Dübörög a nyár, és mint sok más pedagógus és gyermek, folyamatosan nyaralok. Nem szoktam személyes jellegű és a logopédiát csak lazán érintő dolgokat posztolni, de most megteszem.

Az egyik, évzáróra kapott ajándékomat szeretném megmutatni nektek, és ezen keresztül az ajándékozót bemutatni.

Boldi az év végi hajrában sokat gondolt rám, nemcsak álmodozott, hanem tettekre is ragadtatta magát. Ajándékot készített. Nem volt egyszerű a megvalósítása, mert amikor azt írom, hogy év végi hajrá, akkor azt szó szerint értettem. Annyi kisebb-nagyobb dolgozatot, témazárót írtak, hogy nem győztem vidámra csipkedni a logopédiai foglalkozások során a nyúzott pofiját. És bár eredményei közelítik a 100%-ot, ezért ő is és az egész szűkebb-tágabb család keményen megdolgozott – nem egy tanulási környezete által megerősített kisgyermekről beszélünk. Isten tudja, mit kell egy mai gyermeknek manapság csinálni az iskolában, hogy a tanárok meg legyenek vele úgy istenigazából elégedve.

Boldi festett nekem egy gyönyörű tukánt. Tudom, hogy apukája vezette be a festés rejtelmeibe, csakúgy, mint a jelmeztervezésbe is.

Bárki számára ez egy tökéletes ajándék lenne, de Boldi számára nem, írt hozzá egy szakácskönyvet is. Nem is akármilyent, egy olyant, amiben spanyol ételek elkészítési módját mutatja be számomra, magyarul. Nekem írta, ajánlotta. Könnyekig meghatódtam. Le is rajzolt főzés közben, tökéletesen élethűen, bár soha nem látott még főzni.

Az ételeket, hogy kedvet csináljon hozzá, le is fotózta, természetesen miután elkészítette őket. Gondolta, mivel személyemben egy nemzetközi embert ismert meg, és viszonylag rendszeresen járok Spanyolországba, a maga módján érzékennyé tesz a spanyol kultúrára. Mondanom sem kell, hogy ebben is a szülei segítették, a mama, aki tolmács, a papa, aki spanyol.

Ezeken kívül Boldi még novellákat is ír, és a színjátszás iránt is komolyan érdeklődik. És csak második osztályos…

Csak abban reménykedem, hogy a tanító nénihez is eljut az írásom, felkapja a fejét és elkezdi látni Boldit. Az erények értékelését ugye nem lehet erőltetni.

Boldi unokatestvére, Boti is a tanítványom volt, tőle kaptam életem másik feledhetetlen ajándékát. Elhozta az uzsonnára kapott kakaós csigájának a közepét, merthogy az a legfinomabb része… Nem lehetek elégedetlen, el vagyok ismerve.

További jó pihenést mindannyiunknak!

Tetszik? Jelöld be, hogy értesülj az újabb cikkekről:

A helytelen ceruzafogás nem esztétikai kérdés: www.ceruzafogo.hu