olj, hogy értesülj!

Címkefelhő

afázia (1),Alzheimer-kór (1),arcvakság (2),Asperger-szindróma (1),autizmus (10),beszédfejlődés (8),beszédindítás (13),beszédtechnika (1),beszédértés (10),betűtévesztés (2),dadogás (2),differenciáldiagnózis (1),diszgráfia (1),diszlexia (3),diszpraxia (3),Down-szindróma (1),echolália (1),emlékezet (7),emlékezet-fejlesztés (5),fejlesztés (4),fejlődési verbális diszpraxia (1),figyelem (4),figyelemfejlesztés (4),figyelemmegosztás (1),figyelemzavar (5),finommotorika (2),fixációszélesség (1),fonológiai tudatosság (4),formafelismerés (2),Gerstmann szindróma (1),grafomotoros fejlesztés (14),hanganalízis (1),hiperaktivitás (3),idői tájékozódás (3),integráció (2),interdentális szigmatizmus (1),iskola-előkészítés (5),játék (41),kognitív-fejlesztés (1),kommunikáció (2),kreativitás (2),kártya (3),kétnyelvűség (3),Lottójáték (3),légzéstechnika (1),MamaPapaTaxi (12),mentális forgatás (1),mentális lexikon (1),mondatértés (1),mondóka (1),munkamemória (16),neuropszichológia (2),nevelés (1),nyelvfejlődési zavar (1),nyelvi kreativitás (3),nyelvlökéses nyelés (2),nyelvtanulás (2),olvasás (14),olvasásfejlesztés (7),olvasástechnika (4),parafunkció (1),perifériás látás (1),pragmatika (1),pöszeség (2),r hang (1),szemantikai háló (3),szemmozgás (1),szerialitás (1),szintaktikai tudatosság (1),szociális képességek (2),szoftver (2),szókincs-aktivizálás (9),szókincsfejlesztés (11),szótagolás (3),szövegértés (2),taktilis érzékelés (2),tanulás (3),testséma (1),téri tájékozódás (6),ujjgyakorlatok (2),ujjszopás (1),utasításértés (5),verbális emlékezet (4),verbális fluencia (1),vizuomotoros képességek (2),vizuális figyelem (6),vizuális észlelés (4),zene (2),írás (4)

Utolsó kommentek

Elérhetőség: boerzsuzsi / at / gmail.com